Mély levegőt vett, majd aztán kifújta. Hideg és friss lehelete az arcomba csapott, én pedig megrészegültem tőle. Fátyolos tekintetem rászegeztem, aztán lassan lehunytam a szemeimet, az ajkaimat nagyon minimálisan megemeltem, és résnyire nyitottam a szám. Felkínáltam neki az ajkaimat.
Halványan elmosolyodott és nagyon lassan közeledni kezdett a szám felé. A szívem őrülten dobogni kezdett, a gerincemen végig futott a hideg. Úgy éreztem magam, mint egy nagyon fiatal tinédzser, aki most éli túl az első csókját az új, helyes barátjával. Pedig nem így volt. Lassan felnőtt lettem, és már jó pár csókon túl voltam. És amúgy is! Az én barátom nem csak helyes volt, hanem tökéletes.
Ajkait az enyémre nyomta. Mindaketten mélyen beszívtuk a levegőt az orrunkon keresztül és azon kis engedtük. A hideg levegő csiklandozta az orromat. Ajkaival gyengéden kényesztette az enyémet, és amikor a nyelvét is beerőszakolta a számba, azonnal belenyögtem a csókba. Elhajolt egy időre, mire én azonnal az orromhoz kaptam és megdörzsöltem. Tudom, nem volt valami romantikus, sőt, egyenesen visszataszító volt, de nem érdekelt. Szörnyen viszketett az orrom, Edward pedig csak nevetett ezen.
- Ne nevess! - tettem a kezemet vissza magam mellé. - Különben is! A te hibád.
- Bocsáss meg! - mosolygott szenvtelenül.
Aztán újra birtokba vette az ajkaimat, mintha muszáj lenne. Egyik kezét mellém tette és avval tartotta magát, míg a másikkal a derekam alá nyúlt, mire én a dolgomat tudva, azonnal felemeltem a lábaimat és körbefontam velük Edward derekát. Alsófelemet teljesen neki nyomtam, mire Edward bele mosolygott a csókba. De azért mégjobban szorított magához. Majd megfulladtam a karjai és az ajkai között, de nem érdekelt. Élveztem, így hát nem foglalkoztam evvel a zavaró dologgal.
Ahogy egymásba szájába feledkeztünk, szelíden végigsimítottam Edward oldalán, mire ő megugrott. Elmosolyodtam, már amennyire tudtam. Edward nem szerette, hogyha az oldalát simogatom, mert az csikis volt neki. Most mégis megtettem, de nem méltatta szóra ezt a baklövésemet. Apró kezeimmel megmarkoltam a sötétkék pólója végét és elkezdtem felfelé húzni. De egy idő után megakadt a karja mellett. Edward egy időre abbahagyta az ajkaim kényesztetését, és azonnal lekapta magáról a pólót és elhajította valamerre. Aztán elvigyorodott és újra a számnak esett. Simogatni kezdtem Edward hideg és fehér mellkasát, mire ő csak néha-néha megrezzent. Ezért aztán ő is felfedező útra indult.
Kezeimet megragadta és a fejem fölé tette. Egyik kezével lefogta mindkét csuklómat, míg a másikkal végig simított a karomon, a hónaljamon, míg végül el nem érte az oldalamat, mely szomszédságban állt a bal mellemmel. Nem tétovázott, azonnal a mellemre helyezte a kezét és finoman megmarkolta. Hangosan felnyögtem és hátamat megemeltem, hogy mégjobban érezzem Edward kezét magamon. Éreztem, hogy bizseregni kezd a testem és ezt kis mutatta a polóm alól látszodó dudor. Edward az apró dudorra helyezte hosszú mutatóujját és gyengéden körözni kezdett körülötte. Mindkettőnkön végig táncolt a vágy, mígvégül el nem érte méltó helyét. Éreztem tüzelő ágyékát, mely a medencecsontomat nyomta. És magamon is éreztem, hogy egyre jobban kezdek beindulni.
Istenigazában csókolóztunk. Ajkait szorosan az enyémhez préselte. Úgy csinálta mindezt, hogy azt hittem, elégek a karjaiban. Érintése tűzbe hozott, a csontomig hatolt. Ekkor keze lekerült a mellemről, így azonnal hiányérzetem támadt. A bizsergő érzés azonnal eltűnt, de a színtiszta szeretet és szenvedély még mindig ott ült a csókjainkban. Bár nem sokáig tartott ez a hiány. Kis idő múlva megéreztem óriási kezét az én apró köldököm környékén, mire azonnal összerándultam. A vágytól forró bőrömőn az ő hideg érintése olyan volt, mint egy áramcsapás. Kezét ott hagyta, mire én kis idő múlva mocorogni kezdtem a keze alatt. Jelezni akartam, hogy kezdjen valamit ott. Azonnal vette az adást.
Kezét felcsúsztatta a testemen, mígvégül el nem érte a melltartóm alját. Nem finomkodott, azonnal benyúlt a melltartóm alá és majdnem durván kezébe vette a mellemet. Felsikoltottam a hideg érintésétől. Edward vígasztalásképp simogatni kezdett gyengéden, miközben már nem olyan durván csókolt, mint az előbb. Gyengéden csókolgatta a számat, miközben keze lassan mozgott a pólóm alatt. Addig-addig csinálta mígvégül remegve fel nem sóhajtottam. A vad csókolózásunk abbamaradt. Egymás szemébe néztünk. Mindkettőnk tekintete volt egyszerre nyugodt és vággyal teli. Egy pillanatra végig kalandoztam Edwardon, majd ismételten megállapodtam nyugodt és tökéletes arcán. Elmosolyodtam, majd gyengéd csókot leheltem Edward szájára, mire ő újra nekem esett, és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. Felbátorodva a kezem az övcsatjára vándorolt és pillanatok múlva ki is csatoltam. Aztán a farmerja gombjait is ügyesen szét szedtem és kezemet azonnal becsúsztattam alá. Aztán az alsónadrágja alá is bejutottam. Végig simítottam a hideg bőrén és finoman belemarkoltam formás fenekébe, mire Edward belenevetett a számba. Éreztem, hogy kezdünk belejönni a dologba.
Ekkor bömbölni kezdett a mobilom. De nem érdekelt. Nem érdekelt a csörgés nem érdekelt az egész, túlságosan is elvoltam foglalva, akkor meg minek foglalkozzak evvel a zavaró tényezővel? Nem volt muszáj felvennem, hisz akárki lehetett az. Majd azt hiszi, hogy alszom, bár ezt eléggé nehezen lehetett elhinni délután kettőkor. A csörgés elmúlt. Újra a csönd, és a csókjaink folyamatos cuppogása, na meg a halk sóhajaink zaja töltötte be a szobám. Aztán újra bömbölni kezdett a telefonom. Dühbe gurultam, de nem tettem semmit. Csak még erősebben csókoltam Edwardot és a kezem még sebesebben mozgott fel és le a nadrágjában. Edward egyre gyorsabban és hangosabban sóhajtozott, és éreztem, hogy én is hamarosan elmegyek az ő keze nyomán. Már az utolsókat rúgtuk, amikor Edward hirtelen legördült rólam és mellettem foglalt helyett. Kiterült, szemeit összeszorította.
- Vedd fel, Norah! - motyogta. - Sose hagyja abba.
Megsemmisülve feküdtem. Szemeimet a plafonon felejtettem, mialatt próbáltam megemészteni az előbb történteket. Lehunytam a szemem és felsóhajtottam, madj felültem és a fülemhez tartottam a telefonom, miután megnyomtam az apró, zöld gombot.
- Szia, Norah! James vagyok – szólt bele vidám hangon James, a bátyám. - Nem gond, ha meglátogatnálak téged és Sandrát? - mondta és tudtam, hogy fülig ér a vigyora.
- Öhm... - szorítottam össze a szemeimet, próbáltam visszatérni az emberi világba. - Nem gond – tűrtem a fülem mögé a hajamat. - Gyere, nyugodtan!
- Akkor rendben – felelte. - Most indul a gépem. Szerintem pár óra múlva ott vagyok!
- Oké. Kimenjek érted a reptérre?
- Nem kell, kössz. Majd találkozunk – nevetett. - Na szia, Nori! - köszönt el és letette.
Morogtam egyet és ledobtam a földre a mobilom, majd visszadőltem az ágyba.
- Ki volt az? - kérdezte Edward felém fordulva, lehunyt szemekkel.
- A testvérem – fogtam meg a kezét és én is lehunytam a szemem. - Ide jön. Bemutatlak neki, jó? - pattantak ki a szemeim és vigyorogva tekintettem Edwardra.
- Jó – nyitotta ki ő is aranybarna szemeit és rám mosolygott. - Lesz egy új sógorom.
- Ja – vigyorogtam és közelebb húzódtam Edwardhoz. - Ezt az egészet majd később folytatjuk – vigyorogtam huncutul.
- Rendben – sóhajtott, hátamat átkarolta és közelebb vont magához. Percekig feküdtünk így, aztán nagy nehezen kimásztam mellőle és neki álltam rendet tenni a szobámban.
- Jóba vagy a testvéreddel? - kérdezte Edward az ágyamon ülve, miközben én a ruháimat hajtogattam össze.
- Igen – bólintottam és beraktam a ruhákat a szekrénybe. - Mindigis jóba voltunk.
- Mennyi idős? - érdeklődött tovább, aztán magára húzta a pólóját, így én nem tudtam meglesni tökéletes felsőtestét, sajnálatomra.
- Huszonöt.
- És kire ütött?
- Az anyámra – vigyorogtam és az asztalomon kezdtem pakolászni. - Az anyám egy teljesen finom és nyugodt természetű ember, és tőle örökölte a szemét. Bár anyámmal ellentétben James eléggé megbízhatatlan. Figyelmetlen, hazudós, lusta, érzelgős, néha gyerekes és nincs felelősségérzete.
- Ezekszerint te az édesapádra ütöttél?
- Miből gondolod? - pillantottam rá egy időre, aztán továbbb csináltam a dolgom.
- Őszinte vagy és megbízható. Makacs, nyugodt, finom vagy és nagy a felelősségérzeted. Teljesen felnőtt vagy, lehet, hogy koránérő típus vagy. És jó a póker arcod – magyarázta el.
Nem szóltam semmit. Csak mosolyogtam és csodálkoztam. Edward teljesen ismert, így tudta, hogy milyen vagyok.
- Igazam van? - kérdezte mosolyogva.
- Igen – vallottam be.
- De én épp ezért szeretlek – állt fel és mellém lépett. - Szeretem, hogy őszinte, figyelmes és makacs vagy. Hogy nyugodt és finom vagy. Szeretem a felnőtt gondolkodásodat és imádom, hogy ilyen felelősségteljes vagy. És utoljára, de nem utolsó sorban, imádom a póker arcod – suttogta, mialatt mögém lépett. Kezeivel átkarolta a derekam és a nyakamba hajolt. - És én vagyok a legboldogabb férfi, mert egy ilyen gyönyörűszép barátnőm van – csókolt bele gyengéden a fülembe, aztán elmosolyodott. Szembefordultam vele.
- Figyelmes, elbűvölő, nagyon határozott és makacs vagy. Sokszor túlbonyolítol egyes helyzeteket, és túlreagálod a dolgokat. Néha úgy beszélsz, mintha még mindig a XX. század elején élnénk. Nagyon romantikus vagy – szóltam. - Szeretem, az éles és erős állkapcsod. Szerintem ez tökre férfias – pirultam el. - Szeretem, hogy kedves és figyelmes vagy. Szeretem, hogy nagyon romantikus vagy és én is imádom a póker arcod. Kivéve, amikor nem – nevettem. - És boldog vagyok, hogy egy ilyen tökéletes barátom van – mondtam, mire Edward elvigyorodott és megcsókolt.
- Mit szólnál hozzá, ha tovább folytatnánk a délutáni foglalkozásunkat? - kérdeztem az ágyra pillantva.
Edward is az ágyra nézett és elmosolyodott.
- És mi lenne, ha az asztalon csinálnánk? - kérdezte csillogó szemekkel.
Nem szóltam semmit. Felültem az asztalra, lábaimat szét tettem, levettem magamról a pólót és magamhoz húztam Edwardot. Szó nélkül simult hozzám és azonnal birtokba vette ajkaimat. Kezével végig simított a combomon, mígvégül el nem érte a nadrágom gombjait. Gyorsan kigombolta és kezét a nadrágomba bújtatta. Közben az én kezem is bekerült a nadrágjában és szinte egyszerre értünk egymáshoz. Mindaketten felsóhajtottunk és egymás szemébe néztünk, miközben a kezünk mozgásba lendült. Egymás szemébe mélyülve élveztük egymás kényeztetését. A legtöbb hangot mégis én hallattam. Sokszor nyögtem fel és sóhajtoztam. Edward csak fogait összeszorítva bámult engem.
Pólóját felhúztam egy kicsit, és kezemet becsúsztattam a pólója alá. Végigsimítottam a sima és hideg testfelületen, melyen megugrott néha az egyik izma. Elmosolyodtam, amit követett egy nyögés is.
Fél óra múlva már nem mozgott a kezünk. Nyugodtan ültem, miközben Edward teljes felsőtestével rám volt borulva. Fejét a vállamra hajtotta és így szuszogott már egy ideje. Én a falnak vetettem a hátam és Edwardot simogattam. A tarkóját, a haját, a hátát és néha-néha rátértem a kezére is. Ő csak néha-néha felsóhajtott. Pólója még mindig felvolt húzva egy kicsit, és a nadrágja is még mindig kivolt gombolva, mint az enyém.
Végig simítottam a hátán, amikor valami furcsát vettem észre. Oda néztem és elvigyorodtam. Edward hátán pár hosszú halvány piros karmolás volt látható. Bizonyára én tettem, amikor már a végén jártunk és a körmeimet a bőrébe mélyesztettem. De nem érdekelt. Legalább ha egy lány ráhajt, akkor látja a hátán, hogy ő bizony az enyém. Csakis az enyém.
Elgondolkoztam és rájöttem, hogy már három napja együtt vagyunk. És már a harmadik napon egymáshoz nyúltunk. Ki tudja, lehet hogy egy hét után már lefekszünk egymással és a következő héten pedig összeházasodunk. Tiszta vicces lenne.
Edward átkarolta a derekam, így felébresztett az elképzelésemből, ahol Edward és én összeházasodunk. Megsimogattam a karját, mely a derekam köré volt csavarva és észrevettem egy halvány piros és lila foltot, a melltartóm fölött. Edward kiszívta, amikor a dekoltázsomat csókolgatta. Ezekserint ő is megbélyegezett. Elmosolyodtam.
- Mindjárt itt van a testvérem – suttogtam gyengén.
- Jó – motyogta és leszállt rólam. Lehúzta a pólóját, nadrágját pedig visszagombolta. Én pedig végig néztem mindezt.
- Kérhetek egy csókot? - kérdeztem félénken.
- Kérhetsz, de nem kaphatsz – morogta morcosan, de azért megcsókolt.
- Hirtelen milyen morci lettél – vigyorogtam és magamra húztam a pólómat.
- Jól feküdtem – felelte és begombolta a nadrágomat. - Ha ember lennék, akkor szerintem már rég elaludtam volna.
- Ember vagy – ugrottam le az asztalról, így kissé fel kellett emelnem a fejem, hogy rá tudjak nézni.
- Nem. Szörnyeteg vagyok – sziszegte összeszorított szájjal, szemében megcsillant a düh és a fájdalom.
- Én pedig a szépség – vigyorogtam.
- Mi van?! - vonta össze szemöldökeit.
- Van egy mese, aminek az a címe, hogy A Szépség és a Szörnyeteg. És mondtad, hogy szörnyeteg vagy, mire én azt mondtam, hogy a szépség. Érted már, Edward? - kérdeztem vigyorogva.
- Te nem a szépség vagy. Hanem öntelt – vigyorgott.
- Te pedig önmarcangoló. Na, erre varrj gombot, bébi!
Edward csak felkacagott és megpuszilta az arcom.
- Te mindig megnevetetsz – mondta.
- Személyiségem varázsa – kacsintottam rá pajkosan.
Edward csak elmosolyodott és egy nagyon apró és rövid csókot nyomott a számra.
- Csak ennyi? - csodálkoztam. - Azért többet érdemlek! - mondtam, majd megragadtam a pólóját és magamhoz rántottam, mire ő az ajkaimra esett. Falni kezdtük egymást, mire a csengő robbantott szét minket.
- Megjött a bátyám – mosolyogtam, majd lerohantam ajtót nyitni James-nek.
Mosolyogva kinyitottam az ajtót, és ujjongva a testvérem nyakába ugrottam.
- James! - visítottam és szorosan magamhoz öleltem. - Hiányoztál, te fiú! - vigyorogtam és egy csókot nyomtam borostás arcára.
- Te is hiányoztál, hugi – mosolygott, majd odébb állt és ledobta válláról a táskáját a földre. - Sandra? - érdeklődött, miközben felntűnően végig tekintett a lakáson.
- Dolgozik – csuktam be az ajtót és elmosolyodtam. - Szeretnélek bemutatni valakinek – mosolyogtam, mely átment vigyorgásba.
- Kinek? - kérdezte kíváncsian.
- Gyere! - fogtam meg a karját és felhúztam magam után a lépcsőn.- Ő a barátom, Edward! - léptem be a szobámba, ahol Edward már az ágy előtt állt. Megálltam pár méterrel arrébb.
- Edward! Ő a testvérem, James – mutattam James-re, aki kíváncsi tekintettel trappolt be a szobámba.
Ebben a pillanatban eléggé furcsa dolgok történtek. Mindakét férfi megmerevedett és meghűlt bennük a vér. Értetlenül néztem rájuk. Mindaketten mozdulatlanok voltak. Előrehajoltak és védekező állásba álltak. Torkukból vadállati hörgés tört fel, amit még sose hallottam. Főleg nem a testvéremtől.
- Hát ez meg mi? - csodálkoztam, mire mindaketten felegyenesedtek és utálatos tekinttel tekintettek egymásra. Tudtam, hogy itt valami nincs rendben.
Halványan elmosolyodott és nagyon lassan közeledni kezdett a szám felé. A szívem őrülten dobogni kezdett, a gerincemen végig futott a hideg. Úgy éreztem magam, mint egy nagyon fiatal tinédzser, aki most éli túl az első csókját az új, helyes barátjával. Pedig nem így volt. Lassan felnőtt lettem, és már jó pár csókon túl voltam. És amúgy is! Az én barátom nem csak helyes volt, hanem tökéletes.
Ajkait az enyémre nyomta. Mindaketten mélyen beszívtuk a levegőt az orrunkon keresztül és azon kis engedtük. A hideg levegő csiklandozta az orromat. Ajkaival gyengéden kényesztette az enyémet, és amikor a nyelvét is beerőszakolta a számba, azonnal belenyögtem a csókba. Elhajolt egy időre, mire én azonnal az orromhoz kaptam és megdörzsöltem. Tudom, nem volt valami romantikus, sőt, egyenesen visszataszító volt, de nem érdekelt. Szörnyen viszketett az orrom, Edward pedig csak nevetett ezen.
- Ne nevess! - tettem a kezemet vissza magam mellé. - Különben is! A te hibád.
- Bocsáss meg! - mosolygott szenvtelenül.
Aztán újra birtokba vette az ajkaimat, mintha muszáj lenne. Egyik kezét mellém tette és avval tartotta magát, míg a másikkal a derekam alá nyúlt, mire én a dolgomat tudva, azonnal felemeltem a lábaimat és körbefontam velük Edward derekát. Alsófelemet teljesen neki nyomtam, mire Edward bele mosolygott a csókba. De azért mégjobban szorított magához. Majd megfulladtam a karjai és az ajkai között, de nem érdekelt. Élveztem, így hát nem foglalkoztam evvel a zavaró dologgal.
Ahogy egymásba szájába feledkeztünk, szelíden végigsimítottam Edward oldalán, mire ő megugrott. Elmosolyodtam, már amennyire tudtam. Edward nem szerette, hogyha az oldalát simogatom, mert az csikis volt neki. Most mégis megtettem, de nem méltatta szóra ezt a baklövésemet. Apró kezeimmel megmarkoltam a sötétkék pólója végét és elkezdtem felfelé húzni. De egy idő után megakadt a karja mellett. Edward egy időre abbahagyta az ajkaim kényesztetését, és azonnal lekapta magáról a pólót és elhajította valamerre. Aztán elvigyorodott és újra a számnak esett. Simogatni kezdtem Edward hideg és fehér mellkasát, mire ő csak néha-néha megrezzent. Ezért aztán ő is felfedező útra indult.
Kezeimet megragadta és a fejem fölé tette. Egyik kezével lefogta mindkét csuklómat, míg a másikkal végig simított a karomon, a hónaljamon, míg végül el nem érte az oldalamat, mely szomszédságban állt a bal mellemmel. Nem tétovázott, azonnal a mellemre helyezte a kezét és finoman megmarkolta. Hangosan felnyögtem és hátamat megemeltem, hogy mégjobban érezzem Edward kezét magamon. Éreztem, hogy bizseregni kezd a testem és ezt kis mutatta a polóm alól látszodó dudor. Edward az apró dudorra helyezte hosszú mutatóujját és gyengéden körözni kezdett körülötte. Mindkettőnkön végig táncolt a vágy, mígvégül el nem érte méltó helyét. Éreztem tüzelő ágyékát, mely a medencecsontomat nyomta. És magamon is éreztem, hogy egyre jobban kezdek beindulni.
Istenigazában csókolóztunk. Ajkait szorosan az enyémhez préselte. Úgy csinálta mindezt, hogy azt hittem, elégek a karjaiban. Érintése tűzbe hozott, a csontomig hatolt. Ekkor keze lekerült a mellemről, így azonnal hiányérzetem támadt. A bizsergő érzés azonnal eltűnt, de a színtiszta szeretet és szenvedély még mindig ott ült a csókjainkban. Bár nem sokáig tartott ez a hiány. Kis idő múlva megéreztem óriási kezét az én apró köldököm környékén, mire azonnal összerándultam. A vágytól forró bőrömőn az ő hideg érintése olyan volt, mint egy áramcsapás. Kezét ott hagyta, mire én kis idő múlva mocorogni kezdtem a keze alatt. Jelezni akartam, hogy kezdjen valamit ott. Azonnal vette az adást.
Kezét felcsúsztatta a testemen, mígvégül el nem érte a melltartóm alját. Nem finomkodott, azonnal benyúlt a melltartóm alá és majdnem durván kezébe vette a mellemet. Felsikoltottam a hideg érintésétől. Edward vígasztalásképp simogatni kezdett gyengéden, miközben már nem olyan durván csókolt, mint az előbb. Gyengéden csókolgatta a számat, miközben keze lassan mozgott a pólóm alatt. Addig-addig csinálta mígvégül remegve fel nem sóhajtottam. A vad csókolózásunk abbamaradt. Egymás szemébe néztünk. Mindkettőnk tekintete volt egyszerre nyugodt és vággyal teli. Egy pillanatra végig kalandoztam Edwardon, majd ismételten megállapodtam nyugodt és tökéletes arcán. Elmosolyodtam, majd gyengéd csókot leheltem Edward szájára, mire ő újra nekem esett, és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. Felbátorodva a kezem az övcsatjára vándorolt és pillanatok múlva ki is csatoltam. Aztán a farmerja gombjait is ügyesen szét szedtem és kezemet azonnal becsúsztattam alá. Aztán az alsónadrágja alá is bejutottam. Végig simítottam a hideg bőrén és finoman belemarkoltam formás fenekébe, mire Edward belenevetett a számba. Éreztem, hogy kezdünk belejönni a dologba.
Ekkor bömbölni kezdett a mobilom. De nem érdekelt. Nem érdekelt a csörgés nem érdekelt az egész, túlságosan is elvoltam foglalva, akkor meg minek foglalkozzak evvel a zavaró tényezővel? Nem volt muszáj felvennem, hisz akárki lehetett az. Majd azt hiszi, hogy alszom, bár ezt eléggé nehezen lehetett elhinni délután kettőkor. A csörgés elmúlt. Újra a csönd, és a csókjaink folyamatos cuppogása, na meg a halk sóhajaink zaja töltötte be a szobám. Aztán újra bömbölni kezdett a telefonom. Dühbe gurultam, de nem tettem semmit. Csak még erősebben csókoltam Edwardot és a kezem még sebesebben mozgott fel és le a nadrágjában. Edward egyre gyorsabban és hangosabban sóhajtozott, és éreztem, hogy én is hamarosan elmegyek az ő keze nyomán. Már az utolsókat rúgtuk, amikor Edward hirtelen legördült rólam és mellettem foglalt helyett. Kiterült, szemeit összeszorította.
- Vedd fel, Norah! - motyogta. - Sose hagyja abba.
Megsemmisülve feküdtem. Szemeimet a plafonon felejtettem, mialatt próbáltam megemészteni az előbb történteket. Lehunytam a szemem és felsóhajtottam, madj felültem és a fülemhez tartottam a telefonom, miután megnyomtam az apró, zöld gombot.
- Szia, Norah! James vagyok – szólt bele vidám hangon James, a bátyám. - Nem gond, ha meglátogatnálak téged és Sandrát? - mondta és tudtam, hogy fülig ér a vigyora.
- Öhm... - szorítottam össze a szemeimet, próbáltam visszatérni az emberi világba. - Nem gond – tűrtem a fülem mögé a hajamat. - Gyere, nyugodtan!
- Akkor rendben – felelte. - Most indul a gépem. Szerintem pár óra múlva ott vagyok!
- Oké. Kimenjek érted a reptérre?
- Nem kell, kössz. Majd találkozunk – nevetett. - Na szia, Nori! - köszönt el és letette.
Morogtam egyet és ledobtam a földre a mobilom, majd visszadőltem az ágyba.
- Ki volt az? - kérdezte Edward felém fordulva, lehunyt szemekkel.
- A testvérem – fogtam meg a kezét és én is lehunytam a szemem. - Ide jön. Bemutatlak neki, jó? - pattantak ki a szemeim és vigyorogva tekintettem Edwardra.
- Jó – nyitotta ki ő is aranybarna szemeit és rám mosolygott. - Lesz egy új sógorom.
- Ja – vigyorogtam és közelebb húzódtam Edwardhoz. - Ezt az egészet majd később folytatjuk – vigyorogtam huncutul.
- Rendben – sóhajtott, hátamat átkarolta és közelebb vont magához. Percekig feküdtünk így, aztán nagy nehezen kimásztam mellőle és neki álltam rendet tenni a szobámban.
- Jóba vagy a testvéreddel? - kérdezte Edward az ágyamon ülve, miközben én a ruháimat hajtogattam össze.
- Igen – bólintottam és beraktam a ruhákat a szekrénybe. - Mindigis jóba voltunk.
- Mennyi idős? - érdeklődött tovább, aztán magára húzta a pólóját, így én nem tudtam meglesni tökéletes felsőtestét, sajnálatomra.
- Huszonöt.
- És kire ütött?
- Az anyámra – vigyorogtam és az asztalomon kezdtem pakolászni. - Az anyám egy teljesen finom és nyugodt természetű ember, és tőle örökölte a szemét. Bár anyámmal ellentétben James eléggé megbízhatatlan. Figyelmetlen, hazudós, lusta, érzelgős, néha gyerekes és nincs felelősségérzete.
- Ezekszerint te az édesapádra ütöttél?
- Miből gondolod? - pillantottam rá egy időre, aztán továbbb csináltam a dolgom.
- Őszinte vagy és megbízható. Makacs, nyugodt, finom vagy és nagy a felelősségérzeted. Teljesen felnőtt vagy, lehet, hogy koránérő típus vagy. És jó a póker arcod – magyarázta el.
Nem szóltam semmit. Csak mosolyogtam és csodálkoztam. Edward teljesen ismert, így tudta, hogy milyen vagyok.
- Igazam van? - kérdezte mosolyogva.
- Igen – vallottam be.
- De én épp ezért szeretlek – állt fel és mellém lépett. - Szeretem, hogy őszinte, figyelmes és makacs vagy. Hogy nyugodt és finom vagy. Szeretem a felnőtt gondolkodásodat és imádom, hogy ilyen felelősségteljes vagy. És utoljára, de nem utolsó sorban, imádom a póker arcod – suttogta, mialatt mögém lépett. Kezeivel átkarolta a derekam és a nyakamba hajolt. - És én vagyok a legboldogabb férfi, mert egy ilyen gyönyörűszép barátnőm van – csókolt bele gyengéden a fülembe, aztán elmosolyodott. Szembefordultam vele.
- Figyelmes, elbűvölő, nagyon határozott és makacs vagy. Sokszor túlbonyolítol egyes helyzeteket, és túlreagálod a dolgokat. Néha úgy beszélsz, mintha még mindig a XX. század elején élnénk. Nagyon romantikus vagy – szóltam. - Szeretem, az éles és erős állkapcsod. Szerintem ez tökre férfias – pirultam el. - Szeretem, hogy kedves és figyelmes vagy. Szeretem, hogy nagyon romantikus vagy és én is imádom a póker arcod. Kivéve, amikor nem – nevettem. - És boldog vagyok, hogy egy ilyen tökéletes barátom van – mondtam, mire Edward elvigyorodott és megcsókolt.
- Mit szólnál hozzá, ha tovább folytatnánk a délutáni foglalkozásunkat? - kérdeztem az ágyra pillantva.
Edward is az ágyra nézett és elmosolyodott.
- És mi lenne, ha az asztalon csinálnánk? - kérdezte csillogó szemekkel.
Nem szóltam semmit. Felültem az asztalra, lábaimat szét tettem, levettem magamról a pólót és magamhoz húztam Edwardot. Szó nélkül simult hozzám és azonnal birtokba vette ajkaimat. Kezével végig simított a combomon, mígvégül el nem érte a nadrágom gombjait. Gyorsan kigombolta és kezét a nadrágomba bújtatta. Közben az én kezem is bekerült a nadrágjában és szinte egyszerre értünk egymáshoz. Mindaketten felsóhajtottunk és egymás szemébe néztünk, miközben a kezünk mozgásba lendült. Egymás szemébe mélyülve élveztük egymás kényeztetését. A legtöbb hangot mégis én hallattam. Sokszor nyögtem fel és sóhajtoztam. Edward csak fogait összeszorítva bámult engem.
Pólóját felhúztam egy kicsit, és kezemet becsúsztattam a pólója alá. Végigsimítottam a sima és hideg testfelületen, melyen megugrott néha az egyik izma. Elmosolyodtam, amit követett egy nyögés is.
Fél óra múlva már nem mozgott a kezünk. Nyugodtan ültem, miközben Edward teljes felsőtestével rám volt borulva. Fejét a vállamra hajtotta és így szuszogott már egy ideje. Én a falnak vetettem a hátam és Edwardot simogattam. A tarkóját, a haját, a hátát és néha-néha rátértem a kezére is. Ő csak néha-néha felsóhajtott. Pólója még mindig felvolt húzva egy kicsit, és a nadrágja is még mindig kivolt gombolva, mint az enyém.
Végig simítottam a hátán, amikor valami furcsát vettem észre. Oda néztem és elvigyorodtam. Edward hátán pár hosszú halvány piros karmolás volt látható. Bizonyára én tettem, amikor már a végén jártunk és a körmeimet a bőrébe mélyesztettem. De nem érdekelt. Legalább ha egy lány ráhajt, akkor látja a hátán, hogy ő bizony az enyém. Csakis az enyém.
Elgondolkoztam és rájöttem, hogy már három napja együtt vagyunk. És már a harmadik napon egymáshoz nyúltunk. Ki tudja, lehet hogy egy hét után már lefekszünk egymással és a következő héten pedig összeházasodunk. Tiszta vicces lenne.
Edward átkarolta a derekam, így felébresztett az elképzelésemből, ahol Edward és én összeházasodunk. Megsimogattam a karját, mely a derekam köré volt csavarva és észrevettem egy halvány piros és lila foltot, a melltartóm fölött. Edward kiszívta, amikor a dekoltázsomat csókolgatta. Ezekserint ő is megbélyegezett. Elmosolyodtam.
- Mindjárt itt van a testvérem – suttogtam gyengén.
- Jó – motyogta és leszállt rólam. Lehúzta a pólóját, nadrágját pedig visszagombolta. Én pedig végig néztem mindezt.
- Kérhetek egy csókot? - kérdeztem félénken.
- Kérhetsz, de nem kaphatsz – morogta morcosan, de azért megcsókolt.
- Hirtelen milyen morci lettél – vigyorogtam és magamra húztam a pólómat.
- Jól feküdtem – felelte és begombolta a nadrágomat. - Ha ember lennék, akkor szerintem már rég elaludtam volna.
- Ember vagy – ugrottam le az asztalról, így kissé fel kellett emelnem a fejem, hogy rá tudjak nézni.
- Nem. Szörnyeteg vagyok – sziszegte összeszorított szájjal, szemében megcsillant a düh és a fájdalom.
- Én pedig a szépség – vigyorogtam.
- Mi van?! - vonta össze szemöldökeit.
- Van egy mese, aminek az a címe, hogy A Szépség és a Szörnyeteg. És mondtad, hogy szörnyeteg vagy, mire én azt mondtam, hogy a szépség. Érted már, Edward? - kérdeztem vigyorogva.
- Te nem a szépség vagy. Hanem öntelt – vigyorgott.
- Te pedig önmarcangoló. Na, erre varrj gombot, bébi!
Edward csak felkacagott és megpuszilta az arcom.
- Te mindig megnevetetsz – mondta.
- Személyiségem varázsa – kacsintottam rá pajkosan.
Edward csak elmosolyodott és egy nagyon apró és rövid csókot nyomott a számra.
- Csak ennyi? - csodálkoztam. - Azért többet érdemlek! - mondtam, majd megragadtam a pólóját és magamhoz rántottam, mire ő az ajkaimra esett. Falni kezdtük egymást, mire a csengő robbantott szét minket.
- Megjött a bátyám – mosolyogtam, majd lerohantam ajtót nyitni James-nek.
Mosolyogva kinyitottam az ajtót, és ujjongva a testvérem nyakába ugrottam.
- James! - visítottam és szorosan magamhoz öleltem. - Hiányoztál, te fiú! - vigyorogtam és egy csókot nyomtam borostás arcára.
- Te is hiányoztál, hugi – mosolygott, majd odébb állt és ledobta válláról a táskáját a földre. - Sandra? - érdeklődött, miközben felntűnően végig tekintett a lakáson.
- Dolgozik – csuktam be az ajtót és elmosolyodtam. - Szeretnélek bemutatni valakinek – mosolyogtam, mely átment vigyorgásba.
- Kinek? - kérdezte kíváncsian.
- Gyere! - fogtam meg a karját és felhúztam magam után a lépcsőn.- Ő a barátom, Edward! - léptem be a szobámba, ahol Edward már az ágy előtt állt. Megálltam pár méterrel arrébb.
- Edward! Ő a testvérem, James – mutattam James-re, aki kíváncsi tekintettel trappolt be a szobámba.
Ebben a pillanatban eléggé furcsa dolgok történtek. Mindakét férfi megmerevedett és meghűlt bennük a vér. Értetlenül néztem rájuk. Mindaketten mozdulatlanok voltak. Előrehajoltak és védekező állásba álltak. Torkukból vadállati hörgés tört fel, amit még sose hallottam. Főleg nem a testvéremtől.
- Hát ez meg mi? - csodálkoztam, mire mindaketten felegyenesedtek és utálatos tekinttel tekintettek egymásra. Tudtam, hogy itt valami nincs rendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése