- Megyek tele tömöm a belem. Táncolunk majd? - mosolygott rám Matthew.
Még pár másodpercig Edward méreggel teli topáz színű szemébe néztem, aztán egy sóhajtással együtt elfordítottam a fejem.
- Aha. Csak még átöltözök – feleltem halkan, de nem néztem rá. Fehér ingének gallérját bámultam.
Matthew bólintott, majd homlokon csókolt és elment. Nekem pedig a szemem könnybe lábadt, és ajkaimat össze szorítottam. A tüdőm visított az ürességtől, és a szívem is épp most tört darabokra. Hallottam, ahogy puha darabjai a bordáimnak ütköznek.
Egy könny teljesen elhomályosította a szemem, és lefolyt az arcomon. Hideg nedvesség fojt végig az arcomon, és végül leesett és az alsó ajkamra csöppent. Beszívtam a szám, és éreztem a számban a könnyem sós ízét.
- Aha. Csak még átöltözök – feleltem halkan, de nem néztem rá. Fehér ingének gallérját bámultam.
Matthew bólintott, majd homlokon csókolt és elment. Nekem pedig a szemem könnybe lábadt, és ajkaimat össze szorítottam. A tüdőm visított az ürességtől, és a szívem is épp most tört darabokra. Hallottam, ahogy puha darabjai a bordáimnak ütköznek.
Egy könny teljesen elhomályosította a szemem, és lefolyt az arcomon. Hideg nedvesség fojt végig az arcomon, és végül leesett és az alsó ajkamra csöppent. Beszívtam a szám, és éreztem a számban a könnyem sós ízét.
Ekkor kiborultam. Az ajkam lekonyult, és a torkomból hangos remegő sóhaj szaladt ki. A körülöttem lévő személyek kérdően felém fordultak, de nem fordítottam rájuk nagyobb figyelmet. Rohanni kezdtem a legközelebbi mosdó felé. A szemem sarkából láttam még, hogy Edward aggódva néz utánam.
A fürdőszoba ajtó hangosan csapódott be mögöttem, de ezt a kinn lévő zajok miatt nem nagyon lehetett hallani. De igazából nem is érdekelt. Most semmi nem érdekelt.
Zihálva vettem a levegőt, és a csapnak támaszkodtam. Lehajtott fejjel próbáltam levegőhöz jutni, miközben a könnyeim záporozni kezdtek. A lélegzetem egyre gyorsabb lett és én csak ráztam a fejem, mint egy őrült.
Nem akartam ezt. Nem akartam így élni. Azt akartam, hogy Edward szenvedjen helyettem is. Azt akartam, hogy Edward helyettem ordítson a fájdalomtól. Sajnálatot éreztem, és legszívesebben az egész átkozott világot a pokolra küldtem volna.
Miért kell ennyire szenvednem? Miért kell ennyire gonosz világban élnem? Miért kell mindig abba bele szeretnem, akibe nem kéne?
Ekkor tört el igazán a mécses. Lehunytam a szemeimet, és hangosan felzokogtam. Közben folyamatosan üvöltöttem fájdalmamban. Karjaimmal átöleltem a testem, és a lábaim megadták magukat. Nagyon lassan leguggoltam, végül fenekem a hideg csempén találta magát, és hátamat a jéghideg kádnak támasztottam.
Sajnáltattam magam. Sírtam, zokogtam és közben a fejemet ráztam. Felhúztam a térdeimet, és fejemet a rájuk hajtottam. A ruhám pedig egyre jobban nedves lett a folyamatosan ömlő könnyeim miatt.
- Hol voltál, Norah? - kérdezte Alice csípőre tett kezekkel.
A fürdőszoba ajtó hangosan csapódott be mögöttem, de ezt a kinn lévő zajok miatt nem nagyon lehetett hallani. De igazából nem is érdekelt. Most semmi nem érdekelt.
Zihálva vettem a levegőt, és a csapnak támaszkodtam. Lehajtott fejjel próbáltam levegőhöz jutni, miközben a könnyeim záporozni kezdtek. A lélegzetem egyre gyorsabb lett és én csak ráztam a fejem, mint egy őrült.
Nem akartam ezt. Nem akartam így élni. Azt akartam, hogy Edward szenvedjen helyettem is. Azt akartam, hogy Edward helyettem ordítson a fájdalomtól. Sajnálatot éreztem, és legszívesebben az egész átkozott világot a pokolra küldtem volna.
Miért kell ennyire szenvednem? Miért kell ennyire gonosz világban élnem? Miért kell mindig abba bele szeretnem, akibe nem kéne?
Ekkor tört el igazán a mécses. Lehunytam a szemeimet, és hangosan felzokogtam. Közben folyamatosan üvöltöttem fájdalmamban. Karjaimmal átöleltem a testem, és a lábaim megadták magukat. Nagyon lassan leguggoltam, végül fenekem a hideg csempén találta magát, és hátamat a jéghideg kádnak támasztottam.
Sajnáltattam magam. Sírtam, zokogtam és közben a fejemet ráztam. Felhúztam a térdeimet, és fejemet a rájuk hajtottam. A ruhám pedig egyre jobban nedves lett a folyamatosan ömlő könnyeim miatt.
- Hol voltál, Norah? - kérdezte Alice csípőre tett kezekkel.
- Csak átöltöztem – vontam meg a vállam, és egy öntöttem magamnak egy kis whiskyt. Aztán meggondoltam magam, és a majdnem teli üveget fogtam meg.
Alice sajnálkozó tekintettel nézett rám, majd hideg kezét a vállamra tette.
- Hagyj most, Alice! - szóltam neki gorombán, és lelöktem a vállamról finom kezét.
Majd hátat fordítottam neki, és elvettem a pultról a piros Marlborót, nem foglalkozva, hogy kié. Azzal megfogtam az üveget, és kiviharoztam a házból.
Kimentem a teraszra, és számba vettem egy cigarettát. Meggyújtottam, nagyot szívtam belőle és utána nagyot kortyoltam a whiskyből.
Az alkohol marta a torkom, de nem érdekelt. Még egyszer meghúztam az üveget, és közben folyamatosan dohányoztam. A füst maga köré zárt, mint egy biztonságos fal. Nem érdekelt, hogy büdös lesz a hajam, a szám és a ruhám. Csak azt akartam, hogy végre ne pangjon a tüdőm az ürességtől. Azt akartam, hogy tele legyen mérgező cigaretta füsttel.
- Norah – hallottam a nevem, és ekkor a sötétben feltűnt Edward.
Összeszorítottam az ajkaimat, majd eldobtam a cigarettámat és bementem a házba. Nem akartam vele foglalkozni, és még egy térségben sem akartam lenni vele. Nem akartam látni őt.
Alice sajnálkozó tekintettel nézett rám, majd hideg kezét a vállamra tette.
- Hagyj most, Alice! - szóltam neki gorombán, és lelöktem a vállamról finom kezét.
Majd hátat fordítottam neki, és elvettem a pultról a piros Marlborót, nem foglalkozva, hogy kié. Azzal megfogtam az üveget, és kiviharoztam a házból.
Kimentem a teraszra, és számba vettem egy cigarettát. Meggyújtottam, nagyot szívtam belőle és utána nagyot kortyoltam a whiskyből.
Az alkohol marta a torkom, de nem érdekelt. Még egyszer meghúztam az üveget, és közben folyamatosan dohányoztam. A füst maga köré zárt, mint egy biztonságos fal. Nem érdekelt, hogy büdös lesz a hajam, a szám és a ruhám. Csak azt akartam, hogy végre ne pangjon a tüdőm az ürességtől. Azt akartam, hogy tele legyen mérgező cigaretta füsttel.
- Norah – hallottam a nevem, és ekkor a sötétben feltűnt Edward.
Összeszorítottam az ajkaimat, majd eldobtam a cigarettámat és bementem a házba. Nem akartam vele foglalkozni, és még egy térségben sem akartam lenni vele. Nem akartam látni őt.
Üveges tekintettel rohantam be a tömegbe, és kétségbeesetten kerestem Matthew-t. Vele akartam lenni, és megakartam tenni azt, amire nem volt szükségem. De akkor azt gondoltam, hogy pont ez kell nekem.
Kis idő múlva megtaláltam Matthew-t a falnál állva. Kezében egy zöld színű sörös üveg volt, és épp Michaellal beszélgetett.
Felsóhajtottam, és sietős léptekkel feléjük indultam.
- Szia, Norah! - köszönt rám először Mike.
Biccentettem neki, aztán Matthew-ra néztem.
- Elrabolhatlak egy percre? - kérdeztem mosolyogva, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Kis idő múlva megtaláltam Matthew-t a falnál állva. Kezében egy zöld színű sörös üveg volt, és épp Michaellal beszélgetett.
Felsóhajtottam, és sietős léptekkel feléjük indultam.
- Szia, Norah! - köszönt rám először Mike.
Biccentettem neki, aztán Matthew-ra néztem.
- Elrabolhatlak egy percre? - kérdeztem mosolyogva, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
- Hát persze – bólintott Matthew. - Örülök, hogy megismerhettelek, Mike – mondta, majd kezet fogott vele.
Aztán megragadtam a kezét, és magam után kezdtem húzni. Felhúztam a lépcsőn, és a mosdóba ráncigáltam. Magunkra zártam az ajtót, aztán kitéptem a kezéből a sörös üveget, és a földre csaptam. Az üveg hangos zajjal ért földet, de nem tört szét.
Azzal neki ugrottam, és letéptem róla az ingét. Közben erőszakosan falni kezdtem az ajkait, és elkezdtem magamról is tépni a ruhát.
Matthew először meglepődötten csókolt vissza, de aztán elvigyorodott és fogdosni, simogatni kezdett. Végig csókolta a nyakam ívét, én pedig megszokásból sóhajtoztam, és túrtam a hajába. Közben mindvégig Edward arca lebegett előttem. Lehunytam a szememet, és próbáltam élvezni Matthew odaadó kényeztetését. De nem ment.
Kezét becsúsztatta a bugyimba, és ujjai azonnal megtalálták a leggyengém pontomat. Dörzsölgetni kezdett és egy erős érintésénél, felugrottam és nyögtem egy hangosat. Matthew elnevette magát, majd újra csókolgatni kezdte a nyakamat, miközben a keze folyamatosan mozgott. Én pedig a vállába kapaszkodtam, nagyokat sóhajtoztam és próbáltam vissza tartani a feltörekvő zokogásomat.
Ekkor Matthew keze megfagyott. Kihúzta a bugyimból, és megcsókolta a vállamat. Majd hátra lépett és rám nézett.
- Azt hiszem, ez korai még nekünk – közölte halkan.
Először összevont szemöldökkel, értetlenül néztem rá, aztán sóhajtottam egyet. Bevallom, megkönnyebbültem, hogy nem folytattuk. Nem füllőtt a fogam egy kis szexhez.
- Rendben. Igazad van – bólintottam.
Matthew elmosolyodott, majd kezébe vette az arcomat és finoman megcsókolt. Aztán halványan rámosolyogtam, majd megfogtuk egymás kezét és visszamentünk a többiekhez.
- Hol voltatok ennyi ideig, srácok? - jött elénk Alice és mindkettőnk kezébe nyomott egy-egy poharat.
- Csak beszélgettünk – feleltem, majd bele ittam a poharamba.
Boros kóla volt. Elfintorodtam, de azért újra bele ittam. Alice még utoljára ránk mosolygott, aztán tovább táncikált egy másik pároshoz.
Ekkor Emmett felállt egy asztalra, és intett, hogy maradjon mindenki csöndbe. Érdeklődve fordultunk felé, mire ő elmosolyodott.
- Szeretném megköszönni, hogy eljöttetek – szólt mosolyogva. - Nagyon örülök, hogy mellettünk álltok – nevetett. - És beszeretném jelenteni, hogy nekem van a legszebb és legjobb feleségem. Rosalie – nézett le a szőke szépségre. - Nagyon szeretlek, és ígérem, hogy örökké szeretni és védelmezni foglak. Köszönöm, hogy a feleségem vagy, és köszönöm, hogy vagy nekem – mosolygott, és tovább mondta a szebbnél szebb szavakat.
Mosolyogva néztem őket, és kezeimet összekulcsoltam magam előtt. Ujjaim hozzá értek a gyűrűimhez, én pedig érdeklődve néztem le. Ekkor a fényben megcsillant mindkét gyűrűm, és akaratlanul is eszembe jutott a floridai kiruccanásunk, és még sok minden szép emlék.
A torkomban gombóc kezdett nőni. Remegve felsóhajtottam, és felemeltem a fejem. Szemem akaratlanul is Edwardra tévedt, és ő is pont ekkor nézett rám.
Akaratlanul egymás tekintetébe feledkeztünk. A világ megszűnt körülöttünk. Nem éreztem a külvilágot, csupán a gyomromban lévő bizsergést. A lélegzetem felgyorsult, és a szívem is úgy kalimpált, mintha most futottam volna egy több méteres futóversenyt.
Aztán megragadtam a kezét, és magam után kezdtem húzni. Felhúztam a lépcsőn, és a mosdóba ráncigáltam. Magunkra zártam az ajtót, aztán kitéptem a kezéből a sörös üveget, és a földre csaptam. Az üveg hangos zajjal ért földet, de nem tört szét.
Azzal neki ugrottam, és letéptem róla az ingét. Közben erőszakosan falni kezdtem az ajkait, és elkezdtem magamról is tépni a ruhát.
Matthew először meglepődötten csókolt vissza, de aztán elvigyorodott és fogdosni, simogatni kezdett. Végig csókolta a nyakam ívét, én pedig megszokásból sóhajtoztam, és túrtam a hajába. Közben mindvégig Edward arca lebegett előttem. Lehunytam a szememet, és próbáltam élvezni Matthew odaadó kényeztetését. De nem ment.
Kezét becsúsztatta a bugyimba, és ujjai azonnal megtalálták a leggyengém pontomat. Dörzsölgetni kezdett és egy erős érintésénél, felugrottam és nyögtem egy hangosat. Matthew elnevette magát, majd újra csókolgatni kezdte a nyakamat, miközben a keze folyamatosan mozgott. Én pedig a vállába kapaszkodtam, nagyokat sóhajtoztam és próbáltam vissza tartani a feltörekvő zokogásomat.
Ekkor Matthew keze megfagyott. Kihúzta a bugyimból, és megcsókolta a vállamat. Majd hátra lépett és rám nézett.
- Azt hiszem, ez korai még nekünk – közölte halkan.
Először összevont szemöldökkel, értetlenül néztem rá, aztán sóhajtottam egyet. Bevallom, megkönnyebbültem, hogy nem folytattuk. Nem füllőtt a fogam egy kis szexhez.
- Rendben. Igazad van – bólintottam.
Matthew elmosolyodott, majd kezébe vette az arcomat és finoman megcsókolt. Aztán halványan rámosolyogtam, majd megfogtuk egymás kezét és visszamentünk a többiekhez.
- Hol voltatok ennyi ideig, srácok? - jött elénk Alice és mindkettőnk kezébe nyomott egy-egy poharat.
- Csak beszélgettünk – feleltem, majd bele ittam a poharamba.
Boros kóla volt. Elfintorodtam, de azért újra bele ittam. Alice még utoljára ránk mosolygott, aztán tovább táncikált egy másik pároshoz.
Ekkor Emmett felállt egy asztalra, és intett, hogy maradjon mindenki csöndbe. Érdeklődve fordultunk felé, mire ő elmosolyodott.
- Szeretném megköszönni, hogy eljöttetek – szólt mosolyogva. - Nagyon örülök, hogy mellettünk álltok – nevetett. - És beszeretném jelenteni, hogy nekem van a legszebb és legjobb feleségem. Rosalie – nézett le a szőke szépségre. - Nagyon szeretlek, és ígérem, hogy örökké szeretni és védelmezni foglak. Köszönöm, hogy a feleségem vagy, és köszönöm, hogy vagy nekem – mosolygott, és tovább mondta a szebbnél szebb szavakat.
Mosolyogva néztem őket, és kezeimet összekulcsoltam magam előtt. Ujjaim hozzá értek a gyűrűimhez, én pedig érdeklődve néztem le. Ekkor a fényben megcsillant mindkét gyűrűm, és akaratlanul is eszembe jutott a floridai kiruccanásunk, és még sok minden szép emlék.
A torkomban gombóc kezdett nőni. Remegve felsóhajtottam, és felemeltem a fejem. Szemem akaratlanul is Edwardra tévedt, és ő is pont ekkor nézett rám.
Akaratlanul egymás tekintetébe feledkeztünk. A világ megszűnt körülöttünk. Nem éreztem a külvilágot, csupán a gyomromban lévő bizsergést. A lélegzetem felgyorsult, és a szívem is úgy kalimpált, mintha most futottam volna egy több méteres futóversenyt.
Edward ajka megrándult, és továbbra is a szemembe nézett. Egyikből a másikba, néha pedig letért a számra, a hajamra, a vállamra. Halványan elmosolyodott, és végig nézett rajtam. Vágyakozva bámulta meg a szabadon hagyott vállaimat, a dekoltázsomat, mindenemet. Végül újra felnézett rám, de szeme megakadt a szorosan egymásba fűződő ujjaimon. Az arcáról azonnal lefagyott a mosoly, és helyette összevonta a szemöldökeit és továbbra is a kezeimet bámulta.
Aztán az arcomra nézett, és a szívem megállt egy pillanatra. Olyan fájdalmas volt a tekintete, hogy a torkomba újra gombóc kezdett növekedni. A szemeim megteltek könnyel, és a szemeim lepergett több száz kép. Láttam magam előtt mosolygó arcát. Éreztem ajkaimon jéghideg ajkait, és a testem égni kezdett a vágytól. Vágytam Edwardra. Testileg és lelkileg is. Most döbbentem rá, hogy szörnyen hiányzik. Hogy én igazából nem vagyok boldog Matthew mellett. Nekünk nem kellett volna összejönnünk, és nem kellett volna Edwarddal szakítani. Szerettem Edwardot. Egy évvel ezelőtt megfogadtam; halálomig az övé vagyok, és senki másé. Mert ő számomra az igazi.
A kezem égni kezdett, mintha tűzbe nyúltam volna. Edward a kezemet bámulta. Én is lenéztem rá, és a gyűrűim is az igazságot jelképzeték; az övé vagyok. Testileg és lelkileg. Kezemet a hátam mögé rejtettem, és elfordultam Edwardtól.
- Minden rendben, Norah? - kérdezte Matthew aggódóan.
- Igen, persze – bólogattam. - Miért?
- Eléggé szenvedő arcod volt az előbb – felelte.
- Nincs semmi gond – ráztam a fejem, és magamhoz öleltem.
Matthew meglepve ölelt vissza, de aztán elengedte magát és szorosan ölelte a nyakamat át, míg én a derekát öleltem. Fejemet a vállába fúrtam, és lehunytam a szemeimet. Matthew arcát a hajamba nyomta, és megcsókolta a nyakam.
- Szeretlek! - suttogta.
Nem válaszoltam, csak még szorosabban öleltem a testét.
- Haza szeretnél menni? - hajolt ki a nyakamból, és eltolt magától egy kicsit, hogy az arcomra tudjon nézni.
- Nem, dehogy. Miért?
- Fáradtnak látszol – mondta összevont szemöldökkel.
- Nem vagyok fáradt. Maradjunk. Vagy te haza szeretnél menni? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Nem – vigyorodott el. - Szeretnék maradni. Jól érzem magam. Jó a buli, és te is itt vagy velem – mondta, majd megcsókolt.
Bólintottam, aztán elengedtem.
- Sziasztok! - állt elénk Esme mosolyogva. - Norah, nem lenne gond, ha elrabolnám a barátodat egy tánc erejéig? - vigyorodott, és Matthew-ra pillantott.
Csodálkozva néztem Esme mosolygó arcára. Eddig sosem beszélt Matthew-val, és ez igazán meglepett. Pont most akar vele táncolni? Kezdtem gyanakodni, hogy valami más áll a háttérben.
- Hát persze – bólintottam mosolyogva.
- Akkor mehetünk, hölgyem – szólt Matthew komolyan, aztán elnevette magát Esme-vel együtt.
Oda tartott a karját, mire Esme bele karolt.
- Ó, micsoda úriember – kacagott föl, aztán elmentek a tömegbe táncolni.
Mosolyogva néztem utánuk, majd újra bele ittam a poharamba, aztán letettem a mellettem lévő kis asztalra.
- Beszélhetnénk, Norah? - szólt valaki mögülem.
Megmerevedtem. Háttal voltam az illetőnek, de mégis tudtam, hogy ki az. Ezt a hangot bárhol felismerném. Edward volt az.
Bele törődően felsóhajtottam, és felé fordultam.
Aztán az arcomra nézett, és a szívem megállt egy pillanatra. Olyan fájdalmas volt a tekintete, hogy a torkomba újra gombóc kezdett növekedni. A szemeim megteltek könnyel, és a szemeim lepergett több száz kép. Láttam magam előtt mosolygó arcát. Éreztem ajkaimon jéghideg ajkait, és a testem égni kezdett a vágytól. Vágytam Edwardra. Testileg és lelkileg is. Most döbbentem rá, hogy szörnyen hiányzik. Hogy én igazából nem vagyok boldog Matthew mellett. Nekünk nem kellett volna összejönnünk, és nem kellett volna Edwarddal szakítani. Szerettem Edwardot. Egy évvel ezelőtt megfogadtam; halálomig az övé vagyok, és senki másé. Mert ő számomra az igazi.
A kezem égni kezdett, mintha tűzbe nyúltam volna. Edward a kezemet bámulta. Én is lenéztem rá, és a gyűrűim is az igazságot jelképzeték; az övé vagyok. Testileg és lelkileg. Kezemet a hátam mögé rejtettem, és elfordultam Edwardtól.
- Minden rendben, Norah? - kérdezte Matthew aggódóan.
- Igen, persze – bólogattam. - Miért?
- Eléggé szenvedő arcod volt az előbb – felelte.
- Nincs semmi gond – ráztam a fejem, és magamhoz öleltem.
Matthew meglepve ölelt vissza, de aztán elengedte magát és szorosan ölelte a nyakamat át, míg én a derekát öleltem. Fejemet a vállába fúrtam, és lehunytam a szemeimet. Matthew arcát a hajamba nyomta, és megcsókolta a nyakam.
- Szeretlek! - suttogta.
Nem válaszoltam, csak még szorosabban öleltem a testét.
- Haza szeretnél menni? - hajolt ki a nyakamból, és eltolt magától egy kicsit, hogy az arcomra tudjon nézni.
- Nem, dehogy. Miért?
- Fáradtnak látszol – mondta összevont szemöldökkel.
- Nem vagyok fáradt. Maradjunk. Vagy te haza szeretnél menni? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Nem – vigyorodott el. - Szeretnék maradni. Jól érzem magam. Jó a buli, és te is itt vagy velem – mondta, majd megcsókolt.
Bólintottam, aztán elengedtem.
- Sziasztok! - állt elénk Esme mosolyogva. - Norah, nem lenne gond, ha elrabolnám a barátodat egy tánc erejéig? - vigyorodott, és Matthew-ra pillantott.
Csodálkozva néztem Esme mosolygó arcára. Eddig sosem beszélt Matthew-val, és ez igazán meglepett. Pont most akar vele táncolni? Kezdtem gyanakodni, hogy valami más áll a háttérben.
- Hát persze – bólintottam mosolyogva.
- Akkor mehetünk, hölgyem – szólt Matthew komolyan, aztán elnevette magát Esme-vel együtt.
Oda tartott a karját, mire Esme bele karolt.
- Ó, micsoda úriember – kacagott föl, aztán elmentek a tömegbe táncolni.
Mosolyogva néztem utánuk, majd újra bele ittam a poharamba, aztán letettem a mellettem lévő kis asztalra.
- Beszélhetnénk, Norah? - szólt valaki mögülem.
Megmerevedtem. Háttal voltam az illetőnek, de mégis tudtam, hogy ki az. Ezt a hangot bárhol felismerném. Edward volt az.
Bele törődően felsóhajtottam, és felé fordultam.
- Nem mondhatok nemet. Szóval igen – feleltem, és karjaimat összefontam a mellem előtt. Ezzel a gesztussal abszolút elutasítást mutattam a beszélgetés iránt.
Edward gondolkozóan nézte a karjaimat, majd felnézett rám.
- Jól vagy? - kérdezte a leglehetetlenebb kérdést. Ezt nem vártam.
- Hát... - emeltem föl a vállaimat, és a mennyezetre tekintettem. - Voltam már jobban is – engedtem le a vállaimat, és ránéztem. - Te jól vagy?
- Voltam már jobban is – vonta meg a vállát.
Bólintottam.
- Miért nem szakítasz a fiúddal? - kérdezte.
Megrökönyödve néztem rá. Elkezdtem tátogni, de egy hang se jött ki a számon.
- Hogy jössz te ahhoz, hogy számon kérj engem? - kérdeztem egy kicsit a kelleténél is hangosabban.
- Nem vagy boldog mellette, Norah – rázta a fejét.
- Melletted se voltam az – hadartam.
Edward ledöbbenve nézett rám. Én pedig ijedten néztem rá. A legnagyobb hazugságot mondtam, és tudtam, hogy teljes erővel a szívébe tiportam.
Edward gondolkozóan nézte a karjaimat, majd felnézett rám.
- Jól vagy? - kérdezte a leglehetetlenebb kérdést. Ezt nem vártam.
- Hát... - emeltem föl a vállaimat, és a mennyezetre tekintettem. - Voltam már jobban is – engedtem le a vállaimat, és ránéztem. - Te jól vagy?
- Voltam már jobban is – vonta meg a vállát.
Bólintottam.
- Miért nem szakítasz a fiúddal? - kérdezte.
Megrökönyödve néztem rá. Elkezdtem tátogni, de egy hang se jött ki a számon.
- Hogy jössz te ahhoz, hogy számon kérj engem? - kérdeztem egy kicsit a kelleténél is hangosabban.
- Nem vagy boldog mellette, Norah – rázta a fejét.
- Melletted se voltam az – hadartam.
Edward ledöbbenve nézett rám. Én pedig ijedten néztem rá. A legnagyobb hazugságot mondtam, és tudtam, hogy teljes erővel a szívébe tiportam.
- Megértem – bólintott elszontyolodva, majd elment.
Legszívesebben utána kaptam volna, elmondtam volna neki, hogy szeretem és akarom őt, majd megcsókolni, de nem tettem meg mindezt. Csak álltam ott, mint egy tökkelütött és vágyakozva néztem Edward után, aki kis idő múlva eltűnt a szemem elől.
- Mi ez a szenvedő pofi az esküvőmön, Norah? - csapódott mellém Emmett, és a kezembe nyomott egy poharat, ami tele volt valami lehetetlen színű és szagú piával.
Gondolkozóan néztem bele a pohárba. Majd sóhajtottam, és felnéztem Emmettre.
- Szerelmi bánat? - kérdeztem.
- Megértelek – bólintott. - Nincs kedved kimenni levegőzni egy kicsit?
- De. Menjünk! - bólintottam, majd átverekedtük magunkat a tömegen és kimentünk a ház elé a teraszra.
- Na, mesélj! - szólt Emmett, és neki dőlt a falnak.
- Mit meséljek? - néztem rá meglepve.
- Edwarddal fasírtban vagytok – jelentette ki, és bele bámult a sötétségbe.
- Általában abba vagyunk – vontam meg a vállam, és beleittam az Emmettől kapott piába.
Gondolkozóan néztem bele a pohárba. Majd sóhajtottam, és felnéztem Emmettre.
- Szerelmi bánat? - kérdeztem.
- Megértelek – bólintott. - Nincs kedved kimenni levegőzni egy kicsit?
- De. Menjünk! - bólintottam, majd átverekedtük magunkat a tömegen és kimentünk a ház elé a teraszra.
- Na, mesélj! - szólt Emmett, és neki dőlt a falnak.
- Mit meséljek? - néztem rá meglepve.
- Edwarddal fasírtban vagytok – jelentette ki, és bele bámult a sötétségbe.
- Általában abba vagyunk – vontam meg a vállam, és beleittam az Emmettől kapott piába.
- És ki ez a szőke pancser? - bökött fejével a ház felé.
- Ne bántsd őt, kérlek! - szóltam rá lágyan. - Mellesleg a barátom.
Emmett csak megvonta a vállát.
- Edward össze akar barátkozni Matthew-val – szólt kis idő után.
- Tessék? - kérdeztem.
- Meg akarja ismerni. Van valami terve.
Kidülledtek a szemeim, majd Emmett kezébe nyomtam a poharamat és beszaladtam a házba. Szemeimmel Matthew-t kerestem, és közben föl- s alá szaladtam a tömegben. Kis idő múlva meg is találtam őt. Épp Edwarddal beszélgetett, és a konyhában voltak.
Felsóhajtottam,és felvettem a legnyugodtabb arcomat. Lazán odasétáltam hozzájuk, és mosolyogva melléjük álltam.
- Sziasztok! - köszöntem és mindkettőjükre bájosan rámosolyogtam.
- Szia, Nori! - mosolyodott el Matthew.
- Ne bántsd őt, kérlek! - szóltam rá lágyan. - Mellesleg a barátom.
Emmett csak megvonta a vállát.
- Edward össze akar barátkozni Matthew-val – szólt kis idő után.
- Tessék? - kérdeztem.
- Meg akarja ismerni. Van valami terve.
Kidülledtek a szemeim, majd Emmett kezébe nyomtam a poharamat és beszaladtam a házba. Szemeimmel Matthew-t kerestem, és közben föl- s alá szaladtam a tömegben. Kis idő múlva meg is találtam őt. Épp Edwarddal beszélgetett, és a konyhában voltak.
Felsóhajtottam,és felvettem a legnyugodtabb arcomat. Lazán odasétáltam hozzájuk, és mosolyogva melléjük álltam.
- Sziasztok! - köszöntem és mindkettőjükre bájosan rámosolyogtam.
- Szia, Nori! - mosolyodott el Matthew.
Amikor kiejtette a száján a becenevemet, akkor végig futott a hideg a hátamon. Nem szerettem, ha „Nori-nak” hívnak. Még Edwardnak is nehezen néztem el.
Lopva Edwardra pillantottam, aki gondolkozóan nézett maga elé.
- Ne nevezz így! - szóltam rá lágyan, és oda mentem Matthew mellé.
Lopva Edwardra pillantottam, aki gondolkozóan nézett maga elé.
- Ne nevezz így! - szóltam rá lágyan, és oda mentem Matthew mellé.
Ő lazán átkarolta a vállamat, és arcon csókolt.
- Úgy eltűntél az előbb – szólt Matthew. - Azt hittem, hogy itt hagytál.
- Nem – ráztam a fejem. - Csak Emmettel beszélgettem kint – vontam meg a vállam.
- Úgy eltűntél az előbb – szólt Matthew. - Azt hittem, hogy itt hagytál.
- Nem – ráztam a fejem. - Csak Emmettel beszélgettem kint – vontam meg a vállam.
- És miről beszélgetettek? - kérdezte Matthew érdeklődően.
Edward felkapta a fejét, és érdeklődve nézett rám. Tartottam vele a szemkontaktust, és válaszoltam:
- Az élet nagy dolgairól – feleltem nemes egyszerűséggel, és elfordítottam tekintetemet Edward fájdalmas arcáról. - És ti miről beszélgettek? - kérdeztem Matthew-tól.
Edward felkapta a fejét, és érdeklődve nézett rám. Tartottam vele a szemkontaktust, és válaszoltam:
- Az élet nagy dolgairól – feleltem nemes egyszerűséggel, és elfordítottam tekintetemet Edward fájdalmas arcáról. - És ti miről beszélgettek? - kérdeztem Matthew-tól.
- Az élet nagy dolgairól – felelte. - Elmesélt Edward rólad egy-két dolgot – nevetett.
- Igen? - nyikkantam meg, és kétségbeesetten pillantottam Edwardra, aki vigyorgott.
- Igen. Mesélte, hogy régen mindig durcás voltál reggelente – nevetett. - Szerencsére nálam nem vagy durcás reggel – mondta büszkén.
- Nem vesztettél semmit, azt hiszem – feleltem.
- De. Egy jó kis röhögést – kacagott föl. - Na, meg elmesélte, hogy ti régebben jártatok – vigyorgott.
- Igen? - nyikkantam meg, és kétségbeesetten pillantottam Edwardra, aki vigyorgott.
- Igen. Mesélte, hogy régen mindig durcás voltál reggelente – nevetett. - Szerencsére nálam nem vagy durcás reggel – mondta büszkén.
- Nem vesztettél semmit, azt hiszem – feleltem.
- De. Egy jó kis röhögést – kacagott föl. - Na, meg elmesélte, hogy ti régebben jártatok – vigyorgott.
Kidülledt szemekkel néztem Matthew-ra. Teljesen pánikba estem. Nem akartam,hogy Matthew megtudja, hogy halálosan szerelmesek voltunk egymásba. Nem akartam, hogy Matthew elkezdjen gyanakodni. Ő abban a hitben élt, hogy fiú és lány barátság nincs. És tökéletesen igaza volt.
- Elmesélte a születésnapodat is – folytatta Matthew. - Tuti oltári jó parti volt. Kár, hogy nem ismertük akkor egymást – csóválta a fejét csalódottan. - De most már ismerjük egymás, szerencsére – csókolta meg a homlokomat. - Most már az enyém vagy. Csak az enyém – súgta a fülembe, és megcsókolt.
Kelletlenül csókoltam vissza, aztán óvatosan eltoltam magamtól. Nem akartam Edward előtt nyálcserét csinálni Matthew-val. Tudtam, hogy rosszul esik neki.
- Hoppá – kapott a nadrágzsebéhez Matthew. - Csörög a telefonom. Kimegyek, és felveszem. Majd még beszélünk. Sziasztok! – kacsintott, majd elment.
- Elmesélte a születésnapodat is – folytatta Matthew. - Tuti oltári jó parti volt. Kár, hogy nem ismertük akkor egymást – csóválta a fejét csalódottan. - De most már ismerjük egymás, szerencsére – csókolta meg a homlokomat. - Most már az enyém vagy. Csak az enyém – súgta a fülembe, és megcsókolt.
Kelletlenül csókoltam vissza, aztán óvatosan eltoltam magamtól. Nem akartam Edward előtt nyálcserét csinálni Matthew-val. Tudtam, hogy rosszul esik neki.
- Hoppá – kapott a nadrágzsebéhez Matthew. - Csörög a telefonom. Kimegyek, és felveszem. Majd még beszélünk. Sziasztok! – kacsintott, majd elment.
Mosolyogva néztünk utána, aztán lefagyott mindkettőnk arcáról a mosoly és egymásra néztünk.
- Mit csinálsz most, Edward? - kérdeztem lágyan, pedig mérgesen akartam kérdezni. Helyette szerelmet éreztem csupán, és mérhetetlen vágyat. Na, meg kétségbeesést.
Edward nem szólt semmit, csak megragadta a csuklómat és húzni kezdett maga után. Átvágtatott a tömegen, miközben én mögötte bukdácsoltam. Kihúzott a házból, és megálltunk a teraszon.
- Mit akarsz, Edward? Miért beszélsz Matthew-val? Egyáltalán miért mondtad el neki, hogy együtt voltunk? Miért akarsz tönkre tenni? - zúdítottam a nyakába a kérdéseimet.
Edward nyugodt arccal nézett rám. Én pedig majd' felrobbantam a méregtől. Hogy tud ilyen nyugodt arcot vágni, amikor éppenséggel most tesz tönkre mindent?
Ekkor hirtelen előttem termett. Teste az enyémhez préselődött, és két kezébe vette az arcomat. Egyre közelebb hajolt az arcomhoz, és közben mindvégig a számat nézte. Én remegve vártam az érintését. Ajka az enyémet ütötte, és gyengéden megcsókolt. De én ellen álltam neki. Számat összeszorítottam, és álltam.
Ekkor Edward hirtelen hátra lépett, és hitetlenkedve nézett rám.
- Nem akarod... - súgta elfúlóan.
- Örülök, hogy rájöttél – mondtam megvetéssel a hangomban.
- Harcolni fogok érted – jelentette ki.
- Mi?! - visítottam.
- Szerinted miért beszélgetek Matthew-val? Megakarom ismerni. Megakarom ismerni a vetélytársam, és...
- Matthew nem a vetélytársad, Edward – szóltam közbe.
- Ó, igen? - vágott meglepődött fejet. - Ha nem lenne a vetélytársam, akkor most az enyém lennél.
- Edward, fejezd be ezt!
- Nem! - mondta határozottan. Riadtan néztem rá. - Belefáradtam már abba, hogy második legyek.
- Jó lenne, ha ezt kivernéd a fejedből. Szerinted én nem fáradtam bele régen abba, hogy második vagyok? És hisztiztem? Nem. Mert tudtam, hogy neked rosszul esne, és nem akartam fájdalmat okozni. De te? Te hisztizel, és folyamatosan bántasz avval, hogy tönkre teszed az életemet. Utállak, Edward! Ilyen utálatos még sose voltál. Miért csinálod ezt? - keltem ki magamból, és könnybe lábadt a szemem.
- Hát nem érted, Norah? - lépett közelebb Edward, és kezével letörölte a majdnem felszáradt könnycseppemet. - Én szeretlek, és te is engem. És nekünk együtt kell lennünk. Alice is látta, hogy...
- De Alice látomásai változnak. Mi van, ha én nem akarlak téged? - néztem föl rá.
- Harcolni fogok érted, Norah. Mert szeretlek téged, és te ez ellen nem tehetsz semmit – jelentette ki határozottan. Riadtan néztem rá, és a félelem maga köré zárt.
- Mit csinálsz most, Edward? - kérdeztem lágyan, pedig mérgesen akartam kérdezni. Helyette szerelmet éreztem csupán, és mérhetetlen vágyat. Na, meg kétségbeesést.
Edward nem szólt semmit, csak megragadta a csuklómat és húzni kezdett maga után. Átvágtatott a tömegen, miközben én mögötte bukdácsoltam. Kihúzott a házból, és megálltunk a teraszon.
- Mit akarsz, Edward? Miért beszélsz Matthew-val? Egyáltalán miért mondtad el neki, hogy együtt voltunk? Miért akarsz tönkre tenni? - zúdítottam a nyakába a kérdéseimet.
Edward nyugodt arccal nézett rám. Én pedig majd' felrobbantam a méregtől. Hogy tud ilyen nyugodt arcot vágni, amikor éppenséggel most tesz tönkre mindent?
Ekkor hirtelen előttem termett. Teste az enyémhez préselődött, és két kezébe vette az arcomat. Egyre közelebb hajolt az arcomhoz, és közben mindvégig a számat nézte. Én remegve vártam az érintését. Ajka az enyémet ütötte, és gyengéden megcsókolt. De én ellen álltam neki. Számat összeszorítottam, és álltam.
Ekkor Edward hirtelen hátra lépett, és hitetlenkedve nézett rám.
- Nem akarod... - súgta elfúlóan.
- Örülök, hogy rájöttél – mondtam megvetéssel a hangomban.
- Harcolni fogok érted – jelentette ki.
- Mi?! - visítottam.
- Szerinted miért beszélgetek Matthew-val? Megakarom ismerni. Megakarom ismerni a vetélytársam, és...
- Matthew nem a vetélytársad, Edward – szóltam közbe.
- Ó, igen? - vágott meglepődött fejet. - Ha nem lenne a vetélytársam, akkor most az enyém lennél.
- Edward, fejezd be ezt!
- Nem! - mondta határozottan. Riadtan néztem rá. - Belefáradtam már abba, hogy második legyek.
- Jó lenne, ha ezt kivernéd a fejedből. Szerinted én nem fáradtam bele régen abba, hogy második vagyok? És hisztiztem? Nem. Mert tudtam, hogy neked rosszul esne, és nem akartam fájdalmat okozni. De te? Te hisztizel, és folyamatosan bántasz avval, hogy tönkre teszed az életemet. Utállak, Edward! Ilyen utálatos még sose voltál. Miért csinálod ezt? - keltem ki magamból, és könnybe lábadt a szemem.
- Hát nem érted, Norah? - lépett közelebb Edward, és kezével letörölte a majdnem felszáradt könnycseppemet. - Én szeretlek, és te is engem. És nekünk együtt kell lennünk. Alice is látta, hogy...
- De Alice látomásai változnak. Mi van, ha én nem akarlak téged? - néztem föl rá.
- Harcolni fogok érted, Norah. Mert szeretlek téged, és te ez ellen nem tehetsz semmit – jelentette ki határozottan. Riadtan néztem rá, és a félelem maga köré zárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése