Edward lágy simogatására ébredtem fel. Felnéztem rá, majd visszahanyatlottam a párnára, és nyakig magamra húztam a takarót.
- Ébredj fel! - nevetett, és befeküdt mellém.
- Mennyi az idő? - kérdeztem, illetve motyogtam.
- Öt.
- Sokat ittam? - dörszöltem meg az arcomat a két kezemmel.
- Nem igazán – felelte. - Igazából Nicky rúgott be nagyon, meg a barátnőid. Wanda, Flora és Vivien.
- Ők nem a barátnőim – mondtam, és Edwardra néztem.
- Pedig nagyon úgy tűnt, hogy ti jóba vagytok.
- Álbarátság – vontam meg a vállam, és simogatni kezdtem a karját, amely mellettem foglalt helyett.
- Örülsz annak, hogy Nicky hozzád költözik? - kérdezte, miközben a kezemet figyelte.
- Aha – feleltem, de fogalmam sem volt róla, hogy Nicky hozzám költözik. Aztán derengeni kezdett valami.
- Ébredj fel! - nevetett, és befeküdt mellém.
- Mennyi az idő? - kérdeztem, illetve motyogtam.
- Öt.
- Sokat ittam? - dörszöltem meg az arcomat a két kezemmel.
- Nem igazán – felelte. - Igazából Nicky rúgott be nagyon, meg a barátnőid. Wanda, Flora és Vivien.
- Ők nem a barátnőim – mondtam, és Edwardra néztem.
- Pedig nagyon úgy tűnt, hogy ti jóba vagytok.
- Álbarátság – vontam meg a vállam, és simogatni kezdtem a karját, amely mellettem foglalt helyett.
- Örülsz annak, hogy Nicky hozzád költözik? - kérdezte, miközben a kezemet figyelte.
- Aha – feleltem, de fogalmam sem volt róla, hogy Nicky hozzám költözik. Aztán derengeni kezdett valami.
- Van még egy szülinapi ajándékom – vigyorgott Nicky, miután átadta az ajándékát. Az öt doboz cigarettát, egy szexi fehérnemű szettet, és egy vásárlási utalványt, amelyen több dollár volt jelen.
- Igen? Mi az? - kíváncsiskodtam.
- Hozzád költözöm – hadarta, majd a nyakamba ugrott.
- Mi van? - értetlenkedtem.
- Forksba költözöm – felelelte. - Oda költözöm hozzád és Sandrához. Anyuék már megengedték, és Sandra is bele egyezett.
- Jujj, ez tök jó! - visítottam, és most én ugrottam a nyakába.
- Igen? Mi az? - kíváncsiskodtam.
- Hozzád költözöm – hadarta, majd a nyakamba ugrott.
- Mi van? - értetlenkedtem.
- Forksba költözöm – felelelte. - Oda költözöm hozzád és Sandrához. Anyuék már megengedték, és Sandra is bele egyezett.
- Jujj, ez tök jó! - visítottam, és most én ugrottam a nyakába.
- Holnap visszamegyünk Forksba – szólt Edward.
- Akkor hétfőn kimaradunk – vigyorogtam.
- Igen – bólintott. - Carlisle ír nekünk igazolást. És kedden se mész suliba, mert Alice-szel mész vásárolni. Ez az ő szülinapi ajándéka – forgatta a szemeit.
- Rendben – bólintottam.
Átöleltem a karját, mire ő egy puszit nyomott a fejemre.
- Aztán szép ruhákat vegyetek majd! - nevetett.
- Csak is olyanokat fogok venni. Csakhogy tetszek neked! - mondtam.
- Kösz – mosolygott. - Aludj vissza!
- Nem baj? - néztem fel rá.
- Dehogy – csókolta meg a homlokom. - Addig én olvasok! - nyúlt az éjjeli szekrényemre, és elvette róla a Dracula könyvemet.
- Rendben – bólintottam, majd lehunytam a szemem. Közelebb bújtam hozzá és pillanatok alatt el is aludtam.
- Akkor hétfőn kimaradunk – vigyorogtam.
- Igen – bólintott. - Carlisle ír nekünk igazolást. És kedden se mész suliba, mert Alice-szel mész vásárolni. Ez az ő szülinapi ajándéka – forgatta a szemeit.
- Rendben – bólintottam.
Átöleltem a karját, mire ő egy puszit nyomott a fejemre.
- Aztán szép ruhákat vegyetek majd! - nevetett.
- Csak is olyanokat fogok venni. Csakhogy tetszek neked! - mondtam.
- Kösz – mosolygott. - Aludj vissza!
- Nem baj? - néztem fel rá.
- Dehogy – csókolta meg a homlokom. - Addig én olvasok! - nyúlt az éjjeli szekrényemre, és elvette róla a Dracula könyvemet.
- Rendben – bólintottam, majd lehunytam a szemem. Közelebb bújtam hozzá és pillanatok alatt el is aludtam.
2 nappal később
- Igyekezz már, Norah! - szólt rám tizedjére Alice, miközben én épp a farmeromat húztam fel magamra. - Komolyan, hogy tudsz ilyen lassú lenni?
- Talán mert nem vagyok vámpír – feleltem.
- Akkor ezen segíteni kéne már. Komolyan nem értem, hogy Edward, hogy bírja ezt a lassúságot – csóválta a fejét rosszalóan.
- Türelmes – vontam meg a vállam, és vadul átfésültem a hajam. - Mehetünk – fordultam felé kész cuccban.
- Ennyi idő alatt már vagy hat állatnak kiszívtam a vérét – motyogta, mire én felkacagtam, és együtt kimentünk a kocsihoz.
- És milyen ruhákat veszünk? - kérdeztem immár a kocsiban, miközben a tornacipőm füzőjét kötöttem össze.
- Jókat – felelte tömören.
- Az mit takar?
- Olyanokat, amik Edwardnak is tetszenek.
- És amik kényelmesek is – folytattam.
- Az itt most mellékes.
Egy óra alatt Seattle-be értünk. Beszaladtunk a plázába, hogy el ne ázzunk – mert közben a hó is esni kezdett. Elsőnek egy cipő boltba tértünk be.
Elmondtuk – illetve csak én – hogy milyen cipőt szeretnénk. Fehéret, és sportcipőt, ami kényelmes. Az eladó azonnal az egyik falhoz vezetett, amelyet beterítettek a fehér sportcipők.
- Ez szerintem nagyon menő – vett le az álványról egy fehér Nike sport cipőt.
A tekintetem akaratlanul és végig suhant az eladó srácon. Egy fejjel magasabb volt, és izmos. A feje kopaszon csillogott. Fekete trikót, és sötét farmert viselt. A cipője pedig pont olyan volt, mint amilyet a kezében tartott.
- Norah? - nézett rám Alice fanyarul.
Neki egyáltalán nem tetszettek a sportcipők, amit a srác mutatott.
- Van harmincnyolcas méretben? - néztem az eladó fiúra.
- Persze – bólintott, majd visszarakta a cipőt a helyére, és lehajolt a dobozokhoz.
A lélegzetem is elállt amikor a srác lehajolt, így megtudtam lesni a fenekét. Alice a könyökével megbökte a karomat, így én azonnal felébredtem a bámulásomból. Bocsánatkérően ránéztem, ő pedig rosszalóan megcsóválta a fejét.
- Ez nyolcas – egyenesedett fel a srác. - Felpróbálod? - kérdezte, miközben megnézte a doboz tartalmát.
- Igen – válaszolt helyettem Alice.
- Melyikőtöknek lesz a cipő? - nézett ránk a fiú.
- Nekem – feleltem.
- Akkor gyere – intett a fejével, és elkísért minket az egyik székhez.
Automatikusan beleültem és lehúztam magamról a torna cipőmet. Eközben a srác kivette a cipőt a dobozból, és kivette belőle az összegyűrt papírokat.
- Tessék – nyújtotta a cipőt.
Mosolyogva elvettem tőle és felhúztam a lábamra. Felálltam és járkálni kezdtem benne, és időközben megnéztem a tükörben is.
- Szerintem ez jó – mondtam, és még egyszer belenéztem a tükörbe.
- Biztos? - kérdezte Alice. - Nem nyomja a lábad, vagy a sarkad? - kérdezte aggodalmasan.
- Nem – ráztam a fejem vigyorogva. - Kényelmes.
- Akkor ezt megvesszük – nézett az eladóra Alice.
- Lesz még valami? - kérdezte a srác, miután levettem a lábamról a sportcipőt.
- Még nézelődünk – feleltem, majd megfogtam Alice kezét és elhúztam a falhoz, ahol előbb álltunk.
- Láttam, hogy nézted a fiút – jegyezte meg Alice.
- Nézni szabad, nem? - néztem szórakozottan Alice-re.
- Szabad – bólintott egyetértően. - De Edwardnak nem tetszene ez.
- De Edward nem tudja meg.
- Tartom a szám!
- Kösz.
- Amúgy – kezdte Alice -, csak sportcipőket veszünk? - fintorodott el.
- Nem – ráztam a fejem. - Veszünk elegánsabb cipőket is.
- Abba király vagyok – vigyorgott.
- Abban biztos voltam – nevettem.
- Tudtatok választani? - jelent meg az eladó srác. Futólag ránéztem a mellém lógó névjegykártyára, amin a neve volt. Christiannak hívták a sráct.
- Öhm... - gondolkoztam. - Igazából még nem nagyon találtunk semmit – néztem fel a falra, amikor megpillantottam az egyik cipőt. - Bár ez tetszik – álltam lábujjhegyre és levettem a cipőt.
- Jó választás – csettintet a nyelvével Christian. - Adidas „Superstar” bőrcipő. Strapabíró gumi talppal, felsőrészén valódi bőrrel.
- Alice? - tekintettem Alice-ra kérdően.
- Nekem nem tetszik – tette karba kezeit Alice.
- Megvesszük – jelentettem ki, miközben megbabonázva néztem a fehér sportcipőt.
- Ebből is nyolcas kell, ugye? - mosolygott Christian.
- Igen – bólintottam, és a kezébe adtam a cipőt.
Megkereste a dobozt, majd a pulthoz ment és a másik cipős doboz mellé tette. Végül újra mellettünk termett.
- Na, ez tetszik – szólt Alice, és levett a falról egy fekete cipőt.
- Adidas „Ulama” bőrcipő, gumi talppal. Valódi bőr – magyarázta, de erre a cipőre nem mondta, hogy jó választás.
- Norah? - nézett rám Alice.
- Tetszik – bólintottam.
A cipő fekete színű volt a többivel ellentétben. Keskeny fazonú, és kényelmesnek tűnt.
- Ezt is megvesszük – mondtam.
Christian bólintott, előkereste a dobozt és a pultra tette.
- Lesz még valami? - kérdezte Christian.
- Igen – bólintott Alice. - Nincs valami elegánsabb cipő?
- De, van – bólintott Christian, majd elvezetett egy másik falhoz, amit beterítettek a magassarkú cipők. - Most igazán csizmák vannak. Hisz tél van – nevette el magát.
- Alice – fordultam felé. - Ebben te vagy a szakértő.
- Te mit ajánlasz, Christian? - vigyorgott Alice.
- Hát öhm... - pirult el Christian, és a cipők felé fordult. - Ez például nagyon szexi – emelt le a falról egy csizmát.
Antracit színű volt a cipő. Szintetikus anyagból volt, díszpánttal, szabályozható csatokkal. Nagyon jól nézett ki ez a csizma.
- Tetszik – feleltük egyszerre.
- Akkor ezt is megveszitek – vigyorgott Christian, és miután megtalálta a dobozát, a pulthoz vitte.
- Szerintem itt végeztünk – néztem Alice-re.
- Szerintem is – bólintott egyetértően, és a pénztárhoz mentünk kifizetni a cipőket.
- Kösz, hogy nálunk vásároltatok – mosolygott a srác, miután a kezünkbe adott két szatyrot.
- Mi köszönjük, hogy segítettél – mosolyogtam bájosan.
- Szia! - vigyorgott Alice, majd megfogta a kezem és kihúzott az üzletből.
Ezután bementünk egy ruha boltba. Amint beléptünk azonnal megpillantottam álmaim bőrdzsekijét.
- Ez isteni, Alice – vettem kézbe a dzsekit.
- Nem rossz. Nem rossz – ingatta a fejét Alice.
- Segíthetek? - jelent meg egy apró, szőke hajú lány.
- Igen – bólintott Alice. - Felsőket jöttünk venni. Neki – mutatott rám.
- Ez a dzseki például tetszik – feleltem, majd magamra húztam.
Bőrdzseki volt. Fekete színű, motoros stílusú volt, kötött passzékkal, divatos cipzárakkal, váll lappal.
- Jól áll – szólt Alice.
- Akkor ezt megvesszük – vettem le magamról, majd a szőke csaj elvette tőlem a dzsekit.
Ezután újra belevetettük magunkat a vásárlásba. Több üzletbe is bementünk, ahonnan aztán több, mint két szatyorral távoztunk. Vettük egy csomó felsőt. Az elegánsabb darabokat Alice választotta, míg a sportosabbakat pedig én. De valahogy mégis közös nevezőre tudtunk jutni.
Aztán betértünk egy másik üzletbe, ahol vettünk egy csomó nadrágot. Vettünk két farmer nadrágot, két Adidas egyenes szárú nadrágot, egy fehér bermudát, egy sötétzöld rövidnadrágot, és egy szürke, enyhén bővülő szoknyát.
- Talán mert nem vagyok vámpír – feleltem.
- Akkor ezen segíteni kéne már. Komolyan nem értem, hogy Edward, hogy bírja ezt a lassúságot – csóválta a fejét rosszalóan.
- Türelmes – vontam meg a vállam, és vadul átfésültem a hajam. - Mehetünk – fordultam felé kész cuccban.
- Ennyi idő alatt már vagy hat állatnak kiszívtam a vérét – motyogta, mire én felkacagtam, és együtt kimentünk a kocsihoz.
- És milyen ruhákat veszünk? - kérdeztem immár a kocsiban, miközben a tornacipőm füzőjét kötöttem össze.
- Jókat – felelte tömören.
- Az mit takar?
- Olyanokat, amik Edwardnak is tetszenek.
- És amik kényelmesek is – folytattam.
- Az itt most mellékes.
Egy óra alatt Seattle-be értünk. Beszaladtunk a plázába, hogy el ne ázzunk – mert közben a hó is esni kezdett. Elsőnek egy cipő boltba tértünk be.
Elmondtuk – illetve csak én – hogy milyen cipőt szeretnénk. Fehéret, és sportcipőt, ami kényelmes. Az eladó azonnal az egyik falhoz vezetett, amelyet beterítettek a fehér sportcipők.
- Ez szerintem nagyon menő – vett le az álványról egy fehér Nike sport cipőt.
A tekintetem akaratlanul és végig suhant az eladó srácon. Egy fejjel magasabb volt, és izmos. A feje kopaszon csillogott. Fekete trikót, és sötét farmert viselt. A cipője pedig pont olyan volt, mint amilyet a kezében tartott.
- Norah? - nézett rám Alice fanyarul.
Neki egyáltalán nem tetszettek a sportcipők, amit a srác mutatott.
- Van harmincnyolcas méretben? - néztem az eladó fiúra.
- Persze – bólintott, majd visszarakta a cipőt a helyére, és lehajolt a dobozokhoz.
A lélegzetem is elállt amikor a srác lehajolt, így megtudtam lesni a fenekét. Alice a könyökével megbökte a karomat, így én azonnal felébredtem a bámulásomból. Bocsánatkérően ránéztem, ő pedig rosszalóan megcsóválta a fejét.
- Ez nyolcas – egyenesedett fel a srác. - Felpróbálod? - kérdezte, miközben megnézte a doboz tartalmát.
- Igen – válaszolt helyettem Alice.
- Melyikőtöknek lesz a cipő? - nézett ránk a fiú.
- Nekem – feleltem.
- Akkor gyere – intett a fejével, és elkísért minket az egyik székhez.
Automatikusan beleültem és lehúztam magamról a torna cipőmet. Eközben a srác kivette a cipőt a dobozból, és kivette belőle az összegyűrt papírokat.
- Tessék – nyújtotta a cipőt.
Mosolyogva elvettem tőle és felhúztam a lábamra. Felálltam és járkálni kezdtem benne, és időközben megnéztem a tükörben is.
- Szerintem ez jó – mondtam, és még egyszer belenéztem a tükörbe.
- Biztos? - kérdezte Alice. - Nem nyomja a lábad, vagy a sarkad? - kérdezte aggodalmasan.
- Nem – ráztam a fejem vigyorogva. - Kényelmes.
- Akkor ezt megvesszük – nézett az eladóra Alice.
- Lesz még valami? - kérdezte a srác, miután levettem a lábamról a sportcipőt.
- Még nézelődünk – feleltem, majd megfogtam Alice kezét és elhúztam a falhoz, ahol előbb álltunk.
- Láttam, hogy nézted a fiút – jegyezte meg Alice.
- Nézni szabad, nem? - néztem szórakozottan Alice-re.
- Szabad – bólintott egyetértően. - De Edwardnak nem tetszene ez.
- De Edward nem tudja meg.
- Tartom a szám!
- Kösz.
- Amúgy – kezdte Alice -, csak sportcipőket veszünk? - fintorodott el.
- Nem – ráztam a fejem. - Veszünk elegánsabb cipőket is.
- Abba király vagyok – vigyorgott.
- Abban biztos voltam – nevettem.
- Tudtatok választani? - jelent meg az eladó srác. Futólag ránéztem a mellém lógó névjegykártyára, amin a neve volt. Christiannak hívták a sráct.
- Öhm... - gondolkoztam. - Igazából még nem nagyon találtunk semmit – néztem fel a falra, amikor megpillantottam az egyik cipőt. - Bár ez tetszik – álltam lábujjhegyre és levettem a cipőt.
- Jó választás – csettintet a nyelvével Christian. - Adidas „Superstar” bőrcipő. Strapabíró gumi talppal, felsőrészén valódi bőrrel.
- Alice? - tekintettem Alice-ra kérdően.
- Nekem nem tetszik – tette karba kezeit Alice.
- Megvesszük – jelentettem ki, miközben megbabonázva néztem a fehér sportcipőt.
- Ebből is nyolcas kell, ugye? - mosolygott Christian.
- Igen – bólintottam, és a kezébe adtam a cipőt.
Megkereste a dobozt, majd a pulthoz ment és a másik cipős doboz mellé tette. Végül újra mellettünk termett.
- Na, ez tetszik – szólt Alice, és levett a falról egy fekete cipőt.
- Adidas „Ulama” bőrcipő, gumi talppal. Valódi bőr – magyarázta, de erre a cipőre nem mondta, hogy jó választás.
- Norah? - nézett rám Alice.
- Tetszik – bólintottam.
A cipő fekete színű volt a többivel ellentétben. Keskeny fazonú, és kényelmesnek tűnt.
- Ezt is megvesszük – mondtam.
Christian bólintott, előkereste a dobozt és a pultra tette.
- Lesz még valami? - kérdezte Christian.
- Igen – bólintott Alice. - Nincs valami elegánsabb cipő?
- De, van – bólintott Christian, majd elvezetett egy másik falhoz, amit beterítettek a magassarkú cipők. - Most igazán csizmák vannak. Hisz tél van – nevette el magát.
- Alice – fordultam felé. - Ebben te vagy a szakértő.
- Te mit ajánlasz, Christian? - vigyorgott Alice.
- Hát öhm... - pirult el Christian, és a cipők felé fordult. - Ez például nagyon szexi – emelt le a falról egy csizmát.
Antracit színű volt a cipő. Szintetikus anyagból volt, díszpánttal, szabályozható csatokkal. Nagyon jól nézett ki ez a csizma.
- Tetszik – feleltük egyszerre.
- Akkor ezt is megveszitek – vigyorgott Christian, és miután megtalálta a dobozát, a pulthoz vitte.
- Szerintem itt végeztünk – néztem Alice-re.
- Szerintem is – bólintott egyetértően, és a pénztárhoz mentünk kifizetni a cipőket.
- Kösz, hogy nálunk vásároltatok – mosolygott a srác, miután a kezünkbe adott két szatyrot.
- Mi köszönjük, hogy segítettél – mosolyogtam bájosan.
- Szia! - vigyorgott Alice, majd megfogta a kezem és kihúzott az üzletből.
Ezután bementünk egy ruha boltba. Amint beléptünk azonnal megpillantottam álmaim bőrdzsekijét.
- Ez isteni, Alice – vettem kézbe a dzsekit.
- Nem rossz. Nem rossz – ingatta a fejét Alice.
- Segíthetek? - jelent meg egy apró, szőke hajú lány.
- Igen – bólintott Alice. - Felsőket jöttünk venni. Neki – mutatott rám.
- Ez a dzseki például tetszik – feleltem, majd magamra húztam.
Bőrdzseki volt. Fekete színű, motoros stílusú volt, kötött passzékkal, divatos cipzárakkal, váll lappal.
- Jól áll – szólt Alice.
- Akkor ezt megvesszük – vettem le magamról, majd a szőke csaj elvette tőlem a dzsekit.
Ezután újra belevetettük magunkat a vásárlásba. Több üzletbe is bementünk, ahonnan aztán több, mint két szatyorral távoztunk. Vettük egy csomó felsőt. Az elegánsabb darabokat Alice választotta, míg a sportosabbakat pedig én. De valahogy mégis közös nevezőre tudtunk jutni.
Aztán betértünk egy másik üzletbe, ahol vettünk egy csomó nadrágot. Vettünk két farmer nadrágot, két Adidas egyenes szárú nadrágot, egy fehér bermudát, egy sötétzöld rövidnadrágot, és egy szürke, enyhén bővülő szoknyát.
- Alice, én ezt fel nem veszem! - ellenkeztem.
Alice venni akart nekem egy Playboy márkájú, farmer miniszoknyát, amely eléggé rövid volt.
- Ne butáskodj már! - szólt Alice. - Edwardnak tetszene.
- Hát jó – sóhajtottam. - De csakis Edwad miatt.
- Örülök, hogy így megértjük egymást – vigyorgott.
Kifizettük a szoknyát, majd utána betértünk egy fehérnemű üzletbe. Kapásból vettünk egy csomó tangát, csipő fazonú bugyikat, francia bugyikat és stringeket, amelyek kétségkívűl nagyon szexik voltak. Aztán vettünk melltartókat is. Push-upokat, pánt nélkülieket, amelyek ugyanúgy szexik és mintásak voltak, mint az alsóneműk. Végül Alice vett nekem pár harisnya tartót, egy szexi hálóinget, és egy kombinét, egy szatén anyagú miniszoknyát, egy lakk alsót, amelyek nagyon tetszenek majd Edwardnak.
Boldog arccal távoztunk a fehérnemű üzletből, és betértünk egy kiegészítős üzletbe. Kapásból vettünk négy táskát, egy bőrkesztyűt, két övet és még sokféle kiegészítőt.
Alice venni akart nekem egy Playboy márkájú, farmer miniszoknyát, amely eléggé rövid volt.
- Ne butáskodj már! - szólt Alice. - Edwardnak tetszene.
- Hát jó – sóhajtottam. - De csakis Edwad miatt.
- Örülök, hogy így megértjük egymást – vigyorgott.
Kifizettük a szoknyát, majd utána betértünk egy fehérnemű üzletbe. Kapásból vettünk egy csomó tangát, csipő fazonú bugyikat, francia bugyikat és stringeket, amelyek kétségkívűl nagyon szexik voltak. Aztán vettünk melltartókat is. Push-upokat, pánt nélkülieket, amelyek ugyanúgy szexik és mintásak voltak, mint az alsóneműk. Végül Alice vett nekem pár harisnya tartót, egy szexi hálóinget, és egy kombinét, egy szatén anyagú miniszoknyát, egy lakk alsót, amelyek nagyon tetszenek majd Edwardnak.
Boldog arccal távoztunk a fehérnemű üzletből, és betértünk egy kiegészítős üzletbe. Kapásból vettünk négy táskát, egy bőrkesztyűt, két övet és még sokféle kiegészítőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése