86. rész

- És mióta táncolsz? - kérdeztem Matthew-tól.
 Éppen haza felé tartottunk. Nicky és Sean beültek egy kajáldába, de mi nem voltunk éhesek, ezért eljöttünk onnan. Aztán Matthew megígérte, hogy haza kísér, én pedig bele egyeztem.
 Sötét volt már, hisz az idő majdnem éjfél felé járhatott már. Egymás mellett mentünk, de azért a két lépés távolság meg volt.
- Évek óta – felelte. - Általánosban kezdtem.
- Az jó – mosolyogtam. - Én is táncoltam. Három évig, aztán abba hagytam – nevettem el magam.
- Miért hagytad abba? - kérdezte.
 Ránéztem és az arcán színtiszta érdeklődés volt látható. Tényleg érdekelte, hogy miért hagytam abba, és ennek őszintén tudtam örülni.
- A tanárom elment egy másik helyre tanítani. Helyette jött egy másik, akit nagyon nem bírtam – grimaszoltam, mire Matthew elnevette magát.
- Melyik tánciskolába jártál?
- A Fashion Dance-be – feleltem. - Te hol tanultál?
- A Fashion Dance-be. És most ott is dolgozom – mondta vigyorogva.
 Meglepődötten néztem rá.
- Az tök jó – vigyorogtam. - Akkor azért volt olyan ismerős pár mozdulat – mondtam félhangosan.
- Lehet – bólogatott.

- Hát itt lakom – szóltam, és az ajtóhoz léptem. - Köszönöm, hogy haza kísértél – mosolyogtam fel rá.
 Matthew érdeklődően körbe forgatta a fejét, aztán rám nézett és elmosolyodott.
- Semmiség – mondta.
 Bólintottam, és matatni kezdtem a táskámban a kulcsom után.
- Norah – szólított kis csend után.
 Kérdően felnéztem rá. Matthew zsebre rakta a kezeit, és egyik lábáról a másikra himbálózott. Valamiért zavarban volt.
- Igen? - kérdeztem.
- Azt szeretném megkérdezni, hogy... öhm... - vakarta meg a tarkóját, és még véletlenül se nézett az arcomra. - Hogy holnap mit csinálsz?
- Semmit. Legalábbis tudomásom szerint – feleltem, és próbáltam elkapni a tekintetét.
- És... - az alsó ajkába harapott, és végre felnézett rám. - Nincs kedved holnap elmenni valahová?
- Te most randira hívsz engem? - kérdeztem ledöbbenten.
- Ohh... hehe – nevette el magát kínosan, és égnek emelte a tekintetét. - Öhmm... - szorította össze a szemeit. - Azt hiszem – bólintott. - Szóval...? - nézett rám.
- Elmehetünk valahova – vontam meg a vállam. - Én ráérek.
- Ohh, je! - vigyorodott el diadalittasan, amit megmosolyogtam. - És hova szeretnél menni? - kérdezte jókedvűen. Most már határozottan magabiztos volt.
- Nem tudom – ingattam a fejem jobbra-balra. - Ehetnénk valamit.
- Oké. Szeretek enni – kacsintott. - És hova menjünk?
- Elmehetnénk valami étterembe – ajánlottam, mire ő hirtelen elkomorodott.

- Az a helyzet, hogy én nem szoktam étterembe járni – mondta, mire én eléggé furcsálkodva néztem rá. - Tudod, ott ki kell öltözni. Öltöny, meg minden, és én nem szoktam puccosan kinézni. Nem hiszem, hogy be engednének ilyesmi cuccban – mutatott magára.
- Rendben – bólintottam megértően. - Akkor hova menjünk?
- Nem tudom – felelte. - Elmehetnénk egy hamburgereshez. Megtudnék halni egy hambiért – vigyorgott.
- Oké. Hamburgerezzünk.
- Nem baj? Mert ha igen, akkor menjünk étterembe. Majd valahonnan szerzek öltönyt, és... - kezdte, de én félbeszakítottam:
- Hamburgerezzünk – mondtam határozottan.
- Jó – bólintott. - Négyre itt vagyok érted – mondta, és lelépett az első lépcsőfokra, így szinte egymagasak voltunk.
- Oké. Várlak – mosolyogtam.

 Rám kacsintott, aztán intett és elment. Én csak megcsóváltam a fejem, és kinyitottam az ajtót. Épp léptem volna be a házba, amikor valaki a nevemen szólított.
 Hátrafordultam, és láttam, hogy Matthew épp felém siet.
- Ezt elfelejtettem – mondta mikor megállt előttem.
 Elmosolyodott, és puha ajkait gyöngéden az én hideg arcomhoz nyomta. Egy pillanatra behunytam a szememet, és halvány mosollyal élveztem ezt az apró gesztust. Aztán Matthew hátra lépett egyet, és rám mosolygott. Újra elköszöntünk egymástól, aztán elment, én pedig bementem a házba.

- Akkor randizni fogsz a szőke herceggel? – vigyorgott Nicky.
 Épp a konyhában voltunk és reggeliztünk.
- Aha – bólintottam.
- És hova mentek? - kérdezte.
- Hamburgerezünk – feleltem. - Imád enni.
- Ezt honnan tudod? - kaptam fel a fejét.
- Ő mondta – vigyorogtam.
 Nicky csak bólintott, aztán a mosogatóba tette a tálját és felment a szobájába. Még pár percig én is ott ültem a konyhában, és a reggelimbe bámultam. Aztán felpattantam, a tálam a mosogatóba dobtam, és felszaladtam a szobámba készülődni.

 A szekrényemből kivettem egy koptatott, szűk szárú farmert, és egy szilva színű, átkötős pulóvert. Ezeket mind magamra aggattam, majd a fürdőbe mentem kezdeni valamit a hajammal.

 Először elől hátra csatoltam némi hajmennyiséget, de az nem tetszett, ezért kiszedtem az apró hullámcsattokat. Utána mindkét oldalt csatoltam el a hajamat, és előre húztam két vékonyabb tincset, de ez se tetszett. Aztán mérgemben fogtam egy hajgumit, és felfogtam egy lófarokba, majdnem a fejem tetejére. Ez viszont már tetszett.
 Kirohantam a fürdőből, és meg se álltam Nicky ajtajáig. Kopogtam hármat, aztán benyitottam. Nicky épp az ágyán feküdt, és érdeklődve nézett rám.
- Na? - forogtam körbe. - Hogy festek?
- Jól nézel ki – mosolygott Nicky.
- Kösz – vigyorogtam. - Most megyek, mielőtt még elkések. Megvársz?
- Hátha haza jössz, akkor igen – vigyorgott gonoszul.
- Ha-ha. De vicces vagy – gúnyolodtam, aztán akaratlanul is elnevettem magam.

 Elköszöntem Nickytől, és lerohantam a lépcsőn. Felvettem a fehér színű, Adidas sportcipőmet, meg a kabátom és kiléptem a házból.
 Matthew a ház előtt állt, zsebre tett kézzel. Sötét színű farmert, és sárga,piros színű Adidas kardigánt viselt. Mikor meghallotta az ajtó hangját, azonnal felkapta a fejét. Elmosolyodott, és a kezét nyújtotta.

 Visszamosolyogtam rá és kezemet az övébe csúsztattam.
- Norah – szólított a nevemen. - Örülök, hogy újra találkozhatunk – mosolygott, és ajkait futólag az arcomhoz nyomta, mire a hideg végigfutkosott a gerincemen.