55. rész

- Fordítsd a fény felé az arcod! - szóltam Nickynek, miközben a szemhéját festettem ki.
 Még egy óra volt a buliig. Én már kész voltam. Fel voltam öltözve, a hajam meg volt csinálva és még ki is voltam sminkelve. Edward is kész volt már. Csak a fekete kabátja nem volt rajta.
- És mit kapsz a szüleidtől? - kérdezte Nicky.
- Nem tudom – feleltem, és megálltam a mozdulatban. Tényleg nem tudtam, hogy mit kapok a szüleimtől, és nem is szóltam nekik, hogy mit vegyenek. Teljesen kiment a fejemből.
 A születésnapi bulimat a kedvenc éttermemben szerveztük meg. Illetve a szüleim. A kedvenc éttermem fél óránnyira volt az otthonomtól, és szinte havonta – néha két havonta – jártam oda vacsorázni a szüleimmel, vagy a barátaimmal.
 Anyuék egy éjszakára kibérelték az éttermet, és mivel ismertük a tulajdonost, azonnal bele egyezett, cserébe annyit kért, hogy hadd ő diszítse fel az éttermet. Szó nélkül bele egyeztek a szüleim.
- Hát mit kértél tőlük? - kérdezte Nicky.
- Semmit – válaszoltam. - Csücsöríts! - szóltam neki, és kifestettem az ajkait. - Kész vagy! - tettem az asztalra a szájfényt, és arrébb álltam, hogy megtudja nézni magát Nicky.
- Gyönyörű – mondta Nicky, és megigazította a haját. - Imádlak! - vigyorgott rám, és megöleltük egymást.
- Mehetünk? - lépett be a szobába Edward, miközben a nyakkendőjét igazgatta.
- Igen – bólintott Nicky és felállt. Majd leült az ágyra és felvette a cipőjét.
- Megigazítsam? - néztem fel Edwardra, és megsimogattam a nyakát.
- Kérlek – bólintott Edward. - Túl szoros.
 Én csak bólintotta és kibontottam a nyakkendőjét. Majd újra megkötöttem neki, de most már lazábban.
- Köszönöm – mosolygott, és megcsókolt. - Finom a szájfényed – vigyorgott Edward, miután elhajolt, majd végig nyalta az ajkát.
- Epres – vigyorogtam, majd a kezembe vettem a szájfényem és újra kikentem a szám. - Ezt azért elrakom – vigyorogtam, és beraktam a kistáskámba. - Úgyis lefogod csókolni rólam – mosolyogtam Edwardra.
- Bizonyám – bólogatott és újra megcsókolt, immár a nyelvét is bedugta a számba.
- Ha még egyszer meg mersz csókolni – mondtam és gyorsan kikentem újra a szám, majd folytattam -, letépem a nyelved.
 Edward csak elvigyorodott és újra megcsókolt. Kezét a tarkómra csúsztatta és közelebb húzott magához.
- Utállak – morogtam.
- Én is – mosolygott és megsimogattam az arcom, én pedig felnéztem rá.
- Hehe, szájfényes a szád – nevettem, és az ujjaimmal letöröltem ajkáról a fénylő szájfényt.
- Megyünk? - jelent meg Nicky mellettünk.
- Megyünk – bólintott Edward.
 Senki nem volt már otthon rajtunk kívül. Így mi is gyorsan leléptünk. Edward vitt el minket az étterembe.
- Izgulsz? - kérdezte Nicky.
- Igen – vigyorogtam. - Kíváncsi vagyok, hogy milyenre csinálták a díszletet.
- Biztos jól – simogatta meg a kézfejem biztatóan. - Végre tizennyolc vagy te is – sóhajtott.
- Végre ringyóskodhatunk – feleltem.
- Hogy mit csinálhattok?! - kérdezte Edward, és gyanakodva a visszapillantó tükörbe nézett.
- Semmit – legyintettem, és nevetni kezdtem Nickyvel.
 Fél óra alatt meg is érkeztünk az étteremhez. Kiszálltunk az autóból. Edward megfogta a kezem és bevezetett az étterembe. Amikor beléptünk, hatalmas nagy visítozás és egy hangos ,,Boldog Születésnapot, Norah!” kiáltás fogadott minket.
 Könnyek szöktek a szemembe, és mosolyogva fogadtam az öleléseket. Edward csak mögöttem állt, és mindenkinek bemutatkozott, aki elénk került. Pár perc alatt elég sok mindenkit megöleltem, amikor Anyu került sorra.
- Ó, Anyu... - csuklott el a hangom, és szorosan magamhoz öleltem. - Köszönöm szépen! - suttogtam remegő hanggal.
- Szívesen, kicsim – felelte Anyu. - Jajj, ne sírj, drágám! - mosolygott rám. - Elfolyik a sminked – nevetett, és hüvelykujjával letörölt az arcomról egy könnyet.
- Bocsi, csak annyira örülök – nevettem szipogva.
- Ne sírj, inkább érezd jól magad! - mondta. - Sok meglepetést rejt ez az éjszaka – kacsintott rám sejtelmesen, és elment.
 Vigyorogva megcsóváltam a fejem, és továbbra is mindenkit megöleltem és megköszöntem a jókívánságokat. Ekkor előttem termett az egyik – volt – legjobb barátnőm, Flower, és a testvérei.
- Boldog születésnapot, Norah! - mosolygott, majd két puszit nyomtuk egymás arcára, aztán a húga, Buttercup is megölelt, de ő nem puszilt meg. És ekkor került sorra legidősebb testvérük, Chris.
- Boldog születésnapot, Norah! - mosolygott rám, majd hirtelen magához ölelt.
 Kezeivel átölelte a hátam, és szorosan magához szorított. A hátára csúsztattam a kezeimet, és teljesen elvesztettem az eszem. Finom, férfias illata az orromban táncolt, érintése pedig bizsergést keltett bennem. Tetőtől talpig elvörösödtem.
- Köszönöm – motyogtam szégyenlősen.
- Jól nézel ki – mondta.
- Köszi – néztem rá, de azonnal le is hajtottam a fejem, mert újra elvörösödtem szívdöglesztő mosolya láttán.
- Most megyek. Jó bulizást! - mondta, újra megölelt, aztán elment.
 Felsóhajtottam, majd Edward felé fordultam és megragadtam a zakója szélét.
- Csókolj meg! - parancsoltam, majd gyorsan magamhoz húztam és megcsókoltam.
 Tudom, gonosz dolog volt Edward előtt elvörösödni a barátnőm testvére miatt, és az még inkább gonosz dolog volt, hogy Chris-t képzeltem Edward helyébe.
 Átöleltem a nyakát, majd elhajoltam és rá mosolyogtam, aztán még egyszer megcsókoltam.
- Szeretlek – suttogtam.
- Én is szeretlek!
- Meg ne edd azt a fiút! - szólt egy gúnyos hang a hátunk mögül.
 Kérdően hátra fordultam és hátra vetett fejjel felkacagtam.
- Boldog születésnapot! - mosolygott rám az egyik nagy bátyám, Antony.
- Köszi – vigyorogtam, és adtam két puszit az arcára.
- Jó szórakozást! - kacsintott rám Antony és elment.
 Aztán mi is a tömegbe mentünk, és szemügyre tudtam venni az éttermet.
 Minden sarokban egy óriási hangszóró állt, amiből még nem üvöltött a zene. Az egyik falon – amely szembe volt velem – volt egy óriási papír, ami vízszintesen állt a falon és fekete volt a papír színe, amelyen óriási, sárga betűkkel ez volt írva: BOLDOG 18. SZÜLETÉSNAPOT, NORAH!
 Igazándiból nem nagyon változtatták meg az éttermet. Csak az óriási teremből – ahol volt a táncparkett, a pult és a dj őult – eltüntették az asztalokat, így alakították ki az óriási táncparkettet.
 Az ajtótól balra – ahol beléptünk – pár méterrel volt egy pult, ahol az italokat lehetett kikérni. És e pult mellett volt egy fa lépcső, ami felvezetett az emeletre, ahol asztalok voltak – legalábbis ennyit láttam lentről.
 A másik sarokban – az ajtótól jobbra – volt egy apró dj pult, ahol állt egy szemüveges srác és mosolygova nézte a tömeget. Ekkor hirtelen ott termett Nicky, és mosolyogva a szája elé tartotta a mikrofont.
- Egy kis figyelmet kérek! - szólt bele Nicky, mire mindenki felé fordult, kérdően. - Csak fel szeretném köszönni az én unokahúgomat és egyben legjobb barátnőmet, Noraht – nézett felém vigyorogva. - Boldog születésnapot, Norah! - kacsintott rám. - És most, ezt a számot neki küldöm. Kezdődjön a buli!!! - ordította a mikfrofonba, majd felcsendült a kedvenc számom.

 (aláfestő zene: Ian Oliver Ft. Shantel – Bucovina)

- Annyira köszönöm – öleltem meg Nickyt.
- Norah! - szólalt meg Edward mellettem. - Én leülök a pultnál, jó?
- Megyek veled – vágtam rá, és felé fordultam, miközben még mindig Nicky kezét fogtam.
- Maradj nyugodtan – mosolygott rám melegen. - Bulizz!
- Biztos? - kérdeztem.
- Biztos – bólintott. - Jó szórakozást! - mondta, majd homlokon csókolt, és elment.