Éjjel tizenegykor értünk Chicagóba. A több órás úton egyszersem szóltunk egymáshoz. Illetve egyszer; amikor rágyújtottam egy cigarettára, Edward pedig rám szólt, hogy oltsam el, mert árt az egészségemnek. Azt tettem amit mondott, és azóta egy szót se szóltunk.
- Ez a házatok, nem? - kérdezte Edward, mikor megálltunk a sötétben egy óriási ház előtt.
Fáradtan oldalra tekintettem és halványan elmosolyodtam a látványon.
- Haza jöttünk – válaszoltam és kiugrottam a kocsiból.
Edward megkerülte a kocsit és elindultunk a ház felé. A zsebemből előhalásztam a lakáskulcsom és benyitottunk a sötét és csöndes családi házba.
- A szüleim már biztos alszanak – suttogtam, miközben besettenkedtünk az előszobába – Ezért csak holnap találkozunk velük. Nem szeretném őket felkelteni, nem baj? - kérdeztem, miközben lehúztam a lábamról a cipőmet.
- Nem fognak veszekedni, hogy egy fiút hoztál magaddal? - kérdezte Edward.
- Nem – ráztam meg a fejem és az emeletre mentünk. - Hát ez a szobám – nyitottam be a szobámba.
- Mint Forksban – lépett be elsőnek Edward a szobámba.
- Igaz – bólintottam és becsuktam magam mögött az ajtót, utána pedig az ágyra ültem.
- Nem akarsz aludni? - kérdezte.
- De – bólintottam – Csak átöltözök – vettem le magamról a pulcsit és átvettem a pizsamámat, miközben Edward felfeküdt az ágyamra és a plafont bámulta.
Befeküdtem mellé, hátat fordítottam neki és nyakig betakaróztam. Kis idő múlva éreztem, hogy Edward közelebb húzódik a hátamhoz és kezét óvatosan a derekamra teszi. Érintésétől kirázott a hideg, de továbbra is kemény maradtam.
- Attól függetlenül, hogy hozzád szóltam – kezdtem, - Attól még haragszom rád – vigyorodtam el gonoszul.
Edward gyorsan az ágy szélére húzódott és kínosan köhintett egyet.
- Jó éjszakát! - suttogta.
- Neked is – morogtam és lehunytam a szemem.
Reggel, mikor felkeltem, anya már ébren volt. Halottam, amint a konyhában pakolászik és nagy zajt csap. Hunyorogva és álmosan felültem és megláttam Edwardot a forgó székemben ülve.
- Jó reggelt! - köszönt Edward.
- Neked is – bólintottam álmosan. - Anya volt már itt? - kérdeztem, miközben megdörzsöltem a szemeim.
- Még nem – rázta meg a fejét – De most megy el.
- Hova? - kaptam fe a fejem kíváncsian.
- Vásárolni – válaszolt.
Ekkor ajtócsapódás hallatszódott lentről.
- Most ment el – mondtuk egyszerre.
- Norah – szólt Edward. - Miért haragszol rám? - vonta fel a szemöldökét.
- Mert játszottál velem – válaszoltam és kimásztam az ágyból és a konyhába indultam.
- Nem játszottam veled – felelte.
- Ááá, nem – gúnyolodtam. - Csak egy ici-picit – kacsintottam rá.
- Most életed végéig haragudni fogsz rám, csak azért, mert helyetted Bellát választottam?? - tárta szét karjait kérdően.
- Nem – csóváltam meg a fejem. - Még a pokolban is haragudni fogok rád és életed végéig kísérteni foglak, és ha meghalsz, akkor pedig a pokolban fogom a fejedet egy nyársra szúrni és oda adni a vámpírevő dögöknek – mondtam. - És utána – sóhajtottam fel. – Már nem fogok haragudni, mert megkaptad, amit érdemelsz – mosolyogtam rá bájosan.
- Mindig is tudtam, hogy nagy a képzelő erőd – vigyorgott rám.
- Ez nem képzelő erő – böktem meg a mellkasát. - Ez az igazság.
- Meg fogsz bocsátani? - kérdezte komolyan.
- Persze – bólintottam – Most mondtam el, hogy mikor fogok.
- Oké, akkor a halálod előtt meg fogsz bocsátani?
- Ahhoz nagyon be kell nyalnod – nevettem el magam.
- Ha kell, akkor most is megteszem – felelte.
- Inkább nem – fordultam el, de Edward megfogott és maga felé fordított.
- Bocsáss meg! - mondta mélyen a szemembe nézve – Szeretlek és szeretném, hogyha megbocsátanál.
- Maradjunk barátok – motyogtam.
Edward felvont szemöldökkel és csodálkozó arccal bámult. Szólásra nyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta. Csak meglepődve tátogott. Majd az arca megváltozott. Teljesen semleges arcot vett fel. Majd sunyin elmosolyodott. Kezével körbe fonta a derekam és magához rántott és robbanásszerűen az ajkaimra tapadt. Meglepődni se volt időm, ezért csak tétlenül álltam a karjaiban. Kis idő elteltével éreztem, hogy Edward még a nyelvét is beerőszakolja a számba. Forró nyelve vadul fincákolt az én nyelvemmel együtt. A nyaka köré fontam karjaimat és közelebb húztam magamhoz. A lelkem szárnyalt a boldogságtól, a föld megindult a lábam alatt, a szívem pedig őrült kalimpálásba kezdett. A külvilágot kizártam és csak arra koncentráltam, hogy isteni érzés Edward karjai között lenni.
Testemet szorosan Edwardéhoz nyomtam, minden porcikámmal Edward jéghideg bőrét akartam érezni. Csipőmet Edwardéhoz nyomtam, mire Edward az egyik lábát a lábaim közé nyomta. Halkan felsóhajtottam és a karjaimon felállt az összes szőr.
Elhajoltam Edwardtól, hogy a szemébe tudjak nézni. Aranybarna szín helyett, feketében csillogtak a szemei. Ijedtség helyett, enyhe szexuális vágy fogott el és éreztem, hogy mindenféleképpen Edwardot akarom. A szájára tapadtam és még közelebb húztam magamhoz és testemet az ő testéhez préseltem. Edward lenyúlt a combomhoz és felemelt óvatosan, majd a pultra rakott. Gombolni kezdtem az ingét, miközben Edward a nyakamat csókolgatta. Teljesen megszűnt körülöttem a világ, csak Edward édes csókjait éreztem a nyakamon és az apró gombokat az ujjaim között.
Halk zörej hallatszódott az előszobából, de számomra még ez a hang is megszűnt. Nem hallottam semmit.
- Ti meg mi a francot csináltok?! - hallottam egy ismerős, női hangot. Anyám volt az.
Edward hihetetlen gyorsasággal elugrott előlem és kezével elkezdte begombolni az ingjét. Én vörös arccal leszálltam a pultról és szégyenlősen Anyámra mosolyogtam.
- Szia! - integettem neki.
Anya csak bólintott és a kezét nyújtotta Edwardnak. Bemutatkozott, mire Edward bocsánatot kért az előbbi akciónkért. Anya csak elpirult és mint ha semmi se történt volna, elkezdett kipakolni a szatyorból, ami a kezében díszelgett.
- És honnan ismeritek egymást? - kérdezte Anyu, miközben a hütőbe pakolt.
- Osztálytársak vagyunk – feleltem. - Itt maradhat pár napra? - céloztam Edwardra.
- Persze – bólintott.
- Akkor mi megyünk is – sóhajtottam fel. - Szia Anya! - mosolyogtam bájosan Anyura és Edward kezét fogva felsiettem az emeletre.
Edward után becsaptam az ajtót és lihegve az ajtónak dőltem.
- Ez meleg volt – tettem a homlokomra a kezem.
- Elmegyek vadászni délután – felelte komoran.
- De hát miért? - vontam össze a szemöldököm kérdően.
- Éhes vagyok és gyenge – nézett ki az ablakon. - Az előbb is majdnem neked estem.
- Hát nekem is estél – nevettem el magam.
- Majdnem... - nyelt egy nagyot. - Majdnem megöltelek.
Tágra nyílt szemekkel bámultam rá.
- Akkor az lenne a legjobb, ha mihamarabb vadászni mennél – feleltem. - Én délután úgyis elszeretnék menni. Amíg én elintézem a dolgomat, addig te menj el vadászni. A közelben van egy erdő. Remélem kielégíti majd az elvárásaid.
- Mikor mész? - kérdezte.
- Egy óra körül – feleltem – Addig még van egy óra. Ki fogod bírni?
- Ki – bólintott.
- Edward – szóltam halkan.
- Mond – nézett rám és elmosolyodott.
- Hogyhogy érezted a vérem illatát?
- Nem éreztem – válaszolt és az ágyamra ült. - Csak a pulzusod éreztem. Ez már bőven elegendő volt nekem. - mosolygott rám bíztatóan.
- Akkor jó – mosolyogtam rá és egy csókot nyomtam az ajkaira, majd a fürdőbe siettem lezuhanyozni.
- Ez a házatok, nem? - kérdezte Edward, mikor megálltunk a sötétben egy óriási ház előtt.
Fáradtan oldalra tekintettem és halványan elmosolyodtam a látványon.
- Haza jöttünk – válaszoltam és kiugrottam a kocsiból.
Edward megkerülte a kocsit és elindultunk a ház felé. A zsebemből előhalásztam a lakáskulcsom és benyitottunk a sötét és csöndes családi házba.
- A szüleim már biztos alszanak – suttogtam, miközben besettenkedtünk az előszobába – Ezért csak holnap találkozunk velük. Nem szeretném őket felkelteni, nem baj? - kérdeztem, miközben lehúztam a lábamról a cipőmet.
- Nem fognak veszekedni, hogy egy fiút hoztál magaddal? - kérdezte Edward.
- Nem – ráztam meg a fejem és az emeletre mentünk. - Hát ez a szobám – nyitottam be a szobámba.
- Mint Forksban – lépett be elsőnek Edward a szobámba.
- Igaz – bólintottam és becsuktam magam mögött az ajtót, utána pedig az ágyra ültem.
- Nem akarsz aludni? - kérdezte.
- De – bólintottam – Csak átöltözök – vettem le magamról a pulcsit és átvettem a pizsamámat, miközben Edward felfeküdt az ágyamra és a plafont bámulta.
Befeküdtem mellé, hátat fordítottam neki és nyakig betakaróztam. Kis idő múlva éreztem, hogy Edward közelebb húzódik a hátamhoz és kezét óvatosan a derekamra teszi. Érintésétől kirázott a hideg, de továbbra is kemény maradtam.
- Attól függetlenül, hogy hozzád szóltam – kezdtem, - Attól még haragszom rád – vigyorodtam el gonoszul.
Edward gyorsan az ágy szélére húzódott és kínosan köhintett egyet.
- Jó éjszakát! - suttogta.
- Neked is – morogtam és lehunytam a szemem.
Reggel, mikor felkeltem, anya már ébren volt. Halottam, amint a konyhában pakolászik és nagy zajt csap. Hunyorogva és álmosan felültem és megláttam Edwardot a forgó székemben ülve.
- Jó reggelt! - köszönt Edward.
- Neked is – bólintottam álmosan. - Anya volt már itt? - kérdeztem, miközben megdörzsöltem a szemeim.
- Még nem – rázta meg a fejét – De most megy el.
- Hova? - kaptam fe a fejem kíváncsian.
- Vásárolni – válaszolt.
Ekkor ajtócsapódás hallatszódott lentről.
- Most ment el – mondtuk egyszerre.
- Norah – szólt Edward. - Miért haragszol rám? - vonta fel a szemöldökét.
- Mert játszottál velem – válaszoltam és kimásztam az ágyból és a konyhába indultam.
- Nem játszottam veled – felelte.
- Ááá, nem – gúnyolodtam. - Csak egy ici-picit – kacsintottam rá.
- Most életed végéig haragudni fogsz rám, csak azért, mert helyetted Bellát választottam?? - tárta szét karjait kérdően.
- Nem – csóváltam meg a fejem. - Még a pokolban is haragudni fogok rád és életed végéig kísérteni foglak, és ha meghalsz, akkor pedig a pokolban fogom a fejedet egy nyársra szúrni és oda adni a vámpírevő dögöknek – mondtam. - És utána – sóhajtottam fel. – Már nem fogok haragudni, mert megkaptad, amit érdemelsz – mosolyogtam rá bájosan.
- Mindig is tudtam, hogy nagy a képzelő erőd – vigyorgott rám.
- Ez nem képzelő erő – böktem meg a mellkasát. - Ez az igazság.
- Meg fogsz bocsátani? - kérdezte komolyan.
- Persze – bólintottam – Most mondtam el, hogy mikor fogok.
- Oké, akkor a halálod előtt meg fogsz bocsátani?
- Ahhoz nagyon be kell nyalnod – nevettem el magam.
- Ha kell, akkor most is megteszem – felelte.
- Inkább nem – fordultam el, de Edward megfogott és maga felé fordított.
- Bocsáss meg! - mondta mélyen a szemembe nézve – Szeretlek és szeretném, hogyha megbocsátanál.
- Maradjunk barátok – motyogtam.
Edward felvont szemöldökkel és csodálkozó arccal bámult. Szólásra nyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta. Csak meglepődve tátogott. Majd az arca megváltozott. Teljesen semleges arcot vett fel. Majd sunyin elmosolyodott. Kezével körbe fonta a derekam és magához rántott és robbanásszerűen az ajkaimra tapadt. Meglepődni se volt időm, ezért csak tétlenül álltam a karjaiban. Kis idő elteltével éreztem, hogy Edward még a nyelvét is beerőszakolja a számba. Forró nyelve vadul fincákolt az én nyelvemmel együtt. A nyaka köré fontam karjaimat és közelebb húztam magamhoz. A lelkem szárnyalt a boldogságtól, a föld megindult a lábam alatt, a szívem pedig őrült kalimpálásba kezdett. A külvilágot kizártam és csak arra koncentráltam, hogy isteni érzés Edward karjai között lenni.
Testemet szorosan Edwardéhoz nyomtam, minden porcikámmal Edward jéghideg bőrét akartam érezni. Csipőmet Edwardéhoz nyomtam, mire Edward az egyik lábát a lábaim közé nyomta. Halkan felsóhajtottam és a karjaimon felállt az összes szőr.
Elhajoltam Edwardtól, hogy a szemébe tudjak nézni. Aranybarna szín helyett, feketében csillogtak a szemei. Ijedtség helyett, enyhe szexuális vágy fogott el és éreztem, hogy mindenféleképpen Edwardot akarom. A szájára tapadtam és még közelebb húztam magamhoz és testemet az ő testéhez préseltem. Edward lenyúlt a combomhoz és felemelt óvatosan, majd a pultra rakott. Gombolni kezdtem az ingét, miközben Edward a nyakamat csókolgatta. Teljesen megszűnt körülöttem a világ, csak Edward édes csókjait éreztem a nyakamon és az apró gombokat az ujjaim között.
Halk zörej hallatszódott az előszobából, de számomra még ez a hang is megszűnt. Nem hallottam semmit.
- Ti meg mi a francot csináltok?! - hallottam egy ismerős, női hangot. Anyám volt az.
Edward hihetetlen gyorsasággal elugrott előlem és kezével elkezdte begombolni az ingjét. Én vörös arccal leszálltam a pultról és szégyenlősen Anyámra mosolyogtam.
- Szia! - integettem neki.
Anya csak bólintott és a kezét nyújtotta Edwardnak. Bemutatkozott, mire Edward bocsánatot kért az előbbi akciónkért. Anya csak elpirult és mint ha semmi se történt volna, elkezdett kipakolni a szatyorból, ami a kezében díszelgett.
- És honnan ismeritek egymást? - kérdezte Anyu, miközben a hütőbe pakolt.
- Osztálytársak vagyunk – feleltem. - Itt maradhat pár napra? - céloztam Edwardra.
- Persze – bólintott.
- Akkor mi megyünk is – sóhajtottam fel. - Szia Anya! - mosolyogtam bájosan Anyura és Edward kezét fogva felsiettem az emeletre.
Edward után becsaptam az ajtót és lihegve az ajtónak dőltem.
- Ez meleg volt – tettem a homlokomra a kezem.
- Elmegyek vadászni délután – felelte komoran.
- De hát miért? - vontam össze a szemöldököm kérdően.
- Éhes vagyok és gyenge – nézett ki az ablakon. - Az előbb is majdnem neked estem.
- Hát nekem is estél – nevettem el magam.
- Majdnem... - nyelt egy nagyot. - Majdnem megöltelek.
Tágra nyílt szemekkel bámultam rá.
- Akkor az lenne a legjobb, ha mihamarabb vadászni mennél – feleltem. - Én délután úgyis elszeretnék menni. Amíg én elintézem a dolgomat, addig te menj el vadászni. A közelben van egy erdő. Remélem kielégíti majd az elvárásaid.
- Mikor mész? - kérdezte.
- Egy óra körül – feleltem – Addig még van egy óra. Ki fogod bírni?
- Ki – bólintott.
- Edward – szóltam halkan.
- Mond – nézett rám és elmosolyodott.
- Hogyhogy érezted a vérem illatát?
- Nem éreztem – válaszolt és az ágyamra ült. - Csak a pulzusod éreztem. Ez már bőven elegendő volt nekem. - mosolygott rám bíztatóan.
- Akkor jó – mosolyogtam rá és egy csókot nyomtam az ajkaira, majd a fürdőbe siettem lezuhanyozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése