91. rész

Egy hét telt el újabban. Rekordgyorsasággal múltak a percek, ami igazán jó volt, hisz sok minden történt.
 Sikeresen kifestettem a lakásom a saját ízlésemhez illően. A bútoraimat eladtam egy használt bútor kereskedőnek, és a pénzből megvettem az új bútoraimat. Szerencsére Matthew haverjai segítettek felcipelni az emeltre a bútorokat, így nem kellett egy kiló pénzt kifizetnem a munkásoknak. Természetesen ez volt  legjobb, hisz öt félmeztelen pasi cipelte a bútoraimat. Nickyvel meg csak meresztettük a szemünket. Igazán jó volt.
 A lakásom kész lett körülbelül öt nap alatt. A hétvégét Nickyvel töltöttem. Szombaton nagy bevásárláson voltunk, aztán kedden egy szépségkúrán vettünk részt. Ezeket is nagyon élveztem. Szóval, igazán jó hetet tudhattam magam mögött.
 Most szerda reggel volt. Körülbelül hét körül járhatott az idő, és én meg Matthew még mindig az ágyban voltunk. Ébren voltunk, csupán ágyban maradtunk.
- Mit csináljunk ma? - kérdezte Matthew, és végigsimított a vállamon.
- Nem tudom – feleltem. - Maradjunk egész nap itton. Az ágyban.
- Oké – mondta. - Maradjunk itt.
 Hümmögtem egyet. Matthew ekkor letolt a mellkasáról, melyen eddig pihentettem a fejem, és lefektetett maga mellé. Rám feküdt, és megcsókolt. Visszacsókoltam, és karjaimat a nyaka köré fontam. Kis idő múlva már a nyelveink táncot jártak, és a kezeink sem maradtak mozgás nélkül.

 Lesimogattam róla a pólóját, míg Matthew csak felhúzta az enyémet, így a hasam kilátszott. Ujjait végighúzta a hasamon, egészen a hátamig. Később lenyúltam a nadrágjához, és elkezdtem lehúzni róla, aztán ő is kikapcsolta az enyémet, de nem húzta le. Újra végigsimított a hasamon, és ment is egészen lejjebb, amikor felordított a csengőhangja. Legurult rólam, és felvette a telefonját.
- Igen? - szólt bele mély hangon, és megdörgölte az arcát szabad kezével.
 Én csak megsemmisülve feküdtem mellette. A tekintetem a plafonon maradt, és épp próbáltam megemészteni az előbb történteket, és azt is, hogy mi történhetett volna, ha tovább folytatjuk. Még a gondolattol is megborzongtam

- …
- Nem. A barátnőmnél vagyok – mondta, és a ''barátnő'' szónál elégedetten elmosolyodtam.
- …

- Hát persze.

- …
- Mi?! - döbbent le, mire kérdően néztem rá.
- …
- Úristen! Hát persze, hogy elvállaljuk – vigyorodott el.
- …
- Oké, rendben. Szólok a többieknek.
- …
- Olyan korán? - vonta fel a szemöldökét.
- …
- Jó, rendben – bólogatott hevesen. - Addigra elkészülünk, és nagyon köszönöm. A fiúk nevében is.
- …
- Még egyszer köszönöm. Viszont hallásra! - köszönt el hivatalosan, aztán letette a mobilját az éjjeliszekrényre.
- Ki volt az? - kérdeztem rekedt hangon.
 Vigyorgó arccal felém fordult, és boldogan a levegőbe bokszolt.
- Norah, el sem fogod hinni mi történt! - szólt, és kiugrott az ágyból.

- Mi történt? - vontam össze a szemöldökeimet, és felkönyököltem.
 Ő addigra felhúzta a nadrágját, és begombolta.

- Felkértek táncolni egy videóklipbe – felelte büszkén. - Holnapután megyünk a helyszínre.
- És hol fogtok forgatni? - kérdeztem mosolyogva.
 Ekkor hirtelen megfagyott. Tágra nyílt szemekkel nézett rám, és nyelt egy nagyot.
- Las Vegasba – felelte még mindig lefagyva. - És csak egy hét múlva jönnék vissza.
- Mi van? - ültem fel.
- Egy hét az egész – ismételte.
- És én itt maradok egyedül? - kérdeztem még mindig emelt hangon.
- Jajj, cica – sóhajtott, és bemászott mellém. - Kifogod bírni – simogatta meg az arcom. - Sean is jön, szóval, ott lesz neked Nicky. Moziztok, vásárolgattok, meg minden.
 Bólintottam.
- Ugye nem baj, hogy elmegyek? - kérdezte bánatosan.
- Nem, dehogy! - ráztam a fejem. - Menj nyugodtan – mosolyodtam el.
- Biztos? - vonta fel szemöldökét.
- Persze – bólogattam. - Majd elleszek Nickyvel, ahogy mondtad.
- Jó – bólintott. - Köszönöm – csókolt meg, aztán felállt. - Most haza kell mennem, de este átjövök – kacsintott rám.
- Jó – vigyorogtam.
 Újra megcsókolt, aztán kiment a szobából és pár perc múlva hallottam, hogy becsapódott a bejárati ajtót. Ezekszerint elment. Felsóhajtottam, és hátra dobtam magam az ágyra. Lehunytam a szemeimet, és vissza aludtam.

- Hiányozni fogsz! - suttogta Matthew, és miután kezébe vette az arcomat, megcsókolt.
- Te is nekem – sóhajtottam, és újra megcsókoltam.
 Ezt csináltuk már vagy tíz perce. Búcsúzkodtunk, hisz egy hétig nem fogunk találkozni.
- Ugye tudod, hogy nagyon büszke vagyok rád? - vigyorodtam el.
- Tudom – sóhajtott elégedetten, és homlokon csókolt.
- Matt, mehetnénk már? - kérdezte türelmetlenül Sean, aki épp a vécéről jött. - Lefogjuk késni a gépet.
 Matthew csak bemutatott neki, mire Sean morgott valamit és a konyhába ment, ahol Nicky volt.

- Minden szünetben felfoglak hívni, oké? - kérdezte.
- Oké – bólintottam, és a karjaimmal átöleltem a nyakát. - Majd telefonszexelhetnénk – súgtam a fülébe, de úgy, hogy ajkaim közben az füléhez értek.
 Kipattantak a szemei, és átölelte a derekam. Szorosan magához ölelt, és mindkét kezével belemarkolt a fenekembe.
- Alig várom – súgta úgy, ahogy én az előbb, és megcsókolta a nyakam.
 Felsóhajtottam, és szorosabban öleltem a nyakát.
- Ha Nicky-ék nem lennének itt, akkor már biztos letepertelek volna – suttogtam.
- Norah, ne húzd az agyam! - morogta. - Még a végén itt maradok.

- Jól van – engedtem el, és eltoltam magamtól.
- Mehetünk már? - hangzott fel újra Sean hangja, és kijött a konyhából Nicky-vel együtt.

- Mehetünk – bólintott Matthew, és a vállára dobta a sporttáskáját. - Csak engedd már meg, hadd búcsúzzak el a barátnőmtől!
- Én már tegnap megtettem – vigyorodott el Sean, és magához húzta Nicky-t egy csókra.
 Mi csak elnevettük magunkat, aztán újra megcsókoltuk egymást. Nicky-ék csak megköszörülték a torkukat, aztán eljöttek mellettünk. Megálltak az ajtó előtt, és vártak.
- Szóval, minden szünetben felfoglak hívni, jó? - kérdezte Matthew.

- Jó – bólintottam, és összekulcsoltam ujjaimat az övéivel.
- És nagyon, nagyon hiányozni fogsz!
- Te is nekem – mosolyodtam el halványan.

- Szia! - mosolyodott el és egy másodpercre ajkait az enyéimre nyomta.
 Utoljára megsimogatta az arcom, majd elment. Egyedül hagyott egy hétre. Fáradtan felsóhajtottam és a konyhába mentem enni valamit, hogy elüssem valamivel az időt.
 Percek alatt megcsináltam az ebédemet. Épp a müzlimbe – amit ebédeltem. - kanalaztam volna bele, amikor elkezdett rezegni a telefonom a zsebemben.
 Előhúztam és a kijelzőre néztem. '' Nicky hív” - állt a kijelzőn.

 Mi van? Máris hiánya van, és depressziós lett? - gondoltam, és elvigyorodtam. Végül megnyomtam a zöld gombot, és a fülemhez emeltem a telefonom.

- Viszek magammal egy száz darabos zsepi csomagot, meg egy sört, hogy kisírjuk a bánatunkat. Ja, meg cigit is – szóltam bele és elnevettem magam.
- Norah – szólt Nicky fojtott hangon. - Van egy kis gáz.
- Mi? Fel akarod vágni az ereidet, és nem jó a penge? Vigyek másikat? - kérdeztem, és újra felkacagtam.
- Nem – felelte. - Tényleg gáz van. Épp...
- Nem találod a vibrátorod? - szakítottam félbe. - Bocs, nincs nálam. Én inkább maradok az élethűbb szerszámnál – viccelődtem tovább, és újra nevettem a saját viccemen.
- Norah! - kiáltotta Nicky.
 Megugrottam, és kis híján eldobtam a telefonom.
- Mi van?! Minek kiabálsz?! Nem vagyok süket! - mondtam felháborodottan.
- Épp most találkoztam valakivel, akivel nem kellett volna. Egyenesen feléd tart, és...
 Ekkor csöngettek. Az ajtó felé néztem, és felpattantam a székből.
- Várjál! Csöngettek – mondtam, és a kilincsért nyúltam.
- Épp Edward megy fel hozzád – mondta Nicky, és e mondattal egy időben nyitottam ki az ajtót a látogatóm előtt.
 Nem hazudott Nicky. Tényleg ott volt Edward. Az ajtóm előtt állt, és halvány mosollyal nézett le rám.
 Eltátottam a szám, és kinyomtam a telefonom, köszönés nélkül. Leeresztettem magam mellé a kezem, és még mindig ledöbbenve néztem rá.
- Szia, Norah! - törte meg a csendet Edward. - Hoztam virágot – húzta ki a kezét a háta mögül, és az orrom alá nyomott egy csokor virágot. - És sütit – húzta elő a másik kezét, amelyben egy doboz volt pár sütivel tele.
 Bólintottam, és elálltam az ajtóból, hogy betudjon jönni.