92. rész

- Nos – ültem le a kanapéra Edward mellé. - Miért vagy itt?
- Zavarlak? - kérdezte, és rám nézett ijedt tekintettel.
- Nem, dehogy – ráztam a fejem. - Csak furcsa. Három hónapig nem beszéltünk, vagyis... - ekkor elakadtam. Nem akartam kimondani, hogy mi történt alig három héttel ezelőtt. - Szóval, furcsa.
- Bella elutazott, én meg gondoltam meglátogatlak – vonta meg a vállát.
- Pont jókor jöttél – mosolyodtam el. - Matthew épp most utazott el.

- Igen, tudom – bólintott. - Találkoztam vele. Legalábbis az a szőke hajú srác a barátod. Nicky vele volt, meg egy sötét bőrű fiúval.
- Igen. A szőke hajú srác a barátom.
- És jól meg vagytok? - kérdezte.
- Aha – bólintottam. - Nagyon kedves fiú. Nagyon kedvelem őt – vigyorogtam szerelmesen.
- Ennek örülök – motyogta.
 Bólintottam. Felsóhajtottam, és szememet végigfutattam a falon, nehogy Edward szemébe kelljen néznem. Úgyis elvörösödtem volna, és ez nem lett volna jó, hisz eddig semmi sem történt.
- A lábad hogy van? - kérdezte Edward, és lenézett a meztelen lábfejemre.
- Ó, jól van. Köszönöm – feleltem, és én is lenéztem a lábamra. - És nagyon köszönöm, hogy segítettél akkor – mondtam, és felnéztem rá.
- Semmiség – szólt.
 Hangjában volt valami, ami őrülten vonzott. Szinte bántotta a fülem, olyan szépen szólt. Egymás tekintetébe feledkeztünk, és csak ültünk. Mintha megállt volna körülöttünk az idő, és csak mi ketten lettünk volna a világon. A gyomrom bizseregni kezdett, és a lélegzetem is rakoncátlankodni kezdett.
 Edward ajka megrándult, és továbbra is a szemembe nézett. Egyikből a másikba, és néha-néha letért az ajkaimra is. Majd maga mellé tette a kezét, és rátámaszkodott, közben nagyon lassan közelíteni kezdett az arcom felé.
 Én nem csináltam semmit. Megfagyva ültem előtte, és vártam, hogy közelebb kerüljön hozzám. Most már az én tekintetem is a száján landolt, és kissé szét nyitottam az ajkaimat, hogy szinte akadály nélkül tudjam üdvözölni Edward édes ajkát.
 Már csak pár centi volt köztünk. Éreztem jéghideg lélegzetét az arcomon, és éreztem bóditó illatát, ami régi ismerősként üdvözölt. Nagyon lassan lehunytam a szemeimet, és megemeltem az ajkaimat. Már éreztem a bőréből áradó hideget, amikor csörögni kezdett a telefonom.
 Szét robbantunk. Szinte úgy, mint két kisgyerek, akiket rajta kaptak egy kis csínyen. Még egy ideig őt néztem, aztán felocsúdtam és a fülemhez emeltem a telefonom.
- Szia, cuncimókus! - hallottam Matthew vidám hangját.
- Szia! - motyogtam, és elfordultam Edwardtól, nehogy megint elveszítsem az eszem.
- Most szálltunk fel a géppel. Olyan pöpec érzés. Sean kiderítette, hogy Akon és Colby O'Donis új számában fogunk szerepelni. Állítólag mi leszünk a főszereplők, na meg táncolunk. Valami menő kölyköket kell előadnunk, akik beleszeretnek két idősebb nőbe, közben meg mindenki minket akar. És ez a két nő nem akar minket, és mi harcolunk érte. Aztán a két csaj belénk szeret, és minden jó – magyarázta. - Annyira örülök.
- Gratulálok! - ujjongtam. - Alig várom, hogy lássam a klippet.
- És azt nem várod, hogy haza érjek? - kérdezte suttogva.
- De, de. Várom – feleltem, bár nem ujjongtam.
- Történt valami? - kérdezte gyanakvóan.
- Nem történt semmit – ráztam a fejem. - Csak meglátogatott egy régi barátom – vallottam be. Nem akartam idétlen kifogásokat, és jelen pillanatban nem is hazudtam neki. - És most itt van velem.
- Ó, értem – nevetett. - Akkor nem is zavarlak. Jó szórakozást!
- Köszönöm. Szia! Csók.
- Csók – köszönt el ő is, aztán kinyomtam.
 Az asztalra dobtam a telefonom, és Edward felé fordultam.

- Úgy hallom, a barátod élvezi – szólt Edward tűnödve.
- Ja – bólintottam.

- Lekéne menni a boltba – szóltam tűnődve derékig a hűtőbe hajolva.
 Már két nap telt el Matthew elutazása óta. Azóta Edward nálam volt, vagyis nálam lakott. Ezt még aznap megbeszéltük. Szerencsére nem történt köztünk semmi olyan, ami tilos lenne. Együtt aludtunk, vagyis én. Ő csak mellettem feküdt, és nézte ahogy alszom – hisz ez volt számára az egyik legjobb szórakozás.
 Most épp szombat reggel volt. Nemrég keltem fel, és most éppen a reggeli után kutattam. Edward mögöttem ült, és mosolyogva nézte, ahogy kómás arccal próbálok reggelit keresni.
- Menjünk – vigyorott Edward, és hátradőlt a székben.
- Oké – hajoltam ki a hűtőből, és becsaptam az ajtaját.. - Felöltözök, és mehetünk.
 Edward bólintott, én pedig a szobámba rohantam átöltözni. Gyorsan magamra kaptam egy farmernadrágot, egy fekete trikót, amelyre felvettem egy szürke színű kardigánt. Aztán a fürdőbe siettem, és a tükör elé álltam. Átfésültem a hajamat, aztán gyorsan megmostam a fogamat. Kirohantam a fürdőből, és egyenesen az előszobába mentem, ahol Edward várt.

 Rámosolyogtam, és a lábamra húztam a fekete színű, cipőfűző nélküli Converse tornacipőmet. Zsebre vágtam a mobilom, némi pénzt, és a lakáskulcsom.
 Miután bezártuk az ajtót, lesiettünk a lépcsőn és egyenesen a sarki boltba mentünk. A boltban kértem az eladó nőtől egy friss, fél kiló kenyeret, mire a nő benyögte, hogy nincs kenyere, elfogyott. Aztán kértem zsömlét, de az se volt. Ezen ledöbbentem, és inkább kértem egy epres croissant. Az már volt, úgyhogy kifizettem és kijöttünk az üzletből. Kibontottam a zacskót, és beleharaptam a croissant-ba. De azonnal ki is köptem, hisz az apró étel betonkemény volt. Szidkozódtam egy sort, aztán bedobtam egy utcai kukába a zacskót.
- Most ideges vagy? - kérdezte Edward.
- Aha – morogtam, és beütöttem a kódot. - Milyen élelmiszer bolt az, ahol nincs kenyér, és zsömle, és ráadásul a croissan is kemény? - kérdeztem felháborodottan és belöktem az ajtót.
 Most kivételesen nem lépcsőztünk. Semmi kedvem nem volt feltornázni magam a hatodikra, ezért a lifthez mentünk. Megnyomtam a hívógomot, és vártam.
 Eközben Edward mellém ért, és vigyorogva méregetett. Pár másodpercig dühösen néztem vele farkasszemet, aztán elnevettem magam. Fogalmam sincs miért, de nagyon jól esett röhögni a semmin. Edward pedig ezen nevetett. Az egész ház a mi kacajunktól zengett.
 Kis idő múlva meg is érkezett a lift. Edward kinyitotta az ajtaját, és előre engedett. Beléptem a liftbe, és a falnak dőltem. Edward is beszállt mellém, és megnyomta a gombot, amely mellett egy hatos szám volt rajzolva.
 Csendben álltunk egymás mellett, és nem néztünk egymásra. Én a szürke plafont bámultam, míg Edward a földet. Ekkor a lift megrázkódott. Ijedten felvisítottam, és a falhoz simultam.

- Nincs semmi gond – mondta nyugtatóan Edward, és közben a mennyezetet figyelte.
- Megállt a lift – szóltam.
 Edward kérdően rám nézett, mire én a háta mögötti falra mutattam. Edward hátrafordult, és az ezüst színű táblácskára nézett, amelyen a szintgombok voltak és egy kijelző, amely az emelet számát mutatta. Éppen egy hármas szám volt rajta, és nem változott. Innen tudtam, hogy megállt a lift. Tehát beragadtunk.
 Elléptem a faltól, és az vészcsengő nevezetű gombra helyeztem az ujjam. Lenyomtam, és csendben hallgattam a hangos csengő hangját. Kis idő múlva a táblácskán lévő hangszóróból egy férfi hang hangzott fel.
- Beragadtunk a liftbe – szóltam, miután megkérdezte a férfi, hogy mi történt. - Jelen pillanatban a harmadik szinten áll a lift.
- Rendben – morogta a férfi. - Hányan vannak a liftbe?
- Ketten – válaszoltam.
- Rendben – morogta újra. - Körülbelül három órán belül kiszabadítjuk önöket. Addig kérem, őrizzék meg a nyugalmukat, és ne pánikoljanak be! - magyarázta, aztán recsegést hallottunk, ebből tudtam, hogy a férfi befejezettnek tekintette ezt a beszélgetést.

 Edwardra néztem, és nagyot nyeltem. Lehunytam a szemeimet, és mélyeket lélegeztem. Eddig nem voltam összezárva Edwarddal ilyen hosszúre időre. Hogy fogom én ezt kibírni?