89. rész

Másfél hét telt el az érettségi óta. Ez idő alatt elköltöztünk Sandrától, és Forks élettelibb részébe költöztünk. Ez a Forks teljesen más volt. Ez olyan volt, mint egy város. Eléggé közel volt Port Angeleshez, így itt folyamatosan mozgás volt.
 Egy új építésű bérházba költöztünk. Nicky az ötödiken lakott, míg én felette voltam, a hatodikon. Külön költöztünk, hogy felnőtt nőként éljünk, és hogy ne kelljen a másikhoz igazodni. Jobb volt egyedül.
 A lakásunk eléggé hasonló volt. Mindkettőnknél egy hálószoba volt. Volt egy óriási konyhánk, nappalink, és egy óriási fürdőnk. Pont nekünk való volt.
 Természetesen a szüleink mindenben segítettek. A lakás árának a felét ők fizették, míg a másik felét Sandra. Ennek nem igazán örültünk, hisz ez teljesen olyan volt, mintha kizsebelnénk őket. De őket ez nem érdekelte.
 Matthew-nak természetesen nagyon tetszett az új lakásom. Szinte mindennap nálam volt, és néha napján itt is aludt. Együtt aludtunk, de sose volt köztünk semmi. Alig jártunk két hete, ezért korainak éreztük az együttlétet. Nicky-éknél más volt a helyzet. Sean szinte Nicky-nél lakott, és bizony ők már túl voltak jó pár együttléten.
 A szüleimnek nem mutattam be Matthew-t, és ő ezért nem is haragudott. Csak annyit mondtam a szüleimnek, hogy járok egy fiúval, aki táncol. Ők gratuláltak, aztán lezártuk a témát.
 Na, és Edward? Vele az érettségi óta nem találkoztam, nem is beszéltem vele, és még hallani se hallottam róla. Nem igazán keresett, így én se zavargattam őt. Rájöttem, hogy feleslegesen fogalkozok vele. Neki barátnője van, nekem pedig barátom. Éltük az életünket, egymás nélkül. Ettől függetlenül sokat gondoltam rá, és néha rám tört a hiánya is. De ezt gyorsan orvosoltam egy csókkal, amit Matthew-val váltottam.

- Min gondolkodtál el? - kérdezte Matthew, evvel felébresztve a gondolkodásomból.
- Csak eszembe jutott, hogy mennyi minden történt az előző két hétben – feleltem, és ujjaimat végig húztam a karján, mire ő összerezzent. Ezt egy mosollyal nyugtáztam.
 Épp a nappaliban voltunk. Matthew az óriási kanapén feküdt, míg én rajta feküdtem. Fejemet a mellkasára helyeztem, Matthew pedig a hajamat simogatta. Közben egy idétlen mesét néztünk a tévében.
- Mikor akarsz kifesteni? - kérdezte, és szemét körbefutatta a falon.

 Nemrég elhatároztam, hogy átakarom festeni a falakat. Most a falak kék színűek voltak, de én átakartam festeni fehérre. Ez volt az egyik kedvenc színem, és a kék pedig túlságosan emlékeztetett egy személyre, akire jelen pillanatban nem akartam gondolni.
- Nem tudom – feleltem, és lehunytam a szemeimet. - Jövőhéten kéne, nem? - emeltem fel a fejem, és államat a mellkasára tettem, így egyenesen az arcára tudtam nézni.
- De én nem érek rá jövőhéten – mondta. - Csütörtökön versenyem lesz, és egész végig gyakorolnom kell a csapattal.
- Akkor nem is jössz át? - bigyesztettem le az ajkaimat bánatosan.
- De – bólintott. - Este átjövök – kacsintott rám.
 Elmosolyodtam, és megcsókoltam a vállát.
- Olyan álmos vagyok – nyöszörögtem, és arcomat a mellkasába bújtattam.
- Alig keltél fel három órája, Norah – felelte Matthew hitetlenkedve, aztán az órára pillantott. - Nekem mennem kell – mondta, aztán óvatosan letolt magától.
 Felültem, és végignéztem ahogy felveszi a pólóját, mert eddig meztelen felsőtesttel feküdt alattam. Beletúrt a hajába, aztán felvette fullcapjét.
- Jól nézel ki – mondtam felnézve rá, és megfogtam a kezét.
- Te is jól nézel ki – mosolygott, és megcirógatta az arcom.
 Jólesően felsóhajtottam, és karjaimmal átkaroltam a lábát. Fejemet a hasára hajtottam, hisz ülve eddig értem neki. Ő csak megsimogatta a hátam, majd a vállamnál fogva eltolt magától.
- Ma nem alszok itt – mondta. - Vigyázz magadra!
- Te is – mosolyogtam.
 Lehajolt, és egy időre ajkait az enyéimre nyomta. Aztán homlokon csókolt, és elment.

 Matthew tánciskolája előtt álltam. Péntek volt. Tegnap volt a versenye, ahol a második helyezést érte el a csapatával együtt. Ezért szörnyen büszke voltam rá.
 A zsebemben elkezdett rezegni a telefonom, aztán felcsendült a csengőhangom. Kivettem a zsebemből, megnéztem a kijelzőt, aztán a zöld gomb megnyomása után a fülemhez emeltem.
- Szia! Mond! - szóltam bele.
- Szia! - szólt bele a hívó, vagyis Nicky. - Most voltam abban az edzőteremben – lihegte, valószínűleg épp az utcán volt. - Kedden és csütörtökön van edzés. Négytől ötig. Pont akkor, amikor Sean-ék dolgoznak.
- Az jó – ujjongtam. - Mikor kezdjük?
- Jövőhét kedden – felelte. - Most leteszem, mert valaki hív. Puszi!
- Pusza – köszöntem el tőle, aztán leraktam.
 Nicky-vel nemrég megbeszéltem, hogy elkéne kezdenünk edzeni, hisz kezdünk elhízni, és tombol a nyár. Jól kellett kinéznünk.
 Ekkor a kezemben újra rezegni kezdett a telefonom. Lenéztem a telefonra, és eltátottam a szám. A telefonom kijelzőjén ez állt: Alice hív. Még egy ideig bámultam a kijelzőt, aztán felkaptam a fejem és felvettem.
- Szia! Alice vagyok – szólt bele bársonyos hangon.

- Szia! - köszöntem jókedvűen. - Mizu?
- Nem sok – sóhajtott. - Holnap mit csinálsz?
- Semmit – feleltem. - Miért?
- Nem lenne gond, ha holnap átugranánk hozzád? Megszeretnénk látogatni.

 Ekkor szöget ütött a fejemben a többes szám.
- Kivel akarsz átjönni? - kérdeztem feszélyezve.
- Rosalie-val szeretnék átmenni – mondta. - Nem gond?
- Ó, nem, dehogyis – nevettem el magam megkönnyebülten. - Gyertek nyugodtan!
- Rendben – nevetett ő is. - Tizenegyre ott vagyunk, az jó?
- Tökéletes – mosolyogtam.
- Akkor jó. Szia, Norah!
- Szia! - búcsúztam el én is, és zsebre raktam a telefonom.

 Az épület kapujára szegeztem a tekintetem, amikor kitört rajta pár alacsonyabb kislány. Mindannyian tréning ruhába voltak, és egyikük az egyik, másikuk a másik irányba szaladt. Ekkor jött ki ő.
 Nem viselt sapkát, haja csak kócosan állt a fején. Fekete nadrágot, és sárga pólót viselt. Amint meglátott, azonnal elmosolyodott.

- Szia, Norah! - köszönt és elém sietett.
- Szia, Matthew! - köszöntem vissza, és a kezemet nyújtottam.
 Ő megfogta a kezem, és magához húzott. Ajkait az enyéimre nyomta, és pár pillanatig rajta hagyta szorosan.
- Hiányoztál! - suttogtam.
 Homlokunkat összenyomtuk, és úgy néztünk egymás szemébe.
- Te is nekem – súgta vissza, és újra megcsókolt.

- Szia, Matt! - kiáltott egy lány.
 Elhajoltam tőle, és a lány felé néztem Matthew-al együtt.
- Szia! - biccentett neki mosolyogva Matthew.
 A szőke hajú lány – aki előbb köszönt – mosolyogva integetett, aztán elment.
- Ő ki volt? - kérdeztem.
- Az egyik tanítványom – felelte, és visszanézett az arcomra. - De most kit érdekel? - súgta, és újra megcsókolt.
- A csaj Matt-nek szólított – mondtam. - Én miért nem hívhatlak Matt-nek?
- Mert őrülten szexi vagy, amikor azt mondod, hogy Matthew  - mondta, és elvigyorodott.
- De szörnyen hosszú – nyavalyogtam vigyorogva, és kézen fogva elindultunk haza.
- Mi jót csináltál ma? - érdeklődött.

- Egész nap vásásoltam – sóhajtottam.
- És miket vettél?
- Mindenfélét – feleltem. - Cipőt, ruhát, pólót, gatyát, stb.

- És csinosakat? - vigyorodott el.
- Csak azt vettem, nyugi – nevettem el magam. - Most tele lesz a szekrényem nőies cuccokkal.
- Ennek örülök – mosolygott, és átkarolta a vállam, majd homlokon csókolt.