Szombat reggel Alice keltett, miszerint vasárnap egy karácsony előtti partit tart, amire én is hivatalos vagyok, úgyhogy öltözzek, mert elvisz Seattle-be ruhát venni. Röpke tíz perc alatt elkészültem, mire Sandra nyitott be, hogy nem-e gond, ha velünk tart, mert szeretne venni pár új cuccot. Én húztam a szám, hisz hogyha Sandra velünk jön, akkor elszabadul a pokol. Éjfélre se fogunk haza érni, szóval... De Alice boldogan bele egyezett. Sandra megköszönte, majd rohant átöltözni. Tíz perc alatt ő is elkészült, majd kocsiba ültünk. Alice vezetett, Sandra mellé ült, én pedig ülhettem hátra, mint egy gyerek.
A körülbelül négy órás utat, két óra alatt tettük meg. Az úton Sandra és Alice önfeledten beszélgettek a divatról, rólam megfeledkezve, míg én a hátsó ülésen Anyuval sms-eztem.
- Sandra – szólt Alice, mikor kiszálltunk az autóból és besiettünk a plázába. - Nem gond, ha Norah vasárnap nálunk alszik? - kérdezte.
- Hát... - nézett rám. - Ha Norah szeretne menni, akkor engedélyezem.
- Nagyszerű – ujjongott Alice. - Lesz nálunk egy téli parti, és mindenki ott lesz a suliból – újságolta Alice. - Veszünk neked, Norah, egy édes és szexi rucit – vigyorgott, majd belém és Sandrába karolt, majd behúzott minket egy butikba.
- De, Alice, ezek a ruhák rém drágák – simított végig egy sor ruhán Sandra. - Norahnak nincs ennyi pénze, és nekem sincs – bigyesztette le ajkait Sandra bánatosan.
- Ugyanmár! - legyintett Alice mosolyogva. - Carlisle adott pénzt és megparancsolta nekem, hogy én fizessem Norah ruháját. Úgyhogy gond egy szál se! - nevetett csilingelően és karjába vett három ruhát, majd hozzám vágta és belökött az egyik öltözőfülkébe.
A három ruhából, először egy ezüst színű, térd fölé érő, mély dekoltázsú ruhát vettem fel. Miután magamra öltöttem, kimentem és megmutattam Sandrának és Alicenak, akik időközben leültek a fülke előtt két fotelba, sőt, az eladótól kaptak, egy pohár pezsgőt is.
Lassan kisétáltam, majd oldalra fordultam, csipőre tettem a kezem és felemeltem az állam.
- Wáó! Mint egy modell – csettintet a nyelvével Sandra.
- Hát... jó, jó – ingatta a fejét Alice. -De nem az igazi! Vedd fel a másikat – mosolygott rám, majd ivott a poharából.
Én csak bólintottam és visszamentem a fülkébe, átvenni a második ruhát. A ruha egy fekete, térd fölé érő, kivágott ruha. A pántja nyakba akasztós, és a melle alatt három csík helyezkedik el. A mellem alatt egy sötét kék, alatta egy ruhánál világosabb fekete, alatta pedig egy halványabb lila.
Majd később kimentem a fülkéből, megmutatni magam Sandráéknak.
- Túl sötét – mondta egyszerre Sandra és Alice, majd visszaküldték felvenni a harmadik ruhát.
A harmadik ruha egy kék koktélruha volt, ami eléggé rövid volt, de szinte mindent takart. Nem igazán tetszett, de azért kimentem megmutatni magam.
- Ez szörnyű – szörnyülködött Alice. - Öltözz vissza, Norah! Megyünk a következő butikba.
Én csak visszamentem a fülkébe, levettem a ruhát és felvettem a farmerom és az egyszerű sötétkék polómat, meg a tornacipőmet és tovább mentem Sandráékkal ruhát keresni.
Végül a harmadik butik átvizsgálása után találtunk egy ruhát, amely Sandrának is, Alicenak is és nekem is tetszett. Ezután elmentünk egy cipőt venni. Az első boltban találtunk is egy olyan szandált, melynek a belső oldalánál nem volt pánt, viszont a külsőnél van. Igazán gyönyörű cipő volt, így azonnal meg is vettük. Majd kocsiba ültünk és elindultunk haza.
- És mi lenne, hogyha Norah ma aludna nálatok? - kérdezte Sandra. - Akkor megtudnátok beszélni a holnapi teendőket és így Norahnak se kell korán kelnie – nevetett.
- Norah? - kérdezte Alce, a visszapillantóba nézve.
- Én benne vagyok, ha nem zavarok – feleltem.
- Csodás – mosolygott Alice. - Akkor haza megyünk hozzátok, összepakolsz pár cuccot és megyünk hozzám.
- Én pedig akkor rendezek egy romantikus éjszakát, Williammal – ábrándozott Sandra.
- William az új barátod? - kérdezte Alice.
- Igen – bólintott Sandra mosolyogva. - A kollégám és már pár napja randizunk. Tökéletes lesz!
Alice és én csak nevettünk, majd kis idő múlva meg is érkeztünk.
- Ugye, Alice, nálad alszik, Norah? - kérdezte Sandra aggódva, majd kiszálltunk. - Nem igazán akarok egy gyerkőcöt a nővérem nyakába varrni.
- Nem is vagyok olyan, Sandra! - bosszankodtam.
Sandra csak megcsóválta a fejét, majd bementünk a házba. Ott a szobámba összeszedtem a pizsamám és elindultunk Alice-ékhoz.
Körülbelül kilenc órára oda is értünk. Köszöntem mindenkinek, majd Alice felkísért a szobájába és megparancsolta, hogy aludjak, mert reggel korán kelünk és sok a dolgunk. Úgy tettem, ahogy mondta.
Másnap reggel keltett Alice. Pontosan nyolckor, hogy délután háromra kész tudjunk lenni mindennel.
- Hozok egy kávét, addig te menj a fürdőbe és vetkőzz le! - szólt Alice és kitáncolt a szobából. Én pedig nagy nehezen kimásztam az ágyból és elvánszorogtam a hálószoba nagyságú fürdőbe, majd levetkőztem és magam köré csavartam egy fehér törölközöt és leültem a kád szélére.
Pillanatok múlva megérkezett Alice a kávémmal együtt, Rosalie pedig mögötte jött. Angyalian rám mosolygott és berakott a szoba közepére egy alacsony, rózsaszín széket.
- Na, jó – sóhajtott Alice és a kezembe nyomta a kávét. - Rosalie, te pakold elő a cuccokat! - mutatott Rosalie-ra. - Én pedig megeresztem a kádat – mutatott a kádra, majd megnyitotta a csapot.
- Mit fogtok csinálni velem? - érdeklődtem, és beleittam a kávémba.
- Megfürdetünk és megmossuk a hajad – felelte Alice.
- És kifessük a körmöd és legyantáztatunk – folytatta Rosalie, mire kiköptem a kávém.
- Legyantáztattok? - döbbentem le. - Az fáj! - kiáltottam kétségbeesetten.
- Dehogy, Norah! - legyintett Alice és kivette a kezemből a kávém, lehúzta rólam a törölközöt és segített beülni a kádba.
Amint beültem a kádba, Rosalie azonnal felkötötte a hajamat egy kontyba. Addig Alice megmosta a lábam és a kezem, és öntött egy kis tusfürdőt a vízbe, így az habos lett.
- Te csinálod a lábát, én pedig a kezét – közölte Alice és helyett cserélt Rosalie-val.
- Milyenre csináljátok a körmöm? - érdeklődtem, mire Alice kezembe nyomta a kávém és válaszolt:
- Francia manikűrt csinálunk.
- Az tökéletes – mosolyogtam boldogan.
- Végre – sóhajtott Rosalie.
- Mi az? - néztem rá.
- Bella már régen visított volna, ha francia manikűrt alkalmazunk a körmén. Te pedig – nézett rám, majd folytatta -, élvezed. És ez tetszik! - vigyorgott.
- Szeretem, ha kényeztetnek – döntöttem hátra a fejem, lehunyt szemekkel, halványan mosolyogva, mire Alice és Rosalie nevetni kezdtek.
- Meghiszem azt – vigyorgott Alice, miközben a körmöm festette.
Két perc alatt kész lettek a körmeimmel, majd újabb két perc alatt meg is száradt. Aztán Rosalie a csap alá tartotta a fejem, miközben Alice átdörzsölte samponnal, melynek vanília illata volt. Rosalie kihúzott a kádból, körbetekert egy fehér törölközövel, majd leültetett a rózsaszín székre. Alice pedig hozott még egy széket és felrakta mindkét lábamat rá. Rosalie pedig megtörölte a lábamat szárazra és beszórta hintőporral. Kiáltott Emmettnek, hogy hozza be a meleg gyantát, aki be is hozta, majd rám kacsintott és megígérte gúnyos hangnemben, hogy csinos leszek, mire én bemutattam neki, ő pedig nevetve kiment a fürdőszobából. Rosalie ezután felvitte a gyantát egy kis területre.
- Sajnálom, Norah – kezdte Rosalie -, de ez most fájni fog – húzta el a száját, majd az egyik kezével meghúzta a bőröm, a másikkal a gyantacsíkot gyorsan és erőteljes rántásokkal eltávolította, mire én fájdalmasan felordítottam. Ezután megint csinálta, mire újra felkiáltottam, aztán Alice rám szólt, hog jó lenne, ha nem visítoznék, mert még a végén feljönnek a fiúk és az nem lenne jó. Az újabb húzásnál már nem visítottam, csak felszisszentem. Röpke fél óra alatt kész is lett a lábammal. Ezután alaposan bekente a lábamat börtápláló krémmel.
Miközben Rosalie a lábamat szőrtelenítette, addig Alice a hajammal foglalkozott. Vadul áttörölte a vizes fejemet, majd ráfújt valamit a vízes hajamra, aztán még egyszer megtörölte. Aztán gyorsan átfésülte az egészet, majd hajszárítóval megszárította. Miután az egész hajam száraz lett és hatalmas, elővett egy hajvasalót és tincsenként egyenesíteni kezdte a hajamat. Pont akkor lett kész az egész hajammal, mikor Rosalie a lábaimmal.
A körülbelül négy órás utat, két óra alatt tettük meg. Az úton Sandra és Alice önfeledten beszélgettek a divatról, rólam megfeledkezve, míg én a hátsó ülésen Anyuval sms-eztem.
- Sandra – szólt Alice, mikor kiszálltunk az autóból és besiettünk a plázába. - Nem gond, ha Norah vasárnap nálunk alszik? - kérdezte.
- Hát... - nézett rám. - Ha Norah szeretne menni, akkor engedélyezem.
- Nagyszerű – ujjongott Alice. - Lesz nálunk egy téli parti, és mindenki ott lesz a suliból – újságolta Alice. - Veszünk neked, Norah, egy édes és szexi rucit – vigyorgott, majd belém és Sandrába karolt, majd behúzott minket egy butikba.
- De, Alice, ezek a ruhák rém drágák – simított végig egy sor ruhán Sandra. - Norahnak nincs ennyi pénze, és nekem sincs – bigyesztette le ajkait Sandra bánatosan.
- Ugyanmár! - legyintett Alice mosolyogva. - Carlisle adott pénzt és megparancsolta nekem, hogy én fizessem Norah ruháját. Úgyhogy gond egy szál se! - nevetett csilingelően és karjába vett három ruhát, majd hozzám vágta és belökött az egyik öltözőfülkébe.
A három ruhából, először egy ezüst színű, térd fölé érő, mély dekoltázsú ruhát vettem fel. Miután magamra öltöttem, kimentem és megmutattam Sandrának és Alicenak, akik időközben leültek a fülke előtt két fotelba, sőt, az eladótól kaptak, egy pohár pezsgőt is.
Lassan kisétáltam, majd oldalra fordultam, csipőre tettem a kezem és felemeltem az állam.
- Wáó! Mint egy modell – csettintet a nyelvével Sandra.
- Hát... jó, jó – ingatta a fejét Alice. -De nem az igazi! Vedd fel a másikat – mosolygott rám, majd ivott a poharából.
Én csak bólintottam és visszamentem a fülkébe, átvenni a második ruhát. A ruha egy fekete, térd fölé érő, kivágott ruha. A pántja nyakba akasztós, és a melle alatt három csík helyezkedik el. A mellem alatt egy sötét kék, alatta egy ruhánál világosabb fekete, alatta pedig egy halványabb lila.
Majd később kimentem a fülkéből, megmutatni magam Sandráéknak.
- Túl sötét – mondta egyszerre Sandra és Alice, majd visszaküldték felvenni a harmadik ruhát.
A harmadik ruha egy kék koktélruha volt, ami eléggé rövid volt, de szinte mindent takart. Nem igazán tetszett, de azért kimentem megmutatni magam.
- Ez szörnyű – szörnyülködött Alice. - Öltözz vissza, Norah! Megyünk a következő butikba.
Én csak visszamentem a fülkébe, levettem a ruhát és felvettem a farmerom és az egyszerű sötétkék polómat, meg a tornacipőmet és tovább mentem Sandráékkal ruhát keresni.
Végül a harmadik butik átvizsgálása után találtunk egy ruhát, amely Sandrának is, Alicenak is és nekem is tetszett. Ezután elmentünk egy cipőt venni. Az első boltban találtunk is egy olyan szandált, melynek a belső oldalánál nem volt pánt, viszont a külsőnél van. Igazán gyönyörű cipő volt, így azonnal meg is vettük. Majd kocsiba ültünk és elindultunk haza.
- És mi lenne, hogyha Norah ma aludna nálatok? - kérdezte Sandra. - Akkor megtudnátok beszélni a holnapi teendőket és így Norahnak se kell korán kelnie – nevetett.
- Norah? - kérdezte Alce, a visszapillantóba nézve.
- Én benne vagyok, ha nem zavarok – feleltem.
- Csodás – mosolygott Alice. - Akkor haza megyünk hozzátok, összepakolsz pár cuccot és megyünk hozzám.
- Én pedig akkor rendezek egy romantikus éjszakát, Williammal – ábrándozott Sandra.
- William az új barátod? - kérdezte Alice.
- Igen – bólintott Sandra mosolyogva. - A kollégám és már pár napja randizunk. Tökéletes lesz!
Alice és én csak nevettünk, majd kis idő múlva meg is érkeztünk.
- Ugye, Alice, nálad alszik, Norah? - kérdezte Sandra aggódva, majd kiszálltunk. - Nem igazán akarok egy gyerkőcöt a nővérem nyakába varrni.
- Nem is vagyok olyan, Sandra! - bosszankodtam.
Sandra csak megcsóválta a fejét, majd bementünk a házba. Ott a szobámba összeszedtem a pizsamám és elindultunk Alice-ékhoz.
Körülbelül kilenc órára oda is értünk. Köszöntem mindenkinek, majd Alice felkísért a szobájába és megparancsolta, hogy aludjak, mert reggel korán kelünk és sok a dolgunk. Úgy tettem, ahogy mondta.
Másnap reggel keltett Alice. Pontosan nyolckor, hogy délután háromra kész tudjunk lenni mindennel.
- Hozok egy kávét, addig te menj a fürdőbe és vetkőzz le! - szólt Alice és kitáncolt a szobából. Én pedig nagy nehezen kimásztam az ágyból és elvánszorogtam a hálószoba nagyságú fürdőbe, majd levetkőztem és magam köré csavartam egy fehér törölközöt és leültem a kád szélére.
Pillanatok múlva megérkezett Alice a kávémmal együtt, Rosalie pedig mögötte jött. Angyalian rám mosolygott és berakott a szoba közepére egy alacsony, rózsaszín széket.
- Na, jó – sóhajtott Alice és a kezembe nyomta a kávét. - Rosalie, te pakold elő a cuccokat! - mutatott Rosalie-ra. - Én pedig megeresztem a kádat – mutatott a kádra, majd megnyitotta a csapot.
- Mit fogtok csinálni velem? - érdeklődtem, és beleittam a kávémba.
- Megfürdetünk és megmossuk a hajad – felelte Alice.
- És kifessük a körmöd és legyantáztatunk – folytatta Rosalie, mire kiköptem a kávém.
- Legyantáztattok? - döbbentem le. - Az fáj! - kiáltottam kétségbeesetten.
- Dehogy, Norah! - legyintett Alice és kivette a kezemből a kávém, lehúzta rólam a törölközöt és segített beülni a kádba.
Amint beültem a kádba, Rosalie azonnal felkötötte a hajamat egy kontyba. Addig Alice megmosta a lábam és a kezem, és öntött egy kis tusfürdőt a vízbe, így az habos lett.
- Te csinálod a lábát, én pedig a kezét – közölte Alice és helyett cserélt Rosalie-val.
- Milyenre csináljátok a körmöm? - érdeklődtem, mire Alice kezembe nyomta a kávém és válaszolt:
- Francia manikűrt csinálunk.
- Az tökéletes – mosolyogtam boldogan.
- Végre – sóhajtott Rosalie.
- Mi az? - néztem rá.
- Bella már régen visított volna, ha francia manikűrt alkalmazunk a körmén. Te pedig – nézett rám, majd folytatta -, élvezed. És ez tetszik! - vigyorgott.
- Szeretem, ha kényeztetnek – döntöttem hátra a fejem, lehunyt szemekkel, halványan mosolyogva, mire Alice és Rosalie nevetni kezdtek.
- Meghiszem azt – vigyorgott Alice, miközben a körmöm festette.
Két perc alatt kész lettek a körmeimmel, majd újabb két perc alatt meg is száradt. Aztán Rosalie a csap alá tartotta a fejem, miközben Alice átdörzsölte samponnal, melynek vanília illata volt. Rosalie kihúzott a kádból, körbetekert egy fehér törölközövel, majd leültetett a rózsaszín székre. Alice pedig hozott még egy széket és felrakta mindkét lábamat rá. Rosalie pedig megtörölte a lábamat szárazra és beszórta hintőporral. Kiáltott Emmettnek, hogy hozza be a meleg gyantát, aki be is hozta, majd rám kacsintott és megígérte gúnyos hangnemben, hogy csinos leszek, mire én bemutattam neki, ő pedig nevetve kiment a fürdőszobából. Rosalie ezután felvitte a gyantát egy kis területre.
- Sajnálom, Norah – kezdte Rosalie -, de ez most fájni fog – húzta el a száját, majd az egyik kezével meghúzta a bőröm, a másikkal a gyantacsíkot gyorsan és erőteljes rántásokkal eltávolította, mire én fájdalmasan felordítottam. Ezután megint csinálta, mire újra felkiáltottam, aztán Alice rám szólt, hog jó lenne, ha nem visítoznék, mert még a végén feljönnek a fiúk és az nem lenne jó. Az újabb húzásnál már nem visítottam, csak felszisszentem. Röpke fél óra alatt kész is lett a lábammal. Ezután alaposan bekente a lábamat börtápláló krémmel.
Miközben Rosalie a lábamat szőrtelenítette, addig Alice a hajammal foglalkozott. Vadul áttörölte a vizes fejemet, majd ráfújt valamit a vízes hajamra, aztán még egyszer megtörölte. Aztán gyorsan átfésülte az egészet, majd hajszárítóval megszárította. Miután az egész hajam száraz lett és hatalmas, elővett egy hajvasalót és tincsenként egyenesíteni kezdte a hajamat. Pont akkor lett kész az egész hajammal, mikor Rosalie a lábaimmal.
- Milyen legyen a haja? - kérdezte Rosalie, majd a kezembe nyomott egy fekete, csipkés, kissé átlátszó tangát, amit azonnal fel is húztam magamra.
- Nem tudom – vágta csipőre kezeit Alice és a hajamat nézte. - Mi lenne, ha csak felfognánk lófarokba?
- Szerintem tökéletes lenne – örült Rosalie. - Neked tetszene, Norah? - nézett rám.
- Szerintem jó lenne – bólogattam mosolyogva.
- És a smink? - vonta fel szemöldökeit Alice.
- Sötét? - vontam fel egyik szemöldökömet vigyorogva.
- Feketére gondolsz? - kérdezte Rosalie.
- Hát persze – bólintottam. - Nagyon tetszik nekem a fekete smink. Feltünő és elegáns.
- Hát ez csodálatos – vigyorgott Alice. - Akkor sminkeljük ki, aztán öltöztessük fel és csináljuk meg a haját – adta ki a feladatot, aztán Rosalie elővett egy táskát, amelyből előpakolt egy alapozót, egy púdert és egy korrektort, egy pirosítót, egy rúzst és egy szájfényt, na meg a fekete szemceruzát és a fekete szemhéjfestéket, meg a szempillaspirált.
Alice egy apró szivacsra rakott egy kis alapozót és vékonyan bekente vele az arcomat, majd korrektorral elfedte a szemem alatti sötét karikákat, amelyekből rá lehetett jönni, hogy az utóbbi időben keveset aludtam. Némi púdert nyomkodó mozdulatokkal vitt fel az alapozó rétegre, majd egy nagy ecset segítségével eltávolította a felesleget.
Rosalie átfésülte a szemöldökeimet, majd megállapította, hogy azt is le kell gyantáztatni. Szó nélkül bele egyeztem. Rosalie csak mosolygott, majd gyantával kiszedte a szemöldököm. Miután végzett evvel is, fekete szemceruzával körbe rajzolta a szemem, és hogy erőteljesebb hatást érjen el, a belső szemzugot is kihúzta.
Alice a szemhéjamra sötét szürke festéket vitt fel, majd fülpiszkáló segítségével elmaszálta a fekete kontúrvonalat. Ezek után rakott rá még egy kis fekete festéket és ügyesen eldolgozta.
Rosalie szempillaspirállal alaposan átfestette a szempilláimat, egyetlen szált se hagyott ki. Sőt, még az alsó sort sem hagyta ki. Majd a számat egy színtelen szőlőzsírral átkente, majd rákent egy átlátszó szájfényt, melynek vanília illata volt.
Ezután Rosalie a szobába húzott és rám húzta a ruhát. Alice pedig a lábamra húzta a cipőt.
Aztán újra bevittek a fürdőbe megcsinálni a hajam. Alice normálisan kifésülte a hajam, majd egy fekete színű hajgumival szorosan összefogta lófarokba.
- Kész vagy, Norah – mosolygott Alice.
Bólintottam, felálltam és a tükörbe néztem. Nagyon magasnak tűntem a tűsarkúban, és a magasságomat csak még jobban kiemelte a ruha karcsú, testhez álló vonala. A ruhának felsőrészének nem volt pántja, így szabadon hagyta a vállaimat. Nyakamat hosszúnak mutatta, kulcs csontjaimat pedig kiemelte. A ruha fekete színe tökéletes volt, és kiemelte bőröm színét. Nagyon csinos voltam, ezt el kellett ismernem.
- Csodálatos – mosolyogtam. - Köszönöm, lányok! - néztem rájuk és a nyakukba borultam, a sírás szélén álltam.
- Ne sírj, Norah! - figyelmeztetett Rosalie.
- Elfolyik a sminked! – szólt Alice.
- Jól van. Bocsi – nevettem, majd a plafonra emeltem a tekintetem és felsóhajtottam. A sírás azonnal elmúlt.
- Szép. Most ülj le az ágyra, mi addig elkészülünk – monta Alice, és eltűnt a fürdőben, Rosalie pedig kiment a szobából.
Leültem az ágyra és vártam. Kis idő múlva észrevettem, hogy eléggé rondán ülök. Szét tett lábaimat összezártam és keresztbe tettem. Kihúztam magam, kezeimet az ölembe tettem. Igazán nőiesnek tűntem így a tükörben. Majd felálltam és gyakorolni kezdtem a járást a tükör előtt. Mire Alice kész lett, addig már tökéletesen jártam a tűsarkú cipőben.
- Mehetünk? - mosolygott rám Alice.
- Hát persze – bólintottam.
Lent már javában folyt a parti. Mi pedig kézen fogva lesétáltunk a lépcsőn és elvegyültünk a tömegben. Egy ismerős arcot se láttam, és észrevettem, hogy a buli nagy része ismeretlenekből állt. Alice egyedül hagyott és jó szórakozást kívánt. Megköszöntem és viszont kívántam, majd megindultam a tömegbe, amikor Edwarddal találtam szembe magam.
Mikor meglátott, szinte rögtön lefagyott, topázszín szemei elkerekedtek. Éreztem, hogy a forróság felkúszik a nyakamon, és a pirosság elönti az arcomat, de bizonyára ez nem látszott a sok smink miatt. Ő pedig észvesztően nézett ki abban a szmokingban, amit viselt.
Edward előrelépett.
- Tényleg te vagy az? - csodálkozott. Lehelete csiklandozta az arcomat.
Bólintottam. Elmosolyodott, amitől majd' megállt a szívem.
- Elképesztően gyönyörű vagy – nézett végig rajtam. - És szexi – vigyorodott el szélesen. - Nem lehet szavakkal illetni – nézett újra az arcomra.
- Te is gyönyörű vagy – suttogtam, mire ő csak elnevette magát.
- Nem tudom – vágta csipőre kezeit Alice és a hajamat nézte. - Mi lenne, ha csak felfognánk lófarokba?
- Szerintem tökéletes lenne – örült Rosalie. - Neked tetszene, Norah? - nézett rám.
- Szerintem jó lenne – bólogattam mosolyogva.
- És a smink? - vonta fel szemöldökeit Alice.
- Sötét? - vontam fel egyik szemöldökömet vigyorogva.
- Feketére gondolsz? - kérdezte Rosalie.
- Hát persze – bólintottam. - Nagyon tetszik nekem a fekete smink. Feltünő és elegáns.
- Hát ez csodálatos – vigyorgott Alice. - Akkor sminkeljük ki, aztán öltöztessük fel és csináljuk meg a haját – adta ki a feladatot, aztán Rosalie elővett egy táskát, amelyből előpakolt egy alapozót, egy púdert és egy korrektort, egy pirosítót, egy rúzst és egy szájfényt, na meg a fekete szemceruzát és a fekete szemhéjfestéket, meg a szempillaspirált.
Alice egy apró szivacsra rakott egy kis alapozót és vékonyan bekente vele az arcomat, majd korrektorral elfedte a szemem alatti sötét karikákat, amelyekből rá lehetett jönni, hogy az utóbbi időben keveset aludtam. Némi púdert nyomkodó mozdulatokkal vitt fel az alapozó rétegre, majd egy nagy ecset segítségével eltávolította a felesleget.
Rosalie átfésülte a szemöldökeimet, majd megállapította, hogy azt is le kell gyantáztatni. Szó nélkül bele egyeztem. Rosalie csak mosolygott, majd gyantával kiszedte a szemöldököm. Miután végzett evvel is, fekete szemceruzával körbe rajzolta a szemem, és hogy erőteljesebb hatást érjen el, a belső szemzugot is kihúzta.
Alice a szemhéjamra sötét szürke festéket vitt fel, majd fülpiszkáló segítségével elmaszálta a fekete kontúrvonalat. Ezek után rakott rá még egy kis fekete festéket és ügyesen eldolgozta.
Rosalie szempillaspirállal alaposan átfestette a szempilláimat, egyetlen szált se hagyott ki. Sőt, még az alsó sort sem hagyta ki. Majd a számat egy színtelen szőlőzsírral átkente, majd rákent egy átlátszó szájfényt, melynek vanília illata volt.
Ezután Rosalie a szobába húzott és rám húzta a ruhát. Alice pedig a lábamra húzta a cipőt.
Aztán újra bevittek a fürdőbe megcsinálni a hajam. Alice normálisan kifésülte a hajam, majd egy fekete színű hajgumival szorosan összefogta lófarokba.
- Kész vagy, Norah – mosolygott Alice.
Bólintottam, felálltam és a tükörbe néztem. Nagyon magasnak tűntem a tűsarkúban, és a magasságomat csak még jobban kiemelte a ruha karcsú, testhez álló vonala. A ruhának felsőrészének nem volt pántja, így szabadon hagyta a vállaimat. Nyakamat hosszúnak mutatta, kulcs csontjaimat pedig kiemelte. A ruha fekete színe tökéletes volt, és kiemelte bőröm színét. Nagyon csinos voltam, ezt el kellett ismernem.
- Csodálatos – mosolyogtam. - Köszönöm, lányok! - néztem rájuk és a nyakukba borultam, a sírás szélén álltam.
- Ne sírj, Norah! - figyelmeztetett Rosalie.
- Elfolyik a sminked! – szólt Alice.
- Jól van. Bocsi – nevettem, majd a plafonra emeltem a tekintetem és felsóhajtottam. A sírás azonnal elmúlt.
- Szép. Most ülj le az ágyra, mi addig elkészülünk – monta Alice, és eltűnt a fürdőben, Rosalie pedig kiment a szobából.
Leültem az ágyra és vártam. Kis idő múlva észrevettem, hogy eléggé rondán ülök. Szét tett lábaimat összezártam és keresztbe tettem. Kihúztam magam, kezeimet az ölembe tettem. Igazán nőiesnek tűntem így a tükörben. Majd felálltam és gyakorolni kezdtem a járást a tükör előtt. Mire Alice kész lett, addig már tökéletesen jártam a tűsarkú cipőben.
- Mehetünk? - mosolygott rám Alice.
- Hát persze – bólintottam.
Lent már javában folyt a parti. Mi pedig kézen fogva lesétáltunk a lépcsőn és elvegyültünk a tömegben. Egy ismerős arcot se láttam, és észrevettem, hogy a buli nagy része ismeretlenekből állt. Alice egyedül hagyott és jó szórakozást kívánt. Megköszöntem és viszont kívántam, majd megindultam a tömegbe, amikor Edwarddal találtam szembe magam.
Mikor meglátott, szinte rögtön lefagyott, topázszín szemei elkerekedtek. Éreztem, hogy a forróság felkúszik a nyakamon, és a pirosság elönti az arcomat, de bizonyára ez nem látszott a sok smink miatt. Ő pedig észvesztően nézett ki abban a szmokingban, amit viselt.
Edward előrelépett.
- Tényleg te vagy az? - csodálkozott. Lehelete csiklandozta az arcomat.
Bólintottam. Elmosolyodott, amitől majd' megállt a szívem.
- Elképesztően gyönyörű vagy – nézett végig rajtam. - És szexi – vigyorodott el szélesen. - Nem lehet szavakkal illetni – nézett újra az arcomra.
- Te is gyönyörű vagy – suttogtam, mire ő csak elnevette magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése