A Mc Donald's-ba ültem a barátaimmal. Mindenki előtt egy apró pohár volt, amibe vanília és csoki fagyi díszelgett.
- Képzeljétek el, ho... - kezdtem, de Luke félbeszakított:
- Várj, elképzelem! - vigyorgott.
Mindannyian felnevettünk.
- Szóval, Briannal egy suliba járok – vigyorogtam.
- Melyik Briannal? - kérdezte Flower.
- Brian Jacksonnal – válaszoltam.
- Hogy van az a füves gyerek? - kérdezte David.
- Már tavaly nyáron leszokott a füvezésről – szólt Buttercup.
- Amúgy jól van – mosolyogtam – Megizmosodott.
Ezután még több száz dologról beszéltünk. Kérdezgettek Forksról, én pedig arról kérdezgettem őket, hogy mi történik mostanság Chicagóban. Este tízkor viszont kidobtak minket zárás miatt, így mindenki elindult haza, kivéve Bori. Ő velem jött haza.
Bori egy 17 éves, magyar lány volt. Egy éve költözött ide Budapestről. Félig magyar, félig cigány származású volt mégis perfektül beszélt angolul. Amúgy nagyon kedves és megértő lány volt. Magas típus volt, és volt rajta egy kis felesleg a pociján, de amúgy szép volt. Éjfekete haját mindig kontyba hordta, nagy, barna szemei pedig mindig édesen csillogtak.
A nagymamájánál élt, a szülei Magyarországon maradtak. Mesélte, hogy van egy barátja is, akit nagyon szeret és már két éve vannak együtt. Még mesélt a fajtájáról is és arról is, hogy miért hordja a haját mindig kontyba. Azért hordja így, mivel így mutatja ki, hogy van barátja. Állítólag hosszú szoknyát is hordania kellene és már gyereket is szülnie kellett volna, de az szülei ezt ellenezték, ezért maradt csak egy hagyomány: a konty.
Kis idő múlva a házunk elé értünk. Bementünk az udvarba és beültünk a hintákba. Felsóhajtott, majd elvigyorodott.
- Életemben először telefonszexeltem Aaronnal, tegnap este – szólt.
- De jó – mosolyogtam – És milyen volt?
- Izgató – nyalta meg a szája szélét – És veled mizujs?
- Semmi – ráztam meg a fejem – Egy pasi sincs Forksban, aki tetszene – húztam el a szám.
- Nagyon rosszul hazudsz – csóválta meg a fejét rosszalóan – Láttam rajtad, hogy történt valami Briannal. Mond el! - nyaggatott.
- Randira hívott – válaszoltam.
- Nem illetek össze – sötétült el a tekintete.
- Mostmár mindegy – vontam meg a vállam – Majd megmondom neki, hogy nem lesz semmi köztünk.
- És milyenek a gyerekek az iskolában? Jóba vagy pár emberrel? - kérdezte.
- Aha – bólintottam – Mindenki nagyon kedves.
- Hogy hívják a barátaid?
- Bella, Angela, Ben, Jessica, Mike, Tyler na meg Edward és a testvérei – feleltem.
- Wáó! - mosolygott – Ki ez az Edward?
- Egy barát – válaszoltam – Miért?
- Külön mondtad – vigyorgott.
- Hát egy fiú – feleltem – Egy nagyon kedves fiú.
- Jóba vagytok? - csillant meg szemében egy huncut láng.
- Barátnője van – sóhajtottam fel – Szóval tiltott gyümölcs – húztam el a szám.
- De nagyon is jól tudod, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb – kacsintott rám – Cserkészd be a srácot! Tuti, hogy nem fog ellenkezni.
- De barátnője van – mondtam újra.
- És?! - tárta szét karjait kérdően – Nem a barátnőjével kezdesz ki, hanem a fiúval. Tetszel neki.
- Honnan veszed? - húztam fel a szemöldököm kérdően.
- Gondolom – vonta meg a vállát – Most mennem kell – állt fel – És tedd azt amit mondtam. Rég voltál már igazán boldog, megérdemled ezt a fiút – simogatta meg a vállam.
- De a barátnője... - szóltam.
- A barátnője majd talál másik pasit – szakított félbe vigyorogva, majd egy csókot nyomott az arcomra – Szia! - köszönt el, majd elindult haza.
Elgondolkodtatott az a dolog, amit Bori mondott. Tényleg ideje volt, hogy boldog legyek végre. De más kárára? Azt nem igazán kéne, ugye?
Töprengtem még egy ideig ezen a dolgon, aztán döntöttem. Azon az éjszakán egy olyan terv született meg a fejemben, amit talán a mai napig nem bánok.
Másnap reggel Anyu csilingelő hangjára keltem fel, amint mellettem fekszik és ébresztget.
- Örülök, hogy itthon vagy – mondta, miközben a karomat simogatta.
- Én is – motyogtam álmosan, csukott szemmel.
- Hogy megy a tanulás? - kérdezte.
- Jól – feleltem – Sikeresen felzárkóztam az osztályhoz.
- És vannak már barátaid? - bökött meg vigyorogva.
- Vannak – nyitottam ki a szemem – Nagyon kedvesek.
- Ennek örülök – ült fel – Gyere a konyhába és reggelizz meg! - szólt, majd kiment a szobámból.
Az ágyamban feküdtem és a szobám különböző pontjait figyeltem. Minden úgy volt, ahogy hagytam. Az íróasztalomon ott volt még az üres, kólás üveg és egy üres, zacskó chips. A fotelemben ott volt még egy lila poló, ami a mosásra várt. A parafatáblámon ott díszelegtek még a posztereim, mindenféle grafiti írások és egy csomó kép a barátaimról, a rokonaimról, rólam és a kutyáimról, na meg a szüleimről. Minden úgy volt, ahogy hagytam. Csupán Anyu minden héten felporszívozott, ágyneműt cserélt és letörölte a port a cuccaimról. Kedves tőle!
Nagy nehezen kimásztam az ágyból és öltözködni kezdtem. Lecsoszogtam a konyhába, ahol már javában reggeliztek anyáék.
- Jó reggelt, drágám! - mosolygott rám Apu.
- Szia Apa! - morogtam és leültem mellé az asztalhoz.
Anyu elém rakott egy forró kávét és egy szendvicset.
- Képzeld, ma haza jön James – mondta cseverésző hangon Anyu.
- Ideje volt már, hogy haza találjon az a fenegyerek – csóválta meg a fejét Apu, miután rágyújtott egy cigarettára – Minden idejét elveszi az a vörös lány, hogy is hívják?
- Victoria – válaszoltam Anyuval egyszerre.
- Nekem mindegy – vonta meg a vállát Apu.
- Boldog avval a lánnyal – mondtam teli szájjal.
- Ne beszélj tele szájjal! - vigyorgott rám Apu.
- Kac-kac – gúnyolodtam, majd pár rágás után lenyeltem az óriási falatot – És mikor jön?
Ekkor csöngettek.
- Most – szólt Anyu, mosolyogva.
Megtörölte a kezét egy rongyba és szaladt az ajtóhoz kinyitni.
- James! - ujjongott.
Hallottuk a bátyám nevetését, majd lépteinek zaját, amint a konyhába igyekszik.
- Szeva, Hugi! - borzolta össze a hajam.
- Ne már! - hajoltam el.
- Tiszteletem, főparancsnok! - tisztelgett James vigyorogva Apának.
- Jól van, katona – bólintott Apu – Hogy vagy, fiam? - vigyorodott el – Hol hagytad a barátnődet?
- Ő a szüleinél maradt – legyintett – Mizujs itthon?
- Kirepültek a fiókák a fészekből – bigyesztette le ajkait Anyu.
- Csak azok a mocskos dögök hangoskodnak állandóan – sötétült el Apa tekintete.
- Nem mocskos dögök – böktem meg Apu karját.
- Ku.ss! - szólt rám Apu vigyorogva, mire én nyelvet öltöttem rá – Samanth, neveld meg a lányod! - árult be Anyának, vigyorogva.
- Jól van, befejezni! - szólt Anyu szigorú hangon.
- Kössz a kaját – toltam el a tányérom – Fent vagyok! - vigyorogtam, majd a szobámba siettem.
- Megyek utána – szólt James, majd utánam jött.
- Képzeljétek el, ho... - kezdtem, de Luke félbeszakított:
- Várj, elképzelem! - vigyorgott.
Mindannyian felnevettünk.
- Szóval, Briannal egy suliba járok – vigyorogtam.
- Melyik Briannal? - kérdezte Flower.
- Brian Jacksonnal – válaszoltam.
- Hogy van az a füves gyerek? - kérdezte David.
- Már tavaly nyáron leszokott a füvezésről – szólt Buttercup.
- Amúgy jól van – mosolyogtam – Megizmosodott.
Ezután még több száz dologról beszéltünk. Kérdezgettek Forksról, én pedig arról kérdezgettem őket, hogy mi történik mostanság Chicagóban. Este tízkor viszont kidobtak minket zárás miatt, így mindenki elindult haza, kivéve Bori. Ő velem jött haza.
Bori egy 17 éves, magyar lány volt. Egy éve költözött ide Budapestről. Félig magyar, félig cigány származású volt mégis perfektül beszélt angolul. Amúgy nagyon kedves és megértő lány volt. Magas típus volt, és volt rajta egy kis felesleg a pociján, de amúgy szép volt. Éjfekete haját mindig kontyba hordta, nagy, barna szemei pedig mindig édesen csillogtak.
A nagymamájánál élt, a szülei Magyarországon maradtak. Mesélte, hogy van egy barátja is, akit nagyon szeret és már két éve vannak együtt. Még mesélt a fajtájáról is és arról is, hogy miért hordja a haját mindig kontyba. Azért hordja így, mivel így mutatja ki, hogy van barátja. Állítólag hosszú szoknyát is hordania kellene és már gyereket is szülnie kellett volna, de az szülei ezt ellenezték, ezért maradt csak egy hagyomány: a konty.
Kis idő múlva a házunk elé értünk. Bementünk az udvarba és beültünk a hintákba. Felsóhajtott, majd elvigyorodott.
- Életemben először telefonszexeltem Aaronnal, tegnap este – szólt.
- De jó – mosolyogtam – És milyen volt?
- Izgató – nyalta meg a szája szélét – És veled mizujs?
- Semmi – ráztam meg a fejem – Egy pasi sincs Forksban, aki tetszene – húztam el a szám.
- Nagyon rosszul hazudsz – csóválta meg a fejét rosszalóan – Láttam rajtad, hogy történt valami Briannal. Mond el! - nyaggatott.
- Randira hívott – válaszoltam.
- Nem illetek össze – sötétült el a tekintete.
- Mostmár mindegy – vontam meg a vállam – Majd megmondom neki, hogy nem lesz semmi köztünk.
- És milyenek a gyerekek az iskolában? Jóba vagy pár emberrel? - kérdezte.
- Aha – bólintottam – Mindenki nagyon kedves.
- Hogy hívják a barátaid?
- Bella, Angela, Ben, Jessica, Mike, Tyler na meg Edward és a testvérei – feleltem.
- Wáó! - mosolygott – Ki ez az Edward?
- Egy barát – válaszoltam – Miért?
- Külön mondtad – vigyorgott.
- Hát egy fiú – feleltem – Egy nagyon kedves fiú.
- Jóba vagytok? - csillant meg szemében egy huncut láng.
- Barátnője van – sóhajtottam fel – Szóval tiltott gyümölcs – húztam el a szám.
- De nagyon is jól tudod, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb – kacsintott rám – Cserkészd be a srácot! Tuti, hogy nem fog ellenkezni.
- De barátnője van – mondtam újra.
- És?! - tárta szét karjait kérdően – Nem a barátnőjével kezdesz ki, hanem a fiúval. Tetszel neki.
- Honnan veszed? - húztam fel a szemöldököm kérdően.
- Gondolom – vonta meg a vállát – Most mennem kell – állt fel – És tedd azt amit mondtam. Rég voltál már igazán boldog, megérdemled ezt a fiút – simogatta meg a vállam.
- De a barátnője... - szóltam.
- A barátnője majd talál másik pasit – szakított félbe vigyorogva, majd egy csókot nyomott az arcomra – Szia! - köszönt el, majd elindult haza.
Elgondolkodtatott az a dolog, amit Bori mondott. Tényleg ideje volt, hogy boldog legyek végre. De más kárára? Azt nem igazán kéne, ugye?
Töprengtem még egy ideig ezen a dolgon, aztán döntöttem. Azon az éjszakán egy olyan terv született meg a fejemben, amit talán a mai napig nem bánok.
Másnap reggel Anyu csilingelő hangjára keltem fel, amint mellettem fekszik és ébresztget.
- Örülök, hogy itthon vagy – mondta, miközben a karomat simogatta.
- Én is – motyogtam álmosan, csukott szemmel.
- Hogy megy a tanulás? - kérdezte.
- Jól – feleltem – Sikeresen felzárkóztam az osztályhoz.
- És vannak már barátaid? - bökött meg vigyorogva.
- Vannak – nyitottam ki a szemem – Nagyon kedvesek.
- Ennek örülök – ült fel – Gyere a konyhába és reggelizz meg! - szólt, majd kiment a szobámból.
Az ágyamban feküdtem és a szobám különböző pontjait figyeltem. Minden úgy volt, ahogy hagytam. Az íróasztalomon ott volt még az üres, kólás üveg és egy üres, zacskó chips. A fotelemben ott volt még egy lila poló, ami a mosásra várt. A parafatáblámon ott díszelegtek még a posztereim, mindenféle grafiti írások és egy csomó kép a barátaimról, a rokonaimról, rólam és a kutyáimról, na meg a szüleimről. Minden úgy volt, ahogy hagytam. Csupán Anyu minden héten felporszívozott, ágyneműt cserélt és letörölte a port a cuccaimról. Kedves tőle!
Nagy nehezen kimásztam az ágyból és öltözködni kezdtem. Lecsoszogtam a konyhába, ahol már javában reggeliztek anyáék.
- Jó reggelt, drágám! - mosolygott rám Apu.
- Szia Apa! - morogtam és leültem mellé az asztalhoz.
Anyu elém rakott egy forró kávét és egy szendvicset.
- Képzeld, ma haza jön James – mondta cseverésző hangon Anyu.
- Ideje volt már, hogy haza találjon az a fenegyerek – csóválta meg a fejét Apu, miután rágyújtott egy cigarettára – Minden idejét elveszi az a vörös lány, hogy is hívják?
- Victoria – válaszoltam Anyuval egyszerre.
- Nekem mindegy – vonta meg a vállát Apu.
- Boldog avval a lánnyal – mondtam teli szájjal.
- Ne beszélj tele szájjal! - vigyorgott rám Apu.
- Kac-kac – gúnyolodtam, majd pár rágás után lenyeltem az óriási falatot – És mikor jön?
Ekkor csöngettek.
- Most – szólt Anyu, mosolyogva.
Megtörölte a kezét egy rongyba és szaladt az ajtóhoz kinyitni.
- James! - ujjongott.
Hallottuk a bátyám nevetését, majd lépteinek zaját, amint a konyhába igyekszik.
- Szeva, Hugi! - borzolta össze a hajam.
- Ne már! - hajoltam el.
- Tiszteletem, főparancsnok! - tisztelgett James vigyorogva Apának.
- Jól van, katona – bólintott Apu – Hogy vagy, fiam? - vigyorodott el – Hol hagytad a barátnődet?
- Ő a szüleinél maradt – legyintett – Mizujs itthon?
- Kirepültek a fiókák a fészekből – bigyesztette le ajkait Anyu.
- Csak azok a mocskos dögök hangoskodnak állandóan – sötétült el Apa tekintete.
- Nem mocskos dögök – böktem meg Apu karját.
- Ku.ss! - szólt rám Apu vigyorogva, mire én nyelvet öltöttem rá – Samanth, neveld meg a lányod! - árult be Anyának, vigyorogva.
- Jól van, befejezni! - szólt Anyu szigorú hangon.
- Kössz a kaját – toltam el a tányérom – Fent vagyok! - vigyorogtam, majd a szobámba siettem.
- Megyek utána – szólt James, majd utánam jött.
James kettesével szelte át a lépcsőket, majd egy ugrással a húga ajtaja előtt termett. Kopogott, mire bentről egy hang utasította, hogy menjen be. Óvatosan benyitott, majd miután becsukta maga után az ajtót, a testvére mellé ült. Végig nézett a gönyörű szép arcon, a fényes hajzuhatagon és az apró, törékeny testen. Szerette a testvérét. Tiszta szívéből szerette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése