84. rész

Még mindig ledöbbenve ültünk Sandra előtt. Még mindig nem fogtuk fel, hogy el kell költöznünk.

- És mégis hova? Vagy hogy? Vagy... Ezt nem értem – szóltam.
- William azt kérte, hogy költözzek hozzá – húzta ki magát büszkén. - A közelben most építettek egy társasáhazat, ahol elég olcsón lehet lakást szerezni. Arra gondoltam, hogy ti oda költöztök, én pedig Williamhez.

- És a szülők? - kérdezte Nicky.
- Már beszéltem erről a szüleitekkel – felelte Sandra. - Ők bele egyeztek. Most már csak a ti válaszotokra várunk.
 Mindaketten a semmibe meredtünk, és próbáltuk felfogni, hogy elköltözünk.
- Természetesen van gondolkozási időtők – mondta Sandra. - Jó lenne, ha holnapra kitalálnátok, hogy mi legyen.

 Bólintottunk. Sandra bíztatóan ránk kacsintott, aztán felment a szobájába. Mi csak a nappaliban maradtunk, és megfagyva ültünk egymás mellett.

- Edward – nyitott be Alice.

 Edward Alice felé fordult, és kérdően felvonta a szemöldökét.
- Beszélhetünk? - kérdezte óvatosan, és leült az ágyra.
 Edward bólintott, és neki dőlt a falnak, úgy pillantott le tündérszerű testvérére.
- Bella ki van – jelentette ki Alice.
 Edward nem mondott semmit, csak Alice-t figyelte.
- Hallottam, mi történt – folytatta tovább a lány. - Ugye nem fogod Bellát megcsalni?
- Miért hiszi mindenki azt, hogy megcsalom Bellát? - kérdezte Edward kikelve magából. - Csak segítettem neki. Nem fogok lefeküdni vele, ne féljetek!

- Én ezt tudom – bólintott Alice. - De Bella szörnyen fél.
- Mert nem bízik bennem.
- Lehet – vonta meg a vállát Alice. - Kérj tőle bocsánatot!
 Edward először kérdően nézett a testvérére, majd hangosan felkacagott.

- Miért kéne bocsánatot kérnem tőle? - kérdezte Edward. - Nem bántottam őt.
- Edward, megbántottad! - felelte Alice ingerülten. - Azonnal kérj tőle bocsánatot!

- Nem – jelentette ki határozottan Edward.
 Elfordult Alice-tól, és kibámult a zöldben pompázó szabadba. Alice még morgott valamit, aztán távozott. Kis idő múlva Bella lépett be a szobába.
- Edward – szólt félénken. - Bocsánatot szeretnék kérni tőled. Ne haragudj!
 Edward nem szólt semmit, csak továbbra is háttal állt jelenlegi kedvesének.
- Én... annyira sajnálom – kezdte Bella. - Tényleg. Hülye voltam. Ne haragudj, kérlek! - mondta sírós hangon.
 Edward Bella felé fordult, és szinte azonnal magához húzta a lányt. A törékeny test köré fonta karjait, fejét pedig a lány fejére hajtotta.
- Semmi gond – suttogta. - Nem haragszom.
 Bella szorosan ölelte Edward testét. Megcsókolta a vállát, és felemelte a fejét, hogy szájon csókolhassa Edwardot.

- Na – sóhajtott Nicky, és falnak vetette a hátát. - Most mi lesz?
- Nem tudom – morogtam, és a párnába temettem az arcom.
 Mindaketten a szobámba voltunk. Nicky az ágyon ült, és a falnak vetette a hátát, míg én az ágyon feküdtem és a párnán pihentettem a fejem, úgy figyeltem Nicky-re.
 Kinn már sötét volt, és a szobában is az asztalon lévő gyertyaláng szolgáltatott némi fényt.
- Kirepülünk a fészekből – mondta Nicky, és beleszívott a cigarettájába.
- Ja – helyeseltem. - Holnap felhívjuk azt a fószert, aki a lakásokat árulja? - néztem fel rá.
- Aha – bólintott. - Este pedig partizni megyünk – vigyorgott.

- Igen? - kérdeztem meglepődötten.
- Igen. Arra a rendezvényre megyünk, ahova Sean hívott minket.
- Ja, tényleg. És milyen rendezvény ez?

- Igazából nem is rendezvény – vonta össze szemöldökeit. - Valami táncos bemutató.
- Az jó – mosolyogtam.

 Másnap Edward rossz kedvvel ment le a földszintre. Bella és Alice a nappaliban tévéztek. Odabiccentett nekik, aztán tovább ment a konyhába. Ott Emmett és Rosalie beszélgettek, de amint megjelent Edward, Rose azonnal elment.
- Szevasz, báttya! - köszönt Emmett vigyorogva.
- Csá – morogta Edward, és leült Emmett elé.
- Mizujs? - beszélt tovább Emmett. - Hallottam a tegnapról.
 Edward bólintott, és a tenyereimbe temette az arcát.
- Mindenki attól fél, hogy megcsalod Bellát – folytatta tovább.
 Edward megvonta a vállát, fejét még mindig nem emelte fel.
- Bár biztos nem lenne rossz. Norah tényleg jóbőr. Ha ember lennék, akkor biztos meghúztam volna már jópárszor – nevette el magát Emmett.
- Emmett – emelte fel a fejét Edward. - Nem vagyok kíváncsi a hülyeségedre.
- Ember, épp fel akarlak vidítani. Erre letolod a fejem? - tárta szét karjait Emmett.
 Edward csak megcsóválta a fejét.
- De most komolyan! - szólt Emmett és közelebb hajolt Edwardhoz. - Megfogod farkalni a csajt? - kérdezte suttogva.
 Edward hitetlenkedve nézett Emmettre. Majd elborult az agya, és felmutatta a középső ujját, aztán elviharzott. Közben a terve kezdett kirajzolódni a fejében.

 A szekrényem előtt álltam és közben az államat vakargattam. Három óra volt az esti partiig, ezért már elkezdtem készülődni. Illetve ruhát keresni.

 Kivettem a szekrényemből egy farmert és egy buggyos ujjú pólót. Magam elé tartottam, aztán elfintorodtam és visszaraktam a szekrénybe a ruhadarabokat.
 Ekkor lágy szellőt éreztem csupasz derekamon. Hátra fordultam, hogy becsukjam az ablakot. Ezután a mozdulat után szó szerint ledöbbentem. Edward állt előttem. Nem hallucináltam. Tényleg ott volt.
 Elmosolyodott és közelebb lépett hozzám. Ajkait erőszakosan az enyéimre nyomta. Ledöbbenve álltam előtte, mire Edward elhúzódott.
- Mi a..?! - kezdtem, mire Edward félbeszakított egy csókkal.
 Még mindig teljesen lefagyva álltam előtte. De mikor kezét a derekamra csúsztatta, akkor már észhez tértem. És eszemben sem volt leállítani. Sőt, erőszakosan húztam magamhoz.
 A szívem őrült tempóban dobogni kezdett, és az izgalmam is folyamatosan nőtt. Karjaimmal átöleltem a nyakát, és a hajába túrtam. Edward egyik kezével a derekamat karolta, míg a másik kezével már régesrég a bugyimban turkált.
- Mit csinálsz? - kérdeztem két csók között, halkan.
- Azt, amit akarok – felelte, és újra falni kezdte az ajkaimat.
 Kezét kihúzta a bugyimból, és levette magáról a pólóját. Közben én is levettem a pólóm, és csókolgatni kezdtem a nyakát. Kezét végig húzta az oldalamon, a combomon, aztán visszahúzta és ujjait beleakasztotta a bugyim szélébe. Elkezdte lefelé huzogatni, de tovább nem tudta húzni, hisz nem ért el odáig a keze.

 Eltolt magától, és leguggolt elém. Gyorsan lehúzta rólam a bugyit, és a kezemet megfogva segített kimászni belőle. Aztán pillantását végig húzta a lábaimon, és a legszentebb helyemen sokáig elidőzött. Gyengéden megcsókolta a szemérem dombom, aztán csókjaival elkezdett felfelé haladni. Végig csókolta a hasamat, gyengéden belecsókolt a köldökömbe. Majd amikor elért a mellemhez, eltoltam magamtól. Szájon csókoltam, és az ágy felé kezdtem húzni. A testem már égett a vágytól, és minden kívánságom az volt, hogy Edward tegyen magáévá.
 Edward elégedetten elmosolyodott, és fölém hajolt. Újra falni kezdte az ajkaimat, közben nagyon lassan belém csusszant. Halkan felnyögtem, és a vállába kapaszkodtam. Belecsókolt a nyakamba, és nagyon lassan előre-hátra kezdte tologatni a csipőjét. Én minden egyes lökésnél felnyögtem, és amikor elkezdett gyorsulni a mozgása, akkor már szinte visítottam. Szorosan öleltem a nyakát, lábaimmal pedig átkaroltam a derekát, úgy húztam magamhoz.
 Végül egy elégedett nyögés hagyta el a szánkat, és mindketten lehunytuk a szemünket. Edward teljes testével rám feküdt, és arcát a hajamba nyomta. Én csak a hátát simogattam, közben mosolyogva lélegeztem be észbontó illatát. Elégedett voltam és... szörnyen szerelmes.