A Cullen ház lépcsőjén mentem fel, hogy összepakoljam a cuccom és elinduljak haza. A ház üres volt, csupán Edward volt a házban, mégpedig a szobájában. Benyitottam a szobába, ahol már Edward ült az ágyon.
- Hol vannak a többiek? - kérdeztem és leültem mellé az ágyra.
- Elmentek – vonta meg a vállát.
- Te miért maradtál itt? - vontam fel a szemöldököm.
- Elszeretnék intézni egy kis dolgot – felelte.
- Milyen dolgot?
Edward tekintete ellágyult és halványan elmosolyodott, majd megcsókolt. Meglepődötten toltam el magamtól.
- Edward – szóltam. - Mi barátok vagyunk!
- Nem érdekel – morogta és újra nekem esett.
Ezúttal ráérősen csókolt meg. Hosszan csókolóztunk, mire lassan elkezdtem kigombolgatni Edward ingjét, Edward pedig két határozott mozdulattal leszedte rólam a szűk polót és a melltartót. Én meg óvatoskodtam az inggel. Sietősen besegített, majd lelökte magáról az inget, aztán tovább csókolgatta a nyakam és a vállam. Nyelvével bebarangolta kulcsontom gödreit, majd az ágyra nyomva birtokba vette a melleim. Nyelvével becézgetett, és körkörösen masszírozgatott, míg fel nem nyögtem.
Bal keze remegősen siklott fel a combomon, eszébe jutva, hogy ilyet még sosem csinált. Sejtelmesen belemosolygott a melleimbe, aztán folytatta a kényeztetést. Ujjaival a belső combom cirógatta, aztán keze a bugyimra tévedt. Egy ideig vékony anyagon keresztül simogatott, majd a bugyit félrehúzva indult hosszú ujjaival felfedezőútra.
Halkan felsíkitottam, és az izgalomtól meg is ugrottam, majd teljesen átadtam magam Edwardnak, hagyva, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Edward kiélvezte a korlátlan uralmát, helyzetét, hogy nem ellenkezek, nem feleselek. Csak lehunyt szemekkel nyöszörögtem, és vonaglottam az ő keze nyomán. Amikor a testem elernyedt, felsóhajtva Edward szemébe néztem. Mindkettőnk tekintete egyszerrre volt nyugodt és lángoló.
Egy pillanatig végigkalandoztam pillantásommal Edwardon, majd ismételten megállapodtam az arcán. Félénken elmosolyodtam, majd gyengéd csókot leheltem Edward szájára. Végtelenül izgatónak tartottam Edward határozottságát, parázsló íriszét, és céltudatos érintését.
Ahogy egymás szájába feledkeztünk, szelíden simogatni kezdtem Edward fehér és hideg mellkasát, majd reszkető kezem Edward övcsatjára vándorolt. Mivel sehogy sem boldogultam a csat kinyitásával, zavartan elnevettem magam.
- Mit szerencsétlenkedsz, Norah... - gördült le rólam Edward, mire én mosolyogva csusszantam az ágyékára.
- Sajnálom... - mondta, majd lágy csókokkal borítottam be mellkasát. Edward csak felnyögött, aztán ő maga kapcsolta ki övét.
Edward hasának csókolgatása közben kigomboltam a nadrágját és óvatosan lehúztam a cipzárját. Edward ágyéka szinte tüzelt az alsónadrágon keresztül is. Kissé megemelte a csipőjét, hogy a combjáig lehúzhassam róla a zavaró ruhadarabokat. Mikor gyengéden cirógatni kezdtem a merev férfiasságot, hangosan felnyögött.
- Nem kell megtenned, Norah... - hörögte halkan.
Én csak halkan kuncogni kezdtem, majd ajkaimmal becézni kezdtem az égbe meredő szerszámot. Nyelvemmel körbetáncoltam, mire Edward remegve megszorította a vállam. Zihálva kapkodta a levegőt, és ügyetlen tapasztalaival ellentétben kis híján elélvezett, mikor a kiduzzadt erekhez értem fogaimmal. Nem akart tovább várni, felült, de ráérősen visszalöktem az ágyra. Hosszú percekig kényeztettem őt, mire Edward szinte az eszét vesztette.
Ismét felszökkent, egy mozdulattan lehúzta rólam a nadrágot, majd leszakította rólam még a bugyit is. Határozottan megragadt, és a hátamra fektetett, hogy fölém kerekedhessen. Egy pillanatig riadalmot látott a szememben, ami azonban egy vad csók alatt kínzó vággyá alakult. Edward pedig már nem tudott várni, ezért már-már erőszakosan belém mélyedt.
Néhány másodpercig átható fájdalmat éreztem, összerándultam és megdermedtem. Vadul próbáltam levegőhőz jutni, szám teljesen kiszáradt. Edward elkerekedett szemmel, meglepődve lett úrrá a fájdalmamon. Testének mozgása gyorsan feledtette a kezdeti fájdalmat. Őszintén csodálkozva nézett, amint milyen alázattal, némán tűrtem, viseltem el a szinte kegyetlen rohamát.
Lehunyt szemekkel Edward derekába kapaszkodtam, és élveztem, ahogy együtt hullámzik a testünk. Boldogan vettem tudomásul, hogy Edward, testemnek minden négyzetcentiméterét valóságosan betölti.
Úgy illettünk össze, mint kulcs a zárba... - ezen mosolyognom kellett.
- Minek örülsz, Norah? - kérdezte pihegve, enyhe gúnnyal Edward, két lökés között.
- Sok a szöveg, Edward... - csókoltam meg kacéran. A csókból vad fuldoklás lett, majd a fejem kábán zuhant vissza az ágyra. Úgy éreztem, mintha súlytalanul lebegtem volna a végtelenben.
Egy perc múlva Edward is csatlakozott hozzám. Testének teljes súlyával rajtam feküdt. Élvezte, hogy medencecsontja az enyémhez ér, ahogy alatta veszek levegőt. Beszívta hajamnak illatát, és igyekezett minden apró részletet elraktározni az agyában.
Lassan kinyitottam a szemem, majd rácsodálkoztam Edward szelíd tekintetére.
- Megcsókolnál? - kérdeztem halkan, kisimítva egy bronzvörös tincset az arcából. Edward gúnyosan elvigyorodott.
- Sok a szöveg, Norah... - mondta rekedten, majd mégis eleget tett a kérésemnek. Hosszú, nyugodt, szelíd csókot váltottunk.
- Mit is beszéltünk meg, mi barátok vagyunk? - kérdeztem kacéran.
- Te ajánlottad, hogy barátok legyünk.
- Úgy van. De van bennem egy kis önzőség, hisz a tiltott gyümölcs a legédesebb.
- Egyetértek – bólintott Edward. Rögtön ezután elengedett, és visszahúzódott.
Még abban a pillanatban észrevettem valami mozgást az ágy mellől. Odafordultam, és ijedten összerándultam.
Az ágy mellett Bella állt és fájdalomtól eltorzult arccal bámult rám.
- Átvágtál! - mondta, és pillantása undorodva siklott végig a testemen.
Gyorsan elfordultam. Az ágy végén Edward állt, teljesen felöltözve, összezárt karokkal, és jeges arccal bámulta az altestem.
- A te hibád! - mondta Edward.
Felkaptam a fejem, és magamra néztem. Döbbenten kapkodtam levegő után. Nagy, mélyvörös vértócsában feküdtem. A lepedő a lábaim között teljesen átitatódott vérrel, a combom belső oldala egészen a bokámig össze volt kenve, s a legszörnyűbb az volt, hogy a vér feltartózhatatlanul, ritmikus időközönként még mindig ömlött a vaginámból.
- Hol vannak a többiek? - kérdeztem és leültem mellé az ágyra.
- Elmentek – vonta meg a vállát.
- Te miért maradtál itt? - vontam fel a szemöldököm.
- Elszeretnék intézni egy kis dolgot – felelte.
- Milyen dolgot?
Edward tekintete ellágyult és halványan elmosolyodott, majd megcsókolt. Meglepődötten toltam el magamtól.
- Edward – szóltam. - Mi barátok vagyunk!
- Nem érdekel – morogta és újra nekem esett.
Ezúttal ráérősen csókolt meg. Hosszan csókolóztunk, mire lassan elkezdtem kigombolgatni Edward ingjét, Edward pedig két határozott mozdulattal leszedte rólam a szűk polót és a melltartót. Én meg óvatoskodtam az inggel. Sietősen besegített, majd lelökte magáról az inget, aztán tovább csókolgatta a nyakam és a vállam. Nyelvével bebarangolta kulcsontom gödreit, majd az ágyra nyomva birtokba vette a melleim. Nyelvével becézgetett, és körkörösen masszírozgatott, míg fel nem nyögtem.
Bal keze remegősen siklott fel a combomon, eszébe jutva, hogy ilyet még sosem csinált. Sejtelmesen belemosolygott a melleimbe, aztán folytatta a kényeztetést. Ujjaival a belső combom cirógatta, aztán keze a bugyimra tévedt. Egy ideig vékony anyagon keresztül simogatott, majd a bugyit félrehúzva indult hosszú ujjaival felfedezőútra.
Halkan felsíkitottam, és az izgalomtól meg is ugrottam, majd teljesen átadtam magam Edwardnak, hagyva, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Edward kiélvezte a korlátlan uralmát, helyzetét, hogy nem ellenkezek, nem feleselek. Csak lehunyt szemekkel nyöszörögtem, és vonaglottam az ő keze nyomán. Amikor a testem elernyedt, felsóhajtva Edward szemébe néztem. Mindkettőnk tekintete egyszerrre volt nyugodt és lángoló.
Egy pillanatig végigkalandoztam pillantásommal Edwardon, majd ismételten megállapodtam az arcán. Félénken elmosolyodtam, majd gyengéd csókot leheltem Edward szájára. Végtelenül izgatónak tartottam Edward határozottságát, parázsló íriszét, és céltudatos érintését.
Ahogy egymás szájába feledkeztünk, szelíden simogatni kezdtem Edward fehér és hideg mellkasát, majd reszkető kezem Edward övcsatjára vándorolt. Mivel sehogy sem boldogultam a csat kinyitásával, zavartan elnevettem magam.
- Mit szerencsétlenkedsz, Norah... - gördült le rólam Edward, mire én mosolyogva csusszantam az ágyékára.
- Sajnálom... - mondta, majd lágy csókokkal borítottam be mellkasát. Edward csak felnyögött, aztán ő maga kapcsolta ki övét.
Edward hasának csókolgatása közben kigomboltam a nadrágját és óvatosan lehúztam a cipzárját. Edward ágyéka szinte tüzelt az alsónadrágon keresztül is. Kissé megemelte a csipőjét, hogy a combjáig lehúzhassam róla a zavaró ruhadarabokat. Mikor gyengéden cirógatni kezdtem a merev férfiasságot, hangosan felnyögött.
- Nem kell megtenned, Norah... - hörögte halkan.
Én csak halkan kuncogni kezdtem, majd ajkaimmal becézni kezdtem az égbe meredő szerszámot. Nyelvemmel körbetáncoltam, mire Edward remegve megszorította a vállam. Zihálva kapkodta a levegőt, és ügyetlen tapasztalaival ellentétben kis híján elélvezett, mikor a kiduzzadt erekhez értem fogaimmal. Nem akart tovább várni, felült, de ráérősen visszalöktem az ágyra. Hosszú percekig kényeztettem őt, mire Edward szinte az eszét vesztette.
Ismét felszökkent, egy mozdulattan lehúzta rólam a nadrágot, majd leszakította rólam még a bugyit is. Határozottan megragadt, és a hátamra fektetett, hogy fölém kerekedhessen. Egy pillanatig riadalmot látott a szememben, ami azonban egy vad csók alatt kínzó vággyá alakult. Edward pedig már nem tudott várni, ezért már-már erőszakosan belém mélyedt.
Néhány másodpercig átható fájdalmat éreztem, összerándultam és megdermedtem. Vadul próbáltam levegőhőz jutni, szám teljesen kiszáradt. Edward elkerekedett szemmel, meglepődve lett úrrá a fájdalmamon. Testének mozgása gyorsan feledtette a kezdeti fájdalmat. Őszintén csodálkozva nézett, amint milyen alázattal, némán tűrtem, viseltem el a szinte kegyetlen rohamát.
Lehunyt szemekkel Edward derekába kapaszkodtam, és élveztem, ahogy együtt hullámzik a testünk. Boldogan vettem tudomásul, hogy Edward, testemnek minden négyzetcentiméterét valóságosan betölti.
Úgy illettünk össze, mint kulcs a zárba... - ezen mosolyognom kellett.
- Minek örülsz, Norah? - kérdezte pihegve, enyhe gúnnyal Edward, két lökés között.
- Sok a szöveg, Edward... - csókoltam meg kacéran. A csókból vad fuldoklás lett, majd a fejem kábán zuhant vissza az ágyra. Úgy éreztem, mintha súlytalanul lebegtem volna a végtelenben.
Egy perc múlva Edward is csatlakozott hozzám. Testének teljes súlyával rajtam feküdt. Élvezte, hogy medencecsontja az enyémhez ér, ahogy alatta veszek levegőt. Beszívta hajamnak illatát, és igyekezett minden apró részletet elraktározni az agyában.
Lassan kinyitottam a szemem, majd rácsodálkoztam Edward szelíd tekintetére.
- Megcsókolnál? - kérdeztem halkan, kisimítva egy bronzvörös tincset az arcából. Edward gúnyosan elvigyorodott.
- Sok a szöveg, Norah... - mondta rekedten, majd mégis eleget tett a kérésemnek. Hosszú, nyugodt, szelíd csókot váltottunk.
- Mit is beszéltünk meg, mi barátok vagyunk? - kérdeztem kacéran.
- Te ajánlottad, hogy barátok legyünk.
- Úgy van. De van bennem egy kis önzőség, hisz a tiltott gyümölcs a legédesebb.
- Egyetértek – bólintott Edward. Rögtön ezután elengedett, és visszahúzódott.
Még abban a pillanatban észrevettem valami mozgást az ágy mellől. Odafordultam, és ijedten összerándultam.
Az ágy mellett Bella állt és fájdalomtól eltorzult arccal bámult rám.
- Átvágtál! - mondta, és pillantása undorodva siklott végig a testemen.
Gyorsan elfordultam. Az ágy végén Edward állt, teljesen felöltözve, összezárt karokkal, és jeges arccal bámulta az altestem.
- A te hibád! - mondta Edward.
Felkaptam a fejem, és magamra néztem. Döbbenten kapkodtam levegő után. Nagy, mélyvörös vértócsában feküdtem. A lepedő a lábaim között teljesen átitatódott vérrel, a combom belső oldala egészen a bokámig össze volt kenve, s a legszörnyűbb az volt, hogy a vér feltartózhatatlanul, ritmikus időközönként még mindig ömlött a vaginámból.
A saját kiáltásomra ébredtem fel. Izzadságban úszva, sebesen verő pulzussal és egész testemben remegve ültem Edward ágyában, kétségbeesetten próbálkozva, hogy maradéktalanul megszabaduljak az álomtól. Habár tudtam, hogy lehetetlen, mégis lábaim közé csúsztattam a kezem, hogy biztos legyek benne, hogy nincs ott vér. Amit ott találtam, tényleg folyadék volt, de semmi köze sem volt a vérhez. Felizgultam, az álombeli elképzeléstől, hogy Edward magáévá tett.
Gondolataim félbeszakította a szemem elé úszó kép Bella dühös arcáról. Felhúztam a lábam, hogy karommal átfoghassam és állam a térdemre tegyem, majd bebugyoláltam magam a takaróba, mert hirtelen szörnyen fázni kezdtem.
Ekkor Edward nyitott be a szobába felhőtlen mosollyal az arcán.
- Jó reggelt – mosolygott rám. - Öltözz fel és menjünk le, mert itt van egy kedves, régi barátunk.
- Rendben – ültem fel. - Addig kimennél? - pillantottam az ajtóra.
- Persze – bólintott. - Minden rendben? - kérdezte szkeptikus tekintettel.
- Persze – bólogattam hevesen. - Csak volt egy rossz álmom.
- Azért jól vagy?
- Jól.
Edward szkeptikusan végig mért, majd kiment a szobából. Utána gyorsan magamra húztam egy farmert és egy polót, majd Edwarddal együtt mentünk le.
A szobában ott volt már az össze Cullen. Egy félkört alakítva álltak és egy férfi mély, mégis borzongató hangon beszélt. Edward arréb tolta Alice-t, így rálátást kaptam a vendégre.
Egy 185 cm magas, széles vállú férfi állt a félkör közepén. Kopott farmert és fekete polót viselt, amin egy vámpír arc díszelgett. Haja bronzvörös volt, mely a nagy hullámokban hullott vállaira. Fekete szemei érdeklődően irányultak rám és vérvörös ajkai kaján vigyorra húzódtak.
- Ő Norah – mutatt be Edward a gyönyörű idegennek.
- Örülök a szerencsének! – mondta a férfi, és a jéghideg kezével az ajkaihoz emelte az én kezem és egy lágy csókot lehelt rá, mialatt végig a szemembe nézett. - A nevem Lestat, a vámpír.
- Én is örülök – bólintottam mosolyogva.
- Lestatnak nagyon érdekes képessége van – szólt közbe Carlisle, mialatt a vállamra tette a kezét. - Lestat látja minden ember múltját. Előle semmit sem lehet titkolni. - magyarázta, mire Alice kuncogni kezdett.
Rémülten pillantottam Lestatra, aki bólintott, majd sokat mondóan rám mosolygott.
Gondolataim félbeszakította a szemem elé úszó kép Bella dühös arcáról. Felhúztam a lábam, hogy karommal átfoghassam és állam a térdemre tegyem, majd bebugyoláltam magam a takaróba, mert hirtelen szörnyen fázni kezdtem.
Ekkor Edward nyitott be a szobába felhőtlen mosollyal az arcán.
- Jó reggelt – mosolygott rám. - Öltözz fel és menjünk le, mert itt van egy kedves, régi barátunk.
- Rendben – ültem fel. - Addig kimennél? - pillantottam az ajtóra.
- Persze – bólintott. - Minden rendben? - kérdezte szkeptikus tekintettel.
- Persze – bólogattam hevesen. - Csak volt egy rossz álmom.
- Azért jól vagy?
- Jól.
Edward szkeptikusan végig mért, majd kiment a szobából. Utána gyorsan magamra húztam egy farmert és egy polót, majd Edwarddal együtt mentünk le.
A szobában ott volt már az össze Cullen. Egy félkört alakítva álltak és egy férfi mély, mégis borzongató hangon beszélt. Edward arréb tolta Alice-t, így rálátást kaptam a vendégre.
Egy 185 cm magas, széles vállú férfi állt a félkör közepén. Kopott farmert és fekete polót viselt, amin egy vámpír arc díszelgett. Haja bronzvörös volt, mely a nagy hullámokban hullott vállaira. Fekete szemei érdeklődően irányultak rám és vérvörös ajkai kaján vigyorra húzódtak.
- Ő Norah – mutatt be Edward a gyönyörű idegennek.
- Örülök a szerencsének! – mondta a férfi, és a jéghideg kezével az ajkaihoz emelte az én kezem és egy lágy csókot lehelt rá, mialatt végig a szemembe nézett. - A nevem Lestat, a vámpír.
- Én is örülök – bólintottam mosolyogva.
- Lestatnak nagyon érdekes képessége van – szólt közbe Carlisle, mialatt a vállamra tette a kezét. - Lestat látja minden ember múltját. Előle semmit sem lehet titkolni. - magyarázta, mire Alice kuncogni kezdett.
Rémülten pillantottam Lestatra, aki bólintott, majd sokat mondóan rám mosolygott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése