2011. január 7., péntek

45. rész


 Délután keltem fel. A derekamnál hideget éreztem, ezért a takaróért tapogattam, de nem találtam, ezért felébredtem. Résnyire kinyitottam a szemem, hogy felmérjem a terepet, és mikor rájöttem, hogy nem a szobámban vagyok, azonnal felültem.
- Jó reggelt – üdvözölt valaki azonnal, mire én megfordultam és Edwarddal találtam szembe magam. Teljesen nyugodt volt, ilyen békésnek talán még sose láttam. - Mi a gond? - vonta össze szemöldökeit gyanakodva és ő is felült.
- Semmi, csak meglepődtem, hogy nem a szobámban vagyok – nyugtattam meg. - De már jól vagyok – mosolyogtam, már amennyire tudtam ebben az álmos állapotban.
- Jó reggelt! - mondta még egyszer és megcsókolt.
 Belemosolyogtam a csókba, és megfogtam a mellettem lévő kezét. Edward kissé szétnyitotta a száját, így én is ezt tettem és éreztem, hogy a nyelve épp útban van látógatást tenni az én nyelvemnél, és mikor erre rájöttem, azonnal ellöktem magamtól. Kezemet a számra tapasztottam és riadtan néztem Edwardra.
- Norah, mi történt? - kérdezte ijedt hangon. - Csináltam valamit? Ne haragudj – kezdett mentegetőzni, mie én csak felemeltem a kezem, jelezve, hogy maradjon csöndbe.
- Fogmosás! Büdös a szám – mondtam, miközben a kezem még mindig a szám előtt volt.
- Nem érdekel – vigyorgott Edward és újra az arcomhoz hajolt, hogy megcsókoljon, mire én kiugrottam az ágyból.
 Edward ledöbbenve bámult rám, majd lenéztem magamra és egy párnát kaptam magam elé. Egy nagyon apró francia bugyiban álltam az ágy mellett.
- Adnál egy rövid nadrágot? - kérdeztem.
- Persze – bólintott Edward és felállt, majd a gadróbjához ment. Kivett belőle egy fekete térdig érő nadrágot, és a kezembe adta.
- Köszönöm – mosolyogtam rá és felhúztam magamra a gatyát, amely kicsit nagy volt rám. De mivel volt rajta egy fekete öv is, ezért az övet bekapcsoltam, így a nadrág már nem esett le rólam. Csupán az ülepe volt nagy, és a szára nem a térdemig ért, hanem pár centivel lejjebb, majdnem a bokámig.
- Csinos vagy – bókolt Edward. Átölelte a derekam és hajolt az arcomhoz, hogy megcsókoljon, mire én adtam neki egy nagyon apró és finom pofont az arcára.
- Edward Anthony Masen Cullen! – néztem rá szigorúan. - Büdös a szám. Ha fogat mostam, akkkor majd megcsókolhatsz. De előbb adj egy használható fogkefét és fogkrémet.
- Igenis, főnökasszony – vigyorgott és az ajtóhoz menekült, míg én hozzá vágtam egy párnát.
- Várjál csak! Adok én neked főnökasszonyt, csak gyere vissza! - tettem karba karjaimat a mellem előtt bosszúsan.
- Mindjárt jövök, babám – tette kezét a kilincsre és hátranézett. - Szerzek egy fogkefét és egy fogkrémet, hogy megtudjalak csókolni – vigyorgott szemtelenül.
- Jó. Csak menj már! - vigyorogtam most már én is.
- Na sietek, nehogy elraboljon valami helyes fiú, én meg nő nélkül maradok – mondta tovább, mire én újabb párnát vágtam hozzá. - Jó, megyek már – kacagott és kilépett a szobából, bezárva maga mögött az ajtót.
 Vigyorogva leültem az ágyra és hátra dobtam magam. Ez a fiú nem normális! - gondoltam, és megcsóváltam a fejem. Hasra fordultam és elnyújtoztam, mint egy macska. Aztán oldara fordultam, felkönyököltem és az ajtóra szegeztem a tekintetem, és így vártam Edwardot.
 Pár perc múlva meg is érkezett. Nem nézett fel, csak szó nélkül belépett a szobába, miközben a fogkrémet bámulta. Nyílván olvasta a tubuson lévő tájékoztatót. Megállt a szoba közepén és felnézett. Először kérdően nézett rám, aztán elvigyorodott és leguggolt az ágy elé.
- Megtudnálak zabálni – suttogta, mire én tágra nyílt szemekkel néztem rá. - Nagyon szexi vagy így – mosolygott és közel hajolt hozzám, de nem csókolt meg, csak a vállamat puszilta meg, majd visszahajolt.
- Hoztál fogkefét és fogkrémet? - kérdeztem halkan és akadozó levegővétellel.
- Hoztam – bólogatott, majd a kezembe nyomta
- Köszönöm – vettem ki a kezéből a cuccokat és nyomtam egy csókot a homlokára. Majd felálltam és bementem a fürdőbe, de az ajtót nyitva hagytam, hátha Edward utánam akar jönni.
 Megnyitottam a csapot, kiöblítettem a számat, majd a víz alá tettem a fogkefét, aztán tettem rá egy kis fogkrémet és elkezdtem fogat mosni. Ekkor Edward jött be.
- Itt a ruhád – mondta és letette az egyik kisszekrényre a ruhám. - És a cipőd – tette le a földre a cipőm, és leült a kád szélére.
- Köszi – feleltem és hátat fordítottam Edwardnak.
 Lehúztam magamról a nadrágot meg a trikót, amiben aludtam, majd magamra húztam a ruhámat, miközben a fogkefe lógott ki a számból. Aztán a csaphoz mentem, köptem egy nagyot, megmostam az arcom, majd ujjaimat végig húztam a hajamon, hogy azért normálisan álljon már a fejemen. Aztán Edward felé fordultam és elmosolyodtam.
- Most már megcsókolhatsz – mondtam. Edward kinyújtotta a kezét, mire én megfogtam.
- Végre – vigyorgott és felállt.
 Egy lépéssel közelebb lépett és az egyik kezét a vállamra helyezte. Végig húzta rajta a kezét, mire én felsóhajtottam. Halványan elmosolyodott és közelebb hajolt, hogy megcsókoljon. De nem tette. A számat nézte egész végig és a fejét forgatta, de istenért sem csókolt meg. Kezdtem bepöcceni, ezért átkaroltam a nyakát, majd magamhoz szorítottam és szó szerint az ajkaira tapadtam. Az ütközés kicsit fájdalmas volt, de nem érdekelt. Karjaimal szorosan körbefűztem a nyakát és egész végig magamhoz szorítottam. Az ajkam szorosan tapadt az övéhez.
- Megfojtasz – nevetett halkan. Felnyúlt a karjaimért és leszedte magáról.
- Ne haragudj – suttogtam. - Csak egy kicsit megfeledkeztem magamról.
- Semmi gond – mosolygott. - Kifejezetten tetszett – mondta és újra megcsókolt, de mint mindennek, ennek is a csóknak is vége szakadt. - Haza viszlek, jó? - kérdezte.
- Jó – bólintottam.
 Megfogtuk egymás kezét kimentünk a fürdőből, majd a szobából is. Elköszöntünk a többiektől, és Edward mondott is valamit Carlisle-nak némán mozgó ajkakkal, amit én nem értettem. Carlisle csak bólintott, majd ő is elköszönt és Edwarddal kézen fogva kimentünk a házból. Besegített a kocsimba, ő pedig beült a volán mögé és máris száguldottunk hozzám. Edwardnak a bal keze a kormányon volt, míg a másik kezével az én kezemet szorongatta. Egész úton mosolyogtam és ahogy figyeltem Edwardot, akkor láttam, hogy ő is mosolyog.
 Kis idő múlva meg is érkeztünk. Egy ideig csendben ültünk egymás mellett, egymás kezét szorongatva.
- Nem mehetnék be? - kérdezte édes mosollyal az arcán, kissé szégyenlősen.
- Micsoda hülye kérdés – sóhajtottam fel. - Fent találkozunk – nyitottam ki az ajtót és épp szálltam volna ki, amikor megtorpantam és vissza ültem.
- Mi az? - kérdezte Edward.
- Mi lenne, ha együtt mennénk be és elmondanánk Sandrának, hogy együtt vagyunk? - csillant fel a szemem.
- Nem igazán jó ötlet ez – húzta a száját, miközben a házra pillantott.
- De hát miért? - döbbentem le, ajkaimat lebigyesztettem.
- Nemrég szakítottam Bellával, és mi is alig járunk huszonnégy órája. Nem korai egy kicsit? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- De – gondolkoztam. - Igazad van – bólintottam, majd kiszálltam a kocsiból.
 Köszöntem Sandrának és amilyen gyorsan csak tudtam felszaladtam, de mikor benyitottam Edward már békésen heverészett az ágyamon. Hívogatóan kinyújtotta a kezét, én pedig megfogtam a kezét és szorosan mellé ültem.
- Nem vagy éhes? - suttogta.
- Nem – ráztam meg a fejem, de a gyomrom elárult. - Hozok valami kaját – álltam fel és Edward felé fordultam. - Itt maradsz – néztem rá szigorúan.
- Eszem ágában sincs elmenni – csóválta a fejét vigyorogva. Elmosolyodtam és kirohantam a szobából.
- Mi ez a nagy sietség? - lepődött meg Sandra, amikor őrült módjára pakoltam ki egy tálcára az ételt.
- Öhh... - torpantam meg. - Csak filmet nézek.
- Mit? - kérdezte Sandra. A francba, ez nem enged – mérgelődtem magamban. És eszeveszetten gondolkozni kezdtem, hogy milyen film van nálam.
- A Drakula 2-t – feleltem, majd hátat fordítottam és felrohantam az én Drakulámhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése