- Mégis mi a bajod? - sziszegte Edward dühösen.
- Még kérdezed?! - vágtam csipőre a kezeim. - Nem vagy te egy kicsit kibaszottul gusztustalan?! - emeltem fel a hangom, de az óriási ricsaj miatt alig lehetett hallani.
- Hogy, ha azt se tudom, hogy mi a bajod? - vonta fel a szemöldökét.
- Te tényleg hülye vagy – csóváltam meg a fejem dühösen. - Elmondanád, hogy ki a kurva?! Mi az, hogy nem lehet össze állni velem?! Mégis mit képzelsz, ki vagy te?! - kiabáltam vele.
- Miről beszélsz, Norah? - értetlenkedett.
- Ez már mindennek a teteje! - vicsorogtam. - Tudod mit?! - morogtam, de aztán félrekaptam a fejemet, az ajkamba haraptam, nehogy ordítva olyasmit vágjak a fejéhez, amit aztán megbánok.
- Lestat elmondta – morogtam. - Elmondta, hogy mit gondolsz rólam – néztem fel rá. - Rohadt gusztustalan egy tag vagy te, tudod? - vicsorogtam újra.
Edward nem szólt semmit, csak dühös arccal megragadta a dzsekim és a folyosó vége felé kezdett cibálni. Muszáj volt követnem, ha nem akartam hanyatt esni. Bár, akkor nyilván a földön vonszolt volna odáig.
- Eressz el! - nyivákoltam, de rá se hederített. Oldalazva botorkáltam a tinédzserek között egy ajtóig. Akkor végre elengedett – én pedig megbotlottam, és lefejeltem a falat.
- Olyan erőszakos vagy! - morgolódtam a fejemet dörzsölgetve.
- Nyitva van – közölte és bement az üres teremben. - Gyere be, Norah!
Nem feleltem. Azt számoglattam magam, hogy mennyi esélyem van rá, hogy eljussak a következő teremig, mielőtt elkapna. Nem sok, vallottam be magamnak.
- Úgyis visszaráncigálnálak! - fenyegetett. Meghallota, mit forgatok a fejemben.
Amennyire az adott helyzet megengedte, megpróbáltam megőrizni a méltóságomat, miközben beléptem az apró és üres terembe. A teremben csupán pár pad és szék volt, na meg egy nagy asztal, amely egy tanári asztal lehetett. A teremben dobozok és zsákok foglaltak helyett, na meg befőttes üvegbe gyömöszölt halott állatok. Egykor talán egy biológia terem lehetett.
- Hova hoztál, te barom? - kérdeztem karba tett kézzel bosszúsan.
- Nagyon félelmetes vagy így! - vigyorgott és a tanári asztal tetejére ült.
- Még félelmetesebb leszek, ha pofon váglak!
- Ó! - kapott a szája elé meglepődve. - Most nagyon megijedtem. - vigyorgott.
- Rohadj meg, te szörnyeteg! - sziszegtem.
- Majd később – felelte unottan. - De most térjünk a tárgyra! Mi a problémád? - fonta össze karjait a melle elött.
- Ne tettesd a hülyét! - szóltam. - Átlátok rajtad!
- Oké, ez szép és jó! - bólintott. - De mi az igazi problémád! Mit tettem ellened?
- Még kérdezed?! - ordítottam. - Azt mondtad Lestatnak, hogy egy kibaszott kurva vagyok és hogy nem érdemes össze állni velem. - feleltem. - Akkor mi a francnak voltál velem, hm? Csak játszottál, igaz? - ordibáltam vele, miközben könnyek szöktek a szemembe.
Edward csak tágra nyílt szemekkel nézett. Még a szája is tátva maradt ledöbbenése közben.
- Én... - kezdte -, én nem mondtam ilyet!
- Na, persze – legyintettem. - Akkor miért hazudna nekem Lestat? - vontam fel az egyik szemöldököm kérdően.
- Honnan tudjam? - vonta meg a vállát.
- Látod, Edward! Ezt utálom benned – mondtam. - Nem is magyarázkodsz, meg semmi. Csak értetlenkedsz. Meg se véded magad! - néztem a szemeibe.
- Miért védjem magam, amiatt, ami nem is igaz? - tárta szét kezeit kérdően. - Ha magyarázkodni kezdek, akkor lekiabálod a fejem. Ha csöndben maradok, akkoris lekiabálod a fejem. Teljesen mindegy, hogy mit teszek ebben az ügyben, akkoris lekiabálsz, akkor meg mi értelme?
- Gyűlöllek! - sziszegtem és kimentem a teremből.
Kibaktattam az iskolából dühtől forrt fejjel. Csak előre mentem, mindenkinek neki mentem, senkit sem kíméltem. Ekkor elém vágott Lestat vigyorgó arccal.
- Szervusz, gyönyörűm!
- Csá! - morogtam és mentem tovább.
- Gyalog vagy? - jött utánam.
- Ja.
- Gáz van? - kérdezte aggódva.
- Ja – feleltem. - Összevesztem Edwarddal.
- Elmondtad neki?
- El – válaszoltam. - És a hülye gyerek még tagadta. - vicsorogtam.
- Jó, nyugodj meg! - susogta és magához ölelt.
- Annyira gonosz volt – motyogtam a vállába.
- Már nincs semmi gond – simogatta meg a hátam. - Haza megyek veled, jó? - tolt el magától és a szemembe nézett.
- Jó – bólintottam.
Homlokon csókolt, majd átkarolta a derekam és együtt elindultunk haza. Az út körülbelül fél órás volt. Sokat beszélgettünk, röhögcséltünk, sőt, Lestat még a múltjáról is mesélt. Elmondta magáról, hogy tud hegedűn játszani és hogy pár évtizeddel ezelőtt hatalmas rocksztár volt. Ezen el is nevettem magam.
- Most meg min nevetsz? - mosolygott.
- Te, mint rocksztár – röhögtem. - Nem tudnálak elképzelni.
- Majd megmutatom, hogy mire vagyok képes – suttogta a fülembe és a nyakamba csókolt. Az érintésétől megborzongtam, a karomon az összes szőr az égnek állt.
- Ezt ne csináld! - mosolyodtam el. - Még most is ráz a hideg – borzongtam meg.
- Rendben – suttogta és újra belecsókolt a nyakamba, és újra, meg újra. - Isteni az illatod. - suttogta mély, borzongató hangon.
- Új parfümöm van.
- Nem – susogta. - Ez a véred illata – felelte és halkan felnevetett. - Isteni! Sose éreztem még ilyet – mondta tovább és orrát belenyomta a kulcscsontom gödrébe.
Tágra nyílt szemekkel, megmerevedve álltam a karjaiban. Az én vérem illata?! - ennél ledöbbentem.
- Mi a gond? - hajolt ki a nyakamból. - Megbántottalak? - aggodalmaskodott.
- Nem – ráztam meg a fejem. - Gyere, menjünk! - fogtam meg a kezét és tovább mentünk.
- Még kérdezed?! - vágtam csipőre a kezeim. - Nem vagy te egy kicsit kibaszottul gusztustalan?! - emeltem fel a hangom, de az óriási ricsaj miatt alig lehetett hallani.
- Hogy, ha azt se tudom, hogy mi a bajod? - vonta fel a szemöldökét.
- Te tényleg hülye vagy – csóváltam meg a fejem dühösen. - Elmondanád, hogy ki a kurva?! Mi az, hogy nem lehet össze állni velem?! Mégis mit képzelsz, ki vagy te?! - kiabáltam vele.
- Miről beszélsz, Norah? - értetlenkedett.
- Ez már mindennek a teteje! - vicsorogtam. - Tudod mit?! - morogtam, de aztán félrekaptam a fejemet, az ajkamba haraptam, nehogy ordítva olyasmit vágjak a fejéhez, amit aztán megbánok.
- Lestat elmondta – morogtam. - Elmondta, hogy mit gondolsz rólam – néztem fel rá. - Rohadt gusztustalan egy tag vagy te, tudod? - vicsorogtam újra.
Edward nem szólt semmit, csak dühös arccal megragadta a dzsekim és a folyosó vége felé kezdett cibálni. Muszáj volt követnem, ha nem akartam hanyatt esni. Bár, akkor nyilván a földön vonszolt volna odáig.
- Eressz el! - nyivákoltam, de rá se hederített. Oldalazva botorkáltam a tinédzserek között egy ajtóig. Akkor végre elengedett – én pedig megbotlottam, és lefejeltem a falat.
- Olyan erőszakos vagy! - morgolódtam a fejemet dörzsölgetve.
- Nyitva van – közölte és bement az üres teremben. - Gyere be, Norah!
Nem feleltem. Azt számoglattam magam, hogy mennyi esélyem van rá, hogy eljussak a következő teremig, mielőtt elkapna. Nem sok, vallottam be magamnak.
- Úgyis visszaráncigálnálak! - fenyegetett. Meghallota, mit forgatok a fejemben.
Amennyire az adott helyzet megengedte, megpróbáltam megőrizni a méltóságomat, miközben beléptem az apró és üres terembe. A teremben csupán pár pad és szék volt, na meg egy nagy asztal, amely egy tanári asztal lehetett. A teremben dobozok és zsákok foglaltak helyett, na meg befőttes üvegbe gyömöszölt halott állatok. Egykor talán egy biológia terem lehetett.
- Hova hoztál, te barom? - kérdeztem karba tett kézzel bosszúsan.
- Nagyon félelmetes vagy így! - vigyorgott és a tanári asztal tetejére ült.
- Még félelmetesebb leszek, ha pofon váglak!
- Ó! - kapott a szája elé meglepődve. - Most nagyon megijedtem. - vigyorgott.
- Rohadj meg, te szörnyeteg! - sziszegtem.
- Majd később – felelte unottan. - De most térjünk a tárgyra! Mi a problémád? - fonta össze karjait a melle elött.
- Ne tettesd a hülyét! - szóltam. - Átlátok rajtad!
- Oké, ez szép és jó! - bólintott. - De mi az igazi problémád! Mit tettem ellened?
- Még kérdezed?! - ordítottam. - Azt mondtad Lestatnak, hogy egy kibaszott kurva vagyok és hogy nem érdemes össze állni velem. - feleltem. - Akkor mi a francnak voltál velem, hm? Csak játszottál, igaz? - ordibáltam vele, miközben könnyek szöktek a szemembe.
Edward csak tágra nyílt szemekkel nézett. Még a szája is tátva maradt ledöbbenése közben.
- Én... - kezdte -, én nem mondtam ilyet!
- Na, persze – legyintettem. - Akkor miért hazudna nekem Lestat? - vontam fel az egyik szemöldököm kérdően.
- Honnan tudjam? - vonta meg a vállát.
- Látod, Edward! Ezt utálom benned – mondtam. - Nem is magyarázkodsz, meg semmi. Csak értetlenkedsz. Meg se véded magad! - néztem a szemeibe.
- Miért védjem magam, amiatt, ami nem is igaz? - tárta szét kezeit kérdően. - Ha magyarázkodni kezdek, akkor lekiabálod a fejem. Ha csöndben maradok, akkoris lekiabálod a fejem. Teljesen mindegy, hogy mit teszek ebben az ügyben, akkoris lekiabálsz, akkor meg mi értelme?
- Gyűlöllek! - sziszegtem és kimentem a teremből.
Kibaktattam az iskolából dühtől forrt fejjel. Csak előre mentem, mindenkinek neki mentem, senkit sem kíméltem. Ekkor elém vágott Lestat vigyorgó arccal.
- Szervusz, gyönyörűm!
- Csá! - morogtam és mentem tovább.
- Gyalog vagy? - jött utánam.
- Ja.
- Gáz van? - kérdezte aggódva.
- Ja – feleltem. - Összevesztem Edwarddal.
- Elmondtad neki?
- El – válaszoltam. - És a hülye gyerek még tagadta. - vicsorogtam.
- Jó, nyugodj meg! - susogta és magához ölelt.
- Annyira gonosz volt – motyogtam a vállába.
- Már nincs semmi gond – simogatta meg a hátam. - Haza megyek veled, jó? - tolt el magától és a szemembe nézett.
- Jó – bólintottam.
Homlokon csókolt, majd átkarolta a derekam és együtt elindultunk haza. Az út körülbelül fél órás volt. Sokat beszélgettünk, röhögcséltünk, sőt, Lestat még a múltjáról is mesélt. Elmondta magáról, hogy tud hegedűn játszani és hogy pár évtizeddel ezelőtt hatalmas rocksztár volt. Ezen el is nevettem magam.
- Most meg min nevetsz? - mosolygott.
- Te, mint rocksztár – röhögtem. - Nem tudnálak elképzelni.
- Majd megmutatom, hogy mire vagyok képes – suttogta a fülembe és a nyakamba csókolt. Az érintésétől megborzongtam, a karomon az összes szőr az égnek állt.
- Ezt ne csináld! - mosolyodtam el. - Még most is ráz a hideg – borzongtam meg.
- Rendben – suttogta és újra belecsókolt a nyakamba, és újra, meg újra. - Isteni az illatod. - suttogta mély, borzongató hangon.
- Új parfümöm van.
- Nem – susogta. - Ez a véred illata – felelte és halkan felnevetett. - Isteni! Sose éreztem még ilyet – mondta tovább és orrát belenyomta a kulcscsontom gödrébe.
Tágra nyílt szemekkel, megmerevedve álltam a karjaiban. Az én vérem illata?! - ennél ledöbbentem.
- Mi a gond? - hajolt ki a nyakamból. - Megbántottalak? - aggodalmaskodott.
- Nem – ráztam meg a fejem. - Gyere, menjünk! - fogtam meg a kezét és tovább mentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése