– Be szeretnélek mutatni valakinek – szólt Edward, majd kézen fogott és kihúzott a tömegből, ki a verandára.
A ház előtt csak páran álltak. Mindenki poharat szorongatott a kezében, és épp beszélgetett valakivel. Edward nem állt meg, tovább húzott maga után, mígvégül el nem értük az erdő szélét, ahol ijesztően sötét volt.
Ott állt három lány. Illetve vámpír. Bőrük ezüst volt a csillagfényben, és hosszú, szőke fürtjeik pedig fakón fénylettek, majdnem rózsaszínen az eperszín árnyalatukkal. Borostyán szemeik megcsillantak, ahogy megláttak minket – kézen fogva, és telt ajkaik lassan kifeszültek egy mosolyba.
- Hölgyeim! - szólt Edward bársonyos hangon, amikor a három szépség elé értünk. - Ő Norah! - biccentett felém.
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket – mosolyogtam.
- Tanya vagyok – mosolygott az egyik és hevesen kezet rázott velem. - Ők a nővéreim – mutatott a mellette lévő két lányra. - Irina – mutatott a jobb oldalira, aki mosolyogva integetett. - Ő pedig Kate – mutatott a bal oldalira, aki csak mosolyogva biccentett.
Ezután még Edward beszélt pár szót a lányokkal, majd visszamentünk a buliba. Ott beszélgettünk még egy kicsit, majd én elmentem lefeküdni.
Másnap Alice haza vitt. Otthon Sandra várt az újdonsült barátjával, Williammal. Bemutatkoztunk egymásnak, majd egyedül hagytam őket és felmentem a szobámba.
Ott kissé átrendezkedtem, meg összepakoltam, a ruháimat pedig szépen elrendeztem. Aztán ledőltem az ágyba, és elkezdtem olvasni tovább a Dracula című könyvemet. Este elmentem zuhanyozni, majd lefeküdtem aludni.
Másnap reggel újra Alice keltett, miszerint öltözzek fel, mert átvisz magukhoz. Amikor megkérdeztem, hogy miért, akkor csak legyintett. Így hát gyorsan magamra kaptam valami elfogadható ruhát, és elmentem Alice-szel.
Amikor megérkeztünk három nő volt a nappaliban és két férfi, na meg Edwardék. Amikor beléptem a házba, azonnal felém fordultak. Az öt ismeretlen felém indult mosolyogva.
Az egyik nő, fekete hajú volt és gyönyörű szép. Ő indult meg felém, majd mikor megállt előttem elmosolyodott.
- A nevem Mina – nyújtotta a kezét barátságosan.
- Norah vagyok – fogtam meg a kezét és kezet ráztunk. A keze hideg volt, mint a halál.
Ezután Mina arrébb állt, és egy vörös és göndör hajú nő ért be elém. Szélesen elvigyorodott, szeme huncutul csillogott.
- Szia! Lucy vagyok – vigyorgott és a kezét nyújtotta.
- Norah – vigyorogtam rá, majd kezet ráztunk. Furcsa, de az ő keze is hideg volt.
Majd ő is arréb állt, és egy barna hajú lány ugrott elém.
- Az én nevem Brenda – nyújtotta a kezét.
- Még mindig Norah – nevettem és kezet ráztam vele. Furcsa módon az ő keze meleg volt.
Ezután a két férfi is bemutatkozott. A barna hajút Brendonnak, a szőke hajút pedig Richardnak hívták. Majd miután meg volt a bemutatkozás, Carlisle elmondta, hogy Mina, Lucy, Brendon és Richard vámpír, egyedül Brenda ember. Ezen meg is lepődtem, majd Mina elmondta, hogy Brendon és Brenda testvérek. Aztán Brenda, Lucy és én a szoba déli oldalára álltunk, ahol faltól falig üveg van. Esme kezünkbe nyomott egy kis pohár pezsgőt, amit jóízűen iszogattunk és közbe beszélgettünk.
- És te vagy Edward új barátnője? - kérdezte Lucy tőlem.
- Nem – ráztam a fejem. - Én csak egy jó barátja vagyok – mosolyogtam.
- És hogyhogy tudod, hogy ők vámpírok? - kérdezte Brenda. - Nem féltek, hogy elárulod őket? - csodálkozott.
- Az erdőben láttam őket vadászni. Aztán Edward elmagyarázta a dolgot, és ezután jó barátok lettünk – feleltem.
- Csak barátok vagytok? - kérdezte Lucy felvont szemöldökkel.
Összevont szemöldökkel néztem Lucy-re. Nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy azért kérdezi, mert tud arról, hogy mi történt köztünk és kíváncsi, hogy együtt vagyunk-e, vagy azért kérdezi, mert nem tud semmiről és kíváncsi, hogy van-e köztünk több, mint barátság.
- Igen – vágtam rá. - Nagyon jó barátok vagyunk – bólogattam, majd feltűnés nélkül Edward felé néztem, aki épp engem nézett mosolyogva. Visszamosolyogtam rá, majd a lányok felé fordultam.
- És most van pasid? - kérdezte vigyorogva Brenda.
- Ó, most nincs – ráztam a fejem. - Nektek? - vigyorogtam vissza rájuk.
- Ó, hát én Richard felesége vagyok – mosolygott Lucy és az említettre nézett vágyakozva.
- Nekem nincs barátom – mondta Brenda. - Bár – nyalta meg az ajkát, majd folytatta – nagyon tetszik valaki – kuncogott, miközben egyenesen előre nézett.
Követtem a pillantását és rájöttem, hogy épp Edwardot stíröli.
- Edward tetszik neked? - csodálkoztam. Brenda mosolyogva bólintott.
- Együtt van még avval a tyúkkal, akit utált régen? - nézett rám és elfintorodott.
- Brenda! - lökte meg a lány vállát Lucy. - Ne mondj ilyeneket! - szidta le és jelentőségteljesen rám sandított.
- Már nincsenek együtt – válaszoltam. - Nemrég szakítottak.
- Ajj, Istenem! - ujjongott Brenda. - Ez az én hetem.
- Miért? Meddig maradtok? - érdeklődtem.
- Csütörtökig. Utána Denaliba megyünk megünnepelni a karácsonyt. Edwardék is jönnek – szólt Lucy.
- És még négy napig itt maradunk, a mát is bele értve – mondta Brenda. - Addig pedig megszerzem Edwardot.
- És tetszel neki egyáltalán? - kérdeztem flegmán.
- Hát persze – mosolygott diadalittasan Brenda. - Mindigis tetszettem neki.
Miután ezt kimondta, a hasamban egy furcsa érzés lett úrrá. A szívemig hatolt, mígvégül fel nem rúgta a lelki egyensúlyomat.
- Miből gondolod? - kérdeztem gúnyosan, kezeimet karba tettem.
- Mielőtt összejött volna a volt barátnőjvel, akkor mi együtt voltunk. Titokban voltunk együtt, de boldogok voltunk. Sőt, még le is feküdtünk egymással – sóhajtott vágyakozva Brenda. - Csak aztán ide költöztek és mi szakítottunk. De néha, amikor összefutunk, akkor csak csókolózni szoktunk és pettingelni. Isteni egy pasi! - csóválta a fejét mosolyogva. - És most hogy nincs Bella, Edward szabad. Felakarom szedni és örökké vele akarok maradni. Senki és semmi nem áll majd közénk!
- Azért ennyire ne vidd túlzásba, Brenda! - nevetett Lucy.
- Hát... - néztem magam elé. - Sok szerencsét! - motyogtam.
- Nem kell ide szerencse. Már meg van – kacsintott rám Brenda. - Jajj! - visított halkan. - Mindjárt magam alá pisilek! - csapott a combjára egyik kezével. - Edward... egy Isten! Egy álom. Nem bírom szavakkal illetni – mondta és a mellkasára tette a kezét. - Még a légzésem is felgyorsult – mutatott másik kezével a szájára és eljátszotta, hogy ő mennyire liheg.
- Menj! Beszélgess vele, Brenda – bökte meg Lucy Brendát. - Épp téged bámul – nézett Edwardra.
Brenda és én Edwardra néztünk, akik fél oldalas mosollyal bámult minket.
- Hát megyek – sóhajtott. - Sziasztok! - vigyorgott és Edward felé ment.
Brenda adott Edward arcára egy puszit, mire Edward csak felkacagott. Aztán Brenda átkarolta a vállát és ráhajtotta fejét a vállára. Edward rám nézett, mire én csak felhúztam az orrom sértődötten és az ablak felé fordultam.
- Hát nem édesek? - kérdezte mellőlem Lucy.
- De – feleltem unott hangon. - Nagyon édesek.
- Látszik, hogy mennyire szeretik egymást – mondta tovább Lucy.
- Ja, persze – motyogtam, majd visszafordultam. - Most megyek. Szia! - nyomtam a kezébe a pezsgős poharat és kisiettem a házból.
Félúton Alice utolért, nem szólt semmit, csak megfogta a kezem és együtt mentünk ki az autóhoz. Haza vitt, én szó nélkül kiugrottam mellőle és beszaladtam a házba. Majd fel a szobámba és magam után becsapva az ajtót, azonnal bedőltem az ágyamba. Fejemet a párnába nyomtam, és felordítottam, de mivel a párna tompította a hangom, ezért csak egy morgás hallatszódott. Kezeimet ökölbe szorítottam. Szörnyen dühös voltam és... szörnyen féltékeny.
A ház előtt csak páran álltak. Mindenki poharat szorongatott a kezében, és épp beszélgetett valakivel. Edward nem állt meg, tovább húzott maga után, mígvégül el nem értük az erdő szélét, ahol ijesztően sötét volt.
Ott állt három lány. Illetve vámpír. Bőrük ezüst volt a csillagfényben, és hosszú, szőke fürtjeik pedig fakón fénylettek, majdnem rózsaszínen az eperszín árnyalatukkal. Borostyán szemeik megcsillantak, ahogy megláttak minket – kézen fogva, és telt ajkaik lassan kifeszültek egy mosolyba.
- Hölgyeim! - szólt Edward bársonyos hangon, amikor a három szépség elé értünk. - Ő Norah! - biccentett felém.
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket – mosolyogtam.
- Tanya vagyok – mosolygott az egyik és hevesen kezet rázott velem. - Ők a nővéreim – mutatott a mellette lévő két lányra. - Irina – mutatott a jobb oldalira, aki mosolyogva integetett. - Ő pedig Kate – mutatott a bal oldalira, aki csak mosolyogva biccentett.
Ezután még Edward beszélt pár szót a lányokkal, majd visszamentünk a buliba. Ott beszélgettünk még egy kicsit, majd én elmentem lefeküdni.
Másnap Alice haza vitt. Otthon Sandra várt az újdonsült barátjával, Williammal. Bemutatkoztunk egymásnak, majd egyedül hagytam őket és felmentem a szobámba.
Ott kissé átrendezkedtem, meg összepakoltam, a ruháimat pedig szépen elrendeztem. Aztán ledőltem az ágyba, és elkezdtem olvasni tovább a Dracula című könyvemet. Este elmentem zuhanyozni, majd lefeküdtem aludni.
Másnap reggel újra Alice keltett, miszerint öltözzek fel, mert átvisz magukhoz. Amikor megkérdeztem, hogy miért, akkor csak legyintett. Így hát gyorsan magamra kaptam valami elfogadható ruhát, és elmentem Alice-szel.
Amikor megérkeztünk három nő volt a nappaliban és két férfi, na meg Edwardék. Amikor beléptem a házba, azonnal felém fordultak. Az öt ismeretlen felém indult mosolyogva.
Az egyik nő, fekete hajú volt és gyönyörű szép. Ő indult meg felém, majd mikor megállt előttem elmosolyodott.
- A nevem Mina – nyújtotta a kezét barátságosan.
- Norah vagyok – fogtam meg a kezét és kezet ráztunk. A keze hideg volt, mint a halál.
Ezután Mina arrébb állt, és egy vörös és göndör hajú nő ért be elém. Szélesen elvigyorodott, szeme huncutul csillogott.
- Szia! Lucy vagyok – vigyorgott és a kezét nyújtotta.
- Norah – vigyorogtam rá, majd kezet ráztunk. Furcsa, de az ő keze is hideg volt.
Majd ő is arréb állt, és egy barna hajú lány ugrott elém.
- Az én nevem Brenda – nyújtotta a kezét.
- Még mindig Norah – nevettem és kezet ráztam vele. Furcsa módon az ő keze meleg volt.
Ezután a két férfi is bemutatkozott. A barna hajút Brendonnak, a szőke hajút pedig Richardnak hívták. Majd miután meg volt a bemutatkozás, Carlisle elmondta, hogy Mina, Lucy, Brendon és Richard vámpír, egyedül Brenda ember. Ezen meg is lepődtem, majd Mina elmondta, hogy Brendon és Brenda testvérek. Aztán Brenda, Lucy és én a szoba déli oldalára álltunk, ahol faltól falig üveg van. Esme kezünkbe nyomott egy kis pohár pezsgőt, amit jóízűen iszogattunk és közbe beszélgettünk.
- És te vagy Edward új barátnője? - kérdezte Lucy tőlem.
- Nem – ráztam a fejem. - Én csak egy jó barátja vagyok – mosolyogtam.
- És hogyhogy tudod, hogy ők vámpírok? - kérdezte Brenda. - Nem féltek, hogy elárulod őket? - csodálkozott.
- Az erdőben láttam őket vadászni. Aztán Edward elmagyarázta a dolgot, és ezután jó barátok lettünk – feleltem.
- Csak barátok vagytok? - kérdezte Lucy felvont szemöldökkel.
Összevont szemöldökkel néztem Lucy-re. Nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy azért kérdezi, mert tud arról, hogy mi történt köztünk és kíváncsi, hogy együtt vagyunk-e, vagy azért kérdezi, mert nem tud semmiről és kíváncsi, hogy van-e köztünk több, mint barátság.
- Igen – vágtam rá. - Nagyon jó barátok vagyunk – bólogattam, majd feltűnés nélkül Edward felé néztem, aki épp engem nézett mosolyogva. Visszamosolyogtam rá, majd a lányok felé fordultam.
- És most van pasid? - kérdezte vigyorogva Brenda.
- Ó, most nincs – ráztam a fejem. - Nektek? - vigyorogtam vissza rájuk.
- Ó, hát én Richard felesége vagyok – mosolygott Lucy és az említettre nézett vágyakozva.
- Nekem nincs barátom – mondta Brenda. - Bár – nyalta meg az ajkát, majd folytatta – nagyon tetszik valaki – kuncogott, miközben egyenesen előre nézett.
Követtem a pillantását és rájöttem, hogy épp Edwardot stíröli.
- Edward tetszik neked? - csodálkoztam. Brenda mosolyogva bólintott.
- Együtt van még avval a tyúkkal, akit utált régen? - nézett rám és elfintorodott.
- Brenda! - lökte meg a lány vállát Lucy. - Ne mondj ilyeneket! - szidta le és jelentőségteljesen rám sandított.
- Már nincsenek együtt – válaszoltam. - Nemrég szakítottak.
- Ajj, Istenem! - ujjongott Brenda. - Ez az én hetem.
- Miért? Meddig maradtok? - érdeklődtem.
- Csütörtökig. Utána Denaliba megyünk megünnepelni a karácsonyt. Edwardék is jönnek – szólt Lucy.
- És még négy napig itt maradunk, a mát is bele értve – mondta Brenda. - Addig pedig megszerzem Edwardot.
- És tetszel neki egyáltalán? - kérdeztem flegmán.
- Hát persze – mosolygott diadalittasan Brenda. - Mindigis tetszettem neki.
Miután ezt kimondta, a hasamban egy furcsa érzés lett úrrá. A szívemig hatolt, mígvégül fel nem rúgta a lelki egyensúlyomat.
- Miből gondolod? - kérdeztem gúnyosan, kezeimet karba tettem.
- Mielőtt összejött volna a volt barátnőjvel, akkor mi együtt voltunk. Titokban voltunk együtt, de boldogok voltunk. Sőt, még le is feküdtünk egymással – sóhajtott vágyakozva Brenda. - Csak aztán ide költöztek és mi szakítottunk. De néha, amikor összefutunk, akkor csak csókolózni szoktunk és pettingelni. Isteni egy pasi! - csóválta a fejét mosolyogva. - És most hogy nincs Bella, Edward szabad. Felakarom szedni és örökké vele akarok maradni. Senki és semmi nem áll majd közénk!
- Azért ennyire ne vidd túlzásba, Brenda! - nevetett Lucy.
- Hát... - néztem magam elé. - Sok szerencsét! - motyogtam.
- Nem kell ide szerencse. Már meg van – kacsintott rám Brenda. - Jajj! - visított halkan. - Mindjárt magam alá pisilek! - csapott a combjára egyik kezével. - Edward... egy Isten! Egy álom. Nem bírom szavakkal illetni – mondta és a mellkasára tette a kezét. - Még a légzésem is felgyorsult – mutatott másik kezével a szájára és eljátszotta, hogy ő mennyire liheg.
- Menj! Beszélgess vele, Brenda – bökte meg Lucy Brendát. - Épp téged bámul – nézett Edwardra.
Brenda és én Edwardra néztünk, akik fél oldalas mosollyal bámult minket.
- Hát megyek – sóhajtott. - Sziasztok! - vigyorgott és Edward felé ment.
Brenda adott Edward arcára egy puszit, mire Edward csak felkacagott. Aztán Brenda átkarolta a vállát és ráhajtotta fejét a vállára. Edward rám nézett, mire én csak felhúztam az orrom sértődötten és az ablak felé fordultam.
- Hát nem édesek? - kérdezte mellőlem Lucy.
- De – feleltem unott hangon. - Nagyon édesek.
- Látszik, hogy mennyire szeretik egymást – mondta tovább Lucy.
- Ja, persze – motyogtam, majd visszafordultam. - Most megyek. Szia! - nyomtam a kezébe a pezsgős poharat és kisiettem a házból.
Félúton Alice utolért, nem szólt semmit, csak megfogta a kezem és együtt mentünk ki az autóhoz. Haza vitt, én szó nélkül kiugrottam mellőle és beszaladtam a házba. Majd fel a szobámba és magam után becsapva az ajtót, azonnal bedőltem az ágyamba. Fejemet a párnába nyomtam, és felordítottam, de mivel a párna tompította a hangom, ezért csak egy morgás hallatszódott. Kezeimet ökölbe szorítottam. Szörnyen dühös voltam és... szörnyen féltékeny.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése