A telefonom rezgésére, és az eső kopogására ébredtem fel. Csütörtök volt, és semmi kedvem nem volt felkelni. Kinyomtam az ébresztőt a telefonon, és egy percre megakadt a kezemen a tekintetem. A gyűrű, amit Edwardtól kaptam, még mindig úgy csillogott az ujjamon, mint új korában.
Valójában egy hét telt el a floridai kiruccanásunk óta. Azóta sülve, főve együtt voltunk. De most nem volt velem. Tegnap vadászni volt, ezért nem tudott nálam aludni. Vagyis nézni, ahogy alszom.
Felsóhajtottam, és nagy nehezen rászántam magam az ágyból kikelésre. Apró léptekkel a fürdőszoba felé mentem, és a tükörbe néztem.
- Csodálatosan nézel ki – morogtam a tükörképemnek, és a számba tettem a fogkefémet.
Sikálni kezdtem a fogaimat, majd köptem egy nagyot a mosdókagylóba, és visszamentem a szobámba. Találomra kivettem néhány ruhát a szekrényből. Egy sötétkék színű, szűkszárú farmernadrágot, és egy szürke színű, sportos felsőrészt, ami Edward egyik kedvence volt, meg az elmaradhatatlan fehérneműt. Magamra húztam a ruhákat, majd lementem.
Sandra már rég elment dolgozni, Nicky pedig még húzta a lóbőrt. Kivettem a hűtőből egy műzliszeletet, és az előszobába mentem. Felhúztam a lábamra a fehér sportcipőmet, a vállamra kanyarítottam a táskám, és kiléptem a lakásból.
Megindultam a kocsim felé, útközben pedig beleharaptam a müzli szeletembe. Bepattantam a kocsiba, a táskám a mellettem lévő ülésre dobtam, és életre keltettem az autót. Pár perc alatt a suliba értem. Lezártam az autót, és beszaladtam az iskolába.
Az összes tanuló bent volt az iskolában, és beszélgettek, hatalmas ricsajt csinálva az egész helységben. Kikerültem pár embert, majd leültem az egyik padra. A mellkasomon keresztbe fontam a karjaimat, és unalmasan szemléltem az embereket. Edwardnak nem volt első órája, így őt nem láttam sehol, és a testvéreit sem. Sajnos.
Nagyot sóhajtottam, mire hirtelen becsengettek, én pedig talpra álltam, és bementem órára, bár nem volt hozzá sok kedvem.
Történelem órám volt, Mr. Harris-szel. Bella mellett ültem, de egy szót sem szóltunk egymáshoz. Igazából mióta szakított Edwarddal, azóta nem beszéltünk egymással. Csak köszönő viszonyban voltunk.
Fáradtan levetődtem mellé, és az asztalra dobtam a könyveimet, és a tollamat. Hátradőltem, és keresztbe fontam a karjaimat a mellkasomon.
Bella a szeme sarkából figyelt engem, és azonnal szemet szúrt neki az ujjamon díszelgő aranygyűrűm, amit Edwardtól kaptam, hisz hallott már erről a gyűrűről elég sok mindent.
- Amúgy hogy vagy? - törtem meg a csendet.
Bella döbbenten nézett föl rám. Majd lesütötte szemeit, és félénken válaszolt:
- Jól. Te?
- Kösz, jól – mosolyogtam rá halványan.
Félénken elmosolyodott, majd a vissza fordult. A tanár ebben a pillanatban érkezett be a terembe.
Az óra szörnyen lassan, és unalmasan telt el. Viszont Jessicával karöltve léptünk ki a teremből. Épp arról mesélt, hogy miképp feküdt le Mike-al. Nem igazán foglalkoztatott ez a téma, és ahogy láttam Bellát se.
Mindahárman megálltunk a folyosón, és vártuk a csengőt. Közben Jessica az elélvezést firtatta. Bella helyeselően bólogatott, mintha nagyon oda figyelne. Én pedig csak Jessicát bámultam.
- Sziasztok, lányok! - köszönt mindahármunknak.
Láttam ahogy Bella teste megmerevedik, és egy pillanatig visszatartja a lélegzetét. Majd hangosan kifújta, miközben lehunyta szemeit.
- Szia! - köszöntem neki, és csak azután fordultam felé. - Mizujs?
- Semmi – felelte, majd egy futó csókot nyomott az ajkaimra, és karjával átkarolta a derekam.
- Szia, Edward! - köszönt Jessica fülig érő vigyorral az arcán.
- Szia – biccentett Edward, majd Bellára nézett. - Szia, Bella! - köszönt neki barátságosan.
Bella döbbenten nézett föl, és pillanatokon belül elvörösödött.
- Szi-Szia, E-Edward! - dadogta, majd gyorsan le is hajtotta a fejét.
Edward összevont szemöldökkel nézte Bellát, majd megrázta a fejét, és lenézett rám.
- Megyünk órára?
- Menjünk – bólintottam, majd a lányokra néztünk. - Sziasztok! - mosolyogtam rájuk, majd egyedül hagytam őket.
- Bella, jól vagy? - kérdezte aggódva Jessica Bellától.
- Jól vagyok – felelte, és vágyakozva utánunk nézett.
Valójában egy hét telt el a floridai kiruccanásunk óta. Azóta sülve, főve együtt voltunk. De most nem volt velem. Tegnap vadászni volt, ezért nem tudott nálam aludni. Vagyis nézni, ahogy alszom.
Felsóhajtottam, és nagy nehezen rászántam magam az ágyból kikelésre. Apró léptekkel a fürdőszoba felé mentem, és a tükörbe néztem.
- Csodálatosan nézel ki – morogtam a tükörképemnek, és a számba tettem a fogkefémet.
Sikálni kezdtem a fogaimat, majd köptem egy nagyot a mosdókagylóba, és visszamentem a szobámba. Találomra kivettem néhány ruhát a szekrényből. Egy sötétkék színű, szűkszárú farmernadrágot, és egy szürke színű, sportos felsőrészt, ami Edward egyik kedvence volt, meg az elmaradhatatlan fehérneműt. Magamra húztam a ruhákat, majd lementem.
Sandra már rég elment dolgozni, Nicky pedig még húzta a lóbőrt. Kivettem a hűtőből egy műzliszeletet, és az előszobába mentem. Felhúztam a lábamra a fehér sportcipőmet, a vállamra kanyarítottam a táskám, és kiléptem a lakásból.
Megindultam a kocsim felé, útközben pedig beleharaptam a müzli szeletembe. Bepattantam a kocsiba, a táskám a mellettem lévő ülésre dobtam, és életre keltettem az autót. Pár perc alatt a suliba értem. Lezártam az autót, és beszaladtam az iskolába.
Az összes tanuló bent volt az iskolában, és beszélgettek, hatalmas ricsajt csinálva az egész helységben. Kikerültem pár embert, majd leültem az egyik padra. A mellkasomon keresztbe fontam a karjaimat, és unalmasan szemléltem az embereket. Edwardnak nem volt első órája, így őt nem láttam sehol, és a testvéreit sem. Sajnos.
Nagyot sóhajtottam, mire hirtelen becsengettek, én pedig talpra álltam, és bementem órára, bár nem volt hozzá sok kedvem.
Történelem órám volt, Mr. Harris-szel. Bella mellett ültem, de egy szót sem szóltunk egymáshoz. Igazából mióta szakított Edwarddal, azóta nem beszéltünk egymással. Csak köszönő viszonyban voltunk.
Fáradtan levetődtem mellé, és az asztalra dobtam a könyveimet, és a tollamat. Hátradőltem, és keresztbe fontam a karjaimat a mellkasomon.
Bella a szeme sarkából figyelt engem, és azonnal szemet szúrt neki az ujjamon díszelgő aranygyűrűm, amit Edwardtól kaptam, hisz hallott már erről a gyűrűről elég sok mindent.
- Amúgy hogy vagy? - törtem meg a csendet.
Bella döbbenten nézett föl rám. Majd lesütötte szemeit, és félénken válaszolt:
- Jól. Te?
- Kösz, jól – mosolyogtam rá halványan.
Félénken elmosolyodott, majd a vissza fordult. A tanár ebben a pillanatban érkezett be a terembe.
Az óra szörnyen lassan, és unalmasan telt el. Viszont Jessicával karöltve léptünk ki a teremből. Épp arról mesélt, hogy miképp feküdt le Mike-al. Nem igazán foglalkoztatott ez a téma, és ahogy láttam Bellát se.
Mindahárman megálltunk a folyosón, és vártuk a csengőt. Közben Jessica az elélvezést firtatta. Bella helyeselően bólogatott, mintha nagyon oda figyelne. Én pedig csak Jessicát bámultam.
- Sziasztok, lányok! - köszönt mindahármunknak.
Láttam ahogy Bella teste megmerevedik, és egy pillanatig visszatartja a lélegzetét. Majd hangosan kifújta, miközben lehunyta szemeit.
- Szia! - köszöntem neki, és csak azután fordultam felé. - Mizujs?
- Semmi – felelte, majd egy futó csókot nyomott az ajkaimra, és karjával átkarolta a derekam.
- Szia, Edward! - köszönt Jessica fülig érő vigyorral az arcán.
- Szia – biccentett Edward, majd Bellára nézett. - Szia, Bella! - köszönt neki barátságosan.
Bella döbbenten nézett föl, és pillanatokon belül elvörösödött.
- Szi-Szia, E-Edward! - dadogta, majd gyorsan le is hajtotta a fejét.
Edward összevont szemöldökkel nézte Bellát, majd megrázta a fejét, és lenézett rám.
- Megyünk órára?
- Menjünk – bólintottam, majd a lányokra néztünk. - Sziasztok! - mosolyogtam rájuk, majd egyedül hagytam őket.
- Bella, jól vagy? - kérdezte aggódva Jessica Bellától.
- Jól vagyok – felelte, és vágyakozva utánunk nézett.
- Mit csinálunk ma? - érdeklődtem, miközben az autóm felé igyekeztünk.
- Majd kitaláljuk – vonta meg a vállát, és kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját.
- Miért nem én vezetek? - néztem fel rá felvont szemöldökkel.
- Csak – felelte röviden, és betolt az autóba.
Beült mellém, majd beindította az autót és útnak indultunk.
- Hova megyünk? - kérdeztem kis hallgatás után.
- Hozzád.
Bólintottam.
- Aztán hozzám.
Újra bólintottam.
- És mit csináljunk nálam? - kérdezte perverz és gonosz vigyorral az arcán.
- Kitakarítok nálad – feleltem.
- Minek? - A vigyora azonnal eltűnt.
- Mert kupi van.
- Azt csinálsz, amit akarsz – felelte hanyagul. - Csak engem hagyj békén.
Bólintottam.
Kis idő múlva haza értünk. Kipattantunk a kocsiból, és kézen fogva bementünk. A konyhába mentünk azonnal, ahol Nicky volt.
- Szia – köszöntem neki, és három puszit váltottunk.
- Sziasztok! - mosolygott, majd Edwarddal is három puszit váltott.
- Mizujs? - érdeklődtem, és a kinyitottam a hűtőt. Szokás szerint semmi kaja nem volt benne.
- Semmi – felelte, és olvasni kezdett egy újságot. - Egész nap takarítottam.
- Jól tetted – csaptam be a hűtő ajtót. - Megyek pipilni – vigyorodtam el, és a vécére rohantam.
Elvégeztem a dolgom, és a csaphoz léptem. Bele néztem a tükörbe, majd levittem a tekintetem a csapra. A víz alá tettem kezem, és megmostam. Majd felnéztem a tükörbe, és kis híján szívrohamot kaptam.
Edward mögöttem állt. A hajamat elhúzta a vállamról, és hátrasimította a hátamra, mire én összerezzentem hideg érintésétől.
- Csak én vagyok az! - suttogta, és átkarolt.
Állát a vállamra helyezte, én pedig megcsókoltam az arcát. Aztán visszanéztem a tükörbe, és úgy néztük egymást a tükörben.
- Gyönyörű vagy – suttogta, és belecsókolt a nyakamba, mire kirázott a hideg.
- Te is – feleltem.
Eleresztett egy vigyort.
- Szeretlek. Phffúj – fintorodott el, és a szájába nyúlt. - Hajszál – mutatta fel az egyik hajszálamat, majd eldobta. - Az illata jó, de az íze nem.
Én csak elnevettem magam, és hátra hajtottam a fejem. Edward megcsókolta a nyakam, és szorosan magához ölelt.
Épp szólásra nyitottam a szám, amikor csörögni kezdett Edward mobilja. Elengedett, és előhúzta farzsebéből telefonját, majd a füléhez emelte, miután egy pillantást vetett a kijelzőre.
- Szia! – szólt a telefonba meglepődött hangon.
- …
- Igen. Mondd!
- …
Edward először összevont szemöldökkel nézett minket a tükörbe, majd hirtelen megváltozott az arca. Döbbenés ült ki arcára, és tágra nyitott szemmel, tátott szájjal nézett a tükörbe.
- De az meg hogy lehet?
- …
- Persze, persze – bólogatott. - Megkérdezem Carlisle-t.
- …
- Jó, rendben. Majd intézkedem.
- …
- Semmiség.
- …
- Rendben. Szia! - felelte, majd kinyomta a telefont, és zsebre rakta.
- Ki volt az? - érdeklődtem.
- Csak egy ismerősöm – vonta meg a vállát. - Mellesleg itt hagytam egy ingemet – vigyorgott perverzen.
- Tudom – bólintottam. - Kimostam.
- Akkor megyek és lehozom – felelte, majd egy percig ajkait az enyéimnek nyomta, és kiment.
Én csak mosolyogva megcsóváltam a fejem, és kimentem Nickyhez a konyhába.
- Mi a pálya? - nézett föl Nicky, és ellökte az újságot.
Az újság után nyúltam, majd válaszoltam.
- Semmi – feleltem, és belelapoztam. - Veled?
- Unatkozom – könyökölt fel az asztalra, és tenyerébe tette az állát. - Csináljunk már valamit!
- Mit?
- Beszélgessünk. Alig beszélgetünk mostanában.
- Akkor aludj nálam, és egész este trécselünk! - néztem föl vigyorogva.
- Na – vigyorgott ő is. - Oké.
- Megtaláltam az ingem! - szólt Edward fennkölt hangon, és bemasírozott a konyhába. - Kösz, hogy kimostad – mosolygott rám hálásan.
- Semmiség – legyintettem mosolyogva.
- Most mennem kell – nézett az órájára. - Majd még hívlak! - lépett elém, és lehajolt.
Megcsókolt, majd küldött egy puszit Nickynek, vigyorogva.
- Jól van. Most már menj! - szóltam közbe.
- Csak nem féltékeny vagy? - nézett rám Edward gúnyos vigyorral az arcán.
- De – bólintottam, majd megfogtam a kezét.
Elmosolyodott, és újra megcsókolt. Majd integetett Nicky-nek, és elment.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- Négy – felelte Nicky, miután egy pillantást vetett a mobilja kijelzőjére.
- Megyek fürdeni – álltam fel.
- Megyek én is – állt fel ő is.
Én csak bólintottam, és bementünk a fürdőbe. Megnyitottam a csapot, míg Nicky leült a szennyestartó tetejére. Levetkőztem, majd elkezdtem fürdeni. Addig Nicky csak beszélt, beszélt és beszélt.
Elmondta, hogy mi újság a szüleivel, meg a testvérével. Mesélt az ittlétéről, na meg a fiúkról. Én addig megmostam a hajam, lezuhanyoztam, majd magam köré csavartam egy törölközőt, és egy arcmaszkot varázsoltam az arcomra. Azt megvártam amíg megszárad, és Nicky továbbra is beszélt. Ezután még leborotváltam magam mindenhol, és megszárítottam a hajam, meg ki is vasaltam. Körülbelül hat körül végeztem mindennel.
Aztán a konyhában csináltunk tükörtojást, majd azt is megettük vacsorára. Aztán a szobámba mentünk, és én neki álltam rendet rakni. Összeszedtem a szobámba az összes szennyest, és szemetet. Azokat kivittem, és utána rendbe raktam a kacatjaimat, ruháimat.
Este nyolc körül Nicky megkért, hogy fessem ki a körmét, én pedig boldogan beleegyeztem. Mindent előpakoltam, őt pedig leültettem az ágyra. Elé raktam egy kis asztalt, majd elé ültem egy kis székre. Lereszeltem egy kicsit a körmét, és megtisztítottam. Majd megbeszéltük, hogy milyen legyen, és előpakoltam a megfelelő körömlakkokat.
- Na, tedd ide a kezed! - csaptam a köztünk lévő asztalra, és elővettem a fehér színű körömlakkot.
- És mi van veled? - kérdezte, miután letette a kezét az asztalra.
- Semmi – ráztam a fejem, és elkezdtem festeni a körmét. - Jól megvagyok. Megvagyunk.
- Tényleg, hogy álltok? - vigyorodott el.
- Jól – bólintottam. - Nagyonis jól.
- Mondhatok valamit? - kérdezte halkan, aggódó tekintettel.
- Persze – néztem föl rá egy pillanatra, aztán újra a körmére irányítottam a figyelmem.
- Eléggé furcsa a barátod. Mintha lenne valami, amiről eléggé mélyen hallgat.
Megállt bennem az ütő egy pillanatra. Tágra nyílt szemekkel néztem magam elé, és még a mozdulatban is megálltam. Majd aprón megráztam a fejem, és folytattam a munkám.
- És van egy olyan érzésem, hogy erről te is nagyon mélyen hallgatsz – folytatta. - Tudod jól, hogy nem akarok tolakodó lenni, csak érdekel. Aggódom, és tudod jól, hogy jobban meg tudlak védeni, ha tudok mindenről.
- Nicky – emeltem rá a tekintetem. - Nem kell megvédeni. Nincs, és nem is lesz semmi gond.
- Elmondod? - kérdezte nyugodt, és kérdő tekintettel.
- Ha nem mondod el senkinek – néztem vissza a körmére.
- Megígérem – felelte. - Bennem megbízhatsz, hisz tudod.
- Hát jó – sóhajtottam.
- Szóval...?
- Edward vámpír – hadartam halkan.
- Hogy mi?! - kiáltott fel kérdően, és hirtelen elhúzta a kezét. Kissé hátradőlt és kérdően nézett rám. Lesütöttem a szemeimet, és megtöröltem az orrom.
- Majd kitaláljuk – vonta meg a vállát, és kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját.
- Miért nem én vezetek? - néztem fel rá felvont szemöldökkel.
- Csak – felelte röviden, és betolt az autóba.
Beült mellém, majd beindította az autót és útnak indultunk.
- Hova megyünk? - kérdeztem kis hallgatás után.
- Hozzád.
Bólintottam.
- Aztán hozzám.
Újra bólintottam.
- És mit csináljunk nálam? - kérdezte perverz és gonosz vigyorral az arcán.
- Kitakarítok nálad – feleltem.
- Minek? - A vigyora azonnal eltűnt.
- Mert kupi van.
- Azt csinálsz, amit akarsz – felelte hanyagul. - Csak engem hagyj békén.
Bólintottam.
Kis idő múlva haza értünk. Kipattantunk a kocsiból, és kézen fogva bementünk. A konyhába mentünk azonnal, ahol Nicky volt.
- Szia – köszöntem neki, és három puszit váltottunk.
- Sziasztok! - mosolygott, majd Edwarddal is három puszit váltott.
- Mizujs? - érdeklődtem, és a kinyitottam a hűtőt. Szokás szerint semmi kaja nem volt benne.
- Semmi – felelte, és olvasni kezdett egy újságot. - Egész nap takarítottam.
- Jól tetted – csaptam be a hűtő ajtót. - Megyek pipilni – vigyorodtam el, és a vécére rohantam.
Elvégeztem a dolgom, és a csaphoz léptem. Bele néztem a tükörbe, majd levittem a tekintetem a csapra. A víz alá tettem kezem, és megmostam. Majd felnéztem a tükörbe, és kis híján szívrohamot kaptam.
Edward mögöttem állt. A hajamat elhúzta a vállamról, és hátrasimította a hátamra, mire én összerezzentem hideg érintésétől.
- Csak én vagyok az! - suttogta, és átkarolt.
Állát a vállamra helyezte, én pedig megcsókoltam az arcát. Aztán visszanéztem a tükörbe, és úgy néztük egymást a tükörben.
- Gyönyörű vagy – suttogta, és belecsókolt a nyakamba, mire kirázott a hideg.
- Te is – feleltem.
Eleresztett egy vigyort.
- Szeretlek. Phffúj – fintorodott el, és a szájába nyúlt. - Hajszál – mutatta fel az egyik hajszálamat, majd eldobta. - Az illata jó, de az íze nem.
Én csak elnevettem magam, és hátra hajtottam a fejem. Edward megcsókolta a nyakam, és szorosan magához ölelt.
Épp szólásra nyitottam a szám, amikor csörögni kezdett Edward mobilja. Elengedett, és előhúzta farzsebéből telefonját, majd a füléhez emelte, miután egy pillantást vetett a kijelzőre.
- Szia! – szólt a telefonba meglepődött hangon.
- …
- Igen. Mondd!
- …
Edward először összevont szemöldökkel nézett minket a tükörbe, majd hirtelen megváltozott az arca. Döbbenés ült ki arcára, és tágra nyitott szemmel, tátott szájjal nézett a tükörbe.
- De az meg hogy lehet?
- …
- Persze, persze – bólogatott. - Megkérdezem Carlisle-t.
- …
- Jó, rendben. Majd intézkedem.
- …
- Semmiség.
- …
- Rendben. Szia! - felelte, majd kinyomta a telefont, és zsebre rakta.
- Ki volt az? - érdeklődtem.
- Csak egy ismerősöm – vonta meg a vállát. - Mellesleg itt hagytam egy ingemet – vigyorgott perverzen.
- Tudom – bólintottam. - Kimostam.
- Akkor megyek és lehozom – felelte, majd egy percig ajkait az enyéimnek nyomta, és kiment.
Én csak mosolyogva megcsóváltam a fejem, és kimentem Nickyhez a konyhába.
- Mi a pálya? - nézett föl Nicky, és ellökte az újságot.
Az újság után nyúltam, majd válaszoltam.
- Semmi – feleltem, és belelapoztam. - Veled?
- Unatkozom – könyökölt fel az asztalra, és tenyerébe tette az állát. - Csináljunk már valamit!
- Mit?
- Beszélgessünk. Alig beszélgetünk mostanában.
- Akkor aludj nálam, és egész este trécselünk! - néztem föl vigyorogva.
- Na – vigyorgott ő is. - Oké.
- Megtaláltam az ingem! - szólt Edward fennkölt hangon, és bemasírozott a konyhába. - Kösz, hogy kimostad – mosolygott rám hálásan.
- Semmiség – legyintettem mosolyogva.
- Most mennem kell – nézett az órájára. - Majd még hívlak! - lépett elém, és lehajolt.
Megcsókolt, majd küldött egy puszit Nickynek, vigyorogva.
- Jól van. Most már menj! - szóltam közbe.
- Csak nem féltékeny vagy? - nézett rám Edward gúnyos vigyorral az arcán.
- De – bólintottam, majd megfogtam a kezét.
Elmosolyodott, és újra megcsókolt. Majd integetett Nicky-nek, és elment.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- Négy – felelte Nicky, miután egy pillantást vetett a mobilja kijelzőjére.
- Megyek fürdeni – álltam fel.
- Megyek én is – állt fel ő is.
Én csak bólintottam, és bementünk a fürdőbe. Megnyitottam a csapot, míg Nicky leült a szennyestartó tetejére. Levetkőztem, majd elkezdtem fürdeni. Addig Nicky csak beszélt, beszélt és beszélt.
Elmondta, hogy mi újság a szüleivel, meg a testvérével. Mesélt az ittlétéről, na meg a fiúkról. Én addig megmostam a hajam, lezuhanyoztam, majd magam köré csavartam egy törölközőt, és egy arcmaszkot varázsoltam az arcomra. Azt megvártam amíg megszárad, és Nicky továbbra is beszélt. Ezután még leborotváltam magam mindenhol, és megszárítottam a hajam, meg ki is vasaltam. Körülbelül hat körül végeztem mindennel.
Aztán a konyhában csináltunk tükörtojást, majd azt is megettük vacsorára. Aztán a szobámba mentünk, és én neki álltam rendet rakni. Összeszedtem a szobámba az összes szennyest, és szemetet. Azokat kivittem, és utána rendbe raktam a kacatjaimat, ruháimat.
Este nyolc körül Nicky megkért, hogy fessem ki a körmét, én pedig boldogan beleegyeztem. Mindent előpakoltam, őt pedig leültettem az ágyra. Elé raktam egy kis asztalt, majd elé ültem egy kis székre. Lereszeltem egy kicsit a körmét, és megtisztítottam. Majd megbeszéltük, hogy milyen legyen, és előpakoltam a megfelelő körömlakkokat.
- Na, tedd ide a kezed! - csaptam a köztünk lévő asztalra, és elővettem a fehér színű körömlakkot.
- És mi van veled? - kérdezte, miután letette a kezét az asztalra.
- Semmi – ráztam a fejem, és elkezdtem festeni a körmét. - Jól megvagyok. Megvagyunk.
- Tényleg, hogy álltok? - vigyorodott el.
- Jól – bólintottam. - Nagyonis jól.
- Mondhatok valamit? - kérdezte halkan, aggódó tekintettel.
- Persze – néztem föl rá egy pillanatra, aztán újra a körmére irányítottam a figyelmem.
- Eléggé furcsa a barátod. Mintha lenne valami, amiről eléggé mélyen hallgat.
Megállt bennem az ütő egy pillanatra. Tágra nyílt szemekkel néztem magam elé, és még a mozdulatban is megálltam. Majd aprón megráztam a fejem, és folytattam a munkám.
- És van egy olyan érzésem, hogy erről te is nagyon mélyen hallgatsz – folytatta. - Tudod jól, hogy nem akarok tolakodó lenni, csak érdekel. Aggódom, és tudod jól, hogy jobban meg tudlak védeni, ha tudok mindenről.
- Nicky – emeltem rá a tekintetem. - Nem kell megvédeni. Nincs, és nem is lesz semmi gond.
- Elmondod? - kérdezte nyugodt, és kérdő tekintettel.
- Ha nem mondod el senkinek – néztem vissza a körmére.
- Megígérem – felelte. - Bennem megbízhatsz, hisz tudod.
- Hát jó – sóhajtottam.
- Szóval...?
- Edward vámpír – hadartam halkan.
- Hogy mi?! - kiáltott fel kérdően, és hirtelen elhúzta a kezét. Kissé hátradőlt és kérdően nézett rám. Lesütöttem a szemeimet, és megtöröltem az orrom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése