A Cullen ház konyhájában ültem és épp zabpelyhet ettem. Illetve csak piszkálgattam. Alice mellettem ült és épp listát írt arról, hogy mit kell vennie, ha bevásárolni indul. Ruhákat kell venni magának és Jaspernek, na meg, ajándékokat is. Megakartam lesni, hogy kinek mit vesz, de hirtelen elhúzta a papírt az orrom elől és csúnyán nézett rám.
- Alice, unatkozom! - sóhajtottam fel és fejemet az asztalra tettem.
- Az asztal nem ágy! - bökte meg a vállam, mire én felemeltem a fejem. - Menjünk valahova? - kérdezte sugárzó mosollyal.
- Hova? - ráncoltam össze a homlokom.
- Pizzázni? - vonogatta szemöldökét.
- De az nem jó – nyavalyogtam. - Te úgyse eszel! - húztam el a szám.
- De eszek – bólintott. - Nem halok bele egy pizzába – vonta meg a vállát.
- Megyek öltözni – vigyorogtam és felsiettem Edward és az én szobámba.
Gondtalan mosollyal benyitottam a szobába és megtorpantam. Bella és Edward épp a kanapén csókolóztak, de amikor benyitottam, lassan elhajoltak egymás arcából.
- Bocs, csak ruháért jöttem – vigyorogtám idiótán. Edward csak bólintott. Éreztem, hogy elvörösödök és a fülem égni kezdett . Gyorsan kivettem a táskámból egy polót és egy farmert és kisiettem a szobából. Az ajtó előtt magamra rángattam a ruhákat és lerohantam a konyhába.
- Indulhatunk – szóltam.
- Tyűű, de gyors voltál! - vigyorgott Alice.
- Alice, unatkozom! - sóhajtottam fel és fejemet az asztalra tettem.
- Az asztal nem ágy! - bökte meg a vállam, mire én felemeltem a fejem. - Menjünk valahova? - kérdezte sugárzó mosollyal.
- Hova? - ráncoltam össze a homlokom.
- Pizzázni? - vonogatta szemöldökét.
- De az nem jó – nyavalyogtam. - Te úgyse eszel! - húztam el a szám.
- De eszek – bólintott. - Nem halok bele egy pizzába – vonta meg a vállát.
- Megyek öltözni – vigyorogtam és felsiettem Edward és az én szobámba.
Gondtalan mosollyal benyitottam a szobába és megtorpantam. Bella és Edward épp a kanapén csókolóztak, de amikor benyitottam, lassan elhajoltak egymás arcából.
- Bocs, csak ruháért jöttem – vigyorogtám idiótán. Edward csak bólintott. Éreztem, hogy elvörösödök és a fülem égni kezdett . Gyorsan kivettem a táskámból egy polót és egy farmert és kisiettem a szobából. Az ajtó előtt magamra rángattam a ruhákat és lerohantam a konyhába.
- Indulhatunk – szóltam.
- Tyűű, de gyors voltál! - vigyorgott Alice.
Port Angelesben ültünk egy pizzériában. Kólát rendeltünk mindaketten és épp vártuk a pizzánkat. Alice eléggé furcsa volt. Szótlan volt, és ha szóltam valamit, akkor csak hevesen bólogatott.
- Alice! – szóltam és érintettem meg a kezét, mire felkapta a fejét. - Valami gond van? - aggodalmaskodtam.
- Norah – szólt halkan és közelebb hajolt. - Azt hiszem, van egy kis gond – sóhajtott fel.
- Milyen gond? - hajoltam közelebb, hogy halljam, mint mond.
- Bella csalja Edwardot – nyögte ki akadozva.
Először csak ráncoltam a szemöldököm értetlenül, majd elkerekedett szemekkel néztem Alicere.
- Bella csalja Edwardot?! - döbbentem le. Bólintott. - Mégis kivel? - vontam össze a szemöldököm.
- Jacobbal – felelte.
- Ki az a Jacob? - értetlenkedtem. Alice furcsán nézett rám, majdnem úgy, mint egy hülyére. De azért válaszolt.
- Jacob, a vérfarkas.
- Vérfarkas?! - hökköltem hátra.
- Igen – bólintott egy aprót. - Jacob egy régi, gyerekkori barátja Bellának. Szerelmes Bellába és azt hiszem, Bella vele csalja Edwardot.
- Honnét tudod?
- Látom – súgta. - Minden hétvége előtt azt látom, hogy Bella csókolózik valakivel. Tudod, én nem látom a vérfarkasokat a látomásaimban – mondta el ezt egy szuszra, majd folytatta -, és mindig azt látom, hogy Bella a levegőt öleli át és csókolózik vele, és érzem Jacob szagát közben. Érted már?
Magam elé bámulva bólintottam.
- Edward tudja? - kaptam fel a fejem.
- Nem.
- Elkéne mondani neki! - húzogattam a szám.
- Nem mondom el neki – rázta meg a fejét. - Ígyis sok gondja van. Nem akarok még egyet a nyakába varrni. És remélem, te se mondod el neki! – nézett rám szigorúan.
- Nem mondok semmit. A szavamat adom – bólintottam. - Bella mióta csalja Edwardot?
- Körülbelül egy hónapja – felelte. - Amikor Lestat elment, akkor csinálta először. Aztán Edward veled volt elfoglalva és szerintem Bella egyedül érezte magát, és Jacob karjaiban talált vígaszt.
- Akkor ez mind az én hibám – sütöttem le szemeimet.
- Nem! - vágta rá Alice. - Te semmiben sem vagy hibás. Ez egyedül Bella és Jacob hibája! Bella nem bízott eléggé Edwardban, Jacob pedig túlságosan szerelmes Bellába, hogy bele gondoljon Edward helyzetébe.
- De mégis tenni kéne valamit – csaptam az asztalra.
- Nem – rázta meg a fejét Alice. - Majd Edward rájön. Legalábbis remélem.
- Én is remélem – dőltem hátra bosszúsan.
Hat óra volt már. Edward szobájában ültem, Edward pedig a CD-s polcoknál ügyeskedett valamit. Halkan egy szép dalt dúdolt és mosolygott. Úgy látszik, boldog volt.
Felsóhajtottam, majd megtörtem a csendet.
- Edward – szóltam óvatosan.
- Tessék? - nézett rám egy pillanatra érdeklődően, majd visszafordult.
- Mit tennél, ha Bella megcsalna? - kérdeztem.
- Nem tudom – vonta meg a vállát. - Bizonyára rosszul esne. Miért? - nézett rám.
- Csak kérdeztem – vontam vállat.
- Norah – nézett rám szigorúan.
- Nem érdekes – csóváltam meg a fejem, majd elég szigorúan nézett rám, úgyhogy beszéltem. - Alice-szel beszélgettem és...
- Alice! – szóltam és érintettem meg a kezét, mire felkapta a fejét. - Valami gond van? - aggodalmaskodtam.
- Norah – szólt halkan és közelebb hajolt. - Azt hiszem, van egy kis gond – sóhajtott fel.
- Milyen gond? - hajoltam közelebb, hogy halljam, mint mond.
- Bella csalja Edwardot – nyögte ki akadozva.
Először csak ráncoltam a szemöldököm értetlenül, majd elkerekedett szemekkel néztem Alicere.
- Bella csalja Edwardot?! - döbbentem le. Bólintott. - Mégis kivel? - vontam össze a szemöldököm.
- Jacobbal – felelte.
- Ki az a Jacob? - értetlenkedtem. Alice furcsán nézett rám, majdnem úgy, mint egy hülyére. De azért válaszolt.
- Jacob, a vérfarkas.
- Vérfarkas?! - hökköltem hátra.
- Igen – bólintott egy aprót. - Jacob egy régi, gyerekkori barátja Bellának. Szerelmes Bellába és azt hiszem, Bella vele csalja Edwardot.
- Honnét tudod?
- Látom – súgta. - Minden hétvége előtt azt látom, hogy Bella csókolózik valakivel. Tudod, én nem látom a vérfarkasokat a látomásaimban – mondta el ezt egy szuszra, majd folytatta -, és mindig azt látom, hogy Bella a levegőt öleli át és csókolózik vele, és érzem Jacob szagát közben. Érted már?
Magam elé bámulva bólintottam.
- Edward tudja? - kaptam fel a fejem.
- Nem.
- Elkéne mondani neki! - húzogattam a szám.
- Nem mondom el neki – rázta meg a fejét. - Ígyis sok gondja van. Nem akarok még egyet a nyakába varrni. És remélem, te se mondod el neki! – nézett rám szigorúan.
- Nem mondok semmit. A szavamat adom – bólintottam. - Bella mióta csalja Edwardot?
- Körülbelül egy hónapja – felelte. - Amikor Lestat elment, akkor csinálta először. Aztán Edward veled volt elfoglalva és szerintem Bella egyedül érezte magát, és Jacob karjaiban talált vígaszt.
- Akkor ez mind az én hibám – sütöttem le szemeimet.
- Nem! - vágta rá Alice. - Te semmiben sem vagy hibás. Ez egyedül Bella és Jacob hibája! Bella nem bízott eléggé Edwardban, Jacob pedig túlságosan szerelmes Bellába, hogy bele gondoljon Edward helyzetébe.
- De mégis tenni kéne valamit – csaptam az asztalra.
- Nem – rázta meg a fejét Alice. - Majd Edward rájön. Legalábbis remélem.
- Én is remélem – dőltem hátra bosszúsan.
Hat óra volt már. Edward szobájában ültem, Edward pedig a CD-s polcoknál ügyeskedett valamit. Halkan egy szép dalt dúdolt és mosolygott. Úgy látszik, boldog volt.
Felsóhajtottam, majd megtörtem a csendet.
- Edward – szóltam óvatosan.
- Tessék? - nézett rám egy pillanatra érdeklődően, majd visszafordult.
- Mit tennél, ha Bella megcsalna? - kérdeztem.
- Nem tudom – vonta meg a vállát. - Bizonyára rosszul esne. Miért? - nézett rám.
- Csak kérdeztem – vontam vállat.
- Norah – nézett rám szigorúan.
- Nem érdekes – csóváltam meg a fejem, majd elég szigorúan nézett rám, úgyhogy beszéltem. - Alice-szel beszélgettem és...
Eközben Bella a rezervátumban volt, Jacobbal. Épp a motorokat tisztították meg, ezért már eléggé fáradtan ültek a földön. Jacob megfogta Bella kezét és megszorongatta. Bella mosolyogva felpillantott a vérfarkasra, majd újra lenézett a földre bús tekintettel.
- Valami gond van, Bells? - kérdezte Jacob lágy hangon.
- Jacob – sóhajtott. - Nem helyes az, amit teszünk – húzta száját Bella.
- De, helyes – bólogatott hevesen Jacob. - Az a vérszopó nem érdemel meg téged. Ne búslakodj emiatt! - ölelte magához a lányt.
- Csak rossz, hogy így átvágom Edwardot – motyogta Bella Jacob vállába.
- Hát mond el neki! - felelte Jacob.
- Majd később.
- Szeretlek, Bella – suttogta Jacob és egy csókot nyomott a lány arcára.
- Én is, Jacob.
- Valami gond van, Bells? - kérdezte Jacob lágy hangon.
- Jacob – sóhajtott. - Nem helyes az, amit teszünk – húzta száját Bella.
- De, helyes – bólogatott hevesen Jacob. - Az a vérszopó nem érdemel meg téged. Ne búslakodj emiatt! - ölelte magához a lányt.
- Csak rossz, hogy így átvágom Edwardot – motyogta Bella Jacob vállába.
- Hát mond el neki! - felelte Jacob.
- Majd később.
- Szeretlek, Bella – suttogta Jacob és egy csókot nyomott a lány arcára.
- Én is, Jacob.
- Szóval Alice-szel pizzázni voltam és elmondta, hogy... - kezdtem, de ekkor benyitott Rosalie.
- Szombat reggel fogad minket a körmös lány – kacsintott rám Rosalie, majd kiment.
Szólásra nyitottam a szám, amikor Emmett nyitott be vigyorogva.
- Nem zavarok, srácok? - vigyorgott és leült mellém. - Igazából azért jöttem, mert Alice azt mondta, ma éjjel igazi, nagy vihar lesz, és szeretnék játszani. Van kedved hozzá? - kérdezte Emmett Edwardtól.
Edward szeme felcsillant, de még habozott.
- Természetesen Norahnak is ott kell lennie – mondta Emmet rám pillantva.
- Van kedved eljönni? - kérdezte tőlem Edward izgatottan, élénk arccal.
- Hát persze! - feleltem. - De, hová is?
- Előbb meg kell várnunk a mennydörgést, csak aztán kezdhetjük a játékot, majd meglátod, miért.
- Alice szerint a vihar a város felé tart. A tisztáson nem fog esni – mondta Emmett.
- Akkor jó! - lelkesedett Edward.
- Megkérdezem Carlisle-t, beszáll-e ő is! - pattant fel Emmett, és az ajtóhoz ugrott.
- Mintha nem tudnád – forgatta meg a szemét Edward, és a következő pillanatban már nem volt a szobába.
- Mit fogunk játszani? - érdeklődtem.
- Te csak néző leszel – nyugtatott Edward. - Mi pedig baseballozni fogunk.
- A vámpírok szeretik a baseballt? - lepődtem meg.
- Vérbeli amerikai időtöltés – közölte ünnepélyesen. - De, mit is akartál mondani az előbb? - vonta össze szemöldökét.
- Szóval... - sóhajtottam fel. - Alice-szel pizzázni voltam és beszélgettünk. És azt mondta, hogy...
- Szombat reggel fogad minket a körmös lány – kacsintott rám Rosalie, majd kiment.
Szólásra nyitottam a szám, amikor Emmett nyitott be vigyorogva.
- Nem zavarok, srácok? - vigyorgott és leült mellém. - Igazából azért jöttem, mert Alice azt mondta, ma éjjel igazi, nagy vihar lesz, és szeretnék játszani. Van kedved hozzá? - kérdezte Emmett Edwardtól.
Edward szeme felcsillant, de még habozott.
- Természetesen Norahnak is ott kell lennie – mondta Emmet rám pillantva.
- Van kedved eljönni? - kérdezte tőlem Edward izgatottan, élénk arccal.
- Hát persze! - feleltem. - De, hová is?
- Előbb meg kell várnunk a mennydörgést, csak aztán kezdhetjük a játékot, majd meglátod, miért.
- Alice szerint a vihar a város felé tart. A tisztáson nem fog esni – mondta Emmett.
- Akkor jó! - lelkesedett Edward.
- Megkérdezem Carlisle-t, beszáll-e ő is! - pattant fel Emmett, és az ajtóhoz ugrott.
- Mintha nem tudnád – forgatta meg a szemét Edward, és a következő pillanatban már nem volt a szobába.
- Mit fogunk játszani? - érdeklődtem.
- Te csak néző leszel – nyugtatott Edward. - Mi pedig baseballozni fogunk.
- A vámpírok szeretik a baseballt? - lepődtem meg.
- Vérbeli amerikai időtöltés – közölte ünnepélyesen. - De, mit is akartál mondani az előbb? - vonta össze szemöldökét.
- Szóval... - sóhajtottam fel. - Alice-szel pizzázni voltam és beszélgettünk. És azt mondta, hogy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése