Edward szemszöge
Eljött hát ennek is az ideje.
Josh óriásnak tűnt a fehér ingjében, így kissé megijesztett. Josh egy eléggé keményfejű és szigorú apának tűnt, aki mindig félti lányát. Ez az apák dolga, de ő százszorosan féltette Norah-t.
Mikor hellyel kínált és bámulni kezdett, egy időre átfutott rajtam a félelem. Féltem, hogy Joshnak nem fogok tetszeni és féltem, hogy nem engedi, hogy Norahnak udvaroljak. De aztán hallottam a gondolatait és a félelmem azonnal elszállt. Joshnak eddig nem volt véleménye rólam. Csak átgondolta a beszélgetésünk menetét, a kérdéseit és az elméleteit. Majd belekezdett:
- Mesélj magadról! Tudni akarom, hogy ki vagy és tudni akarom, hogy milyen barátja van a lányomnak.
- Tizenhét éves vagyok – kezdtem -, és Edward Cullenak hívnak. Öt testvérem van, de őket adoptálták, mint engem.
- Ó, szóval ti árvaházi gyerekek vagytok? - lepődött meg Josh.
- Igen – bólintottam. - A szüleim nem tudnak gyereket nemzeni.
- Sajnálom! - mondta őszintén Josh. - És mi a célod? Mik az élet terveid? Hova mész tovább tanulni?
- Tanulok ameddig lehet – feleltem. - A középiskola után Alaszkába megyek egy főiskolára. Az orvosira szeretnék járni. Az édesapám is orvos.
- Szép – bólintott elismerően. - És mikorra tervezel gyereket? Szeretnél házasodni?
- Gyekeret majd akkor akarok, amikor már van tető a fejem felett és van is rá pénzem, hogy betudjak szervezni egy babát. Házasodni is szeretnék. De ez még várat magára.
- És a lányommal mik a céljaid? Mit akarsz tőle?
- Norah egy csodálatos lány. Illetve nő – javítottam ki magam. - Nagyon okos és érett. Nagyon szeretem őt, és szeretném vele leélni az életem.
- Mióta vagytok együtt?
- Egy ideje, uram – válaszoltam.
- És dohányzol?
- Nem – feleltem. - Elutasítom a kábítószert és az alkoholt is. Teljesen tiszta életet élek.
- Szép – bólintott újra elismerően. - Norah előző barátja eléggé zűrös volt, és nem akarom újra ezt a lányomnak. Nehéz időszak volt. Nem tudom hallottál e a történetről.
- Hallottam – bólintottam. - Norah elmesélte.
- Akkor gondolom eltudod képzelni, hogy milyen nehéz időszak volt a számára. És nekem is – szorította ökölbe a kezeit. - Megakartam őt védeni, de nem tehettem. Tudtam, hogy Norah megharagudna rám, és az ő boldogsága volt a tét. Rossz volt nézni ahogy szenved. Egyenlő volt a halállal.
- Sajnálom, uram, hogy önnek is végig kellett ezen mennie.
- Igazából Norah-t kell sajnálni. Nem ilyen barátot és éveket akartam neki. Ha visszamennénk a múltba, akkor biztos, hogy nem így csináltam volna. De ennek is megkellett történnie, ahogy a feleségem szokta mondani.
- Én vigyázni fogok a lányára és soha nem fogom őt megbántani, ígérem.
- Hm, ne mondj ilyet, fiam! - nézett rám szúrósan Josh. - Ne hazudj! Nekem meg főleg ne. Átlátok rajtad.
- Teljesen más vagyok, mint a többi!
- Elhiszem, fiam, elhiszem – bólogatott Josh. - De értsd meg! Voltam én is tizenhét éves – vigyorgott.
- Eléggé régimódi vagyok – vallottam be. - Az apám így nevelt.
- Az más. Az apád egy nagyon bölcs ember lehet.
- Az – mondtam.
- Itt van a kóla és a kávé – jelent meg Norah anyja, Samantha egy tálcával a kezében. - Egészségetekre! - mosolygott ránk, majd a konyhába ment.
- És miért pont orvos akarsz lenni? - kérdezte Josh, miután bele ivott a kávéjába.
- Az apám is az és sokszor látom őt dolgozni. Tetszik, hogy segít az embereken. Meg egy szép munka is.
- Orvosok örökké kelleni fognak. És katonák meg rendőrök is, hogy megvédhessék az embereket.
- Pontosan – bólintottam.
Ekkor csend ült közénk. Josh gondolatai alapján okos és nagyon rendes fiatalembernek tartott. Gondolatban az áldását adta, de azért mégis megbújt a háttérben a féltés is. Josh nagyon szerette Norah-t, így érthető volt, hogy szeretné őt megvédeni, ha már több évig nem tudta David miatt.
- Most mennem kell – állt fel és rám nézett.
Szó nélkül felálltam is és bólintottam.
- Ma még bemutatlak a testvéreimnek is, ha szeretnéd – mosolygott halványan Josh. - Az éjjel póker parti lesz. Beszállhatsz, ha szeretnél.
- Még át gondolom, uram. Köszönöm a meghívást.
- Szívesen – mondta, majd kezet ráztunk, majd elindult az előszoba felé, de megtorpant, és felém fordult. - És ami a cipzár mögött van, az ott is maradjon! - szólt szigorúan, miközben a mutatóujját rázta fenyegetően.
Bólintottam, majd Josh elment. Én kimentem a konyhába, ahol Samantha sürgött, forgott. Amint beléptem azonnal megfordult és étellel kínált.
- Csináltam meggyes sütit – mosolygott és letett az étkező asztalra egy tálcát, amit beterítettek a sütemény hegyek. - Egyél, Edward!
- Rendben – bólintottam és leültem az egyik székre.
- Mennyit kérsz? - kérdezte kedvesen, miközben kezében egy apró tányért fogott.
- Egy elég lesz, köszönöm.
- Rendben – bólintott, majd egy süteményt tett az apró tányérra és elém rakta. - Mesélj magadról, Edward! - szólt és törölgetni kezdte a konyhabútort egy vizes ronggyal.
- Tizenhét éves vagyok – kezdtem -, és Edward Cullen a nevem. Öt testvéreim van, de őket adoptálták, mint engem.
- Igen, igen – bólogatott Samantha. - Ezt már mesélte Norah.
- Akkor mire kíváncsi? - kérdeztem érdeklődve.
- Tegezz, kérlek – nézett rám mosolyogva. - Amúgy nem tudom – folytatta tovább a törölgetést. - Gondolom Josh már kikérdezett.
- Igen.
- Remélem nem volt túl kemény.
- Nem volt az. Nagyon kedves volt.
- Ne túlozz, Edward! - kacagott fel. Kacagása színtisztán olyan volt, mint Norahé.
- Nem tudok rosszat mondani – nevettem én is. - Nagyon bölcs férfi és félti a lányát. De ez természetes – mondtam, majd lenyeltem az utolsó falatot is. - Norah hol van? - álltam fel és beraktam a mosogatóba a tányért.
- Az udvaron van – bökött fejével az üvegajtóra, amin keresztül ki lehet jutni a hátsó udvarra. - Menj ki hozzá!
- Rendben – bólintottam, és kimentem az udvarra.
Norah a földön ült, miközben két kutyát simogatott. Mindakettő előtte ült és lihegve tekintettek rá. Mindakét kutya mopsz fajtájú volt, és ahogy néztem őket, nagyon szerették Noraht.
- Szia! - szóltam, majd zsebre tettem a kezeimet és neki dőltem a ház falának, Norahtól pár méterre.
Érdeklődve felkapta a fejét és mikor meglátott azonnal elmosolyodott.
- Apu kinyírt? - vigyorgott.
- Nem – mosolyogtam. - Jófej volt.
- El tudom képzelni – forgatta a szemét és visszafordult a kutyákhoz, akik eléggé bizalmatlanul méregettek engem.
- Anyukád is ilyesmit mondott.
- Apu eléggé kemény az udvarlóimmal. Túlságosan is félt, főleg a David ügy óta.
- Beszéltünk róla is.
- Igen?
- Igen – bólintottam. - Mesélt arról, hogy ő mit érzett akkor.
- Akkor meg van mentve a segged – nézett rám vigyorogva Norah. - Apu kedvel téged.
- Igen?
- Nem mesélne erről az udvarlóimnak. Vagyis igen, de akkor biztos megijesztené őket.
- Ennek örülök.
- És Anyunak is nagyon tetszel. Mondta, hogy nagyon jóképű vagy – nevetett.
- Akkor örülnek nekem?
- Határozottan – bólintott. - Adsz egy puszit? - kérdezte pirulva.
- Anyukád lát minket – néztem hátra, és Samantha tényleg minket nézett, mosolyogva.
- Pont ezért – vigyorgott. - Nem fog szólni, ne aggódj!
- Hát jó – egyeztem bele, majd mellé léptem, lehajoltam és megcsókoltam. Nem volt hosszú csók, nem akartam, hogy Samatha lássa, hogy milyen csókcsatákat szoktunk vívni. Így hát egy eléggé egyszerű csók volt ez. - Anyukád édesnek talál minket – mosolyogtam.
- Leülsz? - kérdezte és maga mellé pillantott.
- Le – bólintottam, majd leültem mellé és kinyújtottam a lábaimat. Hátamat a falnak vetettem és hátra döntöttem a fejem.
- Nem tetszel Nitroéknak – szólt Norah.
- Kik azok a Nitroék? - néztem rá kíváncsian.
- A kutyáim – nézett az előttünk ülő kutyákra. - Ő Nitro – mutatott a nagyobb kutyára, akiből egy mérges morgás tört fel. - Ő pedig Norah – mutatott a kisebb kutyára, aki csak lehajtott fejjel nézett rám, óriási szemeivel.
- Nem tetszem nekik – húztam a szám.
- Érzik, hogy nem ember vagy – suttogta, hogy ne hallja Samantha. - Nitro megérzi. És Norah is – nézett Norahra, aki ugatni kezdett. - Fogd be! - szólt rá Norah mérgesen, mire a kutya azonnal elhallgatott. - Ő a barátom – fordult felém és kezét a mellkasomra tette, miközben mindvégig a kutyákat figyelte. - És szeressétek meg őt! Nagyon kedves fiú – mosolygott és a vállamra hajtotta a fejét.
- Szoktál beszélni nekik? - érdeklődtem.
- Aha – válaszolt Norah. - Szerintem megértik. Tudsz a gondolataikban olvasni?
- Sajnos, nem – mosolyogtam. - Mennyi idősek?
- Nitro egy éves, Norah pedig már öt. Ők egy pár – mutatott rájuk, mire a kutyák kíváncsian néztek Norahra. - Nitro anyakomplexusos, Norah pedig pedofil. Nitro mindigis a pedofilokat szerette – forgatta a szemét Norah, mire én hangosan felkacagtam. - Most meg min röhögsz? - dőlt hátra és kérdően nézett rám.
- Ne haragudj, de ez eléggé vicces volt – kacagtam tovább.
- De hát ez az igazság – tárta szét karjait komolyan, de én továbbra is röhögtem. - Fejezd már be! - lökte meg a vállam, mire a nagy lendülettől hátra is esett. Fejét be is verte, én pedig azonnal riadtan néztem rá.
- Norah, jól vagy? - hajoltam felé.
- Nem – mondta, majd megfogta a kezem és segítettem neki felülni. - Fáj – nézett rám. Szemei már könnyesek voltak, miközben kezét erősen a fejére nyomta.
- Hadd nézzem meg! - szóltam, mire Norah hátat fordított nekem és elvette a kezét a fejéről.
Benyúltam haja alá és végig simítottam a bőrén, ahol érezni lehetett egy apró púpot.
- Nagyon fáj? - kérdeztem, Norah pedig megrázta a fejét.
- Mi történt? - jelent meg előttünk Samantha, aggodó tekintettel.
- Beverte a fejét – mondtam, majd elengedtem Noraht.
Samantha leguggolt és megtapogatta Norah fejét.
- Jól vagy, kicsim? - kérdezte, és megsimogatta a lánya hátát.
- Jól vagyok, Anyu – felelte Norah, majd visszafordult és a falnak dőlt.
- Akkor jó – egyenesedett fel Samantha. - Vigyétek ki a kutyákat!
- Jó – állt fel Norah, aztán én is követtem őt.
- Hozom a nyakörveiket – mondta Samantha és bement a házba.
- Hova visszük sétálni őket? - kérdeztem.
- Csak a környékre – válaszolt Norah.
- Tessék! - szólt Samantha az ajtóból, majd Norah kezébe dobta a két nyakörvet és a két pórázt is. A két kutya amint meglátta ezt, azonnal ugrálni kezdtek és ugatni.
- Nyugi már! - nevetett, majd mindakét kutyára ráadta a nyakkörvet és a pórázt, és rám nézett. - Viszed Norah-t? - nézett rám komolyan, de aztán mégis elvigyorodott. - Ő nem húz el.
- Rendben – bólintottam, majd Norah a kezembe adta az ezüst színű pórázt és kimentünk a kapun.
Csendben sétáltunk egymás mellett. Egymás kezét fogtuk, miközben a kutyák előttünk mentek. Nitro összevissza ment. Minden bokrot, fát, falat lepisilt, Norah pedig csak előre ment. Teljesen nyugodtan.
Mi is ilyen nyugodtan mentünk egymás mellett. Éreztem, hogy Norah mellett őrülten boldog vagyok.
Josh óriásnak tűnt a fehér ingjében, így kissé megijesztett. Josh egy eléggé keményfejű és szigorú apának tűnt, aki mindig félti lányát. Ez az apák dolga, de ő százszorosan féltette Norah-t.
Mikor hellyel kínált és bámulni kezdett, egy időre átfutott rajtam a félelem. Féltem, hogy Joshnak nem fogok tetszeni és féltem, hogy nem engedi, hogy Norahnak udvaroljak. De aztán hallottam a gondolatait és a félelmem azonnal elszállt. Joshnak eddig nem volt véleménye rólam. Csak átgondolta a beszélgetésünk menetét, a kérdéseit és az elméleteit. Majd belekezdett:
- Mesélj magadról! Tudni akarom, hogy ki vagy és tudni akarom, hogy milyen barátja van a lányomnak.
- Tizenhét éves vagyok – kezdtem -, és Edward Cullenak hívnak. Öt testvérem van, de őket adoptálták, mint engem.
- Ó, szóval ti árvaházi gyerekek vagytok? - lepődött meg Josh.
- Igen – bólintottam. - A szüleim nem tudnak gyereket nemzeni.
- Sajnálom! - mondta őszintén Josh. - És mi a célod? Mik az élet terveid? Hova mész tovább tanulni?
- Tanulok ameddig lehet – feleltem. - A középiskola után Alaszkába megyek egy főiskolára. Az orvosira szeretnék járni. Az édesapám is orvos.
- Szép – bólintott elismerően. - És mikorra tervezel gyereket? Szeretnél házasodni?
- Gyekeret majd akkor akarok, amikor már van tető a fejem felett és van is rá pénzem, hogy betudjak szervezni egy babát. Házasodni is szeretnék. De ez még várat magára.
- És a lányommal mik a céljaid? Mit akarsz tőle?
- Norah egy csodálatos lány. Illetve nő – javítottam ki magam. - Nagyon okos és érett. Nagyon szeretem őt, és szeretném vele leélni az életem.
- Mióta vagytok együtt?
- Egy ideje, uram – válaszoltam.
- És dohányzol?
- Nem – feleltem. - Elutasítom a kábítószert és az alkoholt is. Teljesen tiszta életet élek.
- Szép – bólintott újra elismerően. - Norah előző barátja eléggé zűrös volt, és nem akarom újra ezt a lányomnak. Nehéz időszak volt. Nem tudom hallottál e a történetről.
- Hallottam – bólintottam. - Norah elmesélte.
- Akkor gondolom eltudod képzelni, hogy milyen nehéz időszak volt a számára. És nekem is – szorította ökölbe a kezeit. - Megakartam őt védeni, de nem tehettem. Tudtam, hogy Norah megharagudna rám, és az ő boldogsága volt a tét. Rossz volt nézni ahogy szenved. Egyenlő volt a halállal.
- Sajnálom, uram, hogy önnek is végig kellett ezen mennie.
- Igazából Norah-t kell sajnálni. Nem ilyen barátot és éveket akartam neki. Ha visszamennénk a múltba, akkor biztos, hogy nem így csináltam volna. De ennek is megkellett történnie, ahogy a feleségem szokta mondani.
- Én vigyázni fogok a lányára és soha nem fogom őt megbántani, ígérem.
- Hm, ne mondj ilyet, fiam! - nézett rám szúrósan Josh. - Ne hazudj! Nekem meg főleg ne. Átlátok rajtad.
- Teljesen más vagyok, mint a többi!
- Elhiszem, fiam, elhiszem – bólogatott Josh. - De értsd meg! Voltam én is tizenhét éves – vigyorgott.
- Eléggé régimódi vagyok – vallottam be. - Az apám így nevelt.
- Az más. Az apád egy nagyon bölcs ember lehet.
- Az – mondtam.
- Itt van a kóla és a kávé – jelent meg Norah anyja, Samantha egy tálcával a kezében. - Egészségetekre! - mosolygott ránk, majd a konyhába ment.
- És miért pont orvos akarsz lenni? - kérdezte Josh, miután bele ivott a kávéjába.
- Az apám is az és sokszor látom őt dolgozni. Tetszik, hogy segít az embereken. Meg egy szép munka is.
- Orvosok örökké kelleni fognak. És katonák meg rendőrök is, hogy megvédhessék az embereket.
- Pontosan – bólintottam.
Ekkor csend ült közénk. Josh gondolatai alapján okos és nagyon rendes fiatalembernek tartott. Gondolatban az áldását adta, de azért mégis megbújt a háttérben a féltés is. Josh nagyon szerette Norah-t, így érthető volt, hogy szeretné őt megvédeni, ha már több évig nem tudta David miatt.
- Most mennem kell – állt fel és rám nézett.
Szó nélkül felálltam is és bólintottam.
- Ma még bemutatlak a testvéreimnek is, ha szeretnéd – mosolygott halványan Josh. - Az éjjel póker parti lesz. Beszállhatsz, ha szeretnél.
- Még át gondolom, uram. Köszönöm a meghívást.
- Szívesen – mondta, majd kezet ráztunk, majd elindult az előszoba felé, de megtorpant, és felém fordult. - És ami a cipzár mögött van, az ott is maradjon! - szólt szigorúan, miközben a mutatóujját rázta fenyegetően.
Bólintottam, majd Josh elment. Én kimentem a konyhába, ahol Samantha sürgött, forgott. Amint beléptem azonnal megfordult és étellel kínált.
- Csináltam meggyes sütit – mosolygott és letett az étkező asztalra egy tálcát, amit beterítettek a sütemény hegyek. - Egyél, Edward!
- Rendben – bólintottam és leültem az egyik székre.
- Mennyit kérsz? - kérdezte kedvesen, miközben kezében egy apró tányért fogott.
- Egy elég lesz, köszönöm.
- Rendben – bólintott, majd egy süteményt tett az apró tányérra és elém rakta. - Mesélj magadról, Edward! - szólt és törölgetni kezdte a konyhabútort egy vizes ronggyal.
- Tizenhét éves vagyok – kezdtem -, és Edward Cullen a nevem. Öt testvéreim van, de őket adoptálták, mint engem.
- Igen, igen – bólogatott Samantha. - Ezt már mesélte Norah.
- Akkor mire kíváncsi? - kérdeztem érdeklődve.
- Tegezz, kérlek – nézett rám mosolyogva. - Amúgy nem tudom – folytatta tovább a törölgetést. - Gondolom Josh már kikérdezett.
- Igen.
- Remélem nem volt túl kemény.
- Nem volt az. Nagyon kedves volt.
- Ne túlozz, Edward! - kacagott fel. Kacagása színtisztán olyan volt, mint Norahé.
- Nem tudok rosszat mondani – nevettem én is. - Nagyon bölcs férfi és félti a lányát. De ez természetes – mondtam, majd lenyeltem az utolsó falatot is. - Norah hol van? - álltam fel és beraktam a mosogatóba a tányért.
- Az udvaron van – bökött fejével az üvegajtóra, amin keresztül ki lehet jutni a hátsó udvarra. - Menj ki hozzá!
- Rendben – bólintottam, és kimentem az udvarra.
Norah a földön ült, miközben két kutyát simogatott. Mindakettő előtte ült és lihegve tekintettek rá. Mindakét kutya mopsz fajtájú volt, és ahogy néztem őket, nagyon szerették Noraht.
- Szia! - szóltam, majd zsebre tettem a kezeimet és neki dőltem a ház falának, Norahtól pár méterre.
Érdeklődve felkapta a fejét és mikor meglátott azonnal elmosolyodott.
- Apu kinyírt? - vigyorgott.
- Nem – mosolyogtam. - Jófej volt.
- El tudom képzelni – forgatta a szemét és visszafordult a kutyákhoz, akik eléggé bizalmatlanul méregettek engem.
- Anyukád is ilyesmit mondott.
- Apu eléggé kemény az udvarlóimmal. Túlságosan is félt, főleg a David ügy óta.
- Beszéltünk róla is.
- Igen?
- Igen – bólintottam. - Mesélt arról, hogy ő mit érzett akkor.
- Akkor meg van mentve a segged – nézett rám vigyorogva Norah. - Apu kedvel téged.
- Igen?
- Nem mesélne erről az udvarlóimnak. Vagyis igen, de akkor biztos megijesztené őket.
- Ennek örülök.
- És Anyunak is nagyon tetszel. Mondta, hogy nagyon jóképű vagy – nevetett.
- Akkor örülnek nekem?
- Határozottan – bólintott. - Adsz egy puszit? - kérdezte pirulva.
- Anyukád lát minket – néztem hátra, és Samantha tényleg minket nézett, mosolyogva.
- Pont ezért – vigyorgott. - Nem fog szólni, ne aggódj!
- Hát jó – egyeztem bele, majd mellé léptem, lehajoltam és megcsókoltam. Nem volt hosszú csók, nem akartam, hogy Samatha lássa, hogy milyen csókcsatákat szoktunk vívni. Így hát egy eléggé egyszerű csók volt ez. - Anyukád édesnek talál minket – mosolyogtam.
- Leülsz? - kérdezte és maga mellé pillantott.
- Le – bólintottam, majd leültem mellé és kinyújtottam a lábaimat. Hátamat a falnak vetettem és hátra döntöttem a fejem.
- Nem tetszel Nitroéknak – szólt Norah.
- Kik azok a Nitroék? - néztem rá kíváncsian.
- A kutyáim – nézett az előttünk ülő kutyákra. - Ő Nitro – mutatott a nagyobb kutyára, akiből egy mérges morgás tört fel. - Ő pedig Norah – mutatott a kisebb kutyára, aki csak lehajtott fejjel nézett rám, óriási szemeivel.
- Nem tetszem nekik – húztam a szám.
- Érzik, hogy nem ember vagy – suttogta, hogy ne hallja Samantha. - Nitro megérzi. És Norah is – nézett Norahra, aki ugatni kezdett. - Fogd be! - szólt rá Norah mérgesen, mire a kutya azonnal elhallgatott. - Ő a barátom – fordult felém és kezét a mellkasomra tette, miközben mindvégig a kutyákat figyelte. - És szeressétek meg őt! Nagyon kedves fiú – mosolygott és a vállamra hajtotta a fejét.
- Szoktál beszélni nekik? - érdeklődtem.
- Aha – válaszolt Norah. - Szerintem megértik. Tudsz a gondolataikban olvasni?
- Sajnos, nem – mosolyogtam. - Mennyi idősek?
- Nitro egy éves, Norah pedig már öt. Ők egy pár – mutatott rájuk, mire a kutyák kíváncsian néztek Norahra. - Nitro anyakomplexusos, Norah pedig pedofil. Nitro mindigis a pedofilokat szerette – forgatta a szemét Norah, mire én hangosan felkacagtam. - Most meg min röhögsz? - dőlt hátra és kérdően nézett rám.
- Ne haragudj, de ez eléggé vicces volt – kacagtam tovább.
- De hát ez az igazság – tárta szét karjait komolyan, de én továbbra is röhögtem. - Fejezd már be! - lökte meg a vállam, mire a nagy lendülettől hátra is esett. Fejét be is verte, én pedig azonnal riadtan néztem rá.
- Norah, jól vagy? - hajoltam felé.
- Nem – mondta, majd megfogta a kezem és segítettem neki felülni. - Fáj – nézett rám. Szemei már könnyesek voltak, miközben kezét erősen a fejére nyomta.
- Hadd nézzem meg! - szóltam, mire Norah hátat fordított nekem és elvette a kezét a fejéről.
Benyúltam haja alá és végig simítottam a bőrén, ahol érezni lehetett egy apró púpot.
- Nagyon fáj? - kérdeztem, Norah pedig megrázta a fejét.
- Mi történt? - jelent meg előttünk Samantha, aggodó tekintettel.
- Beverte a fejét – mondtam, majd elengedtem Noraht.
Samantha leguggolt és megtapogatta Norah fejét.
- Jól vagy, kicsim? - kérdezte, és megsimogatta a lánya hátát.
- Jól vagyok, Anyu – felelte Norah, majd visszafordult és a falnak dőlt.
- Akkor jó – egyenesedett fel Samantha. - Vigyétek ki a kutyákat!
- Jó – állt fel Norah, aztán én is követtem őt.
- Hozom a nyakörveiket – mondta Samantha és bement a házba.
- Hova visszük sétálni őket? - kérdeztem.
- Csak a környékre – válaszolt Norah.
- Tessék! - szólt Samantha az ajtóból, majd Norah kezébe dobta a két nyakörvet és a két pórázt is. A két kutya amint meglátta ezt, azonnal ugrálni kezdtek és ugatni.
- Nyugi már! - nevetett, majd mindakét kutyára ráadta a nyakkörvet és a pórázt, és rám nézett. - Viszed Norah-t? - nézett rám komolyan, de aztán mégis elvigyorodott. - Ő nem húz el.
- Rendben – bólintottam, majd Norah a kezembe adta az ezüst színű pórázt és kimentünk a kapun.
Csendben sétáltunk egymás mellett. Egymás kezét fogtuk, miközben a kutyák előttünk mentek. Nitro összevissza ment. Minden bokrot, fát, falat lepisilt, Norah pedig csak előre ment. Teljesen nyugodtan.
Mi is ilyen nyugodtan mentünk egymás mellett. Éreztem, hogy Norah mellett őrülten boldog vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése