Reggel teljesen visszataszítónak éreztem magam. A fejem fájt, és eléggé szédültem is. Az sem segített rajtam, hogy Edward megcsókolt, majd az ablakomon keresztül távozott. Kimásztam az ágyból, és elkezdtem készülődni. Fél óra alatt el is készültem, majd kocsiba ültem és elindultam az iskolába.
Edward a parkolóban várt rám. Arca érzelemmentes és zárkózott volt, úgy nézett ki, mintha valami gond lett volna. Volt valami a szemében, ami megijesztett. De fogalmam sem volt, hogy mi az.
Kinyitotta nekem az ajtót, majd megfogta a kezem és elkísért az első órámra.
- Hogy érzed magad? - kérdezte.
- Jól – feleltem, bár ez nem volt igaz. A fejem még mindig eszméletlenül fájt, de a szédülés már elmúlt.
Csendben sétáltunk egymás mellett, kézen fogva. Elkísért a történelem órámra, megcsókolt, majd elment. Bementem a terembe, végig szenvedtem az órát, aztán találkoztam Edwarddal. Ő elkísért a következő órámra, megcsókolt, majd elment. És ez így ment egész reggel, ami szörnyen lassan telt el.
Órák után Edward az autómhoz kísért, miközben egész végig lazán a kezemet fogta.
- Átjössz később? - kérdeztem reménykedve.
- Át – hajtotta le a fejét, kezeit zsebre vágta.
- Várlak – feleltem.
Edward csak bólintott, majd homlokon csókolt és az autójához indult. Beültem a kocsimba, majd az ajtót becsuktam és beindítottam a motort. Pár perc után haza értem és bementem a házba. Ledobtam az előszobában a táskám és a konyhába gyalogoltam. Ott Sandra és James ültek, pizzát zabálva.
- Sziasztok! - motyogtam, majd elvettem egy szelet pizzát és leültem velük szembe.
- Mizu? - kérdezte Sandra, aztán bele harapott a pizzába.
- Unalom – sóhajtottam. - Meddig maradsz, James? - kérdeztem a testvéremtől.
- Szerintem holnap már indulok is – felelte James. - Még ajándékot is vennem kell neked – vigyorgott.
- Bizony – bólogattam vigyorogva. - Még három nap és tizennyolc leszek.
- Milyen gyorsan megy az idő – csóválta a fejét Sandra. - Mintha csak tegnap hozott volna haza anyukád – mosolygott.
- Tizennyolc éve volt, Sandra – nevettem.
- Nem baj – vonta meg a vállát.
- Most megyek – nyeltem le az utolsó pizza falatot, majd felálltam és a szobámba mentem, miután a vállamra dobtam a táskám.
Felmentem a szobámba, majd magam után becsaptam az ajtót és leültem az ágy szélére. Kezeimet az ölembe tettem és néztem magam elé. Nagyon rosszul éreztem magam. Nem éreztem magam jól a bőrömben, és Edward is szörnyen hiányzott. Ekkor döbbentem rá.
Edward egész nap teljesen zárkózott és tartozkodó volt. Eddig nem is vettem ezt figyelembe, de most jutott el az agyamig. Összevontam a szemöldököm és próbáltam keresni az okokat Edward viselkedésére. Egy okot tudtam mondani. A bátyám, James volt a viselkedése oka.
Megijedtem. Mi van, ha Edward még mindig Bellát szereti és szakít velem? Mi van, ha Edward azért szakít velem, mert utálja Jamest? Mi van, ha... -és még ilyesmi gondolatok cikáztak át a fejemen. A torkomban gombóc kezdett nőni, mely egyre nagyobb és nagyobb lett, rám hozva a sírást. De nem sírtam.
Kis idő múlva lágy szellőt éreztem az arcomon. Nem néztem az ablakra, még mindig egyenesen előre tekintettem. Hallottam, ahogy becsukja az ablakot, majd láttam ahogy Edward leguggol elém. Megsimogatta az arcomat és halványan elmosolyodott, de a szeme még mindig érzelemmentes volt.
- Minden rendben? - kérdezte halkan.
- Ühüm – motyogtam.
- Norah – szólt, majd állam alá tette a kezét és megemelte a fejem. - Nagyon szeretlek.
Én csak bólintottam. Kezeimet ökölbe szorítottam, a fogaimat is összeszorítottam és vártam a legrosszabbat.
- Te vagy az életem – folytatta. - És soha nem foglak elhagyni téged. Csak akkor, ha te ezt szeretnéd.
- Azt akarom, hogy örökké velem legyél.
- Veled leszek – suttogta. - És ne aggódj a bátyád miatt! Majd összebarátkozom vele, ha szeretnéd.
- Nem muszáj, ha nem akarod. Nem fogom erőltetni.
- Megpróbálom, ígérem – bólogatott hevesen. - Tudom, hogy ez boldoggá tenne.
- Engem még az is boldoggá tesz, hogyha velem vagy.
- De ez háromszorosan boldoggá tenne.
- Köszönöm.
Nem válaszolt, csak az arcomhoz hajolt és röviden megcsókolt. A csók után gyengéden megsimogattam az arcát, miközben mindvégig majdnem fekete szemébe néztem.
- Nemsokára itt a születésnapod – mondta egy idő után.
- Tudom – bólintottam.
- Mit kérsz?
- Téged.
- Oké – bólintott. - És még?
- Téged.
- Norah!
- Téged – ismételtem. - És egy kakaót.
- Mindjárt hozom – állt fel, majd kiment a szobámból.
Kis idő múlva egy bögre kakaóval jött vissza. A kezembe adta, majd mellém ült és átkarolta a vállam.
- Finom? - kérdezte izgatottan.
- Isteni – mosolyogtam, és megcsókoltam.
- Na, most már legyünk komolyak! Mit kérsz szülinapodra?
- Nem tudom – ráztam a fejem. - Nem kell ajándékot venned!
- De kell – mondta határozottan. - Majd kitalálok valamit.
- Oké – bólintottam. - Neked mikor lesz a szülinapod?
- Nekem nincs szülinapom – nevetett. - De amúgy június 20.-án.
- Majd veszek neked valami szép ajándékot.
- Nem kell!
- De.
Edward csak felnevetett, és egy puszit adott az arcomra.
- Eljössz a szülinapi bulimra? - kérdeztem csillogó szemekkel.
- Elmenjek?
- Hát persze. Ott kell lenned!
- Rendben, elmegyek – bólintott. - Hol lesz?
- Chicagóban, az otthonomban.
- A szülővárosom – vigyorgott.
- Ha szeretnéd, akkor körül nézhetünk majd a városban. Lehet, hogy tudsz mutatni egy-két dolgot, ami a múltadra emlékeztet.
- Rendben. És te is mutatsz majd egy-két dolgot, oké?
- Hát persze – vigyorogtam. - Szombaton indulunk is.
- És meddig maradunk?
- Nem tudom – ráztam a fejem. - Anya azt mondta, hogy szerdáig. De majd megbeszéljük még.
- Tudják, hogy a fiúd vagyok?
- Még nem. Majd a partin bemutatlak. Meglepetés leszel.
Elmosolyodott és felsóhajtott. Percekig ültünk így egymás mellett, miközben én a kakaómat kortyolgattam.
Miután megittam a kakaómat, beszélgetni kezdtünk. Beszéltünk az iskola társainkról, az érettségiről, és Belláról. Elmesélte, hogy milyen találkozása volt Jamesszel, de megnyugtatott, hogy már nem haragszik rá. Nehezen tudtam elhinni. Aztán beszéltünk rólam is, Davidről és a szüleimről. Észrevettem, hogy már sokkal könnyebb beszélnem Davidről. Már nem fakadtam sírva a neve hallattán, de még mindig egy furcsa érzés lett úrrá rajtam. Nem volt kellemes, de kibírhatatlan se. Edward ezt észrevette, majd azonnal elterelte a témát, mire én megköszönésképpen megcsókoltam. És azóta is az ágyban feküdtünk és csókolóztunk.
Későre járt már az idő, mikor Edward rám szólt, hogy aludjak. Így is tettem. Egy idő után a karjaiban aludtam el.
Másnap csak menzán tudtam teljesen felébredni. Nem emlékeztem a délelőttre, így egy kicsit nehéz volt figyelni Jessicára. Nagyon halkan beszélt, és amúgy is álmos voltam. Jessica keltett fel.
- Norah! - bökte meg az oldalam. - Hahó! Itt vagy?
- Mi?! - ugrottam fel. - Itt vagyok – bólintottam és megráztam a fejem, hogy felébredjek.
- Valami baj van? - függesztette rám kíváncsian.
- Nincs - mondtam. - Csak álmos vagyok.
- Ébredj fel! Már becsöngettek.
- Menjünk órára! – álltam fel és elindultam Jessicával matematika órára.
A matek órán nem figyeltem. A következő napon járt az eszem, hisz akkor viszem haza Edwardot, bemutatni a szüleimnek. Többféleképpen képzeltem el a bemutatást, és a szüleim véleményét. Először rosszra gondoltam, de aztán rájöttem, hogy a szüleim úgyis kedvelni fogják őt. Legalábbis Anyu. Apu az más tészta.
Kicsöngettek, én pedig felálltam és a parkolóba mentem. Ott Edward várt, majd haza vitt. Aztán ő is haza ment bepakolni az utazásra. Én nem pakoltam. Otthon volt pár cuccom, úgyhogy felesleges volt ruhát vinni. És amúgy is! Tudtam, hogy az unokatestvérem – Nicky – úgyis elráncigál vásárolni. Aztán este elköszöntem James-től, majd lefeküdtem aludni.
Másnap Edward és Sandra keltett, hajnali ötkor. Sandra hozott nekem egy kis kávét, majd kiment. Azóta Edwarddal voltam.
Az ágyamon ültem és a forró kávét kortyolgattam, miközben álmosan előre néztem.
- Nem izgulsz? - kérdezte izgatottan Edward.
Ránéztem és eléggé ronda fejem lehetett, mert Edward eléggé elvigyorodott.
- Kicsit – feleltem, aztán újra előre tekintettem és tovább ittam a forró kávét.
Röpke fél óra alatt fel is ébredtem és pörögni kezdtem. Türelmetlenül köszöntem el Sandrától, majd Edwarddal kocsiba ültem és elindultunk Chicagó felé.
- Mesélj valamit a szüleidről! - szólt Edward egy idő után.
- Mit? - kérdeztem.
- Nem tudom – vonta meg a vállát. - Mit nem szeretnek a szüleid egy fiúban?
- Nem tudom – ráztam meg a fejem. - Ne is kérdezz ilyet!
- Szóval nem tudod, hogy mit akarnak a szüleid melléd?
- Nem – csóváltam a fejem. - Boldoggá tegyen az illető. És te azzá teszel.
- Akkor jó – bólintott vigyorogva.
- Majd kiolvasod a gondolataikból!
- Megengeded? - pillantott rám egy pillanatra.
- Egy ideig csinálhatod. Aztán megtiltom!
- Oké – felelte, majd megfogta a kezem és egész úton fogta.
Körülbelül délre Chicagóba is értünk, aztán fél óra alatt az otthonomhoz is. Majd kiszálltunk az autóból és bementünk a házba.
- Anya! - nyitottam be. - Apa!
- Norah! - kiáltott örömében Anyu, majd kisietett a konyhából és a nyakamba ugrottam. - Hiányoztál, kicsim! - felelte, majd megcsókolta az arcom és Edwardra nézett. - Ó, szervusz! - tolt el magától. - Samatha vagyok. Már találkoztunk – pirult el és a kezét nyújtotta.
- Edward vagyok – rázott kezet Edward Anyuval. - Sajnálom a múltkorit.
- Semmi gond – rázta a fejét. - Csak Joshnak ne említsd! - suttogta bizalmasan, mire Edward kérdően nézett Anyura. Nem tudta ki az a Josh.
- Haza talált az egyetlen lányom! - lépett elő Josh, az apám.
- Szia Apa! - ujjongtam és az apám nyakába ugrottam, aki kicsit kelletlenül ölelt át. Sose szerette, ha szeretgettem.
- Szia – mondta, majd eltolt magától.
- Jó napot, uram! - szólt Edward, és nyújtotta a kezét.
- Szervusz! - rázott Apu kezet Edwarddal. - Josh vagyok, Norah apja.
- Ő pedig a barátom – vigyorogtam büszkén.
Apu csak összevont szemöldökkel nézte Edwardot, aki bátorítóan rá mosolygott.
- Kértek valamit? - kérdezte Anyu.
- Én eszem valami szendvicset, és megnézem az életeimet – szóltam és a konyhába rohantam, hogy ki tudjak futni az udvarra.
- Ti kértek valamit? - kérdezte Anyu mosolyogva.
- Főzz egy kávét, Sam! - szólt Apu. - Te kérsz? - kérdezte Edwardtól.
- Nem, köszönöm – felelte Edward, miután látta Josh fejében, hogy nem igazán örülne, hogyha kávét inna.
- És nem kérsz valami mást? - kérdezte Anyu. - Kólát kérsz?
- Igen, köszönöm – bólintott Edward.
- Rendben – bólintott Anyu. - Akkor mindjárt jövök – mondta, majd a konyhába ment.
- Gyere, menjünk a nappaliba! - mutatt hátra Apu és bement a nappaliba.
Ott leült és hellyel kínálta Edwardot. Apu kényelmesen hátra dőlt és bámulni kezdte Edwardot, majd felsóhajtott és belekezdett:
- Mesélj magadról! Tudni akarom, hogy ki vagy és tudni akarom, hogy milyen barátja van a lányomnak.
Edward a parkolóban várt rám. Arca érzelemmentes és zárkózott volt, úgy nézett ki, mintha valami gond lett volna. Volt valami a szemében, ami megijesztett. De fogalmam sem volt, hogy mi az.
Kinyitotta nekem az ajtót, majd megfogta a kezem és elkísért az első órámra.
- Hogy érzed magad? - kérdezte.
- Jól – feleltem, bár ez nem volt igaz. A fejem még mindig eszméletlenül fájt, de a szédülés már elmúlt.
Csendben sétáltunk egymás mellett, kézen fogva. Elkísért a történelem órámra, megcsókolt, majd elment. Bementem a terembe, végig szenvedtem az órát, aztán találkoztam Edwarddal. Ő elkísért a következő órámra, megcsókolt, majd elment. És ez így ment egész reggel, ami szörnyen lassan telt el.
Órák után Edward az autómhoz kísért, miközben egész végig lazán a kezemet fogta.
- Átjössz később? - kérdeztem reménykedve.
- Át – hajtotta le a fejét, kezeit zsebre vágta.
- Várlak – feleltem.
Edward csak bólintott, majd homlokon csókolt és az autójához indult. Beültem a kocsimba, majd az ajtót becsuktam és beindítottam a motort. Pár perc után haza értem és bementem a házba. Ledobtam az előszobában a táskám és a konyhába gyalogoltam. Ott Sandra és James ültek, pizzát zabálva.
- Sziasztok! - motyogtam, majd elvettem egy szelet pizzát és leültem velük szembe.
- Mizu? - kérdezte Sandra, aztán bele harapott a pizzába.
- Unalom – sóhajtottam. - Meddig maradsz, James? - kérdeztem a testvéremtől.
- Szerintem holnap már indulok is – felelte James. - Még ajándékot is vennem kell neked – vigyorgott.
- Bizony – bólogattam vigyorogva. - Még három nap és tizennyolc leszek.
- Milyen gyorsan megy az idő – csóválta a fejét Sandra. - Mintha csak tegnap hozott volna haza anyukád – mosolygott.
- Tizennyolc éve volt, Sandra – nevettem.
- Nem baj – vonta meg a vállát.
- Most megyek – nyeltem le az utolsó pizza falatot, majd felálltam és a szobámba mentem, miután a vállamra dobtam a táskám.
Felmentem a szobámba, majd magam után becsaptam az ajtót és leültem az ágy szélére. Kezeimet az ölembe tettem és néztem magam elé. Nagyon rosszul éreztem magam. Nem éreztem magam jól a bőrömben, és Edward is szörnyen hiányzott. Ekkor döbbentem rá.
Edward egész nap teljesen zárkózott és tartozkodó volt. Eddig nem is vettem ezt figyelembe, de most jutott el az agyamig. Összevontam a szemöldököm és próbáltam keresni az okokat Edward viselkedésére. Egy okot tudtam mondani. A bátyám, James volt a viselkedése oka.
Megijedtem. Mi van, ha Edward még mindig Bellát szereti és szakít velem? Mi van, ha Edward azért szakít velem, mert utálja Jamest? Mi van, ha... -és még ilyesmi gondolatok cikáztak át a fejemen. A torkomban gombóc kezdett nőni, mely egyre nagyobb és nagyobb lett, rám hozva a sírást. De nem sírtam.
Kis idő múlva lágy szellőt éreztem az arcomon. Nem néztem az ablakra, még mindig egyenesen előre tekintettem. Hallottam, ahogy becsukja az ablakot, majd láttam ahogy Edward leguggol elém. Megsimogatta az arcomat és halványan elmosolyodott, de a szeme még mindig érzelemmentes volt.
- Minden rendben? - kérdezte halkan.
- Ühüm – motyogtam.
- Norah – szólt, majd állam alá tette a kezét és megemelte a fejem. - Nagyon szeretlek.
Én csak bólintottam. Kezeimet ökölbe szorítottam, a fogaimat is összeszorítottam és vártam a legrosszabbat.
- Te vagy az életem – folytatta. - És soha nem foglak elhagyni téged. Csak akkor, ha te ezt szeretnéd.
- Azt akarom, hogy örökké velem legyél.
- Veled leszek – suttogta. - És ne aggódj a bátyád miatt! Majd összebarátkozom vele, ha szeretnéd.
- Nem muszáj, ha nem akarod. Nem fogom erőltetni.
- Megpróbálom, ígérem – bólogatott hevesen. - Tudom, hogy ez boldoggá tenne.
- Engem még az is boldoggá tesz, hogyha velem vagy.
- De ez háromszorosan boldoggá tenne.
- Köszönöm.
Nem válaszolt, csak az arcomhoz hajolt és röviden megcsókolt. A csók után gyengéden megsimogattam az arcát, miközben mindvégig majdnem fekete szemébe néztem.
- Nemsokára itt a születésnapod – mondta egy idő után.
- Tudom – bólintottam.
- Mit kérsz?
- Téged.
- Oké – bólintott. - És még?
- Téged.
- Norah!
- Téged – ismételtem. - És egy kakaót.
- Mindjárt hozom – állt fel, majd kiment a szobámból.
Kis idő múlva egy bögre kakaóval jött vissza. A kezembe adta, majd mellém ült és átkarolta a vállam.
- Finom? - kérdezte izgatottan.
- Isteni – mosolyogtam, és megcsókoltam.
- Na, most már legyünk komolyak! Mit kérsz szülinapodra?
- Nem tudom – ráztam a fejem. - Nem kell ajándékot venned!
- De kell – mondta határozottan. - Majd kitalálok valamit.
- Oké – bólintottam. - Neked mikor lesz a szülinapod?
- Nekem nincs szülinapom – nevetett. - De amúgy június 20.-án.
- Majd veszek neked valami szép ajándékot.
- Nem kell!
- De.
Edward csak felnevetett, és egy puszit adott az arcomra.
- Eljössz a szülinapi bulimra? - kérdeztem csillogó szemekkel.
- Elmenjek?
- Hát persze. Ott kell lenned!
- Rendben, elmegyek – bólintott. - Hol lesz?
- Chicagóban, az otthonomban.
- A szülővárosom – vigyorgott.
- Ha szeretnéd, akkor körül nézhetünk majd a városban. Lehet, hogy tudsz mutatni egy-két dolgot, ami a múltadra emlékeztet.
- Rendben. És te is mutatsz majd egy-két dolgot, oké?
- Hát persze – vigyorogtam. - Szombaton indulunk is.
- És meddig maradunk?
- Nem tudom – ráztam a fejem. - Anya azt mondta, hogy szerdáig. De majd megbeszéljük még.
- Tudják, hogy a fiúd vagyok?
- Még nem. Majd a partin bemutatlak. Meglepetés leszel.
Elmosolyodott és felsóhajtott. Percekig ültünk így egymás mellett, miközben én a kakaómat kortyolgattam.
Miután megittam a kakaómat, beszélgetni kezdtünk. Beszéltünk az iskola társainkról, az érettségiről, és Belláról. Elmesélte, hogy milyen találkozása volt Jamesszel, de megnyugtatott, hogy már nem haragszik rá. Nehezen tudtam elhinni. Aztán beszéltünk rólam is, Davidről és a szüleimről. Észrevettem, hogy már sokkal könnyebb beszélnem Davidről. Már nem fakadtam sírva a neve hallattán, de még mindig egy furcsa érzés lett úrrá rajtam. Nem volt kellemes, de kibírhatatlan se. Edward ezt észrevette, majd azonnal elterelte a témát, mire én megköszönésképpen megcsókoltam. És azóta is az ágyban feküdtünk és csókolóztunk.
Későre járt már az idő, mikor Edward rám szólt, hogy aludjak. Így is tettem. Egy idő után a karjaiban aludtam el.
Másnap csak menzán tudtam teljesen felébredni. Nem emlékeztem a délelőttre, így egy kicsit nehéz volt figyelni Jessicára. Nagyon halkan beszélt, és amúgy is álmos voltam. Jessica keltett fel.
- Norah! - bökte meg az oldalam. - Hahó! Itt vagy?
- Mi?! - ugrottam fel. - Itt vagyok – bólintottam és megráztam a fejem, hogy felébredjek.
- Valami baj van? - függesztette rám kíváncsian.
- Nincs - mondtam. - Csak álmos vagyok.
- Ébredj fel! Már becsöngettek.
- Menjünk órára! – álltam fel és elindultam Jessicával matematika órára.
A matek órán nem figyeltem. A következő napon járt az eszem, hisz akkor viszem haza Edwardot, bemutatni a szüleimnek. Többféleképpen képzeltem el a bemutatást, és a szüleim véleményét. Először rosszra gondoltam, de aztán rájöttem, hogy a szüleim úgyis kedvelni fogják őt. Legalábbis Anyu. Apu az más tészta.
Kicsöngettek, én pedig felálltam és a parkolóba mentem. Ott Edward várt, majd haza vitt. Aztán ő is haza ment bepakolni az utazásra. Én nem pakoltam. Otthon volt pár cuccom, úgyhogy felesleges volt ruhát vinni. És amúgy is! Tudtam, hogy az unokatestvérem – Nicky – úgyis elráncigál vásárolni. Aztán este elköszöntem James-től, majd lefeküdtem aludni.
Másnap Edward és Sandra keltett, hajnali ötkor. Sandra hozott nekem egy kis kávét, majd kiment. Azóta Edwarddal voltam.
Az ágyamon ültem és a forró kávét kortyolgattam, miközben álmosan előre néztem.
- Nem izgulsz? - kérdezte izgatottan Edward.
Ránéztem és eléggé ronda fejem lehetett, mert Edward eléggé elvigyorodott.
- Kicsit – feleltem, aztán újra előre tekintettem és tovább ittam a forró kávét.
Röpke fél óra alatt fel is ébredtem és pörögni kezdtem. Türelmetlenül köszöntem el Sandrától, majd Edwarddal kocsiba ültem és elindultunk Chicagó felé.
- Mesélj valamit a szüleidről! - szólt Edward egy idő után.
- Mit? - kérdeztem.
- Nem tudom – vonta meg a vállát. - Mit nem szeretnek a szüleid egy fiúban?
- Nem tudom – ráztam meg a fejem. - Ne is kérdezz ilyet!
- Szóval nem tudod, hogy mit akarnak a szüleid melléd?
- Nem – csóváltam a fejem. - Boldoggá tegyen az illető. És te azzá teszel.
- Akkor jó – bólintott vigyorogva.
- Majd kiolvasod a gondolataikból!
- Megengeded? - pillantott rám egy pillanatra.
- Egy ideig csinálhatod. Aztán megtiltom!
- Oké – felelte, majd megfogta a kezem és egész úton fogta.
Körülbelül délre Chicagóba is értünk, aztán fél óra alatt az otthonomhoz is. Majd kiszálltunk az autóból és bementünk a házba.
- Anya! - nyitottam be. - Apa!
- Norah! - kiáltott örömében Anyu, majd kisietett a konyhából és a nyakamba ugrottam. - Hiányoztál, kicsim! - felelte, majd megcsókolta az arcom és Edwardra nézett. - Ó, szervusz! - tolt el magától. - Samatha vagyok. Már találkoztunk – pirult el és a kezét nyújtotta.
- Edward vagyok – rázott kezet Edward Anyuval. - Sajnálom a múltkorit.
- Semmi gond – rázta a fejét. - Csak Joshnak ne említsd! - suttogta bizalmasan, mire Edward kérdően nézett Anyura. Nem tudta ki az a Josh.
- Haza talált az egyetlen lányom! - lépett elő Josh, az apám.
- Szia Apa! - ujjongtam és az apám nyakába ugrottam, aki kicsit kelletlenül ölelt át. Sose szerette, ha szeretgettem.
- Szia – mondta, majd eltolt magától.
- Jó napot, uram! - szólt Edward, és nyújtotta a kezét.
- Szervusz! - rázott Apu kezet Edwarddal. - Josh vagyok, Norah apja.
- Ő pedig a barátom – vigyorogtam büszkén.
Apu csak összevont szemöldökkel nézte Edwardot, aki bátorítóan rá mosolygott.
- Kértek valamit? - kérdezte Anyu.
- Én eszem valami szendvicset, és megnézem az életeimet – szóltam és a konyhába rohantam, hogy ki tudjak futni az udvarra.
- Ti kértek valamit? - kérdezte Anyu mosolyogva.
- Főzz egy kávét, Sam! - szólt Apu. - Te kérsz? - kérdezte Edwardtól.
- Nem, köszönöm – felelte Edward, miután látta Josh fejében, hogy nem igazán örülne, hogyha kávét inna.
- És nem kérsz valami mást? - kérdezte Anyu. - Kólát kérsz?
- Igen, köszönöm – bólintott Edward.
- Rendben – bólintott Anyu. - Akkor mindjárt jövök – mondta, majd a konyhába ment.
- Gyere, menjünk a nappaliba! - mutatt hátra Apu és bement a nappaliba.
Ott leült és hellyel kínálta Edwardot. Apu kényelmesen hátra dőlt és bámulni kezdte Edwardot, majd felsóhajtott és belekezdett:
- Mesélj magadról! Tudni akarom, hogy ki vagy és tudni akarom, hogy milyen barátja van a lányomnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése