2011. január 7., péntek

85. rész


- Mit vegyek fel? - kérdeztem immár felöltözve.
 A menet után én azonnal felkeltem és felöltöztem. Edward csak az alsónadrágját vette fel, és visszafeküdt az ágyba. Onnan nézett engem, és válaszolt néhány kérdésemre. Kikértem a véleményét, hisz még mindig nem tudtam ruhát választani.
- Ruhát – felelte Edward.
- Nem mondod? - néztem rá felvont szemöldökkel.
- Egyáltalán hova mentek?
- Egy tánc bemutatóra – feleltem.
- Akkor kényelmeset vegyél fel. Táncolni fogsz – magyarázta.
- Jó – bólintottam. - De melyik legyen? - tartottam fel egy kék színű ruhát az egyik kezemben, míg a másikban egy szürke ruha díszelgett.
- A kék – válaszolta.
- Edward! - szóltam rá. - Miért pont az?
- Egyrészt azért, mert az a kedvenc színem – vigyorgott. - Másrészt pedig azért, mert jól áll a kék szín. És a ruha is jól néz ki.
- Meggyőztél – sóhajtottam.
- Én most megyek – állt fel az ágyról, és elkezdett öltözködni.
- Oké – feleltem, a kelleténél bánatosabb hangon.
- Még találkozunk – fordult felém felöltözve.
 Bólintottam. Ő elmosolyodott, aztán homlokon csókolt és elment. Még percekig ott álltam a szoba közepén. Csak most fogtam fel, hogy mi történt az elmúlt másfél órában. Nem tudtam tovább rágni magam ezen, mert Nicky nyitott be a szobába.
- Szia! - mosolygott, és leült az ágyra. - Mi van?
- Edward itt volt – feleltem, és ledobtam a ruhát az ágyra.
- Igen? - lepődött meg. - Mit keresett itt?
 Hangosan felsóhajtottam, és cipő után kezdtem kutatni.
- Megdugott – feleltem nemesegyszerűséggel, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk.
 Kidülledt szemekkel nézett rám. Még a száját is nyitva felejtette.
- Menj má'! - mondta még mindig ledöbbenve. - Tényleg dugtatok?
- Hátha mondom – vontam meg a vállam, és a földre dobtam a kék cipőm egyik párját.
- De miért? - kérdezte.
- Nem tudom – találtam meg a másik cipőt, és felegyenesedtem. - Át jött. Megcsókolt, és utána ment minden magától.
- Jó volt? - vigyorodott el.
- Mintha nem tudnád a választ – forgattam a szememet, és fehérnemű után kezdtem kutatni.
- De ő nem Bellával jár? - vonta össze vékony szemöldökeit.
- Én úgy tudom – bólogattam. - De most megcsalta. Ennyi – vontam meg a vállam, mire aztán hirtelen megfagytam.
- Mi van? - kérdezte Nicky.
- Déjá' vu-m van – suttogtam alig hallhatóan.
 Nicky először eléggé furcsán nézett rám, majd leesett neki, és elvigyorodott.
- Hát... A történelem ismétli önmagát – vigyorgott, majd felállt.
 Az ágy felé fordult és a ruhára nézett.
- Ebbe gyere! - mutatott rá, miközben rám nézett. - Ebben csini leszel.
- Abban is fogok menni – feleltem.
 Nicky bólintott, majd vigyorogva kacsintott egyet és elment. Még pár pillanatig álltam, és élveztem a hasamban lévő érzést, vagyis a déjá' vu-t. Aztán megráztam a fejem és a szintén kék fehérneműmet felkapva, a fürdőbe rohantam.
 Levetkőztem meztelenre, majd megnyitottam a vizet és alá álltam. Fejemet a víz felé tartottam, és lehunytam a szemeimet. Akaratlanul is járni kezdett az agyam a mai napon és a múlton egyszerre.
 Eszembe jutott, hogy mi volt majdnem tíz hónappal ezelőtt. Eszembe jutott az a bizonyos este, amikor átléptem a határt Edwarddal együtt. Amikor elcsattant az első csókunk, és egy közös titok őrzőjeként tekintettünk egymásra. Most nem. Most teljesen más volt.
 Most szeretkeztünk, és ez sokkal nagyobb dolog, mint egy nyavalyás csók. Edward megcsalta Bellát, én pedig újra bele estem ugyanabba a hibába. Újra átéltem a megcsalás örömét, és bánatát. Sajnáltam. Nem Bellát, és nem is Edwardot, hanem magamat. Sajnáltam magam, amiért ilyen ökör vagyok. Mert az voltam. Egy nagyon hülye ökör, aki füttyszóra ugrik, ha kell. Pedig ez nem az én hibám volt. A hibás csak így a szerelem és Edward volt. Edward kihasználta, hogy szeretem őt. Vagy mégse? Talán titkon ő is szeret még engem?
 Megdörgöltem kezeimmel az arcom, és felsóhajtottam. Megmostam a hajam, aztán kimásztam a kabinból. Rendesen megtöröltem magam, majd felvettem a kék tangámat. Magam köré csavartam egy törölközőt, és átmentem a szobámba készülődni, hisz már csak egy órám volt az indulásig.

- Norah, bemutatom a barátomat – mondta Nicky, és maga mellé húzta újdonsült barátját.
 Egy fekete bőrű fiú volt, akinek vastag ajkai, és apró szemei voltak. Nicky-nél magasabb volt, és eléggé izmos alkatú. Pont Nickyhez volt való.
- Szia! - lépett hozzám a srác. - Sean vagyok.
- Norah – mosolyogtam.
 A srác közel hajolt és váltottunk három baráti puszit. Aztán átkarolta Nicky derekát, és homlokon csókolta, aztán elfordította a fejét, és a tömeget kezdte pásztázni.
 Nicky rám nézett, mire én bíztatóan elvigyorodtam, jelezve, hogy pöpec a srác. Ő csak büszkén elmosolyodott, és közelebb bújt Sean-hoz.
 Körülbelül fél óra érkeztünk meg a klubba, ahol volt a tánc bemutató. Nicky elmondása szerint egy banda fog táncolni. Méghozzá egy hip-hop banda, aminek igazán tudtunk örülni, hisz mindaketten imádjuk a hip-hop-ot. Főleg a táncot.
- Az ott a spanom – mutatott Sean egy szőkésbarna hajú fiú felé, aki épp egy fekete hajú lánnyal beszélgetett. - Ő is táncolni fog. Az a csaj pedig a barátnője – felelte.
 Mindaketten a srác felé néztünk. A srác egy fekete trikóban, és sötét színű farmerban volt. Izmos karja volt, és felsőteste is igen izmos volt. A csaj nála alacsonyabb volt, és ő is fekete trikót viselt, és sötét színű farmert. Igazán jól néztek ki együtt. Tökéletesen össze illettek.
 Nicky és Sean elkezdtek csókcsatát vívni, na meg néhány szót váltani. Én jobb szórakozás híján a termet kezdtem pásztázni. A terem óriás volt. Minden sarokból pár lámpa a tömegre fókuszált, de ígyis sötét volt. Minden falnál kiállt egy tető, ahova már elég sok ember beállt, köztünk voltunk mi is. A terem közepén volt egy lépcső, aminek mindössze egy foka volt. Ott volt Sean haverja, és a barátnője.
 Ekkor elsötétült a terem, és a terem közepébe víz kezdett folyni. Olyan volt, mintha esne az eső. A tömeg sikítozni kezdett, és felcsendült egy szám.
 A terem közepére ugrott a csapat – köztünk Sean haverja és a barátnője – és elkezdtek táncolni az ütemre. Nem sokat lehetett látni belőlük. Csak néhány mozdulatott láttunk, de ígyis a hangulat már a tetőfokán állt. Mindenki üvöltött, és a tömeg egyszerrre hullámzott a zenére.
 Nicky megfogta a kezem, és mi is táncolni kezdtünk az ütemre, közben a csapatot néztük. Sean haverja őrült jól táncolt, és az barátai is. Mindannyian egyszerre rúgtak egyet, mire a víz felfröccsent. Ekkor a terem négy sarkából feloltodtak a villanyok, és a terem közepén lévő emberekre fókuszált. Most már tisztán lehetett látni a táncosokat.
 Mindenki a földre hasalt, amikor egy sötétbőrű, raszta hajú srác felállt és csinált pár táncmozdulatot, evvel hivatalosan is megnyitotta a bemutatót. A földön lévő emberek bukfenceztek egyet, aztán egy pillanat alatt talpra ugrottak. Egy félkört alkottak, amikor Sean haverja beugrott a félkör közepére és breakelni kezdett. Közben a zene tökéletesen illet a mozdulataihoz. Sean haverja körüli emberek mind a földre hasaltak és ütemre rázták magukat, míg a félkör közepén álló srác irigyelésre méltóan kezdett táncolni. Hullámzott a teste, közben a kezeivel utánozhatatlan mozdulatokat tett. Aztán térdre ereszkedett és elkezdett körbe-körbe forogni. A víz felcsattant a földről, a körülötte emberek pedig felálltak. Ekkor a háttérből előbukant pár lány, és ők is táncolni kezdtek a többi táncossal.
 Az bemutató folyamán nagyon sok -féle szám tűnt fel. Volt a műsorban rap, hip-hop, és egy csipetniy rock féleségű zene is. De kétségkívűl jól mozogtak. Szörnyen irigyeltem őket.
 Végül a csapat a földre térdelt és belecsaptak a vízbe. Ez jelentette a bemutató végét. A közönség őrülten ordítani kezdett, úgy ahogy én és Nicky is. Teljesen libabőrösök voltunk, és torkunk szakadtából visítoztunk a csapat dícséréséért.
 A csapat mosolyogva meghajoltak, aztán eltűntek a tömegbe. Ekkor felcsendült Flo Rida Ft. T-Pain közös száma a Low. Nicky karon ragadott, és elkezdett maga után húzni.
 Egészen a táncos csapatig húzott, akiket egy csomó ember állt körbe. Sean haverja épp egy csapat lánnyal beszélgetett, mire Sean odament hozzá. Súgott valami a fülébe, aztán várakozóan nézett a srácra. Sean haverja bólintott, mondott valami a csajoknak, aztán követni kezdte Sean-t. Sean épp felénk vezette a táncos fiút.
- Hölgyeim! - szólt Sean. - Ő a világ legjobb haverja, és táncosa – mutatott a srácra. - Matthew – kiáltotta a nevét.
 A srác, vagyis Matthew elmosolyodott és szégyenlősen megvakarta a tarkóját.
- Szia! - köszönt először Nicky. - Nicky vagyok – nyújtotta a kezét.
- Matthew – rázott kezet Matthew, majd mosolyogva rám pillantott.
- Ő az unokahúgom, Norah – mutatott be engem is Nicky.
- Szia! - köszönt Matthew, és kezet ráztunk.
 Én csak mosolyogva bólintottam.
- Hé! - szólt közbe Sean. - Nem vagytok kajásak? - vigyorodott el.
- Neked mindig a kaja jár az eszedben – emelte égnek a tekintetét Matthew.
- Meg a nőm – mondta Sean, és közelebb húzta magához Nickyt.
- Menjünk! - felelte Nicky, és Seannal együtt megindultak a tömegbe.
 Pár másodpercig Matthew tekintetébe feledkeztem, majd elmosolyodtam és követtem Nicky-éket, mögöttem pedig Matthew jött.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése