Szilveszter volt, én pedig otthon voltam. Az ágyamon ültem és egy párnát szorítottam magamhoz, amelyet idegbeteg módjára markoltam.Előre néztem és egyszerre éreztem nyugalmat és mérhetetlen dühöt.
Edwardék már egy hete elmentek Denaliba. Mielőtt elmentek, rájöttem, hogy felesleges volt Edwardra fecsérelnem az időm. Ő azt mondta, hogy csakis Bella és én voltam az életébe, más nem. De hazudott! Ezért szörnyen mérges voltam rá. Miért nem mondta el nekem Brendát? Miért nem mondta, hogy más lánnyal is csalja Bellát? Úgy látszik, ennyit értem neki. Annyit, hogy amikor unatkozik vagy valami gondja van, akkor hozzám fusson és itt élje ki magát.
Bár már nem érdekel. Ha neki Brenda kell, akkor legyen vele! És fulladjanak meg egymás szájában, amikor smárolnak! - gondoltam, majd elképzeltem a fullados részt és elmosolyodtam, de aztán lefagyott a mosoly az arcomról és még csúnyább tekintettel néztem előre.
A karácsony mondhatni egész jó volt. A szüleim hajnalban ide jöttek és késő éjszaka visszamentek Chicagóba. Hoztak ajándékot, na meg egy csomó levelet, amelyet a barátaim és a családom küldött nekem.
Kaptam a szüleimtől egy új cipőt, egy új fényképezőgépet, és egy kis zsebpénzt is. Sandrától egy új fehérnemű szettet kaptam, na meg egy csomag ízesítet óvszert, amit kissé csodálkozva és vonakodva fogadtam el. Apu csak nevetett ezen az ajándékon, Anyu pedig nem szólt semmit, csak elmosolyodott.
Én Sandrának egy csomag óvszert vettem, amit nevetve fogadott, meg vettem neki egy rózsaszín, kissé átlátszó, Playboy köntöst. Az édesanyámnak egy nyakláncot vettem, melynek a medáljába az volt gravírozva, hogy „A te lányod”, amit könnyes szemekkel fogadott. Édesapámnak egy új POLICE karórát vettem és egy ugyanilyen márkájú férfi parfümöt, amit mosolyogva fogadott és megjegyezte, hogy milyen figyelmes vagyok.
Ezután leültünk beszélgetni, de kis idő múlva Anyu észrevette, hogy valami nincs rendben. Ezért kicsalogatott a konyhába és kérdőre vont, hogy mi a gondom, mire én csak annyit mondtam, hogy semmi. De ő nem adta fel. Addig, addig kérdezgetett, míg annyit mondtam, hogy rossz passzban vagyok és hogy hagyjon a hülyeségeivel. Ezután békén hagyott, de eléggé szkeptikusan méregetett egész nap.
Este nyolckor könnyes búcsút vettem a szüleimtől, majd miután elmentek, felmentem a szobámba és elkezdtem nézni a tévét, amiben jobbnál jobb filmek mentek. Végül körülbelül éjfélkor aludtam el a Télapu című karácsonyi filmen.
Másnap tíz óra körül felkeltem és hát a reggelem nem jól kezdődött. Kezdjük először is avval, hogy a konyhában rajta kaptam Sandráékat azon, hogy miképp szedik le egymásról a ruhát, miközben óriási csókcsatát vívnak. Szerencsére akkor értem oda, amikor Sandra levette a barátja, William polóját, és Sandrán még volt ruha. Tökéletes időzítés volt, az egyszer biztos. Ezután a hangulat eléggé fagyos volt egész nap. De nem ez volt a legnagyobb incidens ezen a napon!
Délután fele épp menni akartam volna sétálni, amikor valahogy megcsúsztam a lépcsőn és elestem. Borultam vagy öt lépcsőfokot, és a végén be is vertem a fejem a falba. Szidkozodtam egy sort, majd felálltam és bosszúsan felbaktattam a szobámba. Szóval, a sétának lőttek!
- Norah! - kiáltott fel Sandra, felébresztve a bosszankodásomból.
Felsóhajtottam és kidugtam a fejem az ajtóban.
- Mi van? - kérdeztem egy kicsit hangosan.
- Kész a vacsora – jelent meg előttem William. - Jössz? - mosolygott rám.
William egy 185 centiméter magas, izmos férfi volt. Ő volt Sandra barátja körülbelül már egy hete, és szinte már velünk lakott a pasi. Fekete haja volt, mely mindig hátra volt nyalva a fején és a haja vége kissé be volt göndörödve. Igazi olaszos férfi volt, és Sandra pont ezt szerette benne.
Igazságszerint nekem édes mindegy volt, hogy olasz-e vagy nem. Számomra az volt a fontos, hogy békén hagyjon. Eddig békén hagyott. Egy szót se szólt hozzám, csak ha muszáj volt, és igazándiból egy percnél tovább nem voltunk együtt egy szobában. Számomra ő nem létezett, szóval képes voltam őt kikerülni szó nélkül. Hidegen hagyott William.
- Szólnál Sandrának, hogy hozza fel? - mosolyogtam bájosan Williamra.
- Persze – bólintott jó fiú módjára és elment.
Becsuktam az ajtót és visszamásztam az ágyba. Egy idő után hűs szellő csapta meg a derekam. Gyorsan hátra fordultam, de nem volt senki a szobámban, rajtam kívül. Viszont az ágyam szélén egy piros doboz állt, és az ablakom tárva nyitva volt. Némán méregettem gyanakodva a dobozt, majd lassan mellé másztam és megláttam a tetején egy fehér papírt, melyen egy rövid szöveg állt, mégis sokat mondó volt:
Ötre gyere át a ruhában, mely a dobozban található. Alice – állt a papíron.
Letettem magam mellé a papírt és kinyitottam a dobozt. A dobozban egy ruha volt, és egy magassarkú.
A ruha piros volt és körülbelül tíz centiméterrel a térd fölé ért. A mell rész alatt egy ezüst színű dísz volt. A ruha felső része nyakba kötös volt, és a dekoltázsa eléggé mély.
A cipő egy ezüst színű szandál volt, melynek teteje bokáig ért. A felső rész közepéből egy hosszú csík indult, mely a nagy-és a mellette lévő kis ujj között ért végett, így az egész lábfejen végig futott. A lábfej közepe tájékán a csíkből két oldalon egy újabb csík futott végig, mely a lábat rögzítette. Gyönyörű volt.
Még egy ideig gyönyörködtem a ruhában és a cipőben, majd a karórámra pillantottam. Fél négy volt, ezért gyorsan leszaladtam Sandrának szólni, hogy a szilvesztert Edwardéknál töltöm. Sandra szó nélkül rá bólintott a dologra. Ezután felszaladtam a szobámba és beugrottam a fürdőbe. Levetkőztem és a zuhany alá ugrottam. Megfürödtem és a hajamat is megmostam, majd magam köré csavartam egy törölközöt és a szobámba rohantam.
Ott magamra húztam a piros fehérneműm, majd megszárítottam a hajam és felkötöttem egy elegáns kontyba. Felkentem magamra egy natúr sminket és felvettem a ruhát. A lábamra húztam a magassarkút és lesiettem a konyhába. Ott szóltam Sandrának, hogy elmentem és a kocsimba pattantam.
A kocsiban a műszerfalon lévő órára pillantottam, ami jelezte, hogy fél öt múlt. Mérgesen felsóhajtottam és eszeveszetten hajtottam Edwardékhoz.
Tíz perces késéssel meg is érkeztem. Bekopogtattam, mire Alice ajtót nyitott.
- Norah – mosolygott, majd végig nézett rajtam. - Gyönyörű vagy! - tette össze két kezét, majd magához húzott és szorosan megölelt.
- Öhh... - lepődtem meg. - Te is – simogattam meg a hátát, aztán elengedtük egymást.
- Jajj, de buta vagyok! - csapott a homlokára, majd kitárta az ajtót. - Gyere be! - tolt be a házba.
A konyhába kísért, ahol épp Esme és Rosalie sürögtek, forogtak.
- A fiúk épp öltöznek – szólt Alice. - Kérsz valamit?
- Egy colát – feleltem, majd Alice a kezembe nyomott egy pohár kólát. - Köszönöm – mosolyogtam.
Ezután beültünk a nappaliba és vártuk a vendégeket. Körülbelül tíz perc alatt teljesen megtelt a Cullen ház vagy száz tinédzserrel. Alice megölelt, majd jó szórakozást kívánt és eltáncolt a tömegbe. Majd én is a tömegbe mentem. Összefutottam Jessicával és Mike-al is, akik halálra bókoltak nekem, majd elújságoltak, hogy ma három hónaposak. Gratuláltam nekik, majd kis idő múlva el köszöntem tőlük és tovább kószáltam a tömegbe.
Pipiskedve próbáltam tájékozódni a tömegben és keresni egy ismerős arcot, akivel leállhatok dumálni. Igazándiból tudtam, hogy kit keresek, de semmiképp sem akartam bevallani magamnak. Így csak úgy tettem, mintha olyan jól érezném magam és csak úgy unalomból sétálgatok a tömegben.
Ekkor láttam meg azt, akit kerestem. Épp akkkor ment ki a bejárati ajtón. Rágódni kezdtem. Utána menjek, vagy ne? Végül döntöttem.
Felsóhajtottam és utána mentem. Kinyitottam az ajtót, majd halkan becsuktam magam után, hogy ne halljon meg. Bár erre elég kicsi volt az esély, mivel ahogy kiléptem a verandára, ő azonnal felém nézett. Halványan rámosolyogtam és mellé álltam.
- Nagyon szép vagy – motyogta. Felvont szemöldökkel ránéztem, majd előre tekintettem és elpirultam.
- Te is jól nézel ki.
Erre ő csak elnevette magát, majd elhallgatott.
- Hogyhogy nem Chicagóba ünnepled a szilvesztert? - csodálkozott, mire én csak megvontam a vállam. - Táncolunk? - kérdezte mosolyogva, mire én figyelni kezdtem a zenére. Épp egy lassú szám szólt benn a házban, ami kihallatszott.
- Hát persze – bólintottam, majd megfogta a kezem és levezetett a ház elé lévő pázsitra.
Egyik kezét a derekamra tette, a másikkal megfogta a kezem és vállmagasságba tette. Én átkaroltam a vállát és márvány testéhez simultam. Elmosolyodott és mégjobban magához húzott. A hajamba hajtotta a fejét és felsóhajtott, én pedig arcomat a vállába temettem. Gyönyörű percek voltak ezek!
Edwardék már egy hete elmentek Denaliba. Mielőtt elmentek, rájöttem, hogy felesleges volt Edwardra fecsérelnem az időm. Ő azt mondta, hogy csakis Bella és én voltam az életébe, más nem. De hazudott! Ezért szörnyen mérges voltam rá. Miért nem mondta el nekem Brendát? Miért nem mondta, hogy más lánnyal is csalja Bellát? Úgy látszik, ennyit értem neki. Annyit, hogy amikor unatkozik vagy valami gondja van, akkor hozzám fusson és itt élje ki magát.
Bár már nem érdekel. Ha neki Brenda kell, akkor legyen vele! És fulladjanak meg egymás szájában, amikor smárolnak! - gondoltam, majd elképzeltem a fullados részt és elmosolyodtam, de aztán lefagyott a mosoly az arcomról és még csúnyább tekintettel néztem előre.
A karácsony mondhatni egész jó volt. A szüleim hajnalban ide jöttek és késő éjszaka visszamentek Chicagóba. Hoztak ajándékot, na meg egy csomó levelet, amelyet a barátaim és a családom küldött nekem.
Kaptam a szüleimtől egy új cipőt, egy új fényképezőgépet, és egy kis zsebpénzt is. Sandrától egy új fehérnemű szettet kaptam, na meg egy csomag ízesítet óvszert, amit kissé csodálkozva és vonakodva fogadtam el. Apu csak nevetett ezen az ajándékon, Anyu pedig nem szólt semmit, csak elmosolyodott.
Én Sandrának egy csomag óvszert vettem, amit nevetve fogadott, meg vettem neki egy rózsaszín, kissé átlátszó, Playboy köntöst. Az édesanyámnak egy nyakláncot vettem, melynek a medáljába az volt gravírozva, hogy „A te lányod”, amit könnyes szemekkel fogadott. Édesapámnak egy új POLICE karórát vettem és egy ugyanilyen márkájú férfi parfümöt, amit mosolyogva fogadott és megjegyezte, hogy milyen figyelmes vagyok.
Ezután leültünk beszélgetni, de kis idő múlva Anyu észrevette, hogy valami nincs rendben. Ezért kicsalogatott a konyhába és kérdőre vont, hogy mi a gondom, mire én csak annyit mondtam, hogy semmi. De ő nem adta fel. Addig, addig kérdezgetett, míg annyit mondtam, hogy rossz passzban vagyok és hogy hagyjon a hülyeségeivel. Ezután békén hagyott, de eléggé szkeptikusan méregetett egész nap.
Este nyolckor könnyes búcsút vettem a szüleimtől, majd miután elmentek, felmentem a szobámba és elkezdtem nézni a tévét, amiben jobbnál jobb filmek mentek. Végül körülbelül éjfélkor aludtam el a Télapu című karácsonyi filmen.
Másnap tíz óra körül felkeltem és hát a reggelem nem jól kezdődött. Kezdjük először is avval, hogy a konyhában rajta kaptam Sandráékat azon, hogy miképp szedik le egymásról a ruhát, miközben óriási csókcsatát vívnak. Szerencsére akkor értem oda, amikor Sandra levette a barátja, William polóját, és Sandrán még volt ruha. Tökéletes időzítés volt, az egyszer biztos. Ezután a hangulat eléggé fagyos volt egész nap. De nem ez volt a legnagyobb incidens ezen a napon!
Délután fele épp menni akartam volna sétálni, amikor valahogy megcsúsztam a lépcsőn és elestem. Borultam vagy öt lépcsőfokot, és a végén be is vertem a fejem a falba. Szidkozodtam egy sort, majd felálltam és bosszúsan felbaktattam a szobámba. Szóval, a sétának lőttek!
- Norah! - kiáltott fel Sandra, felébresztve a bosszankodásomból.
Felsóhajtottam és kidugtam a fejem az ajtóban.
- Mi van? - kérdeztem egy kicsit hangosan.
- Kész a vacsora – jelent meg előttem William. - Jössz? - mosolygott rám.
William egy 185 centiméter magas, izmos férfi volt. Ő volt Sandra barátja körülbelül már egy hete, és szinte már velünk lakott a pasi. Fekete haja volt, mely mindig hátra volt nyalva a fején és a haja vége kissé be volt göndörödve. Igazi olaszos férfi volt, és Sandra pont ezt szerette benne.
Igazságszerint nekem édes mindegy volt, hogy olasz-e vagy nem. Számomra az volt a fontos, hogy békén hagyjon. Eddig békén hagyott. Egy szót se szólt hozzám, csak ha muszáj volt, és igazándiból egy percnél tovább nem voltunk együtt egy szobában. Számomra ő nem létezett, szóval képes voltam őt kikerülni szó nélkül. Hidegen hagyott William.
- Szólnál Sandrának, hogy hozza fel? - mosolyogtam bájosan Williamra.
- Persze – bólintott jó fiú módjára és elment.
Becsuktam az ajtót és visszamásztam az ágyba. Egy idő után hűs szellő csapta meg a derekam. Gyorsan hátra fordultam, de nem volt senki a szobámban, rajtam kívül. Viszont az ágyam szélén egy piros doboz állt, és az ablakom tárva nyitva volt. Némán méregettem gyanakodva a dobozt, majd lassan mellé másztam és megláttam a tetején egy fehér papírt, melyen egy rövid szöveg állt, mégis sokat mondó volt:
Ötre gyere át a ruhában, mely a dobozban található. Alice – állt a papíron.
Letettem magam mellé a papírt és kinyitottam a dobozt. A dobozban egy ruha volt, és egy magassarkú.
A ruha piros volt és körülbelül tíz centiméterrel a térd fölé ért. A mell rész alatt egy ezüst színű dísz volt. A ruha felső része nyakba kötös volt, és a dekoltázsa eléggé mély.
A cipő egy ezüst színű szandál volt, melynek teteje bokáig ért. A felső rész közepéből egy hosszú csík indult, mely a nagy-és a mellette lévő kis ujj között ért végett, így az egész lábfejen végig futott. A lábfej közepe tájékán a csíkből két oldalon egy újabb csík futott végig, mely a lábat rögzítette. Gyönyörű volt.
Még egy ideig gyönyörködtem a ruhában és a cipőben, majd a karórámra pillantottam. Fél négy volt, ezért gyorsan leszaladtam Sandrának szólni, hogy a szilvesztert Edwardéknál töltöm. Sandra szó nélkül rá bólintott a dologra. Ezután felszaladtam a szobámba és beugrottam a fürdőbe. Levetkőztem és a zuhany alá ugrottam. Megfürödtem és a hajamat is megmostam, majd magam köré csavartam egy törölközöt és a szobámba rohantam.
Ott magamra húztam a piros fehérneműm, majd megszárítottam a hajam és felkötöttem egy elegáns kontyba. Felkentem magamra egy natúr sminket és felvettem a ruhát. A lábamra húztam a magassarkút és lesiettem a konyhába. Ott szóltam Sandrának, hogy elmentem és a kocsimba pattantam.
A kocsiban a műszerfalon lévő órára pillantottam, ami jelezte, hogy fél öt múlt. Mérgesen felsóhajtottam és eszeveszetten hajtottam Edwardékhoz.
Tíz perces késéssel meg is érkeztem. Bekopogtattam, mire Alice ajtót nyitott.
- Norah – mosolygott, majd végig nézett rajtam. - Gyönyörű vagy! - tette össze két kezét, majd magához húzott és szorosan megölelt.
- Öhh... - lepődtem meg. - Te is – simogattam meg a hátát, aztán elengedtük egymást.
- Jajj, de buta vagyok! - csapott a homlokára, majd kitárta az ajtót. - Gyere be! - tolt be a házba.
A konyhába kísért, ahol épp Esme és Rosalie sürögtek, forogtak.
- A fiúk épp öltöznek – szólt Alice. - Kérsz valamit?
- Egy colát – feleltem, majd Alice a kezembe nyomott egy pohár kólát. - Köszönöm – mosolyogtam.
Ezután beültünk a nappaliba és vártuk a vendégeket. Körülbelül tíz perc alatt teljesen megtelt a Cullen ház vagy száz tinédzserrel. Alice megölelt, majd jó szórakozást kívánt és eltáncolt a tömegbe. Majd én is a tömegbe mentem. Összefutottam Jessicával és Mike-al is, akik halálra bókoltak nekem, majd elújságoltak, hogy ma három hónaposak. Gratuláltam nekik, majd kis idő múlva el köszöntem tőlük és tovább kószáltam a tömegbe.
Pipiskedve próbáltam tájékozódni a tömegben és keresni egy ismerős arcot, akivel leállhatok dumálni. Igazándiból tudtam, hogy kit keresek, de semmiképp sem akartam bevallani magamnak. Így csak úgy tettem, mintha olyan jól érezném magam és csak úgy unalomból sétálgatok a tömegben.
Ekkor láttam meg azt, akit kerestem. Épp akkkor ment ki a bejárati ajtón. Rágódni kezdtem. Utána menjek, vagy ne? Végül döntöttem.
Felsóhajtottam és utána mentem. Kinyitottam az ajtót, majd halkan becsuktam magam után, hogy ne halljon meg. Bár erre elég kicsi volt az esély, mivel ahogy kiléptem a verandára, ő azonnal felém nézett. Halványan rámosolyogtam és mellé álltam.
- Nagyon szép vagy – motyogta. Felvont szemöldökkel ránéztem, majd előre tekintettem és elpirultam.
- Te is jól nézel ki.
Erre ő csak elnevette magát, majd elhallgatott.
- Hogyhogy nem Chicagóba ünnepled a szilvesztert? - csodálkozott, mire én csak megvontam a vállam. - Táncolunk? - kérdezte mosolyogva, mire én figyelni kezdtem a zenére. Épp egy lassú szám szólt benn a házban, ami kihallatszott.
- Hát persze – bólintottam, majd megfogta a kezem és levezetett a ház elé lévő pázsitra.
Egyik kezét a derekamra tette, a másikkal megfogta a kezem és vállmagasságba tette. Én átkaroltam a vállát és márvány testéhez simultam. Elmosolyodott és mégjobban magához húzott. A hajamba hajtotta a fejét és felsóhajtott, én pedig arcomat a vállába temettem. Gyönyörű percek voltak ezek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése