73. rész

- Na, jól van – nevetett fel Joseph.
 Felkaptam a fejem, és ijedten körbe néztem. Az utcánkban voltunk, és épp a ház előtt álltunk. Kómás tekintettel felnéztem Josephre, és bájosan elmosolyodtam.
 Joseph egy huszonöt éves férfi volt. Pár centivel magasabb volt nálam, és izmos volt. Rövid, fekete haja volt, és zöld szemei. Farmernadrágot, és zöld színű pólót viselt.
 Féloldalasan visszamosolygott rám, és egy lépéssel közelebb lépett hozzám.
- Mit csinálsz, te fiú? - kérdeztem elnyújtottan, vigyorgó arccal.
- Semmi olyat, ami rossz lenne – sutttogta, majd gyengéden ajkait az enyéimre nyomta.
 A lábaim pillanatok alatt megadták magukat. Fogalmam sincs, hogy a pia, vagy a csók miatt, de Joseph szerencsére megtartott a karjaival. Szorosan a nyaka köré fűztem a karjaimat, és még közelebb húztam magamhoz, miközben egyre követelőzőbben csókoltam az ajkait.
 Lábujjhegyre álltam, és testemmmel szorosan hozzá simultam. Kezével végigsimított a hátamon, és a fenekemnél megállt. Durván belemarkolt, mire én kiugrottam a karjaiból.
- Mit csinálsz, te lány? - kérdezte úgy, ahogy én is pár perccel ezelőtt.
 Én csak elvigyorodtam, és kézen fogtam. Behúztam a házba, és egészen a szobámig rángattam. Ott becsaptam magunk mögött az ajtót, és újra a karjaiba másztam. Csókoltam az ajkait, miközben leszedtem róla a pólóját.
 Szörnyen durvák voltunk egymással. Szinte téptük egymásról a ruhát, és egyáltalán nem figyeltünk arra, hogy mi a jó a másiknak. Csak szedtük a ruhákat és vadul smároltunk.
 Végül meztelenül ledőltem a megvetett ágyamra, és magam után húztam Josephet. Ő csak elvigyorodott, és feltérdelt. Lábaimat szét feszítette, és közelebb férkőzött hozzám. Előre hajolt, kezeivel megtámaszkodott, és erősen előre lökte a csipőjét.
 Fájdalmasan felnyögtem mikor magamban éreztem. Másodpercekig megfagyva voltunk, aztán Joseph mozgásba lendült. Felegyenesedett, és csipőmet megragadva, durván mozgott. Minden egyes lökésnél a takaróba markoltam, és szememet összeszorítva nyögdécseltem alatta. Igazságszerint egyáltalán nem élveztem. Szörnyen fájt ez az együttlét, és egész végig Edward arca lebegett a szemeim előtt. Megcsaltam őt, és ez csak akkor jutott el az agyamig, amikor Joseph kipurcanva zuhant mellém.
 Gyorsan magamra húztam a takarót, és hátat fordítottam Josephnek. Szörnyen szégyelltem magam, és rohadtul undorodtam magamtól. Csak nyakig betakarózva, üveges tekintettel feküdtem.
 Joseph megcsókolta a vállam, majd kimászott az ágyból. Felhúzta magára a ruháit, aztán újra megcsókolta a vállam és elment. Én pedig egész végig meg se mozdultam. Csak feküdtem és előre bámultam.
 Nem tudom, hogy aludtam-e vagy nem, de a korai órákban kikeltem az ágyból. Csináltam magamnak egy forró teát, majd visszaültem az ágyamba, és magam elé bámultam, miközben a teámat kortyolgattam.
 Szörnyű volt a tudat, hogy megcsaltam Edwardot. Szörnyen szégyelltem magam, és legszívesebben levakartam volna magamról a bőröm, hogy lemossam magamról a mocskot, amit ma éjszaka szedtem össze. Teljesen magam alá zuhantam, és fogalmam sem volt, hogy hogyan nézzek így Edward szemébe.
 Ekkor csörögni kezdett a telefonom. A zöld gomb megnyomása után a fülemhez emeltem a kis készüléket.
- Hallgas végig, kérlek! - szólt bele határozottan. Edward volt az.
 Nem válaszoltam, csak bólintottam. Tudtam, hogy nem lát, de azért bíztam benne, hogy tudja a válaszom.
- Bella nem azért van itt, hogy megcsaljalak vele, vagy amit te gondolsz.
- Ott van még? - kérdeztem ledöbbenten.
- Norah – sóhajtott. - Teljesen félre érted. Te ezt nem érted!
- Hát akkor értesd meg velem! - csattantam föl.
- Hát jó – sóhajtott fáradtan. - Elmondom, de ne fesztiválozz, kérlek!
- Rendben.
- Bella vámpír – felelte.
- Hogy mi?! - kiáltottam fel.

- És most mi lesz? - kérdezte Nicky.
 A kocsiban ültem Nickyvel. Épp Forksba tartottunk, és körülbelül még fél óra volt az útból. Épp azt ecseteltem Nickynek, hogy Edwarddal egy kicsit összekaptunk, és Bella nincs rendben. Na, meg elmondtam neki, hogy lefeküdtem Josephel.
- Fingom sincs – túrtam bele a hajamba és felsóhajtottam.
- Elfogod mondani Edwardnak? - kérdezte, és szájába vett egy cigarettát, majd meggyújtotta.
- Nem tudom – csóváltam a fejem. - Hatkor át jön és akkor megbeszélem vele a dolgokat.
- Akkor majd szerzek fülhallgatót – felelte, és a leeresztett ablakon keresztül kifújta a füstöt.
- Nem fogok vele ordibálni – nyugtattam. - És remélhetőleg Ő sem fog velem.
- Hát ha kiabálni fog veled, akkor leütöm.
- Ne avatkozz bele! - toltam le.
 Nicky csak morgott valamit az orra alatt, aztán csöndbe maradt. Fél óra alatt haza értünk. Otthon Sandra várt eléggé gyászos tekintettel.
- Valami gond van? - kérdeztem óvatosan.
- Nincs semmi gond – felelte maga elé bámulva. - A szobámban vagyok – mondta, majd felszaladt a lépcsőn.
 Nickyvel csak kérdően egymásra néztünk, aztán megcsóváltuk a fejünket és mindaketten a saját szobánkba mentünk.
 Bementem a szobámba, és bedobtam a sarokba a táskám. Kezeimmel megdörzsöltem az arcom, és leültem az ágyam szélére. Könyökömet megtámasztottam a térdemen, és a kezembe temettem az arcom. Halkan vettem a levegőt, és egyre rosszabbul éreztem magam. Szörnyen féltem a következő óráktól, amik hihetetlen gyorsasággal közeledtek a jelenhez.
- Jól vagy? - szólalt meg a távolból egy hang.
 Meg se moccantam. Csak sebesen járt az agyam, és a szívem majdnem átszakította a mellkasom, úgy vert.
- Voltam már jobban is – morogtam, majd felsóhajtottam és felnéztem Rá.
 Előttem állt teljes emberi nagyságban. Bal keze zsebre volt téve, és erősen a combjához nyomta. Lehajtott fejjel állt, és úgy nézett rám pillái alól. Szeme sötét volt, és az arca is csak egy keskeny vonallá volt préselődve.
 Ökölbe szorítottam a kezeimet, és felvont szemöldökkel néztem rá. Vártam valamire, de még én se tudtam, hogy mire. Talán arra, hogy elkezdjen örjöngeni és elkapni a hajam, miközben szörnyű szitkokat vág a fejemhez. Tudtam, hogy Edward nem ilyen, de azért szörnyű félelemmel néztem rá, hátha mégis nekem ugrik.
 De nem mozdult meg. Csak szép lassan lélegzett, és egész végig engem bámult. Felsóhajtottam, és bele haraptam az alsó ajkamba. Végül megszólaltam:
- Edward – sóhajtottam remegve. - Kérlek!
 Edward csak bólintott, és felsóhajtott.
- Bella vámpír. És én tettem azzá.