2011. január 7., péntek

65. rész


 Lágy szellő simogatta az arcomat. Kinyitottam a szemem, de azonnal meg is bántam. Túl világos volt a szobában, ezért a hátat fordítottam a fénynek. Ekkor azonban hideget éreztem, ezért mérgesen fújtam egyet. Ezután a hajam a számba landolt, én pedig a hátamra fordultam és mérgesen ledobtam magam mellé a kezem. Kinyitottam a szemem, és ásítottam egyet. Aztán oldalra fordultam, és elmosolyodtam.
 Edward mellettem feküdt. Meztelen felsőtestét nem takarta semmit, a takaró pedig épphogy a medencecsontját takarta. Jobb keze a feje felett volt, míg a bal a hasán pihent, és lehunyt szemekkel szuszogott.
 Aludna? - kérdeztem magamban meglepődötten.
- Nem alszok – morogta Edward, majd kinyitotta a szemét.
- Jó reggelt – mosolyogtam rá, de eléggé nehézkesen jött össze.
- Jól nézel ki – vigyorgott, és végig nézett rajtam.
 Felemeltem a fejem, és végig néztem magamon. Teljesen anyaszült meztelenül feküdtem Edward mellett. A takaró csak a térdemig takart. Amint megláttam magam, azonnal felültem és magamra húztam a takarót.
- Te is jól nézel ki – fordultam felé.
- Nem vagy éhes? - kérdezte.
- Csak most keltem fel – nevettem.
- Nem baj – felelte Edward, és felült. - Rendelek valami reggelit neked.
- Köszönöm – mosolyogtam. - Addig én vissza alszok – hunytam le a szemeimet.
- Rendben – mondta Edward, majd megcsókolta a vállam, és kimászott az ágyból.
 A dereka köré csavarta a takarót, és körbe nézett a hotel szobában. Elvigyorodott a hatalmas kupit látva. Az éjjel eléggé vadak voltunk, és egyáltalán nem figyeltünk arra, hogy épp mit verünk le. A ruháink szanaszét voltak, és a bőröndjeink is még kibontatlanul álltak a sarokban.
 Végül megtalálta a nadrágját az ajtó előtt. Ledobta magáról a takarót, és felhúzta magára a nadrágot. Majd egy lépéssel a telefon előtt termett és tárcsázni kezdte a recepció számát.
- Jó reggelt! Recepció? - szólt bele bársonyos hangon.
- …
- Rendelni szeretnék – felelte. - Kérnék két tükörtojást, két szelet kenyeret és egy narancslevet.
- …
- A 483-as szobába.
- …
- Rendben. Köszönöm – mondta, majd lerakta a kagylót.
 Aztán besuhant a fürdőbe, és letolta magáról a nadrágját. Megnyitotta a zuhanyt, és beállt alá. A langyos víz kitisztította az agyát, és máris jobban érezte magát. Arcát a víz felé tartotta, és megkönnyebülten felsóhajtott.
 Még egy ideig csak állt a víz alatt, majd tapogatni kezdett a szivacs után. Helyette egy apró kezet érzett az ujjai között, mire azonnal kinyitotta a szemét.
- Megijesztettél – szólt mosolyogva, és átkarolva a derekam behúzott a zuhanykabinba.
- Bocsánat – mosolyogtam fel rá.
- Miért nem alszol? - kérdezte, és végig simított meztelen hátamon, amelyre ráfolyt a víz.
- Hiányoztál – feleltem, és a mellkasára hajtottam a fejem.
- Rendeltem neked reggelit – mondta, és simogatni kezdte a hátamat.
- Tudom. Hallottam – motyogtam, majd újra felnéztem rá. - Szeretlek – súgtam, és egy csókot nyomtam az ajkaira.
- Én is szeretlek – felelte, és homlokon csókolt.
- Na, fordulj meg! - vigyorodtam el. - Megmosom a hátad.
- Kösz – nevetett, majd hátat fordított.
 Egy kicsit a víz alá tartottam a szivacsot, majd nyomtam rá egy kis tusfürdőt és Edward háta felé fordultam.
- Óriási hátad van – szólaltam meg, és elkezdtem simogatni a hátát a szivaccsal.
 Edward csak felnevetett, de aztán hirtelen összerezzent, mikor a szivacs egy érzékeny pontot talált el. Ezután Edward az én hátamat is megmosta, és megmostuk egymás haját is. Aztán kiszálltunk a kabinból, és én magam köré, Edward pedig a dereka köré csavart egy törölközőt. A csap felé hajolt, és elkezdte mosni a fogát, míg én a hajamat törölgettem egy másik törölközővel. Edward lejjebb hajolt, én pedig elvigyorodtam és a fenekéhez csaptam a törölközőt.
- Na – egyenesedett ki, és felém fordult. - Hát ezt meg miért kaptam? - vonta össze szemöldökeit, és a fenekére tette a kezét.
 Én csak felkacagtam, majd felkiáltottam, mert Edward az oldalamba vágta az egyik törölközőt. Meglepődötten néztem rá, majd újra hozzá vágtam a törölközőt, és ez így ment egy ideig.
 Majd Edward hirtelen felindulásból elkapta a derekam, és magához rántott. Elmosolyodott, és mélyen a szemembe nézett. Percekig álltunk így. Végül én törtem meg a csendet:
- Mindjárt itt a reggelim – vigyorogtam.
- És nekem is – vigyorgott ő is, és hirtelen a nyakamba hajolt. - Hamm, hamm, hamm – lehelte a nyakamba, és hátam alá nyúlt, én pedig készségesen dőltem hátra. - Finom a véred – nézett fel rám, és újra a nyakamba hajolt. De most nem játszotta el, hogy megharap. Csak apró csókokkal kezdte becézni a nyakamat. Aztán végül megcsókolta az állam, és feljebb húzott, hogy függőlegesen álljak.
 Megcsókoltam én is az állát, majd kiléptem a karjaiból, és felhúztam magamra a bugyim. Aztán újra megcsókoltam Edwardot, és egyedül hagytam.
 Bemásztam az ágyba, és bekapcsoltam a tévét. Közben törökülésbe ültem, és kapcsolgatni kezdtem a tévét. Végül megálltam az egyik mesénél, névszerint a Tom & Jerry-nél.
- Szereted a meséket? - szólalt meg Edward mellőlem.
 Én felvisítottam, és a mellkasomhoz kaptam a kezem.
- Megijesztettél – néztem rá nagy szemekkel.
- Ne haragudj! - szabadkozott, és egy puszit adott a fejem búbjára. - Hé, jól áll a vizes haj! - kacsintott rám.
- Ó, neked is – vigyorogtam, és megsimogattam meztelen hasát.
 Ekkor kopogtak.
- Itt a reggelid – simogatta meg a hajam Edward mosolyogva, majd az ajtóhoz lépett és kinyitotta az ajtót.
- Jó reggelt! - köszönt a pincér. - Meghoztam a kért reggelit – mondta, és kíváncsian bepillantott a szobába.
 Én elmosolyodtam, és integettem neki, mire a pincér biccentett.
- Köszönjük – felelte Edward, és kivette a kezéből a tálcát, majd a zsebébe nyúlt és egy bankjegyet nyomott a pincér kezébe.
- Köszönöm – vigyorgott, majd zsebre vágta a pénzt. - További szép napot! - mondta, és elment.
 Edward csak megcsóválta a fejét, és belökte az ajtót. Majd egy lépéssel mellettem termett, és az ölembe tette a tálcát.
- Ezt mind nekem rendelted? - néztem leddöbenve a tálcára.
- A croissant nem. A többit igen – felelte Edward. - Jó étvágyat, szerelmem! - mosolygott, és megcsókolta a fejem búbját, majd visszament a fürdőbe, de én utána szóltam.
- Edward!
- Igen? - lépett vissza, és érdeklődve rám nézett.
- Szeretlek – mondtam komoly tekintettel.
 Edward csak komoly arccal nézett, majd halványan elmosolyodott.
- Én is szeretlek! - mondta, majd rám mosolygott és bement a fürdőbe.
 Én csak elnevettem magam, és a reggelimhez fordultam. Belevágtam a tojásomba, majd egy falatot a számba tettem, utána pedig beleharaptam az egyik kenyér szeletbe. Aztán míg az ételt rágtam, a tévére irányitottam a tekintetem.
 Edward körülbelül tíz perc múlva újra megjelent immár felöltözve. Szorosan mellém ült, hátra dőlt, fejét megtámasztotta a falnál, és egyik kezét a derekam köré fonta.
- Finom a reggeli? - kérdezte kis hallgatás után.
- Ühüm – feleltem, miközben az ételt rágtam. - Mit csinálunk ma? - kérdeztem, miután lenyeltem a falatot.
- Mit szeretnél csinálni? - kérdezte.
- Süt a nap – néztem az ablakra, amelyen beszűrődött a fény, a sötét függöny mögül. - Még szerencse, hogy tegnap rossz idő volt.
- Ezért hoztalak ide tegnap.
- Mit szólnál hozzá, ha egész nap itt lennénk? - fordultam hátra, hogy rá tudjak nézni.
- Egész nap?
- Aha – bólogattam. - Kaja van, tévé van, fürdő van, és raádásul itt vagyunk mi egymásnak.
- Én benne vagyok – vigyorgott, és végig simított az oldalamon.
- Akkor jó – mosolyogtam, majd megsimogattam a hasát, és visszafordultam a reggelimhez.
 Percek alatt begyűrtem a két tükörtojást, és a croissant. Majd a bőröndömből előhalásztam egy pólót,és egy farmerszoknyát. Ezeket magamra vettem, majd megfésülködtem és visszafeküdtem Edward mellé, tévét nézni.
 Abban a percben azt kívántam, hogy minden napom ugyanilyen legyen. Minden egyes nap Edward mellett keljek fel, vele nevessek az idétlen meséken, vele feküdjek az ágyban, és vele éljek az életem végéig. Aztán lefekvéskor megállapítsam, hogy tökéletesen boldog vagyok, és szabadnak érzem magam.
 Edward mocorgása ébresztett fel az álmodozásomból. Felnéztem rá, és arcomat a nyakába bújtattam. A szikra újra fellobant, mikor megéreztem egyik karját a derekamon. Elmosolyodtam, és úgy sóhajtottam a nyakába, mint egy igazi nő, aki szinte egész életében ezt csinálta.
 Ekkor a fejembe tódult a múlt. Lehunyt szemeim újra levetítődött az első csókunk. Az első ölelkezésünk, és ugyanaz az érzés járt át újra, mint amikor végig csókolgattam a nyakát.
 Buta tinédzserként ismertük meg egymást. Teljesen ártatlanul indult minden, majd az az éjszaka után minden megváltozott. Egy közös titok örzőjeként tekintettünk egymásra, és mindaketten bűnősnek éreztük magunkat. De aztán ahogy múlt az idő, egyre több meglepetést szánt nekünk a sors. Éreztünk együtt boldogságot, fájdalmat, és még sok minden mást. De az öt hónap alatt egész végig egymás mellett álltunk, és végül már felnőttként feküdtünk egymás mellett. Egy igazi pár voltunk, és éreztem, hogy Edward mellett őrülten boldog vagyok. Legszívesebben felkiáltottam volna örömömben, és legszívesebben úgy öleltem volna, mint még soha. Legszívesebben letéptem volna a ruhákat, és szó nélkül hagynám, hogy a magáévá tegyen. De meg se mozdultam. Csak lehunyt szemekkel feküdtem a karjaiban, és másodpercenként sóhajtottam a nyakába.
- Min gondolkodtál el? - kérdezte rekedt hangon.
 Elmosolyodtam, és eszembe jutott, hogy ugyanezt kérdeztem akkoriban tőle.
- A múlton – feleltem.
 Viszont a válasz már volt ugyanaz.
- Ezt nem teljesen értem – mondta összevont szemöldökkel.
- Eszembe jutott, hogy öt hónappal ezelőtt ugyanígy feküdtünk egymás mellett. Csak akkor nem voltunk egy pár – magyaráztam.
- Emlékszem – mosolyodott el. - Akkor szívtam ki először egy lány nyakát.
- Igen – feleltem. - Nagyon profin csináltad.
- Kiváló tanárom volt – nevetett, és megcsókolta a vállam, mire én összerezzentem a célt talált érintésétől.
- Mi lett volna, ha nem költöztem volna ide? - kérdeztem halkan.
- Bizonyára nem ismertük volna meg egymást.
- Boldog lettél volna?
- Ez nehéz kérdés – felelte. - Lehet, hogy igen. Nem tudom...
- Én bizonyára már nem élnék – modtam üveges tekintettel.
- Lehet – vonta meg a vállát Edward. - De itt vagy. Velem. És ez mindennél jobb!
- Edward – szólítottam meg.
- Igen? - kérdezte lágy hangon.
- Örökké együtt leszünk? - kérdeztem halkan.
 Edward arrébb húzta a fejét, és gondolkozóan a szemembe nézett.
- Igen – felelte, és magához ölelt. - Örökké együtt leszünk.
 Este lementünk a hotel éttermébe vacsorázni. Edward szokás szerint nem evett, így én csak egy milánóit rendeltem. Percekig ültünk egymás előtt, és vigyorogtunk.
 A nap előző óráiban egész végig az ágyban feküdtünk. Csókolóztunk, simogattuk egymást, és persze a tökéletes együttlét is megvolt. Aztán teljesen új emberként keltünk ki az ágyból, és jöttünk le.
- Van terasz – pillantott oldalra, majd rám nézett és folytatta. - Kimegyünk?
- Menjünk – bólintottam, majd felálltunk mindaketten és kimentünk a teraszra.
 Rajtunk kívül álldogált még egy másik pár is. Épp pezsgőt iszogattak, és beszélgettek. Nem akartunk hallgatózni, de akaratlanul is a fülünkbe jutott a beszélgetésük témája.
- Imádom Drakulát. Köszönöm, hogy elhoztál – mondta a lány.
- Már negyedjére látom. Holnap is lesz. Megnéznéd velem? - kérdezte a fiú.
- Hát persze – felelte a lány, majd kézen ragadta a fiút, és behúzta az étterembe.
 Edward felé fordultam, és megsimogattam a kezét.
- Te láttad már a Drakulát? - kérdezte Edward.
- Igen – bólintottam, és a fekete és arany színben pompázó távolba néztem.
- Megszeretnéd nézni? - kérdezte Edward.
- Szerintem már elfogyott az összes jegy – néztem fel Edwardra.
- Nem gond. Majd én szerzek.
- Te most komolyan színházba akarsz vinni? - húztam fel szemöldökeimet, és összefontam a karjaimat a mellem előtt.
- Öhh... Nem szereted a színházakat? - kérdezte Edward összezavarodva.
- De. Szeretem – bólogattam.
- Akkor megyünk? - kérdezte mosolyogva.
- Menjünk – feleltem, de a hangom megremegett.
- Fázol? - kérdezte aggodóan.
- Kicsit – dörzsőltem meg az egyik karomat.
- Ha lenne rajtam pulcsi, vagy kabát, akkor odaadnám. De nincs, sajna!
- Semmi gond – ráztam a fejem. - Menjünk be, mielőtt ide fagyok! - mondtam, majd összekulcsoltuk az ujjainkat, és bementünk az étterembe.
- Ha gondolod, leütöm azt a férfit – bökött az egyik asztal felé, ahol egy férfi ült egy nővel. - Melegnek tűnik a szmokingja.
- Inkább ne – nevettem, majd leültem az asztalunkhoz. - Holnap valentin nap – feleltem.
- Tudom – bólintott Edward, és megfogta az asztalon lévő kezemet. Összekulcsoltuk az ujjainkat, és elmosolyodtunk.
- Kapsz majd ajándékot – mondtam.
- Én is veszek majd neked valamit – bólintott Edward egyetértően. - De te nem vegyél semmit – nézett rám.
- Veszek ajándékot. Akár akarod, akár nem – jelentettem ki határozottan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése