A suliban nem történt semmi. Rosalie menzán odajött hozzám, megölelt, majd azt mondta, hogy jó volt este, mire Bella tátott szájjal nézett minket. Csendesen megkérdezte, hogy jóba vagyunk-e, mire én hevesen bólogattam. Örültem és büszke voltam magamra, hogy ilyen jóba vagyok a Cullen családdal.
Suli után Sandra várt otthon. Csillogó szemekkel elmesélte a randiját, majd közölte, hogy este nem lesz itthon, újra randizik. Én csak fáradtan bólintottam és elmentem lezuhanyozni, majd tanulni. Azután lefeküdtem, de nem aludtam. Csak bámultam a sötétbe.
- Ilyen érdekes a plafon? - szólalt meg.
- Talán – vontam meg a vállam. - Gyere ide! - fordultam oldalra, és megpaskoltam magam mellett az ágyat.
- Nem zavarlak? - kérdezte Edward és bemászott mellém. A kezével megtámasztotta a fejét és felém fordult.
- Nem – feleltem. - Minden rendben? - kérdeztem halkan.
- Igen, de nehéz beszélnem róla, mély nyomott hagyott bennem. Azt hiszem, még mindig szeretem.
- Gondoltam – bólintottam. - Na, gyere ide! - tártam szét a karjaimat, mire ő óvatosan közelebb kúszott és a következő pillanatban már csak a kétségbeesett szorítását éreztem magamon. Ezután néma csendben feküdtünk így. Gyengéden futattam végig ujjaimat a hátán, várva, hogy megszólaljon. Néha-néha haloványan összerezzent, én pedig csak mosolyogtam.
- Ha ember lennék, akkor szívesen elaludnék – motyogta egy idő után.
- Ember vagyok, úgyhogy alszom – feleltem és lehunytam a szemem.
- Szép álmokat, Nori! - adott egy puszit a vállamra. Én pedig gyengéden hátba vágtam, amiért Norinak hívott. - Illetve Norah! - javította ki magát.
- Na, azért... - motyogtam, majd mély álomba zuhantam.
Suli után Sandra várt otthon. Csillogó szemekkel elmesélte a randiját, majd közölte, hogy este nem lesz itthon, újra randizik. Én csak fáradtan bólintottam és elmentem lezuhanyozni, majd tanulni. Azután lefeküdtem, de nem aludtam. Csak bámultam a sötétbe.
- Ilyen érdekes a plafon? - szólalt meg.
- Talán – vontam meg a vállam. - Gyere ide! - fordultam oldalra, és megpaskoltam magam mellett az ágyat.
- Nem zavarlak? - kérdezte Edward és bemászott mellém. A kezével megtámasztotta a fejét és felém fordult.
- Nem – feleltem. - Minden rendben? - kérdeztem halkan.
- Igen, de nehéz beszélnem róla, mély nyomott hagyott bennem. Azt hiszem, még mindig szeretem.
- Gondoltam – bólintottam. - Na, gyere ide! - tártam szét a karjaimat, mire ő óvatosan közelebb kúszott és a következő pillanatban már csak a kétségbeesett szorítását éreztem magamon. Ezután néma csendben feküdtünk így. Gyengéden futattam végig ujjaimat a hátán, várva, hogy megszólaljon. Néha-néha haloványan összerezzent, én pedig csak mosolyogtam.
- Ha ember lennék, akkor szívesen elaludnék – motyogta egy idő után.
- Ember vagyok, úgyhogy alszom – feleltem és lehunytam a szemem.
- Szép álmokat, Nori! - adott egy puszit a vállamra. Én pedig gyengéden hátba vágtam, amiért Norinak hívott. - Illetve Norah! - javította ki magát.
- Na, azért... - motyogtam, majd mély álomba zuhantam.
Péntek volt. A téli szünet előtti utolsó nap. Jövőhéten pedig karácsony. Eddig még csak Sandrának vettem ajándékot, a többieknek még nem. A Cullenékkel ültem, kivételesen. Emmett és Jasper valami új, divatos kocsiról beszéltek, Rosalie a kifranciázott körmeit nézegette, Edward újra Bellát nézte és Bella is őt, Alice pedig nekem dumált valami új divatról, amit úgy neveznek – azt hiszem – hogy, emo.
- Biológiából röpdolgozatot fogtok írni! – figyelmeztetett Alice.
- Fasza – morogtam.
- Nyugalom. Chicagóban már vetted ezt az anyagot.
- Nem tudok semmit bioszból. Mindigis meg akartak buktatni! - húztam a szám.
- Segítek majd, ha szeretnéd – szólt közbe Edward.
- Nem kell – ráztam a fejem. - Írok majd puskát.
- Lefogsz bukni – közölte Alice.
- Akkor egyes lesz – forgattam a szemeim.
- Úgyhogy segítek! - mondta Edward, mire én csak kinyújtottam a nyelvem.
Egy idő után észrevettem, hogy a diákok szállingózni kezdtek órára, így én is felálltam, elköszöntem a többiektől és a biológia órára siettem.
Épp a folyóson voltam, amikor valaki megérintette a könyökömet. Hátra fordultam és Bellával találtam szembe magam.
- Szia – köszöntem, mire ő csak bólintott. - Valami gond van?
- Edward hogy van? - kérdezte, nem válaszolva a kérdésemre.
- Öhm... - tűnödtem. - Jól van, azt hiszem – húztam a szám. - Te?
- Hát... Azt hiszem, jól. De ez nem számít! - vonta meg a vállát.
- Bioszod lesz? - kérdeztem.
- Nem. Matek – mutatta fel a kezében lévő matematika könyvet.
- De a matek terem nem erre van – magyaráztam.
- Tudom – bólogatott. - Csak beszélni szerettem volna veled. Aggódom Edward miatt.
- És én is miattad! - szólalt meg mellőlünk Edward, mire mindaketten megugrottunk.
- Öhm... - tátotta el a száját Bella. - Sziasztok! - hadarta, majd hátatfordított és elsietett.
- Mehetünk? - kérdezte Edward és átkarolta a vállam, majd megindultunk a biosz terem felé.
- Nem kéne beszélned Bellával? - kérdeztem, Edward pedig kihúzta a székem, én pedig leültem rá, majd ő is leült mellém.
- Nincs miről beszélnem Bellával – mondta és evvel a mondatával befejezte a beszélgetést, majd elővette könyvét.
- Jó napot, gyerekek! - mosolygott Mr. Banner. - Ma röpdolgozatot fogunk írni – ekkor mindenki fájdalmasan felsóhajtott. - Jajj, nem olyan nehéz, nem kell megijedni – nevetett, majd elkezdte kiosztani a röpdolgozatokat.
A dolgozat ment, de kissé nehézkesen. Amikor nem tudtam valamit, akkor Edward mindig megsúgta a választ. Óra után megköszöntem a segítségét, majd elbúcsúztam tőle és haza mentem. Otthon Sandra várt finom ebéddel. Ebéd közben beszélgettünk, elmesélte a randijait, én pedig felvázoltam neki a napjaimat. Aztán feltrappoltam a szobámba, megcsináltam a házim, majd lefeküdtem és tévét kezdtem nézni.
- Biológiából röpdolgozatot fogtok írni! – figyelmeztetett Alice.
- Fasza – morogtam.
- Nyugalom. Chicagóban már vetted ezt az anyagot.
- Nem tudok semmit bioszból. Mindigis meg akartak buktatni! - húztam a szám.
- Segítek majd, ha szeretnéd – szólt közbe Edward.
- Nem kell – ráztam a fejem. - Írok majd puskát.
- Lefogsz bukni – közölte Alice.
- Akkor egyes lesz – forgattam a szemeim.
- Úgyhogy segítek! - mondta Edward, mire én csak kinyújtottam a nyelvem.
Egy idő után észrevettem, hogy a diákok szállingózni kezdtek órára, így én is felálltam, elköszöntem a többiektől és a biológia órára siettem.
Épp a folyóson voltam, amikor valaki megérintette a könyökömet. Hátra fordultam és Bellával találtam szembe magam.
- Szia – köszöntem, mire ő csak bólintott. - Valami gond van?
- Edward hogy van? - kérdezte, nem válaszolva a kérdésemre.
- Öhm... - tűnödtem. - Jól van, azt hiszem – húztam a szám. - Te?
- Hát... Azt hiszem, jól. De ez nem számít! - vonta meg a vállát.
- Bioszod lesz? - kérdeztem.
- Nem. Matek – mutatta fel a kezében lévő matematika könyvet.
- De a matek terem nem erre van – magyaráztam.
- Tudom – bólogatott. - Csak beszélni szerettem volna veled. Aggódom Edward miatt.
- És én is miattad! - szólalt meg mellőlünk Edward, mire mindaketten megugrottunk.
- Öhm... - tátotta el a száját Bella. - Sziasztok! - hadarta, majd hátatfordított és elsietett.
- Mehetünk? - kérdezte Edward és átkarolta a vállam, majd megindultunk a biosz terem felé.
- Nem kéne beszélned Bellával? - kérdeztem, Edward pedig kihúzta a székem, én pedig leültem rá, majd ő is leült mellém.
- Nincs miről beszélnem Bellával – mondta és evvel a mondatával befejezte a beszélgetést, majd elővette könyvét.
- Jó napot, gyerekek! - mosolygott Mr. Banner. - Ma röpdolgozatot fogunk írni – ekkor mindenki fájdalmasan felsóhajtott. - Jajj, nem olyan nehéz, nem kell megijedni – nevetett, majd elkezdte kiosztani a röpdolgozatokat.
A dolgozat ment, de kissé nehézkesen. Amikor nem tudtam valamit, akkor Edward mindig megsúgta a választ. Óra után megköszöntem a segítségét, majd elbúcsúztam tőle és haza mentem. Otthon Sandra várt finom ebéddel. Ebéd közben beszélgettünk, elmesélte a randijait, én pedig felvázoltam neki a napjaimat. Aztán feltrappoltam a szobámba, megcsináltam a házim, majd lefeküdtem és tévét kezdtem nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése