- Hogy tudsz ilyen ruhákat hordani? - mutatta föl az egyik fekete pólómat Alice.
A vásárlás után egyből hozzám jöttünk. Alice azt mondta, hogy segít helyett csinálni az új ruháknak. Azóta én az ágyamon ültem, miközben Alice kiborította a szekrényből a ruháimat, és jobbra dobta azokat, amik nem kellenek, balra pedig azokat, amik kellenek.
- Edwardnak tetszik – vontam meg a vállam.
- Edwardnak az alatta lévő tetszik. Higyj nekem!
- Hiszek neked – bólintottam vigyorogva.
- Apropó! Hogy vagytok? - kérdezte, és jobbra dobta a fekete pólóm.
- Megvagyunk – vontam meg a vállam. - Dúl a szerelem.
- Látom – nevetett, és újra beletúrt a ruha kupacba.
- Akkor meg minek kérdezed?
- Csak a te szádból akartam hallani – kacsintott rám.
- Majd kérdezd ki őt is – vigyorogtam, amikor egyszer csak megjelent Edward az ablakom előtt.
- Jó napod, hölgyeim! - mosolygott Edward, és leült mellém.
- Szia – szólt Alice, és felemelt egy fehér színű, kivágott, nyakba akasztós felsőt.
- Azt ne dobd ki! - szólt rá Edward. - Az tetszik – vigyorgott.
- Én is így gondoltam – bólintott Alice, és balra dobta.
- Szia – köszönt halkan nekem Edward.
- Szia – szóltam halkan, és rámosolyogtam.
- Hiányoztál.
- Te is hiányoztál – feleltem, és egy csókot nyomtam a szájára. Aztán Edward elfeküdt az ágyamon, és felkönyökölt, a kezével pedig megtartotta a fejét.
- És milyen volt a vásárlás? - kérdezte Edward.
- Jó – feleltük Alice-szel.
- Sok ruhát vásároltatok?
- Igen – feleltük újra egyszerre.
- Mi van ma? Egyszerre-beszélős nap? - vonta össze szemöldökeit.
- Zavar?! - néztünk rá kérdően, és egyszerre kérdeztünk rá.
- Jól van. Meg se szólaltam – nevetett, majd rám nézett. - Alszol nálam?
- Aludjak? - vontam fel az egyik szemöldököm.
- Boldoggá tennél vele.
- Majd elkéreckedek Sandratól.
- Sandra pedig bele fog egyezni, és áthívja Williamat – szólt közbe Alice.
- Kösz az információt, Alice! - forgatta szemeit Edward.
- Én csak segíteni akartam, na – fakadt ki.
- Szeretünk, Alice – néztem rá mosolyogva.
- Szép lenne, ha nem – felelte. - Különben már rég savanyú jövőt jósoltam volna nektek – mondta, és jelentőségteljesen rám nézett.
- És mit csinálunk majd? - kérdezte Edward cseverésző hangon, miközben a kezemet birizgálta.
- Sakkozunk? - csillant fel Alice szeme.
- Sakkozunk – válaszolta Edward, de közben az én szemembe nézett. Rá se nézett Alice-re.
A vásárlás után egyből hozzám jöttünk. Alice azt mondta, hogy segít helyett csinálni az új ruháknak. Azóta én az ágyamon ültem, miközben Alice kiborította a szekrényből a ruháimat, és jobbra dobta azokat, amik nem kellenek, balra pedig azokat, amik kellenek.
- Edwardnak tetszik – vontam meg a vállam.
- Edwardnak az alatta lévő tetszik. Higyj nekem!
- Hiszek neked – bólintottam vigyorogva.
- Apropó! Hogy vagytok? - kérdezte, és jobbra dobta a fekete pólóm.
- Megvagyunk – vontam meg a vállam. - Dúl a szerelem.
- Látom – nevetett, és újra beletúrt a ruha kupacba.
- Akkor meg minek kérdezed?
- Csak a te szádból akartam hallani – kacsintott rám.
- Majd kérdezd ki őt is – vigyorogtam, amikor egyszer csak megjelent Edward az ablakom előtt.
- Jó napod, hölgyeim! - mosolygott Edward, és leült mellém.
- Szia – szólt Alice, és felemelt egy fehér színű, kivágott, nyakba akasztós felsőt.
- Azt ne dobd ki! - szólt rá Edward. - Az tetszik – vigyorgott.
- Én is így gondoltam – bólintott Alice, és balra dobta.
- Szia – köszönt halkan nekem Edward.
- Szia – szóltam halkan, és rámosolyogtam.
- Hiányoztál.
- Te is hiányoztál – feleltem, és egy csókot nyomtam a szájára. Aztán Edward elfeküdt az ágyamon, és felkönyökölt, a kezével pedig megtartotta a fejét.
- És milyen volt a vásárlás? - kérdezte Edward.
- Jó – feleltük Alice-szel.
- Sok ruhát vásároltatok?
- Igen – feleltük újra egyszerre.
- Mi van ma? Egyszerre-beszélős nap? - vonta össze szemöldökeit.
- Zavar?! - néztünk rá kérdően, és egyszerre kérdeztünk rá.
- Jól van. Meg se szólaltam – nevetett, majd rám nézett. - Alszol nálam?
- Aludjak? - vontam fel az egyik szemöldököm.
- Boldoggá tennél vele.
- Majd elkéreckedek Sandratól.
- Sandra pedig bele fog egyezni, és áthívja Williamat – szólt közbe Alice.
- Kösz az információt, Alice! - forgatta szemeit Edward.
- Én csak segíteni akartam, na – fakadt ki.
- Szeretünk, Alice – néztem rá mosolyogva.
- Szép lenne, ha nem – felelte. - Különben már rég savanyú jövőt jósoltam volna nektek – mondta, és jelentőségteljesen rám nézett.
- És mit csinálunk majd? - kérdezte Edward cseverésző hangon, miközben a kezemet birizgálta.
- Sakkozunk? - csillant fel Alice szeme.
- Sakkozunk – válaszolta Edward, de közben az én szemembe nézett. Rá se nézett Alice-re.
Ahogy Alice mondta – Sandra beleegyezett, hogy Edwardnal aludjak az éjszaka. Ezután Edwarddal azonnal a szobámba mentünk, és dobálni kezdtük az új fekete színű, Puma táskámba a ruhákat. Edward berakott a táskába egy farmer nadrágot, és egy pólót, a többit rám bízta. Ledőlt az ágyamba, és a mobilomra terelte a figyelmét.
Kinyitottam a szekrényemet és keresgélni kezdtem egy pólót, és egy rövid nadrágot, amiben aludni tudok, de nem találtam semmit. Nyílván Alice kidobta az összeset, és helyére sokkal szexibb darabokat rakott.
Egy fekete hálóinget, és egy krémfekete kombinét. Végül a fekete hálóingnél döntöttem, mert az valamennyivel kevesebbet takart. Legalábbis nem látszott át, mint a kombiné.
Beraktam a táskába a hálóinget, és mellé beraktam egy fekete tangát, és egy fekete melltartót.
- Mehetünk – szóltam, és a vállamra tettem a táskát.
- Nem is tudtam, hogy én vagyok a háttérképed a mobilodban – állt fel az ágyról, és megmutatta nekem a mobilomat.
Tényleg Edward volt kinn háttérképnek. Ezt eddig nem is tudtam, így meg is lepődtem. Nyílván a bulin készülhetett, mert öltönyben volt, és ott volt mögötte az óriási polcos szekrény – amin a piák voltak.
- Ezt nem is én fényképeztem – vettem kézbe az apró készüléket. - Biztos valaki rakott ki – szóltam, és ráraktam a billentyű zárt.
- Azért én örülök – mosolygott Edward. - Majd én is kiraklak.
- Oké – bólintottam, majd futólag megcsókoltam, és kézen fogva kimentünk a szobámból.
Besegített a kocsiba, majd bepattant mellém és elindultunk a Cullen házhoz. Esmeék boldogan fogadtak. Mindannyian magukhoz öleltek egy pillanatra, majd amikor épp mentem fel Edward szobájába, Esme megállított és a kezembe nyomott egy Chio Cips zacskót, ami sajtos volt. Pont a kedvencem. Hálásan megköszöntem, majd felmentem Edward szobájába, ahol már Edward várt.
- Mit csinálunk este? - kérdezte Edward, miközben én az ölébe ültem, ő pedig a mellkasomat csókolgatta.
- Menjünk sétálni az erdőbe – feleltem, mire Edward megfagyott és kérdően rám nézett.
- Oké, menjünk – felelte, és óvatosan kilökött az öléből.
- Miért, mást terveztél? - kérdeztem, és kihívóan a párnák közé hanyatlottam.
- Őszintén szólva, igen – vigyorgott, és fölém kerekedett.
- Majd később a tied leszek – csókoltam meg az ajkait. - Csakis a tied!
- Szeretlek – felelte két csók között.
- Én is szeretlek – mondtam, és hosszan megcsókoltam, majd eltoltam magamtól. - Megyek, lezuhanyzom!
- Én pedig átöltözöm, és mehetünk sétálni – szállt le rólam.
Bólintottam, majd felálltam az ágyból. Kivettem a táskámból egy farmer nadrágot, egy pulcsit, na meg fehérneműt és eltűntem a fürdőszoba ajtaja mögött.
Edward csak elmosolyodott, majd a elővett egy másik nadrágot, és egy pólót. Mindezt magára húzta, majd keresgélni kezdte a fehér zoknija párját. Ekkor kopogtak, és Alice táncolt be a szobába.
- Norah? - kérdezte Alice.
- Zuhanyzik – felelte Edward, és fejével a fürdőszoba felé intett.
- Beszélgessünk – felelte nemes egyszerűséggel Alice, és leült az ágyra.
- Mindennap beszélünk, Alice – szólt Edward.
- De most komoly dolgokról beszélgessünk! – csattant fel Alice a kelleténél indulatosabban.
- Mi van?
- Norahról szeretnék beszélni veled – mondta komoly hangnemben Alice, és közben a fejében kirajzolódott a beszélgetés menete.
- Nem láttad valahol a zoknim párját? - kérdezte Edward.
- Szereted őt? - vágott bele a közepébe Alice.
- Nem. Viszonylag semleges kapcsolatom van a zoknijaimmal – jegyezte meg Edward.
- Edward! - nevetett fel hangosan Alice.
- Szeretem őt – felelte Edward, és magára húzta a zokniját. - Mindennél jobban – nézett Alice-re őszintén.
- Ő is téged – mondta Alice.
- Tényleg? - csillant fel Edward szeme boldogan.
- Tényleg – bólintott Alice, majd arcon csókolta Edwardot és kiment a szobából.
Edward elvigyorodott, és minden szó, és kopogás nélkül benyitott a fürdőbe. Én épp a fürdő közepén álltam, fehérneműben, miközben a lábamat törölgettem. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, és amikor megláttam Edwardot azonnal elvigyorodtam.
- Szia – szóltam.
- Szia – mosolygott Edward, és feltünően végig mért. - Jól nézel ki – ölelte át a derekam, és belecsókolt a kulcscsontom gödrébe.
- Kösz – feleltem, és megcsókoltam a nyakát.
- Miért nem maradunk itthon? - súgta.
- Nem, nem – ráztam a fejem. - Sétálni akarok.
- Hát jó – adta be a derekát. - De az éjszaka azt csinálunk, amit én akarok! - vigyorgott gonoszan.
- Rendben – bólintottam. - Most hagyj felöltözni! - toltam el magamtól.
- Oké – felelte, majd leült a lehajtott vécé ülőke tetejére. - Öltözz át!
Én csak bólintottam. Magamra húztam a farmernadrágomat, és a tiszta pamut pulcsimat, amely szürke mellírozott volt, kenguru zsebbel, és nyomott mintával – ami egy fekete csillag volt.
- Mehetünk – mondtam.
- Menjünk! - állt fel, majd megfogta a kezem és kivezetett a fürdőből. A karomnál fogva a hátára dobott, és kacagva kiugrott az ablakon keresztül.
Futni kezdett, miközben erősen tartotta a lábaimat, ami a dereka köré volt fonva. Én egyenesen előre néztem, és önfeledten visítoztam. Úgy éreztem magam mintha egy hullámvasúton lennék.
És mint a hullámvasútnak, ennek is vége volt. Edward finoman letett, majd felém fordult és megsimogatta az arcom.
- Ipi-apacs, te vagy a fogó! - ütöttem meg a vállát finoman, és szaladni kezdtem.
Edward egy pillanatig csak kérdően nézett utánam, majd elvigyorodott és utánam iramodott, persze emberi tempóban.
Hangosan kacarásztam, miközben futottam a végtelenségbe. Az erdő tőlünk volt zajos. Több száz madár repült az égben, és több száz állat futott menedékbe, amikor meghallotta a mi hangos nevetéseinket.
- Úgyis elkaplak! - kiáltotta utánam Edward.
Én csak hangosan felnevettem, és egy óvatlan pillanatban nem néztem a lábam elé, így elestem egy kiálló gyökérben. A lábamat bevágtam, és hasra estem. Hatalmas reccsenés érte a mellkasomat, aztán hallottam a reccsenést, amint a fejem neki ütődött egy fa törzsének.
Az ütés annyira elkábított, hogy nem éreztem a fájdalmat. Levegő után kapkodtam, de hiába.
Egy óriási erdei állat tornyosult felém, és gyanakvóan méregetett. Könnyekkel teli szemmel felnéztem rá, és kérleltem, hogy ne bántson. De hang nem jött ki a számon, csupán tátogtam.
Remegve levegőt vettem, négykézlábra küzdöttem magam, és egy másik fa felé kúsztam.
Az állat utánam jött, és szívtelenül, keményen beletaposott a lábszáramba. Hallottam az újabb reccsenést, és utána a zsibbasztó fájdalmat. Aztán teljes erővel rám tört, torkomból óriási sikoly tört fel. Kicsavarodott testtel a lábamhoz kaptam. Az állat pedig csak állt fölöttem, és engem nézett. Újra megindult felém és megrugdosta a törött lábamat. Fülsüketítően sikoltoztam.
A lábam rettenetesen fájt, és éreztem, ahogy a faágak végighasítják a bőröm. Aztán meleg nedvesség ijesztő gyorsassággal szétterült a lábamon, a karjaimon, és beterítette a vállam. Átitatta a pulcsim, és éreztem, ahogy a számban is terjengeni kezd a vér.
Magamban könyörögtem – legyen most már vége. A fejemből ömlő vérrel együtt a félelmem, és az öntudat is elszivárgott belőlem. A szemhéjam elnehezült. Aztán láttam, hogy az állat megindul felém, én pedig az utolsó erőmmel az arcom elé kaptam a kezem – legalább a mennyben normális arccal jelenjek meg, Isten színe előtt. Aztán lecsukódott a szemem, és sodródni kezdtem.
Míg az öntudatlanság és a menny felé haladtam – hallottam egy örjöngő üvöltést, majd egy hangos puffanást.
Valaki megfogta a karom, és szólítgatni kezdett. Felébresztve engem a mennyországi utamból, ahol az alagút végén ott várt David.
- Norah, ne! - kiáltozta valaki a háttérből. - Norah, kérlek! Figyelj már, kérlek! Kérlek! Jaj, ne! - könyörgött.
A világosság eltűnt a szemem elől, úgy ahogy David is. Most már közelről hallottam a könyörgő hangot, és nagy nehezen rájöttem, hogy Edward az.
- Norah, kérlek! Ébredj fel! Szeretlek! Hallod! - kiáltozott. - Carlisle! Norah! - ordította, hangjában mérhetetlen fájdalom és ijedtség volt érezhető.
- Edward! - kiáltotta egy mély, férfihang. - Menj innen! Vérzik – parancsolta, én pedig hunyorítani kezdtem.
- Csinálj valamit! - követelte Edward.
- Fordítsuk a hátára – mondta a férfi, nyílván Carlisle.
Egy kezet éreztem a vállamon, és egy másikat a hátamon. Éreztem, ahogy óvatosan a hátamra fordítanak. A fejem lezuhant, és erős ütést éreztem. Fájt. Aztán újabb fájdalmak követték, én pedig zihálva ordítottam.
- Norah, bocsáss meg! - sírta Edward.
- Sok vért vesztett. Megsérült a feje, és eltört a lába, na meg néhány bordája – közölte nyugodt hangon Carlisle. - Óvatosan! - figyelmeztetett, és éreztem a hátam alatt a nedves földet.
Az éles szúrást éreztem a mellkasomban. Túl sok volt a fájdalom egyszerre, így fájdalmamban fel is ordítottam.
- Edward!!! - ordítottam.
- Itt vagyok, Norah – szólt, és óvatosan kezébe vettem az én kezemet.
- Nagyon fáj – nyöszörögtem. - Segíts! - könyörögtem, a szememből óriási könnyek folytak ki.
A fájdalom még elviselhetetlenebb lett. Sikoltoztam, vergődve próbáltam szabadulni a hideg kezek fogságából. Valaki a lábamat rögzítette, valaki a karjaimat fogta le, míg egy másik alak pedig a fejemet tartotta vasmarkokkal.
- Edward – suttogtam. - Szeretlek! Nagyon szeretlek – motyogtam kétségbeesetten.
- Én is szeretlek, Norah – mondta Edward remegő hanggal.
És akkor úrrá lett rajtam a fáradtság. Fáradtan csuktam le a szemeimet, és a nyugtató sötétség körbe ölelt. Mély álomba zuhantam.
Kinyitottam a szekrényemet és keresgélni kezdtem egy pólót, és egy rövid nadrágot, amiben aludni tudok, de nem találtam semmit. Nyílván Alice kidobta az összeset, és helyére sokkal szexibb darabokat rakott.
Egy fekete hálóinget, és egy krémfekete kombinét. Végül a fekete hálóingnél döntöttem, mert az valamennyivel kevesebbet takart. Legalábbis nem látszott át, mint a kombiné.
Beraktam a táskába a hálóinget, és mellé beraktam egy fekete tangát, és egy fekete melltartót.
- Mehetünk – szóltam, és a vállamra tettem a táskát.
- Nem is tudtam, hogy én vagyok a háttérképed a mobilodban – állt fel az ágyról, és megmutatta nekem a mobilomat.
Tényleg Edward volt kinn háttérképnek. Ezt eddig nem is tudtam, így meg is lepődtem. Nyílván a bulin készülhetett, mert öltönyben volt, és ott volt mögötte az óriási polcos szekrény – amin a piák voltak.
- Ezt nem is én fényképeztem – vettem kézbe az apró készüléket. - Biztos valaki rakott ki – szóltam, és ráraktam a billentyű zárt.
- Azért én örülök – mosolygott Edward. - Majd én is kiraklak.
- Oké – bólintottam, majd futólag megcsókoltam, és kézen fogva kimentünk a szobámból.
Besegített a kocsiba, majd bepattant mellém és elindultunk a Cullen házhoz. Esmeék boldogan fogadtak. Mindannyian magukhoz öleltek egy pillanatra, majd amikor épp mentem fel Edward szobájába, Esme megállított és a kezembe nyomott egy Chio Cips zacskót, ami sajtos volt. Pont a kedvencem. Hálásan megköszöntem, majd felmentem Edward szobájába, ahol már Edward várt.
- Mit csinálunk este? - kérdezte Edward, miközben én az ölébe ültem, ő pedig a mellkasomat csókolgatta.
- Menjünk sétálni az erdőbe – feleltem, mire Edward megfagyott és kérdően rám nézett.
- Oké, menjünk – felelte, és óvatosan kilökött az öléből.
- Miért, mást terveztél? - kérdeztem, és kihívóan a párnák közé hanyatlottam.
- Őszintén szólva, igen – vigyorgott, és fölém kerekedett.
- Majd később a tied leszek – csókoltam meg az ajkait. - Csakis a tied!
- Szeretlek – felelte két csók között.
- Én is szeretlek – mondtam, és hosszan megcsókoltam, majd eltoltam magamtól. - Megyek, lezuhanyzom!
- Én pedig átöltözöm, és mehetünk sétálni – szállt le rólam.
Bólintottam, majd felálltam az ágyból. Kivettem a táskámból egy farmer nadrágot, egy pulcsit, na meg fehérneműt és eltűntem a fürdőszoba ajtaja mögött.
Edward csak elmosolyodott, majd a elővett egy másik nadrágot, és egy pólót. Mindezt magára húzta, majd keresgélni kezdte a fehér zoknija párját. Ekkor kopogtak, és Alice táncolt be a szobába.
- Norah? - kérdezte Alice.
- Zuhanyzik – felelte Edward, és fejével a fürdőszoba felé intett.
- Beszélgessünk – felelte nemes egyszerűséggel Alice, és leült az ágyra.
- Mindennap beszélünk, Alice – szólt Edward.
- De most komoly dolgokról beszélgessünk! – csattant fel Alice a kelleténél indulatosabban.
- Mi van?
- Norahról szeretnék beszélni veled – mondta komoly hangnemben Alice, és közben a fejében kirajzolódott a beszélgetés menete.
- Nem láttad valahol a zoknim párját? - kérdezte Edward.
- Szereted őt? - vágott bele a közepébe Alice.
- Nem. Viszonylag semleges kapcsolatom van a zoknijaimmal – jegyezte meg Edward.
- Edward! - nevetett fel hangosan Alice.
- Szeretem őt – felelte Edward, és magára húzta a zokniját. - Mindennél jobban – nézett Alice-re őszintén.
- Ő is téged – mondta Alice.
- Tényleg? - csillant fel Edward szeme boldogan.
- Tényleg – bólintott Alice, majd arcon csókolta Edwardot és kiment a szobából.
Edward elvigyorodott, és minden szó, és kopogás nélkül benyitott a fürdőbe. Én épp a fürdő közepén álltam, fehérneműben, miközben a lábamat törölgettem. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, és amikor megláttam Edwardot azonnal elvigyorodtam.
- Szia – szóltam.
- Szia – mosolygott Edward, és feltünően végig mért. - Jól nézel ki – ölelte át a derekam, és belecsókolt a kulcscsontom gödrébe.
- Kösz – feleltem, és megcsókoltam a nyakát.
- Miért nem maradunk itthon? - súgta.
- Nem, nem – ráztam a fejem. - Sétálni akarok.
- Hát jó – adta be a derekát. - De az éjszaka azt csinálunk, amit én akarok! - vigyorgott gonoszan.
- Rendben – bólintottam. - Most hagyj felöltözni! - toltam el magamtól.
- Oké – felelte, majd leült a lehajtott vécé ülőke tetejére. - Öltözz át!
Én csak bólintottam. Magamra húztam a farmernadrágomat, és a tiszta pamut pulcsimat, amely szürke mellírozott volt, kenguru zsebbel, és nyomott mintával – ami egy fekete csillag volt.
- Mehetünk – mondtam.
- Menjünk! - állt fel, majd megfogta a kezem és kivezetett a fürdőből. A karomnál fogva a hátára dobott, és kacagva kiugrott az ablakon keresztül.
Futni kezdett, miközben erősen tartotta a lábaimat, ami a dereka köré volt fonva. Én egyenesen előre néztem, és önfeledten visítoztam. Úgy éreztem magam mintha egy hullámvasúton lennék.
És mint a hullámvasútnak, ennek is vége volt. Edward finoman letett, majd felém fordult és megsimogatta az arcom.
- Ipi-apacs, te vagy a fogó! - ütöttem meg a vállát finoman, és szaladni kezdtem.
Edward egy pillanatig csak kérdően nézett utánam, majd elvigyorodott és utánam iramodott, persze emberi tempóban.
Hangosan kacarásztam, miközben futottam a végtelenségbe. Az erdő tőlünk volt zajos. Több száz madár repült az égben, és több száz állat futott menedékbe, amikor meghallotta a mi hangos nevetéseinket.
- Úgyis elkaplak! - kiáltotta utánam Edward.
Én csak hangosan felnevettem, és egy óvatlan pillanatban nem néztem a lábam elé, így elestem egy kiálló gyökérben. A lábamat bevágtam, és hasra estem. Hatalmas reccsenés érte a mellkasomat, aztán hallottam a reccsenést, amint a fejem neki ütődött egy fa törzsének.
Az ütés annyira elkábított, hogy nem éreztem a fájdalmat. Levegő után kapkodtam, de hiába.
Egy óriási erdei állat tornyosult felém, és gyanakvóan méregetett. Könnyekkel teli szemmel felnéztem rá, és kérleltem, hogy ne bántson. De hang nem jött ki a számon, csupán tátogtam.
Remegve levegőt vettem, négykézlábra küzdöttem magam, és egy másik fa felé kúsztam.
Az állat utánam jött, és szívtelenül, keményen beletaposott a lábszáramba. Hallottam az újabb reccsenést, és utána a zsibbasztó fájdalmat. Aztán teljes erővel rám tört, torkomból óriási sikoly tört fel. Kicsavarodott testtel a lábamhoz kaptam. Az állat pedig csak állt fölöttem, és engem nézett. Újra megindult felém és megrugdosta a törött lábamat. Fülsüketítően sikoltoztam.
A lábam rettenetesen fájt, és éreztem, ahogy a faágak végighasítják a bőröm. Aztán meleg nedvesség ijesztő gyorsassággal szétterült a lábamon, a karjaimon, és beterítette a vállam. Átitatta a pulcsim, és éreztem, ahogy a számban is terjengeni kezd a vér.
Magamban könyörögtem – legyen most már vége. A fejemből ömlő vérrel együtt a félelmem, és az öntudat is elszivárgott belőlem. A szemhéjam elnehezült. Aztán láttam, hogy az állat megindul felém, én pedig az utolsó erőmmel az arcom elé kaptam a kezem – legalább a mennyben normális arccal jelenjek meg, Isten színe előtt. Aztán lecsukódott a szemem, és sodródni kezdtem.
Míg az öntudatlanság és a menny felé haladtam – hallottam egy örjöngő üvöltést, majd egy hangos puffanást.
Valaki megfogta a karom, és szólítgatni kezdett. Felébresztve engem a mennyországi utamból, ahol az alagút végén ott várt David.
- Norah, ne! - kiáltozta valaki a háttérből. - Norah, kérlek! Figyelj már, kérlek! Kérlek! Jaj, ne! - könyörgött.
A világosság eltűnt a szemem elől, úgy ahogy David is. Most már közelről hallottam a könyörgő hangot, és nagy nehezen rájöttem, hogy Edward az.
- Norah, kérlek! Ébredj fel! Szeretlek! Hallod! - kiáltozott. - Carlisle! Norah! - ordította, hangjában mérhetetlen fájdalom és ijedtség volt érezhető.
- Edward! - kiáltotta egy mély, férfihang. - Menj innen! Vérzik – parancsolta, én pedig hunyorítani kezdtem.
- Csinálj valamit! - követelte Edward.
- Fordítsuk a hátára – mondta a férfi, nyílván Carlisle.
Egy kezet éreztem a vállamon, és egy másikat a hátamon. Éreztem, ahogy óvatosan a hátamra fordítanak. A fejem lezuhant, és erős ütést éreztem. Fájt. Aztán újabb fájdalmak követték, én pedig zihálva ordítottam.
- Norah, bocsáss meg! - sírta Edward.
- Sok vért vesztett. Megsérült a feje, és eltört a lába, na meg néhány bordája – közölte nyugodt hangon Carlisle. - Óvatosan! - figyelmeztetett, és éreztem a hátam alatt a nedves földet.
Az éles szúrást éreztem a mellkasomban. Túl sok volt a fájdalom egyszerre, így fájdalmamban fel is ordítottam.
- Edward!!! - ordítottam.
- Itt vagyok, Norah – szólt, és óvatosan kezébe vettem az én kezemet.
- Nagyon fáj – nyöszörögtem. - Segíts! - könyörögtem, a szememből óriási könnyek folytak ki.
A fájdalom még elviselhetetlenebb lett. Sikoltoztam, vergődve próbáltam szabadulni a hideg kezek fogságából. Valaki a lábamat rögzítette, valaki a karjaimat fogta le, míg egy másik alak pedig a fejemet tartotta vasmarkokkal.
- Edward – suttogtam. - Szeretlek! Nagyon szeretlek – motyogtam kétségbeesetten.
- Én is szeretlek, Norah – mondta Edward remegő hanggal.
És akkor úrrá lett rajtam a fáradtság. Fáradtan csuktam le a szemeimet, és a nyugtató sötétség körbe ölelt. Mély álomba zuhantam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése