Másnap korán keltünk. Illetve csak én, mert Edward nem aludt. Pontban délben megérkezett Nicky is. Mosolyogva öleltük át egymást, és egész végig egymást piszkáltuk avval, hogy mennyire hiányoztunk egymásnak.
- Nicky – szóltam neki, aki mosolyogva nézett rám. - Ő a barátom, Edward – néztem fel Edwardra.
- Szia! Nicky vagyok – mosolygott Nicky, és három puszival üdvözölte Edwardot. Edward eléggé meglepődött, de nem szólt semmit.
- Mehetünk vásárolni? - kérdeztem vigyorogva.
- Hát persze – bólintott Nicky, majd Edward kocsijába és elindultunk a pláza felé.
Fél óra alatt meg is érkeztünk, és azonnal besiettünk egy ruha butikba. Eléggé kevés pénz volt nálam, a ruhák pedig őrülten drágák voltak. Amikor szóltunk az eladó nőnek, hogy milyen ruhái vannak olcsón, elvezetett a butik egyik legeldugottabb részébe. Edward fél úton levált a kis csapatunkból, mondván, néz valami ruhát, hátha vesz valami újat. Szó nélkül bólintottam.
- Ez az egész sor – mutatott végig egy hosszú soron, amit beterítettek a koktél ruhák.
- Köszönjük – mosolyogtam az eladónőre, aki csak bólintott és egyedül hagyott minket.
- Te, ezek bűnronda ruhák – húzta a száját Nicky, miközben a ruhákat nézegette.
- Én meg nem vagyok milliómos, hogy egy drága ruhát vegyek – mondtam.
- Na jó, én nem nézelődőm – felelte Nicky és megállt mellettem, miközben én egyenként néztem meg a ruhákat.
- Amúgy mi a helyzet veled? - kérdeztem.
- Nem sok – vonta meg a vállát Nicky. - Összejárok Tommal és kész.
- Igen?
- Aha. Jól el vagyunk – vigyorgott.
- Lefeküdtél vele?
- Nem. Csak csókolózni szoktunk.
- Helyes – bólogattam. - Ne hamarkodd el!
- Igyekszem – húzta ki magát büszkén. - És mesélj! Ki ez a bombázó? - pillantott Edward felé, aki a butik másik sarkában volt, és a férfi ruhákat nézegette.
- A barátom – feleltem.
- Mióta vagytok együtt?
- Egy hete talán. Szerintem még annyi sincs.
- Volt már valami? - kérdezte huncutul.
- Volt.
- Lefeküdtetek? - vigyorgott.
- Le – bólintottam, és elpirultam.
- Tényleg? - döbbent le. - És milyen volt? Mikor? Hogyan? Mesélj!
- Tegnap előtt történt.
- Szülinapi szex – nevetett.
- Lehet – nevettem én is.
- És milyen volt?
- Hmm... ne is kérdezd! - néztem rá vigyorogva, és az alsóajkamba haraptam. - Isteni!
- Anyádék otthon voltak?
- Dehogy! Pókerezni voltak.
- És mekkora?
- Mire gondolsz? - vontam össze a szemöldökeimet, mire ő elvigyorodott. Azonnal leesett. - Hát... nem tudom. Nagy.
- De mégis mekkora? Nagy? Vagy nagyon nagy?
- Nem tudom. Nem néztem.
- De fogni csak megfogtad! – forgatta a szemeit Nicky.
- Megfogtam – vigyorogtam. - És azt hiszem nagyon nagy. Nekem pont megfelel.
- Volt orgazmusod?
- Nem.
- Nem?!
- Nem volt – ráztam a fejem. - Először nem. A következő menetben már volt.
- Ti egy éjszaka kétszer dugtatok? - döbbent le Nicky.
- Aha – bólogattam. - Az első az ágyamban volt. Utána pedig az asztalomon.
- Hihetetlenek vagytok – csóválta a fejét. - De nem volt korai egy kicsit?
- Már négy hónapja ismerem, szóval nem.
- És előtte volt valami?
- Persze. Csak neki akkor barátnője volt.
- Veled csalta?
- Aha – bólintottam.
- Nagyon elcsavarhattad ennek a fiúnak a fejét. Mikor jöttetek össze?
- Szilvesztelkor.
- Pont, mint anyádék!
- Ja – nevettem el magam.
- És tudja, hogy Waukeganba mész?
- Nem – komorodtam el. - De ne is mond el neki!
- És mégis mikor akarod elmondani neki?
- Nem akarom elmondani neki.
- Csak úgy el akarsz tűnni?!
- Nem tudom, Nicky – néztem rá. - Még nem gondolkoztam ezen.
- Hát kemény menet lesz -sóhajtott.
- Tudom – bólintottam.
Végül nem találtunk semmi ruhát, amit tetszene nekem. Ruha nélkül oda mentünk Edwardhoz, aki elmosolyodott, amint meglátott minket.
- Találtatok ruhát? - kérdezte, majd magához húzott, és halántékon csókolt.
- Nem – mondtam és közelebb bújtam hozzá. - Csúnya ruhák voltak.
- Ami meg jól néz ki, az meg drága – csóválta a fejét Nicky.
- Válasszatok egy ruhát, majd én kifizetem – felelte Edward.
- Nem – ellenkeztem. - Ne költsd rám a pénzed!
- Norah – nézett rám. - Hadd fizessem ki. Ez lesz a szülinapi ajándékod tőlem.
- Második szülinapi ajándék – vigyorgott Nicky, miközben a mutató-és a középsőujját felmutatva, amivel mutatta, hogy kettő.
- Biztos? - néztem fel Edwardra.
- Biztos – puszilta meg a homlokom.
- Én meg akkor fizetem a fuxodat – szólt közbe Nicky.
- Jajj, lődd már le magad! - szóltam Nickyre.
- Hadd vegyek már én is ajándékot neked, te hülye – vigyorgott Nicky.
- Hát... - húztam a szám. - Na jó, de akkor én festelek ki ma – mondtam szigorúan Nickynek.
- Jól van – forgatta a szemét.
- Na, siessetek, mert készülődnünk kell még – sürgetett minket Edwad.
- Oké – bólintottam. - Köszi! - mosolyogtam, majd megcsókoltam és belekaroltam Nickybe. - Majd jövünk – kacsintottam Edwardra, aki csak elvigyorodott és rácsapott a fenekemre, mire én hangosan felkacagtam.
- Ne célozgass már! - löktem meg Nicky vállát, amikor távolabb mentünk Edwardtól. - Kifog nyírni!
- Nem hiszem – felelte Nicky. - Legfeljebb elfenekel – nyalta meg az ajkát Nicky. - Azt úgyis bírod!
- Kapd be, jó? - nevettem, és Nicky is velem nevetett.
Percek alatt megtaláltuk a nekem való ruhát, és a hozzá illő cipőt. Edward kifizette nekünk, és utána betértünk egy ékszer boltba. Nicky azonnal kiválasztott nekem egy fülbevalót, mire én heves vitába kavarodtam vele. Túl drága volt a fülbevaló, ezért nem engedtem meg neki, hogy megvegye.
- Norah, fogd már be! - pirított rám Nicky, majd kifizette a fülbevalót.
- Olyan hülye vagy – mondtam, és magamhoz öleltem Nickyt. - Köszönöm.
- Neked bármit, drágám – nevetett Nicky.
- Na, jól van – szólt közbe Edward, és magához húzott. - Ő az enyém – puszilta meg a fejem.
- Meg a Nickyé is – vigyorogtam, és lopva Nickyre kacsintottam. - Hisz ő az asszonyom.
- Bizonyám – bólogatott Nicky egyetértően.
- Úgyhogy te csak a második vagy – néztem fel Edwardra.
- Na, jól van – tolt el magától, és besértődött.
- Jajj, ne butáskodj már! - húztam vissza magamhoz Edwardot. - Te vagy az első, és nincs rajtad kívül senki más. Te vagy az életem – néztem mélyen a szemembe.
- Szeretlek! - felelte Edward.
- Én is szeretlek! - suttogtam és megcsókoltam, miközben átöleltem a nyakát és közelebb húztam magamhoz.
- Nicky – szóltam neki, aki mosolyogva nézett rám. - Ő a barátom, Edward – néztem fel Edwardra.
- Szia! Nicky vagyok – mosolygott Nicky, és három puszival üdvözölte Edwardot. Edward eléggé meglepődött, de nem szólt semmit.
- Mehetünk vásárolni? - kérdeztem vigyorogva.
- Hát persze – bólintott Nicky, majd Edward kocsijába és elindultunk a pláza felé.
Fél óra alatt meg is érkeztünk, és azonnal besiettünk egy ruha butikba. Eléggé kevés pénz volt nálam, a ruhák pedig őrülten drágák voltak. Amikor szóltunk az eladó nőnek, hogy milyen ruhái vannak olcsón, elvezetett a butik egyik legeldugottabb részébe. Edward fél úton levált a kis csapatunkból, mondván, néz valami ruhát, hátha vesz valami újat. Szó nélkül bólintottam.
- Ez az egész sor – mutatott végig egy hosszú soron, amit beterítettek a koktél ruhák.
- Köszönjük – mosolyogtam az eladónőre, aki csak bólintott és egyedül hagyott minket.
- Te, ezek bűnronda ruhák – húzta a száját Nicky, miközben a ruhákat nézegette.
- Én meg nem vagyok milliómos, hogy egy drága ruhát vegyek – mondtam.
- Na jó, én nem nézelődőm – felelte Nicky és megállt mellettem, miközben én egyenként néztem meg a ruhákat.
- Amúgy mi a helyzet veled? - kérdeztem.
- Nem sok – vonta meg a vállát Nicky. - Összejárok Tommal és kész.
- Igen?
- Aha. Jól el vagyunk – vigyorgott.
- Lefeküdtél vele?
- Nem. Csak csókolózni szoktunk.
- Helyes – bólogattam. - Ne hamarkodd el!
- Igyekszem – húzta ki magát büszkén. - És mesélj! Ki ez a bombázó? - pillantott Edward felé, aki a butik másik sarkában volt, és a férfi ruhákat nézegette.
- A barátom – feleltem.
- Mióta vagytok együtt?
- Egy hete talán. Szerintem még annyi sincs.
- Volt már valami? - kérdezte huncutul.
- Volt.
- Lefeküdtetek? - vigyorgott.
- Le – bólintottam, és elpirultam.
- Tényleg? - döbbent le. - És milyen volt? Mikor? Hogyan? Mesélj!
- Tegnap előtt történt.
- Szülinapi szex – nevetett.
- Lehet – nevettem én is.
- És milyen volt?
- Hmm... ne is kérdezd! - néztem rá vigyorogva, és az alsóajkamba haraptam. - Isteni!
- Anyádék otthon voltak?
- Dehogy! Pókerezni voltak.
- És mekkora?
- Mire gondolsz? - vontam össze a szemöldökeimet, mire ő elvigyorodott. Azonnal leesett. - Hát... nem tudom. Nagy.
- De mégis mekkora? Nagy? Vagy nagyon nagy?
- Nem tudom. Nem néztem.
- De fogni csak megfogtad! – forgatta a szemeit Nicky.
- Megfogtam – vigyorogtam. - És azt hiszem nagyon nagy. Nekem pont megfelel.
- Volt orgazmusod?
- Nem.
- Nem?!
- Nem volt – ráztam a fejem. - Először nem. A következő menetben már volt.
- Ti egy éjszaka kétszer dugtatok? - döbbent le Nicky.
- Aha – bólogattam. - Az első az ágyamban volt. Utána pedig az asztalomon.
- Hihetetlenek vagytok – csóválta a fejét. - De nem volt korai egy kicsit?
- Már négy hónapja ismerem, szóval nem.
- És előtte volt valami?
- Persze. Csak neki akkor barátnője volt.
- Veled csalta?
- Aha – bólintottam.
- Nagyon elcsavarhattad ennek a fiúnak a fejét. Mikor jöttetek össze?
- Szilvesztelkor.
- Pont, mint anyádék!
- Ja – nevettem el magam.
- És tudja, hogy Waukeganba mész?
- Nem – komorodtam el. - De ne is mond el neki!
- És mégis mikor akarod elmondani neki?
- Nem akarom elmondani neki.
- Csak úgy el akarsz tűnni?!
- Nem tudom, Nicky – néztem rá. - Még nem gondolkoztam ezen.
- Hát kemény menet lesz -sóhajtott.
- Tudom – bólintottam.
Végül nem találtunk semmi ruhát, amit tetszene nekem. Ruha nélkül oda mentünk Edwardhoz, aki elmosolyodott, amint meglátott minket.
- Találtatok ruhát? - kérdezte, majd magához húzott, és halántékon csókolt.
- Nem – mondtam és közelebb bújtam hozzá. - Csúnya ruhák voltak.
- Ami meg jól néz ki, az meg drága – csóválta a fejét Nicky.
- Válasszatok egy ruhát, majd én kifizetem – felelte Edward.
- Nem – ellenkeztem. - Ne költsd rám a pénzed!
- Norah – nézett rám. - Hadd fizessem ki. Ez lesz a szülinapi ajándékod tőlem.
- Második szülinapi ajándék – vigyorgott Nicky, miközben a mutató-és a középsőujját felmutatva, amivel mutatta, hogy kettő.
- Biztos? - néztem fel Edwardra.
- Biztos – puszilta meg a homlokom.
- Én meg akkor fizetem a fuxodat – szólt közbe Nicky.
- Jajj, lődd már le magad! - szóltam Nickyre.
- Hadd vegyek már én is ajándékot neked, te hülye – vigyorgott Nicky.
- Hát... - húztam a szám. - Na jó, de akkor én festelek ki ma – mondtam szigorúan Nickynek.
- Jól van – forgatta a szemét.
- Na, siessetek, mert készülődnünk kell még – sürgetett minket Edwad.
- Oké – bólintottam. - Köszi! - mosolyogtam, majd megcsókoltam és belekaroltam Nickybe. - Majd jövünk – kacsintottam Edwardra, aki csak elvigyorodott és rácsapott a fenekemre, mire én hangosan felkacagtam.
- Ne célozgass már! - löktem meg Nicky vállát, amikor távolabb mentünk Edwardtól. - Kifog nyírni!
- Nem hiszem – felelte Nicky. - Legfeljebb elfenekel – nyalta meg az ajkát Nicky. - Azt úgyis bírod!
- Kapd be, jó? - nevettem, és Nicky is velem nevetett.
Percek alatt megtaláltuk a nekem való ruhát, és a hozzá illő cipőt. Edward kifizette nekünk, és utána betértünk egy ékszer boltba. Nicky azonnal kiválasztott nekem egy fülbevalót, mire én heves vitába kavarodtam vele. Túl drága volt a fülbevaló, ezért nem engedtem meg neki, hogy megvegye.
- Norah, fogd már be! - pirított rám Nicky, majd kifizette a fülbevalót.
- Olyan hülye vagy – mondtam, és magamhoz öleltem Nickyt. - Köszönöm.
- Neked bármit, drágám – nevetett Nicky.
- Na, jól van – szólt közbe Edward, és magához húzott. - Ő az enyém – puszilta meg a fejem.
- Meg a Nickyé is – vigyorogtam, és lopva Nickyre kacsintottam. - Hisz ő az asszonyom.
- Bizonyám – bólogatott Nicky egyetértően.
- Úgyhogy te csak a második vagy – néztem fel Edwardra.
- Na, jól van – tolt el magától, és besértődött.
- Jajj, ne butáskodj már! - húztam vissza magamhoz Edwardot. - Te vagy az első, és nincs rajtad kívül senki más. Te vagy az életem – néztem mélyen a szemembe.
- Szeretlek! - felelte Edward.
- Én is szeretlek! - suttogtam és megcsókoltam, miközben átöleltem a nyakát és közelebb húztam magamhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése