95. rész

Öt hónappal később

- Semmi kedvem dolgozni menni – sóhajtott Matthew fáradtan.
- Muszáj – mondtam, és megigazítottam a kabátja gallérját. - Holnap szombat van. Bírd ki még ezt a napot!

- Inkább itthon maradnék veled – suttogta, és magához húzott.
 Karjaival átölelt, és fejét a vállamra hajtotta. Majdnem hátra estem a hirtelen jött súlytól, de sikeresen megtartottam magam. Megszokásból a karjaim a teste köré fonódtak, és közben próbáltam lenyelni a torkomban lévő gombócot.

- Szeretlek – szólt, és megcsókolta a nyakam.

- Én is – feleltem, de azt, hogy „ szeretlek” már nem tudtam mondani. Már hetek óta nem.
- Most már tényleg megyek – mondta, és eltolt magától. - Hatra itthon vagyok – mosolygott, majd egy pillanatig ajkait az enyéimre nyomta, aztán kilépett az ajtón.
 Megfagyva álltam az ajtó előtt. Valóban jó az, amit csinálok? Megráztam a fejem, és kimentem az erkélyre. Az alacsony, fonott asztalon volt a majdnem üres cigarettás doboz. Kivettem belőle egy szálat, és rágyújtottam. Hátamat az üveg ablaknak támasztottam, és az agyam akaratlanul is járni kezdett.

 Minden öt hónappal kezdődött. Matthew elutazott Las Vegasba egy hétre, mire jött Edward engem pátyolgatni. Egész héten velem volt, és a hét minden napján megcsaltam Matthew-t. Először óriási bűntudatot hordoztam magamban, míg végül már nem. Már csak a szívem szorult össze, amikor szegény Matthew-ra gondoltam, és arra, hogy milyen ostoba játékot űzök vele. Persze ő semmiről sem tudott. Csak Nicky tudott ezekről, de ő jó barátnő és egyben testvérhez illően tartotta a száját, és ha kellett, akkor eléggé letolt a hülyeségeimért.
 Ezután az egy hét után sokáig nem láttam Edwardot. Talán egy-két hónapig, amikor egyszer csak felbukkant egy kerti partin, amit volt osztálytársaink – Angela és Ben szervezett meg, osztálytalálkozó gyanánt.

 Angela szüleinek kertjében álltam, kezemben egy pohárral, amiben bor volt, amit nem szerettem. Unottan néztem a volt osztálytársaimat, és gyűlölködő tekintettel néztem Bellát, aki önfeledten kacarászott Jessicáékkal.
 Mindenki itt volt, még Cullenék is eljöttek. De most nem láttam őket, nem mintha hiányoltam volna őket.
 Bele ittam a borba, és el is fintorodtam. Gyűlöltem a bort, de azért még egyszer bele ittam a piába.

- Elmúltál már tizennyolc? - kérdezte mögöttem egy bársonyos és mély hang.

 A szívem nagyot dobbant.
- Te tudod a legjobban – mondtam, és hátra fordultam. - Edward – tettem hozzá.
 Edward csak elmosolyodott, és mellém lépett.

- Hogy vagy? - kérdezte, és a körülöttünk lévő emberekre nézett egy-egy másodpercre.

- Csodásan – feleltem cinikusan, és leraktam a mellettem lévő asztalra a poharam. - És te? - kérdeztem, és felnéztem rá.
- Voltam már jobban is – vonta meg a vállát.
 Nem akartam kíváncsiskodó béka lenni, de nem tudtam tartani a szám:
- Valami gond van? - kérdeztem aggodalmasan, és megsimogattam a vállát.

 Megborzongott, és a levegő egyből más lett.
 Lenézett rám, és mélyen a szemembe nézett. A világ azonnal megszűnt körülöttem, és legszívesebben megcsókoltam volna őt, de nem tehettem meg.

- Hiányzol, Norah! - súgta. - Amióta elbúcsúztunk, azóta mindig rád gondolok. Még mindig szeretlek, és nem akarlak soha többé elhagyni. Már nem tudom távol tartani magam tőled – magyarázta el gyorsan, és suttogva. - Megtudod ezt érteni?
 Csillogó szemekkel néztem rá. A torkomban fojtogató gombóc kelt életre, és a szívem őrült tempóban kezdett dobogni. A mellkasomban az üresség izzani kezdett, és a gyomromban észbontó érzés cikázott körbe-körbe.
- Hát akkor ne tedd – feleltem biztatóan. - Én is szeretlek – súgtam neki meghatott könnyekkel a szememben.

 Elmosolyodott.

- Azt hiszem, több hónap után, jól érzem magam. Határozottan jól – sóhajtott. - Már nem lyukas a tüdőm – nézett el másfelé és önfeledten mosolygott.
 Elnevettem magam, majd hirtelen megragadtam a kezét és beráncigáltam a házba, egyenesen a vécébe. Magunkra zártam az ajtót, és szinte láthatatlanul gyors módon vettem le a toppomat, és ugrottam Edward nyakába, hogy beteljesedjen rég elfeledett és tiltott szerelmünk. És újra értelmet nyert a kapcsolatunk jelmondata: A tiltott gyümölcs a legédesebb.

 Ezután az eset után még egy hétig nem találkoztunk, amikor egyszer csak Edward betoppant a lakásomba, és bejelentette, hogy velem akar lenni, mindegy milyen módon. Én pedig szerelmes liba módon a karjaiba omlottam, és meghatottan bele egyeztem a kapcsolatunk újra kezdésébe. Ez volt öt hónapja, és az öt hónapon keresztül szinte mindennap átjött hozzám. Délután fél négykor ide jött, és fél hatkor lelépett. Ez idő alatt Matthew dolgozott, így bátran lehettünk együtt.
 Erről a tiltott kapcsolatunkról csak Nicky és a szüleim tudtak, na meg a többi Cullen, kivéve Bella. Ő mit sem sejtve éldegélt Cullenékkel vámpírként. Edwarddal még mindig együtt volt, de Edward elmondása szerint, nem úgy, mint egy igazi pár. Csupán egy-két csók csattan el köztük, és kész. Én pedig vakon hittem neki. Na, és Matthew?
 Matthew-val nagyon jóba voltam. Sose veszekedtünk, mindig kijöttünk egymással. Sokat beszélgettünk, de ezek a beszélgetések inkább felszínesek voltak. Csak az aktuális dolgokról beszéltünk. Család, haverok, filmek, zene, stb. Szóval, egyáltalán nem ismertük egymást. Nem ismertem a régi barátait, és a régi életét. Csak a mostani barátait ismertem, és a mostani életét, amelyben folyamatosan rész vettem. És ez az ő részéről is így volt.
 Persze Edwarddal más volt a helyzet. Edward mindent tudott rólam. Ismerte a múltamat, a jelenemet és a jövőmet is, hisz mindent megosztottam vele. Vele sokat veszekedtem, de utána mindig szép volt a békülés.

 Szóval, mindent összefoglalva még mindig Matthew-val voltam, és közben Edwarddal csaltam. És nekem így volt a legtökéletesebb.

 Hallottam, ahogy zörög a kulcs a zárban és végül kinyitódik az ajtó. Léptek zaja közeledett, míg végül meg nem láttam Edwardot az erkélyajtóban.

- Szia! - mosolygott rám, és adott egy csókot, majd leült az erkélyajtó baloldalán lévő fonott székbe. - Mizujs? - kérdezte, és kipakolta az asztalra a mobilját és a pénztárcáját.
- Semmi – ráztam a fejem mosolyogva. Mindig feldobott a jelenléte. - Vártalak – pillantottam rá, aztán újra a távolt kezdtem szemlélni.
- Bocs, hogy késtem, csak Bella feltartott – forgatta a szemét. - Századjára kérdezte meg a mai napon, hogy megyünk-e este vadászni. Én pedig századjára mondtam el neki, hogy igen, vadászunk.
 Edward mindent megosztott velem, és sosem mellőzte Bellát. Engem ez nem zavart, inkább örültem neki, hogy nem titkolózik előttem. Bár a részemről más volt. Én sose beszéltem neki Matthew-ról, és ő se faggatott. Csak néhány alapvető kérdést kérdezett róla: Mikor megy?, Mikor jön?, Hova megy?, stb.
- Igazából csak öt percet késtél – szóltam. - Semmi gond – mosolyogtam rá melegen.
- Mit csinálunk ma? - kérdezte, és felnézett rám.
 Amikor Edward nálam volt, akkor nem mindig szexeltünk. Általában segített nekem bevásárolni, takarítani, és még sok minden mást. Úgy voltunk, mint egy igazi pár, így volt olyan, hogy csak elmentünk sétálni egy fél órára.
- Nem tudom – vontam meg a vállam, és beleszívtam a cigibe. - Mit csináljunk? - pillantottam rá egy pillanatra, és eloltottam az asztalon lévő hamutartóba a cigarettámat.
- Először is öltözz fel, mert megfogsz fázni – szólt rám szigorú arccal és mély hanggal.
- Oké, apu – vigyorogtam.

- Szerencséd, hogy nem az apád vagyok, mert már biztos a térdemre fektettelek volna – felelte, és rácsapott a fenekemre, mikor elmentem mellette.
 Felnevettem, és megvártam, amíg bejön. Ő belépett a lakásba, és becsukta az erkélyajtót. Aztán felém fordult, és kérdően nézett rám

- Oké, apu – bólintottam vigyorogva. - Bocsi, apu – bólintottam újra. - Tedd meg, apu! - sóhajtottam fel kéjesen és hangosan.

 Újra felszaladt a szemöldöke, és elvigyorodott. Megcsókolt, majd jobb kezével belemarkolt a fenekembe, és a falnak nyomott.

- Nadrágon keresztül is érzem, hogy milyen hideg a feneked – súgta két csók között.
- Na, ennyit a romantikáról – nevettem el magam, majd eltoltam Edwardot és bementem a fürdőbe. Ő pedig követett.
- Fürdeni fogsz? - kérdezte és leült a lehajtott vécéülőkére, miután megnyitottam a forró vizet.
- Nem. Táncolni fogok – forgattam a szemeimet.

- Jó lenne – bólogatott vigyorogva, miközben maga elé bámult. Nyilván elképzelte ezt a táncos dolgot. - Te jó ég! - kiáltott fel ijedten és a szívéhez kapott, mikor felnézett és meglátta, hogy már anyaszült meztelen vagyok.
- Mi van? - néztem rá, és bele másztam a forró vízzel teli kádba. - Láttál már meztelenül – vigyorodtam el, és átöleltem felhúzott térdeimet.
- Igen, láttalak – bólintott, és felszedte a ruháimat a földről. - De eddig nem lepődtem meg ennyire – mosolygott, és bele szagolt a bugyimba, aztán a szennyesbe dobta.
- Nem akarsz velem fürdeni? - kérdeztem, és felkötöttem a hajam egy kontyba a fejem tetejére. - Jó meleg a víz – vigyorogtam, és végigsimítottam a habos vízen.

 Felsóhajtott, majd elkezdett vetkőzni. Gyorsan lehúzta magáról a pólóját, aztán a nadrágját, és végül az alsónadrágját. Zavartan kaptam el a tekintetem, mikor szembe néztem merevedő férfiasságával.
 Edward belemászott a kádba, és lassan beleült a vízbe. A víz csupán a bordája aljáig ért, míg nekem a nyakamig. De végül is én feküdtem, míg ő ült. Elmosolyodtam, mikor végül rendes ülőhelyzetbe küzdötte magát.
- Kellemes – szólt elismerően, és ő is végigsimított a habos vízen.

 Bólintottam, és feljebb ültem, hogy kényelmesen üljön ő is, de víz így is takarta mellem. A lábaink egymásba voltak fonódva, úgy ahogy a tekintetünk is.
- Most melegem van, vagy tényleg meleg van itt? - kérdezte Edward, és bele túrt a hajába.
 Én csak felnevettem, és felhúztam az egyik lábam, így a hófehér térdem kilátszódott a vízből. Edward megsimogatta a vizes bőrfelületet, mire engem kirázott a hideg. Fél oldalas mosolyra húzta a száját, és ujjaival sétálgatni kezdett a térdemen. Mosolyogva néztem ujjai mozgását, és közben próbáltam visszatartani feltörekvő hangos sóhajaimat.

 Lehunytam a szemeimet, és beleharaptam az alsó ajkamba. Ekkor egy kellemes érintést véltem felfedezni egy pillanatra a leggyengébb pontomon. Összeszorítottam az ölem, és próbáltam visszatartani a nyögésemet. Újra éreztem a kellemes érintést, amit követett egy gonosz kuncogás.

 Kinyitottam a szemem, és Edward kifejezéstelen arccal nézett rám, és közben a szeme kinevetett. Összevont szemöldökkel néztem rá. Harmadjára is éreztem a kellemes érintést, ami most sokkal erősebb volt. Végül rájöttem, hogy mi volt az.
- Vedd el innen a lábad, Edward! - fújtattam, és bele se mertem gondolni, hogy milyen fejet vághattam, amíg csukva volt a szemem és Edward szó szerint a lábfejével kényeztetett.

- Milyen lábat? - kérdezte ártatlanul, de azért még jobban nekem nyomta a lábát.

 Felháborodottan néztem rá, hogy van képe letagadni a tettét, majd mindkét kezemet a vízbe merítettem. Edward csak akkor húzta vissza nevetve a lábát, amikor úgy csináltam, mint aki halat akarna fogni, és közben a férfiasságát markoltam meg.
- Ez nem vicces, Edward! - szóltam rá haragosan. - Ne most kóstolgass!
- Pedig nem lenne ellenemre egy kis kóstolgatás – felelte egy fél oldalas mosollyal, és rám kacsintott.
- Felejtsd el! - csóváltam a fejem, és hátra dőltem.

- Na, mit kérsz? - kérdezte Edward cseverésző hangon, és derékig eltűnt a hűtő ajtó mögött.
 Alig fél órával ezelőtt szálltunk ki a kádból, miután megmostuk egymás haját, és hátát. Most éppen a konyhában ültünk, és Edward épp megetetni próbált.

- Nem kérek semmit – vontam meg a vállam, és unott fejjel a fekete pultra könyököltem.

- Tojást? - kérdeztem felém fordulva, és felmutatott mindkét kezével két-két tojást.
- Ha nem égeted oda – feleltem.
- Nem fogom – rázta a fejét. - Rántottát csinálok, jó?
- Jó – bólintottam.

 Edward csak rám kacsintott, és előpakolta a szükséges cuccokat, míg én csak mosolyogva néztem őt. Épp mondani akartam volna valami frappánsat, amikor hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó, és utána egyből megjelent Matthew.
- Szia..sztok! - kezdte jókedvűen, de amikor meglátta Edwardot a gáztűzhely mellett, azonnal elpárolgott ez az isteni kedv.
 Edward megfagyva nézett Matthew-ra, úgy ahogy én is. Nagyot nyeltem, és próbáltam állni Matthew gyanakvó és rosszat sejtő tekintetét. És közben visszavontam azt a gondolatot, miszerint én vagyok a világ legszerencsésebb embere. Mert nem voltam az. Én a világ legszerencsétlenebb embere voltam, legalábbis jelenleg.