72. rész

Kora délután értünk Chicagóba. Elsőnek Nickyt vittem haza, majd jómagamat is haza vittem. Útközben felhívtam Anyut, akivel beszéltem pár szót, majd elbúcsúztam tőle. Aztán haza értem, és azonnal felszaladtam a szobámba. Elmosolyodtam amint megcsapott az otthonom illata, és beborultam az ágyamba. Beleszagoltam a huzatba, és újra elmosolyodtam.
 A hátamra fordultam, és a zsebembe nyúltam a mobilomért. Megnyomtam a zöld gombot, és a fülemhez emeltem a kis készüléket. Csöngött párszor, majd felvette.
- Szia! - szólt bele a telefonba bársonyos hangon Edward.
- Mizujs? - kérdeztem, és a takarómat kezdtem birizgálni.
- Semmi – sóhajtott. - Hiányzol!
- Te is nekem – sóhajtottam én is.
- Jól van. Most leteszem. Neked még készülőnöd kell, és nekem is van még egy csomó dolgom.
- Rendben – bólintottam. - Csók!
- Csók – mondta, majd letettük.
 Feküdtem még pár percet, majd felkeltem és a fürdő felé vettem az irányt, miközben levettem magamról pár ruhadarabot. Végül már meztelenül állhattam a zuhany alá.
 Arcomat a víz felé fordítottam, és lehunyt szemekkel álltam. Éreztem ahogy a görcs kijön a végtagjaimból, és oda érkezik a nyugalom, ami szét terjeng testemben.
 Még áztattam a testem egy ideig, majd megmostam a hajam, és rendesen megmosakodtam. Majd csuromvizesen kiléptem a kabinból, és az óriási csap elé álltam. Magam köré csavartam egy törölközöt, és kifésültem a hajamat. Majd megmostam a fogam, és megszárítottam a hajam.

 Aztán felöltöztem, és kocsiba pattantam. Egyik kezemmel a zsebembe nyúltam a telefonomért, és újra felhívtam Őt.
- Ha továbbra is fél óránként hívsz fel, akkor rövid időn belül kocsiba pattanok és oda megyek – szólt bele a telefonba, miután felvette.
- Hiányzol, na – feleltem elszontyolodva.
 Hangosan felsóhajtott.
- Te is nekem – motyogta.
- Valami gond van? - kérdeztem, és lefékeztem az egyik pirosnál.
- Mi?! Dehogy! Miért? Hallottál valamit? Vagy mivan?!
- Csak kérdeztem. Edward, kellett volna hallanom valamit? - kezdtem gyanakodni.
- Ó, nem – nevette el magát. - De most leteszem. Dolgom van.
- Edward! Bella itt van – szólt valaki a háttérből.
- Mi a francért van ott Bella?! - emeltem fel a hangom, és még erősebben kezdtem markolni a kormányt.

- Norah. Félre érted... - kezdte Edward.
- Nem értem félre!
- Norah, kérlek...
- Nem. Egy undorító féreg vagy, Edward!
- De...
- Na, csá – feleltem, majd kinyomtam. - Kapd be! - morogtam a telefonnak, majd az ülésre dobtam a telefont.

- Hát veled meg mi a jó bánat történt? - kérdezte Ben vigyorogva.
 Egy pizzériában voltam, ahol majdnem az összes ismerősöm volt. Engem vártak, és most mindannyian a dohányzó résznél ültünk.
- Semmi – feleltem szűkszavúan, majd újra beleittam az előttem lévő kólába.
- Szívj egyet! - dobott elém egy dobozt Sixty.
- Inkább nem – ráztam a fejem.
 Nem dohányoztam, mert Edward nem szerette.
- Vagyis de. Adj csak egyet! - szóltam Sixtynak, aki szó nélkül a kezembe dobott egy szál cigarettát.
 Már csak azért is rágyújtottam, hogy Edwardnak legyen rossz. Utálta, ha bagó szagom van.
- És igyál sört! - rakott elém egy üveg sört Nicky.
- Kösz – mosolyogtam fel rá, és beleittam a sörbe. - Fúújj... - fintorogtam, de azért újra meghúztam az üveget.
 Egyre többször húztam meg az üveget, és kis idő múlva éreztem, hogy már kezd forogni körülöttem a világ. Részeg akartam lenni, ez volt a célom. Feledni akartam. El akartam feledni pár órára Edwardot, Forksot, és a gondjaimat. Csak folyamatosan dohányozni, inni és táncolni akartam.