Egy kis téren ültem. Vártam egy kedves, régi barátomat, aki segített túl élni azt a nehéz és stresszes időszakot. Huszonkét éves, fekete bőrű férfi volt, aki a feleségével élt és két gyermekével. A feleségét gyűlölte, csak a gyerekek miatt maradt az aszonnyal. Sokat veszekedett a nővel, amikor a gyerekek elaludtak, sőt, volt mikor meg is ütötte a nőt, de mivel már házasok voltak és a szülők se néznék jó szemmel, hogyha elválnának, ezért együtt maradtak egy olyan kapcsolatban, amiben már rég kihunyt a láng. Stevenak hívták a férfit, aki egy büfében dolgozott és ez mellett fűt árult egész olcsó áron. Ezért is kerestem fel őt.
- Szervusz hercegnő! - ért elém Steve óriási mosollyal az arcán és két puszit nyomott az arcomra. - Hogyhogy újra felkerestél? - ült mellém.
- Eléggé gyér helyzet van már megint – húztam el a szám.
- Pasi ügy? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen – bólintottam.
- Ejj, ezek a gonosz férfi urak! - csóválta meg a fejét és a zsebébe nyúlt és előhúzott egy apró dobozkát. - Mennyit? - nyújtotta felém a dobozt kinyitva, melyben pár szál füves cigi díszelgett.
- Egyet – feleltem és kihúztam egy szálat. - Elszívod velem? - néztem rá.
- Persze – bólintott. - Utána adok még két szálat neked, ingyen. Csak Neked – kacsintott rám.
- Köszönöm – mosolyogtam rá kedvesen.
- Átadod nekem az első slukkot? - vonta fel a szemöldökét.
- Persze – adtam át neki a szálat.
A szájába tette a cigarettát és meggyújtotta. Nagyot szippantott belőle, letüdőzte és egyből átnyújtotta az égő csodát. Elmosolyodtam és a számhoz emeltem. Nagyot szippantottam belőle, letüdőztem és lenn tartottam addig, ameddig bírtam. Kis idő múlva megkönnyebülten fújtam ki.
- Ütős – szorítottam össze a szemeim. - Honnan szerezted? - adtam vissza.
- Hollandiából – válaszolt és beleszippantott, majd vissza adta. - A bátyám szerezte – fújta ki a füstőt.
Bólintottam és újra beleszívtam. Percekig így tettünk, egymásnak adogattuk át a füves cigit és körülbelül öt slukk után szinte azonnal megtörtént a csoda. Az eső esni kezdett, arcomat az ég felé fordítottam és néztem amint esik. Szinte leírhatatlan érzés kerített a hatalmába, mintha a világ teljesen megváltozott volna körülöttem, az amúgy is hideg és nedves éjszaka, még mocskosabb lett, a mozgásom koordinálatlanná vált. A földre fordítottam a fejem és óriási röhögésbe kezdtem. Az esőcseppekből rusnya manók nőttek ki, akik csipőre tett kézzel néztek rám mérges szemeikkel.
- Látod? - mutattam a manókra.
- Mit? - érdeklődőtt Steve és a kezembe nyomta a fűt.
- A manók – röhögtem. - Úgy néznek rám, mintha valami súlyos bűnt követtem volna el – vigyorodtam el.
- A kurva életbe! - kiáltott fel és felpattant, majd elkezdte arrébb rugdosni a manókat.
- Ne bántsd őket! - ugrottam rá, és így a vizes földre estünk. - Én szeretem a manókat – vigyorogtam és lemásztam róla.
- Menj haza, Norah – tette a vállamra a kezét Steve. - Aludd ki magad! - mosolygott rám, egy csókot nyomott a homlokomra és egyedül hagyott.
Forgott velem a világ és lihegtem. Fájtak a végtagjaim, de a manók még mindig mellettem álltak. Karba tett kézzel, várakozóan figyeltek. Felsóhajtottam és elindultam. Ahogy mentem az úton észrevettem, hogy a bokroknak és a fáknak arcuk van. A bokrok vigyorogtak, a fák pedig sírtak. Felkacagtam és úgy mentem tovább. A manók a sarkamban voltak. Féltem tőlük, ezért gyorsabban kezdtem menni. De ők tartották velem a tempőt. Megtorpantam és mérges tekintettel feléjük fordultam. A manók kérdőn bámultak rám, majd egymás mellé álltak egy kört formálva.
- Mi... mit csináltok? - kérdeztem félénken.
A manók nem szóltak semmit, csak egyszerrre elkezdtek a kör közepe felé indulni, miközben a kör közepén egy fehér fény villogott. Kezeimet a szemem elé raktam, hogy ne zavarja a fény, majd egy idő után hallottam egy pukkanást. Érdeklődve kikukucskáltam a kezem mögül és nagy megdöbbenésemre Ő állt egyes egyedül előttem.
Felkacagtam és mellé állva belé karoltam és elindultunk haza. Ő csak mosolyogva lépdelt mellettem, miközben én percenként felröhögtem. Beszéltem neki. Nem tudom, hogy miről, csak azt éreztem, hogy a szám mozog és hang is jön ki rajta. De nem értettem mit beszélek. Elvesztettem az önuralmat a testem felett, ezért csak az agyam volt még józan. Megszerettem volna kérdezni tőle, hogy milyen a mennyország, hogy találkozott-e a nagypapámmal és megszerettem volna kérdezni tőle, hogy átadta-e az üzenetet Jézusnak, amit még az ismerkedésünk elején mondtam, de nem mertem megkérdezni. Emelett megszerettem volna kérdezni tőle, hogy miért nem hagyta, hogy vele maradjak múltkor. De nem kérdeztem meg. Ő csak mosolyogva lépdelt mellettem és hallgatott, mint régebben.
Kis idő múlva a házankhoz értünk. Edward már a kapu előtt várt, és mikor meglátott, egyből összevonta a szemöldökét bizonytalanul. Felkacagtam és csábosan Edwadra kacsintottam. Edward megfogta a kezem és elkezdett behúzni a házba. Ő csak a kapu előtt maradt mosolyogva.
Edward felráncigált a lépcsőn és ahogy a szobába értünk, egyből leültetett az ágyra, ő pedig bezárta az ajtót. Utána leguggolt elém és érdeklődve fürkészte az arcom. Felröhögtem.
- Mit csináltál, Norah? - kérdezte csendesen.
- Csak szívtam egy icipici – kezdtem, de újra elröhögtem magam, majd tovább folytattam -, cigit. Egy nagyon finom cigarettát – kuncogtam.
Kérdően nézett rám, majd a tekintete elködösült. Állkapcsa és az izmai megfeszültek. Dühös volt.
- Kitől szerezted? - sziszegte dühösen.
- Egy barátomtól – vigyorodtam el és hátra dobtam magam. - Jé, itt pillangók repkednek! - kiáltottam fel boldogan. - Fáj a karom – nyöszörögtem.
Edward csak elmosolyodott és egy csókot nyomott rá, aztán az ajkaimra is nyomott egyet. Elmosolyodtam és ásítottam egyet, mire hangosan felkacagtam. Edward csak megcsóválta a fejét, majd a hónom alá nyúlt és feljebb tett az ágyon.
- Aludj egyet, Norah! - mondta, én pedig felkacagtam. - Nem szeretem amikor ilyen vagy! - vonta össze szemöldökeit bosszúsan.
- Én viszont téged szeretlek – vigyorodtam el és felültem. - És a manók is!
- Inkább feküdj vissza – sóhajtott fel fáradtan.
Visszaájultam a párnára. Hirtelen lihegni kezdtem és forogni kezdett velem a világ. A karom már nem fájt, de nem tudtam, hogy a csók miatt vagy pedig csak elmúlt magától. Edward csak homlokráncolva nézett rám a sötétben. Nagyon komolynak tűnt és ez hisztérikus volt. Befogtam a számat, hogy tompítsam a nevetést, így Anyu nem hallhatta meg.
- Norah, szívtál már valaha füves cigarettát?
- Már sokszor – kuncogtam. - Miért?
Forgatta a szemét, én pedig nem tudtam abbahagyni a nevetést.
- Hogy van a karod?
- Nem érzem – válaszoltam, majd bizonytalanul összevontam a szemöldököm. - Még mindig a helyén van?
Felsóhajtott, közben én kuncogtam.
- Próbálj meg aludni, Norah.
- Nem – ellenkeztem. - Csókolj meg újra! - pillantottam rá félénken.
- Majd máskor – felelte.
Felkacagtam.
- Soha nem láttalak még így elszállva. Nagyon szórakoztató vagy – mosolygott.
- Nem vagyok elszállva – kuncogtam.
- Inkább aludd ki ezt. - javasolta.
Újra felkacagtam és megértettem, hogy bolondot csináltam magamból, ami számomra teljesen kínos volt, úgyhogy megpróbáltam követni a tanácsát. Ráhajtottam a fejem a vállára és arcomat a nyakának nyomtam, majd becsuktam a szemem. Időnként a kuncogás kiszökött. De ez egyre ritkábban történt, ahogy Edward illata kezdett megnyugtatni. Talán az utóbbi napok legbékésebb és legmélyebb álmába zuhantam.
Reggel szörnyen éreztem magam. A végtagjaim zsibbadtak, mintha egy egész éjszakát végig táncoltam volna, a fejem pedig szörnyen fájt. Edward azt mondta másnapos vagyok és ajánlotta, hogy vegyek be egy kis Tylenolt, mielőtt homlokon csókolt és a konyhába indult reggelit csinálni.
Nem segített a kilátásaimon, hogy arca udvarias és zárkózott volt. Féltem, hogy az éjszaka folyamán egész végig mérgelődőtt és aggódott miattam. Úgy tűnt, az aggodalom fokozta az erősségét a dübörgésnek a fejemben. Bevettem dupla adagot a Tylenol gyógyszerből a konyhába indulva.
- Szervusz hercegnő! - ért elém Steve óriási mosollyal az arcán és két puszit nyomott az arcomra. - Hogyhogy újra felkerestél? - ült mellém.
- Eléggé gyér helyzet van már megint – húztam el a szám.
- Pasi ügy? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen – bólintottam.
- Ejj, ezek a gonosz férfi urak! - csóválta meg a fejét és a zsebébe nyúlt és előhúzott egy apró dobozkát. - Mennyit? - nyújtotta felém a dobozt kinyitva, melyben pár szál füves cigi díszelgett.
- Egyet – feleltem és kihúztam egy szálat. - Elszívod velem? - néztem rá.
- Persze – bólintott. - Utána adok még két szálat neked, ingyen. Csak Neked – kacsintott rám.
- Köszönöm – mosolyogtam rá kedvesen.
- Átadod nekem az első slukkot? - vonta fel a szemöldökét.
- Persze – adtam át neki a szálat.
A szájába tette a cigarettát és meggyújtotta. Nagyot szippantott belőle, letüdőzte és egyből átnyújtotta az égő csodát. Elmosolyodtam és a számhoz emeltem. Nagyot szippantottam belőle, letüdőztem és lenn tartottam addig, ameddig bírtam. Kis idő múlva megkönnyebülten fújtam ki.
- Ütős – szorítottam össze a szemeim. - Honnan szerezted? - adtam vissza.
- Hollandiából – válaszolt és beleszippantott, majd vissza adta. - A bátyám szerezte – fújta ki a füstőt.
Bólintottam és újra beleszívtam. Percekig így tettünk, egymásnak adogattuk át a füves cigit és körülbelül öt slukk után szinte azonnal megtörtént a csoda. Az eső esni kezdett, arcomat az ég felé fordítottam és néztem amint esik. Szinte leírhatatlan érzés kerített a hatalmába, mintha a világ teljesen megváltozott volna körülöttem, az amúgy is hideg és nedves éjszaka, még mocskosabb lett, a mozgásom koordinálatlanná vált. A földre fordítottam a fejem és óriási röhögésbe kezdtem. Az esőcseppekből rusnya manók nőttek ki, akik csipőre tett kézzel néztek rám mérges szemeikkel.
- Látod? - mutattam a manókra.
- Mit? - érdeklődőtt Steve és a kezembe nyomta a fűt.
- A manók – röhögtem. - Úgy néznek rám, mintha valami súlyos bűnt követtem volna el – vigyorodtam el.
- A kurva életbe! - kiáltott fel és felpattant, majd elkezdte arrébb rugdosni a manókat.
- Ne bántsd őket! - ugrottam rá, és így a vizes földre estünk. - Én szeretem a manókat – vigyorogtam és lemásztam róla.
- Menj haza, Norah – tette a vállamra a kezét Steve. - Aludd ki magad! - mosolygott rám, egy csókot nyomott a homlokomra és egyedül hagyott.
Forgott velem a világ és lihegtem. Fájtak a végtagjaim, de a manók még mindig mellettem álltak. Karba tett kézzel, várakozóan figyeltek. Felsóhajtottam és elindultam. Ahogy mentem az úton észrevettem, hogy a bokroknak és a fáknak arcuk van. A bokrok vigyorogtak, a fák pedig sírtak. Felkacagtam és úgy mentem tovább. A manók a sarkamban voltak. Féltem tőlük, ezért gyorsabban kezdtem menni. De ők tartották velem a tempőt. Megtorpantam és mérges tekintettel feléjük fordultam. A manók kérdőn bámultak rám, majd egymás mellé álltak egy kört formálva.
- Mi... mit csináltok? - kérdeztem félénken.
A manók nem szóltak semmit, csak egyszerrre elkezdtek a kör közepe felé indulni, miközben a kör közepén egy fehér fény villogott. Kezeimet a szemem elé raktam, hogy ne zavarja a fény, majd egy idő után hallottam egy pukkanást. Érdeklődve kikukucskáltam a kezem mögül és nagy megdöbbenésemre Ő állt egyes egyedül előttem.
Felkacagtam és mellé állva belé karoltam és elindultunk haza. Ő csak mosolyogva lépdelt mellettem, miközben én percenként felröhögtem. Beszéltem neki. Nem tudom, hogy miről, csak azt éreztem, hogy a szám mozog és hang is jön ki rajta. De nem értettem mit beszélek. Elvesztettem az önuralmat a testem felett, ezért csak az agyam volt még józan. Megszerettem volna kérdezni tőle, hogy milyen a mennyország, hogy találkozott-e a nagypapámmal és megszerettem volna kérdezni tőle, hogy átadta-e az üzenetet Jézusnak, amit még az ismerkedésünk elején mondtam, de nem mertem megkérdezni. Emelett megszerettem volna kérdezni tőle, hogy miért nem hagyta, hogy vele maradjak múltkor. De nem kérdeztem meg. Ő csak mosolyogva lépdelt mellettem és hallgatott, mint régebben.
Kis idő múlva a házankhoz értünk. Edward már a kapu előtt várt, és mikor meglátott, egyből összevonta a szemöldökét bizonytalanul. Felkacagtam és csábosan Edwadra kacsintottam. Edward megfogta a kezem és elkezdett behúzni a házba. Ő csak a kapu előtt maradt mosolyogva.
Edward felráncigált a lépcsőn és ahogy a szobába értünk, egyből leültetett az ágyra, ő pedig bezárta az ajtót. Utána leguggolt elém és érdeklődve fürkészte az arcom. Felröhögtem.
- Mit csináltál, Norah? - kérdezte csendesen.
- Csak szívtam egy icipici – kezdtem, de újra elröhögtem magam, majd tovább folytattam -, cigit. Egy nagyon finom cigarettát – kuncogtam.
Kérdően nézett rám, majd a tekintete elködösült. Állkapcsa és az izmai megfeszültek. Dühös volt.
- Kitől szerezted? - sziszegte dühösen.
- Egy barátomtól – vigyorodtam el és hátra dobtam magam. - Jé, itt pillangók repkednek! - kiáltottam fel boldogan. - Fáj a karom – nyöszörögtem.
Edward csak elmosolyodott és egy csókot nyomott rá, aztán az ajkaimra is nyomott egyet. Elmosolyodtam és ásítottam egyet, mire hangosan felkacagtam. Edward csak megcsóválta a fejét, majd a hónom alá nyúlt és feljebb tett az ágyon.
- Aludj egyet, Norah! - mondta, én pedig felkacagtam. - Nem szeretem amikor ilyen vagy! - vonta össze szemöldökeit bosszúsan.
- Én viszont téged szeretlek – vigyorodtam el és felültem. - És a manók is!
- Inkább feküdj vissza – sóhajtott fel fáradtan.
Visszaájultam a párnára. Hirtelen lihegni kezdtem és forogni kezdett velem a világ. A karom már nem fájt, de nem tudtam, hogy a csók miatt vagy pedig csak elmúlt magától. Edward csak homlokráncolva nézett rám a sötétben. Nagyon komolynak tűnt és ez hisztérikus volt. Befogtam a számat, hogy tompítsam a nevetést, így Anyu nem hallhatta meg.
- Norah, szívtál már valaha füves cigarettát?
- Már sokszor – kuncogtam. - Miért?
Forgatta a szemét, én pedig nem tudtam abbahagyni a nevetést.
- Hogy van a karod?
- Nem érzem – válaszoltam, majd bizonytalanul összevontam a szemöldököm. - Még mindig a helyén van?
Felsóhajtott, közben én kuncogtam.
- Próbálj meg aludni, Norah.
- Nem – ellenkeztem. - Csókolj meg újra! - pillantottam rá félénken.
- Majd máskor – felelte.
Felkacagtam.
- Soha nem láttalak még így elszállva. Nagyon szórakoztató vagy – mosolygott.
- Nem vagyok elszállva – kuncogtam.
- Inkább aludd ki ezt. - javasolta.
Újra felkacagtam és megértettem, hogy bolondot csináltam magamból, ami számomra teljesen kínos volt, úgyhogy megpróbáltam követni a tanácsát. Ráhajtottam a fejem a vállára és arcomat a nyakának nyomtam, majd becsuktam a szemem. Időnként a kuncogás kiszökött. De ez egyre ritkábban történt, ahogy Edward illata kezdett megnyugtatni. Talán az utóbbi napok legbékésebb és legmélyebb álmába zuhantam.
Reggel szörnyen éreztem magam. A végtagjaim zsibbadtak, mintha egy egész éjszakát végig táncoltam volna, a fejem pedig szörnyen fájt. Edward azt mondta másnapos vagyok és ajánlotta, hogy vegyek be egy kis Tylenolt, mielőtt homlokon csókolt és a konyhába indult reggelit csinálni.
Nem segített a kilátásaimon, hogy arca udvarias és zárkózott volt. Féltem, hogy az éjszaka folyamán egész végig mérgelődőtt és aggódott miattam. Úgy tűnt, az aggodalom fokozta az erősségét a dübörgésnek a fejemben. Bevettem dupla adagot a Tylenol gyógyszerből a konyhába indulva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése