Az óriási bőröndömbe pakoltam. Edward távozása után fél órával felhívott az édesanyám, hogy nincs-e kedvem haza menni három napra. Én pedig bele mentem. Délután négykor indult a gépem, úgyhogy volt még négy órám elkészülődni. Ez a készülődés összesen egy órás volt. Fél óra alatt megfürödtem, utána megszárítottam a hajam, és fél óra alatt bepakoltam.
- Kész vagy? - dugta be fejét Sandra mosolyogva.
Anyu meghívta Sandrát is, hogy ne legyen egyedül, na meg, hogy találkozzon már a rokonaival. Sandra szó nélkül bele egyezett, most pedig alig bírt a bugyijába maradni.
- Igen – bólintottam.
- Arra gondoltam, hogy elindulhatnánk most. Elmennénk vásárolni, aztán négykor a reptérre érnénk – vigyorgott.
- Oké – egyeztem bele.
- Akkor fél óra múlva találkozunk az előszobába – kacsintott rám, majd rohant készülődni.
Felsóhajtottam és kitekintettem az ablakon. Szörnyen unatkoztam és nem igazán volt kedvem vásárolni. Elég cuccom volt, minek több? Mostmár mindegy.
Felkaptam a bőröndömet és az előszobába siettem, hogy cipőt vegyek és elinduljunk a városba. Fél óra alatt beértünk Port Angelesbe, a bőröndjeinket a csomagtartóba hagytuk és elindultunk vásárolni.
Sandra behúzott egy apró ruha üzletbe. Bevitt a női részlegbe és keresgélni kezdett valami hordható göncöt, majd miután látta, hogy csak egy helyben állok mellette, akkor rám szólt, hogy keressek magamnak ruhát. Majd ő kifizeti.
Beálltam egy ruha sorba és ráérősen egymás után nézegetni kezdtem a felsőket. Igazából nem is figyeltem arra, hogy mit csinálok, csak járt az agyam. Chicagón gondolkoztam. Vajon változott a hely, a barátaim, vajon a kutyáim megismernek és ugyanúgy szeretnek, mint régen?
Elmélkedésem közepette egy szorítást éreztem a bal vállamon. Szélsebesen hátra fordultam és elmosolyodtam. Brian volt az.
- Szia! - mosolygott rám, majd három puszit nyomott az arcomra – Hogy vagy?
- Köszönöm, jól – mosolyogtam vissza – És te?
- Vagyogatok – húzta el a száját – Mit keresel te itt?
- Chicagóba megyek – feleltem.
- Puszilom a többieket – kacsintott rám, majd elment mellettem.
Vigyorogva megcsóváltam a fejem és tovább nézelődtem. Végül vettem magamnak egy farmert és egy zöld polót. Sandra pedig vett egy halom ruhát, mint mindig.
Négykor már a repülőn voltunk útban Chicago felé. Nyugalom tört rám amikor megláttam a szüleimet és a barátaimat a reptéren. Tudtam, hogy ez a nap lesz a legjobb az elköltözésem óta.
- Kész vagy? - dugta be fejét Sandra mosolyogva.
Anyu meghívta Sandrát is, hogy ne legyen egyedül, na meg, hogy találkozzon már a rokonaival. Sandra szó nélkül bele egyezett, most pedig alig bírt a bugyijába maradni.
- Igen – bólintottam.
- Arra gondoltam, hogy elindulhatnánk most. Elmennénk vásárolni, aztán négykor a reptérre érnénk – vigyorgott.
- Oké – egyeztem bele.
- Akkor fél óra múlva találkozunk az előszobába – kacsintott rám, majd rohant készülődni.
Felsóhajtottam és kitekintettem az ablakon. Szörnyen unatkoztam és nem igazán volt kedvem vásárolni. Elég cuccom volt, minek több? Mostmár mindegy.
Felkaptam a bőröndömet és az előszobába siettem, hogy cipőt vegyek és elinduljunk a városba. Fél óra alatt beértünk Port Angelesbe, a bőröndjeinket a csomagtartóba hagytuk és elindultunk vásárolni.
Sandra behúzott egy apró ruha üzletbe. Bevitt a női részlegbe és keresgélni kezdett valami hordható göncöt, majd miután látta, hogy csak egy helyben állok mellette, akkor rám szólt, hogy keressek magamnak ruhát. Majd ő kifizeti.
Beálltam egy ruha sorba és ráérősen egymás után nézegetni kezdtem a felsőket. Igazából nem is figyeltem arra, hogy mit csinálok, csak járt az agyam. Chicagón gondolkoztam. Vajon változott a hely, a barátaim, vajon a kutyáim megismernek és ugyanúgy szeretnek, mint régen?
Elmélkedésem közepette egy szorítást éreztem a bal vállamon. Szélsebesen hátra fordultam és elmosolyodtam. Brian volt az.
- Szia! - mosolygott rám, majd három puszit nyomott az arcomra – Hogy vagy?
- Köszönöm, jól – mosolyogtam vissza – És te?
- Vagyogatok – húzta el a száját – Mit keresel te itt?
- Chicagóba megyek – feleltem.
- Puszilom a többieket – kacsintott rám, majd elment mellettem.
Vigyorogva megcsóváltam a fejem és tovább nézelődtem. Végül vettem magamnak egy farmert és egy zöld polót. Sandra pedig vett egy halom ruhát, mint mindig.
Négykor már a repülőn voltunk útban Chicago felé. Nyugalom tört rám amikor megláttam a szüleimet és a barátaimat a reptéren. Tudtam, hogy ez a nap lesz a legjobb az elköltözésem óta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése