83. rész

 Edward öles léptekkel lépett be az épületbe, Ms. Cope pedig azonnal a nagymama korú ápolónőhöz vezetett minket. Óvatosan lefektetett a zizegő papírral leterített műbőr vizsgálóasztalra.
- Elesett – mondta Edward. - Lehet, hogy eltört a lába.
 Az ápolónő bólintott.
- Mindjárt jövök – felelte a nő. - Addig szedje le a lábáról a cipőt és a zoknit, fiatalember – mondta neki az ápolónő. Azzal sarkon fordult és eltűnt egy másik ajtó mögött.
 Edward a bal lábamhoz lépett és óvatosan végigsimított a lábszáramon. Halványan elmosolyodott, és felhúzta a nadrágom szárát. Benyúlt alá és újra végigsimított a lábszáramon. Nem értettem a viselkedését, de őrülten jól esett az érintése. Ezért inkább nem szóltam semmit.
- Most leveszem a cipőd – szólt Edward.
 Bólintottam. Összeszorítottam a fogaimat, Edward pedig óvatosan lehúzta a lábamról a cipőt. Őrjítően fájt, hisz a lábam a háromszorosára dagadt. Aztán a zoknit is lehúzta a lábamról, és a lábfejem fölé hajolt.
- Nagyon fáj? - kérdezte lágy hangon.

- Kicsit – feleltem halkan.
 Ekkor az ápolónő bejött a szobába, és arrébb tolta Edwardot. A lábfejem fölé hajolt, és gondolkozóan összevonta a szemöldökét.

- Tudod mozgatni? - kérdezte a nő.
 Összeszorítottam az ajkaimat, és visszafogtam a lélegzetem. Nagyon lassan megmozgattam a lábam, ami óriási fájdalommal járt. Hangosan felszisszentem.
- Jó – bólintott. - Nem tört el a lábad, szerencsére – mosolygott fel rám.
 Könnyes szemekkel bólintottam.
- Ettől függetlenül kérj egy igazolást Ms. Coptól. Jó lenne, ha pihennél – magyarázta.
 Újra bólintottam. A nő halványan rám mosolygott, majd újra eltűnt. Edward elém lépett és kezébe vette a zoknimat.
- Rád adom, jó? - kérdezte.
- Jó. Köszi.
 Elmosolyodott és nagyon óvatosan felhúzta a lábamra a zoknit, utána pedig a cipőt is. Lesegített a vizsgálóasztalról, és átkarolta a derekam, úgy támogatott egész végig. Leültetett az egyik nyikorgós, összecsukható székbe, és Ms. Cope felé fordult.
- Ms. Cope! – szólt halk hangon, mire  a szívem akaratlanul is nagyot dobbant. Gyönyörű hangja volt.

- Mit szeretnél, Edward? - nézett föl Ms. Cope.
- Haza kell vinnem Norah-t. Tudna adni egy igazolást? - kérdezte bársonyos hangon.
 Ms. Cope ködös tekintettel figyelte Edwardot. A lélegzete elakadt, és eléggé dadogva válaszolt.
- Persze, persze – hadarta. - Jobbulást, Norah! - szólt nekem, de rám se nézett. Egész végig Edwardot nézte.
 Edward nagy mosollyal fordult felém, és mellém lépett.
- Na, gyere! - mondta, majd megfogta a karomat és fölrángatott a székből.
 Udvariasan kitárta az ajtót, és a derekamat átkarolva kiléptünk az épületből, aztán elbotorkáltunk a kocsimig.
- Haza viszlek – jelentette ki Edward és besegített az anyósülésre.
 Nem ellenkeztem. Amúgyse tudtam volna vezetni ilyen lábbal.
- Ki van otthon? - kérdezte Edward, miután beült a kormány mögé.

- Nicky – feleltem, és bekapcsoltam a biztonsági övet.
- Akkor ő eltud látni, ugye? - kérdezte.
- Igen. Eltud.
- Akkor nem megyek be.
 Átkozni kezdtem magamat amiért azt mondtam, hogy Nicky eltud látni. Ha azt mondtam volna, hogy nem, akkor minden bizonnyal Edward bejött volna hozzám. Segített volna, és a tervem is sikerülne. Biztos, hogy eltudtam volna csábítani.
- Mellesleg – szólt Edward – jó a felsőd – pillantott rám egy pillanatra.
- Ó, köszi – mosolyogtam és végig simítottam a felsőn. - Nagyon tetszik nekem is.
- Jól áll ez a szín – folytatta tovább. - A kedvenc színem a kék – jelentette ki.
 Bólintottam.
- És hogy vagy? - kérdezte.

 Felvont szemöldökkel néztem rá. Most komolyan beszélgetni akar? Teljesen le voltam döbbenve. Egyáltalán miért érdekli, hogy mi van velem?
- Mi jól megvagyunk – mondta, bár nem kérdeztem őt. - Bár a mai után biztos kapok egy alapos fejmosást – nevette el magát.
 Még mindig őt néztem és nem szólaltam meg. Jelen pillanatban hidegen hagyott, hogy mit fog kapni. Edward arcáról kis idő múlva lefagyott a mosoly, és csendben töltöttük el a hátralévő időt. Pár perc múlva leparkolt a házunk előtt és kiszállt az autóból. Kisegített engem is, és egészen az ajtóig támogatott. Akkor azonban Nicky nyitott ajtót. Teljesen le volt döbbenve.
- Elesett, és haza hoztam pihenni – szólt Edward.
 Nicky bólintott, még mindig le volt döbbenve. Edward a kezébe nyomta a táskámat, és elengedett.
- Köszi – mosolyogtam fel Edwardra. - Majd a suliban találkozunk.
 Edward bólintott, majd biccentett egyet Nickynek, és elment. Nicky becsukta utána az ajtót és kérdően fordult felém.
- Mi történt? - kérdezte.
- Elestem – feleltem, majd kitéptem kezéből a táskám és nagy nehezen felgyalogoltam a szobámba. Nicky követett.

- De miért ő hozott haza? - kérdezte.
- Mert ő vitt a gyengélkedőbe, és haza hozott – feleltem, és leültem az ágyamra. - Örülj neki, hogy nem nyírt ki.
- Már miért nyírt volna ki? - érdeklődött tovább Nicky, és leült a forgószékembe.
 Megvontam a vállam. Levettem a cipőmet, a zoknimat, a pulcsimat és felnéztem Nickyre.

- Na, mi volt tegnap? - kérdeztem.
 Nicky elvigyorodott és legyintett.
- Randizni voltam Seannal – mondta. - Ettünk a mekiben, aztán sétáltunk egyet a parkban. Beszélgettünk, és egész végig egymás kezét fogtuk. Aztán este haza kísért, és megcsókolt – magyarázta. - A hétvégén elhívott egy rendezvényre. Azt mondta, hogy vigyelek magammal téged is. Jössz? - vonta fel szemöldökét.
- Elmehetek – ingattam a fejem jobbra-balra. - Majd megdumáljuk. Sandra mikor jön haza?
- Azt mondta, hogy kettőre itthon van – felelte, és a telefonjára nézett. - Mindjárt itthon lesz.
 Ekkor azonban ajtócsapódás hallatszodott. Mindaketten megfagytunk, és az ajtófelé néztünk.
- Norah! Nicky! - kiáltott fel valaki. - Megjöttem. Gyertek le! - Sandra volt az.
 Lerohantunk a konyhába, és köszöntünk Sandrának.
- Sziasztok! - felelte, és mindkettőnk kezébe dobott egy-egy szelet csokit.
- Valami gond van? - kérdeztem gyanakvóan és beleharaptam a csokimba.
- Gyertek a nappaliba! - mondta Sandra, és a nappaliba ment.
 Nickyvel kérdően összenéztünk, és Sandra után iramodtunk. Leültünk a díványra,  míg Sandra az egyik fotelben foglalt helyet.
- Beszélni szeretnék veletek – kezdte Sandra.
 Mindaketten bólintottunk.
- Williammal beszéltünk a kapcsolatunkról. Tudjátok, nagyon jól megvagyunk, és azt hiszem, hogy vele van jövőm – mosolyodott el.
- Az jó – mosolyogtam én is.
- Ezért arra jutottam, hogy... - sóhajtott egy nagyot. - El kell költöznünk innen.
- Mi van?! - kérdeztük egyszerre, és mindkettőnk kezéből kiesett a csoki.
 
 Edward megfogta Bella kezét, mire a vámpírlány elhúzta azt. Nem akarta megfogni a barátja kezét, hisz nemrég egy másik lány volt a karjában. Jelen pillanatban undorodott Edwardtól.
 Edward csak halkan felsóhajtott és kinyitotta az utasfelőli ajtót. Bella kecsesen beszállt a gyönyörű Volvóba, és előre meredt. Edward becsapta az ajtót, és megkerülte a kocsit. Beült a volán mögé, és beindította az autót.
- Most haragszol rám? - kérdezte kis csend után.
 Bella nem válaszolt, csak sértődötten az ablak felé fordította a fejét.
- Bella – sóhajtott Edward, mire barátnőjét kirázta a hideg. - Sajnálom.
- Azt se tudod, hogy miért haragszom rád – szólt Bella rideg hangon.
- Tényleg nem – értett egyet Edward.
- Egyáltalán miért kellett Norahhoz rohannod? - vonta kérdőre Bella, és Edward felé fordította az arcát.

- Bella, elesett – mondta Edward kissé ingerülten. - Mégis mit tehettem volna?
- Mondjuk ott hagyhattad volna. Brian úgyis segíteni akart neki – felelte Bella.
- Te ezt nem érted, Bella.
- De, értem – bólintott a lány. - Minek foglalkozol vele? Nem volt elég az, ami régen történt? Miért akarsz újra hülyeséget csinálni?
- Mégis mi a fenére gondolsz, Bella? - kérdezte Edward összezavarodottan, de már kezdett kijönni a béketűréséből.
- Arra, hogy újra megfogsz csalni – felelte Bella emelt hangon. - Hát nem látod? El akar csábítani. El akar venni tőlem – kelt ki magából Bella.
- Bella! - szólt a lányra dühösen. - Norah nem ilyen. Norah okos lány, és nem akar elcsábítani. Norah sose tenne ilyet – kelt Norah megvédésére.
- A francokat nem – morogta Bella az orra alatt. - Edward! Nyisd már ki a szemed! Norah egy őrült. Meg van őrülve. Drogos lány. Tönkre akar tenni minket.
- Jól van – motyogta Edward és erősen beletaposott a fékbe.
 Bella majdnem előre bukott, és lefelejte a műszerfalat, de megtudta tartani magát. Edward dühtől eltorzult arccal Bella felé fordult, és halk, de mégis vad hangon beszélni kezdett:
- Fogalmad sincs, hogy milyen ő. Nem tudsz róla semmit, úgyhogy ne beszélj róla így, kérlek.
- Miért véded? - kérdezte Bella ingerülten.
- Mert hülyeségeket beszélsz! - kiáltott Edward. - Hagyd békén őt, és akkor ő is békén hagy téged. Te inkább ne foglalkozz Norahval! Ígyis ki van, ne tegyél rá még egy lapáttal.
- Én nem foglalkozom vele – felelte Bella és állta Edward mérges tekintetét. - Csak félek, hogy újra elveszítelek – vallotta be cérnavékony hangon, szemébe könnyek szöktek.
 Edward nyelt egyet és összeszorította az állkapcsát. Elfordult Bellától, és beindította autót. Tovább vezetett, miközben üres tekintettel bámult az útra. Bella szipogni kezdett, és a szemét törölgette a sírás miatt.