- Elmeséled mi is történt pontosan? - kérdezte Edward óvatosan.
Az ágyamban feküdtünk. A sírásom után lefeküdtünk az ágyba, összebújtunk és percekig hallgattuk egymást lélegzetvételét.
- Elmesélem – bólintottam, majd nagy levegőt vettem és belekezdtem. - Tíz éves voltam. Apu influenzás lett, én pedig elkaptam. Anyu kórházba vitt. Ő velem maradt a kórházban, az apámra Anyu unokaöccse vigyázott. Egyszer Anyu haza ment meglátogatni Aput, na meg ellátni őt. Én a kórházban maradtam, és aludtam. Tudtam, hogy mire Anyu visszaér, addigra én felébredek. Egy ott dolgozó nővékre bejött a szobába, és a homlokomra tette a kezét – felsóhajtottam, szemeimet pedig összeszorítottam. - Kiráncigált az ágyból, és levetkőztetett. Belerakott a kádban, amiben jéghideg volt a víz. Torkom szakadtából visítottam, és ellenkeztem. De a nő mérges lett, és belenyomott a vízbe. Ujjait a nyakam köré fűzte, és fojtogatni kezdett – kaptam a nyakamhoz, és nagyot nyeltem. Újra éreztem a nő ujjait a nyakamon. - Aztán kihúzott a vízből, és megfürdetett. A lázam lement, én pedig egész végig csöndbe sírtam. A nő kiszedett a kádból, amikor megjött Anyu. A nő elmagyarázta, hogy lázas voltam, és leakarta vinni. Anyu csak bólogatott, én pedig könyörögtem Anyunak, hogy segítsen. De semmit sem tett. A mai napig nem tud semmiről – nyeltem egy nagyot. - Úgy bántak velem, mint egy nyomorékkal. És amikor tegnap megfürdettél, újra tíz évesnek éreztem magam, és újra feltört az emlék.
- Sajnálom – szólt Edward, és magához ölelt.
- Most már megpróbálok őszinte lenni veled, és elmondok mindent, amire kíváncsi vagy – feleltem.
- Köszönöm – nyomott egy csókot a hajamra.
Én csak bólintottam, és Edward mellkasába bújtattam az arcom.
Az ágyamban feküdtünk. A sírásom után lefeküdtünk az ágyba, összebújtunk és percekig hallgattuk egymást lélegzetvételét.
- Elmesélem – bólintottam, majd nagy levegőt vettem és belekezdtem. - Tíz éves voltam. Apu influenzás lett, én pedig elkaptam. Anyu kórházba vitt. Ő velem maradt a kórházban, az apámra Anyu unokaöccse vigyázott. Egyszer Anyu haza ment meglátogatni Aput, na meg ellátni őt. Én a kórházban maradtam, és aludtam. Tudtam, hogy mire Anyu visszaér, addigra én felébredek. Egy ott dolgozó nővékre bejött a szobába, és a homlokomra tette a kezét – felsóhajtottam, szemeimet pedig összeszorítottam. - Kiráncigált az ágyból, és levetkőztetett. Belerakott a kádban, amiben jéghideg volt a víz. Torkom szakadtából visítottam, és ellenkeztem. De a nő mérges lett, és belenyomott a vízbe. Ujjait a nyakam köré fűzte, és fojtogatni kezdett – kaptam a nyakamhoz, és nagyot nyeltem. Újra éreztem a nő ujjait a nyakamon. - Aztán kihúzott a vízből, és megfürdetett. A lázam lement, én pedig egész végig csöndbe sírtam. A nő kiszedett a kádból, amikor megjött Anyu. A nő elmagyarázta, hogy lázas voltam, és leakarta vinni. Anyu csak bólogatott, én pedig könyörögtem Anyunak, hogy segítsen. De semmit sem tett. A mai napig nem tud semmiről – nyeltem egy nagyot. - Úgy bántak velem, mint egy nyomorékkal. És amikor tegnap megfürdettél, újra tíz évesnek éreztem magam, és újra feltört az emlék.
- Sajnálom – szólt Edward, és magához ölelt.
- Most már megpróbálok őszinte lenni veled, és elmondok mindent, amire kíváncsi vagy – feleltem.
- Köszönöm – nyomott egy csókot a hajamra.
Én csak bólintottam, és Edward mellkasába bújtattam az arcom.
- Mikor jön már ez a nő? - morogtam, és újra pipiskedni kezdtem, hogy átlássak a tömegen.
Február volt, én pedig a reptéren voltam. Nicky a mai napon jött, és megígértem neki, hogy kijövök elé. A gipszemet már egy ideje levették, így már két cipő volt a lábamon.
Újra a telefonomra pillantottam, és idegességemben az ajkamat kezdtem harapdálni. Ekkor megjelent Nicky két börőndöt maga után húzva.
Barna színű hajában virítottak a szőke mellírcsíkok. Orrán egy fekete napszeműveg ült. Sötétszínű, feszes farmert viselt, rózsaszín felsőt, és egy piros kardigánt, na meg egy fehér tornacipőt.
Amikor meglátott azonnal lekapta a szemüvegét, és elvigyorodott.
- Szia, drágám! - szólt, és szorosan átöleltük egymást.
- Csőváz! - köszöntem neki, majd elvettem az egyik bőröndőt a kezéből. - Mi a pálya? Milyen volt az utad? - kérdeztem, miközben megindultunk a kijárat felé.
- Unalmas volt – forgatta a szemeit. - És nincs semmi. Majd mesélek – vigyorgott titkolózóan. - Azt veled mi van?
- Semmi – vigyorogtam. - Majd mesélek – kacsintottam rá.
- Jól van, babám – nevetett, majd mikor hirtelen megtorpant. - Ez a kocsid? - döbbent le a fekete autóm láttán.
- Igen – bólintottam, és beraktam a két bőröndöt a csomagtartóba. - Szállj már be! - szóltam rá, és beültem az autóba.
- Rég ültem már ilyen fullos kocsiban, na – mondta Nicky, miután beszállt mellém. - Apué kész életveszély! - forgatta szemeit.
- Igen. És mi majdnem totálkárossá tettük – nevettem el magam.
- Emlékszel? - kiáltott fel Nicky boldogan.
- Hát persze – bólogattam. - Őrült egy este volt – nevettem Nickyvel együtt.
Három évvel ezelőtt egyszer Nickyéknél aludtam, és hirtelen ötlettől vezérelve beültünk az apja kocsijába. Nick – Nicky testvére – vezetett, és azt csináltuk, hogy hátra tolattunk, majd teljes gázzal előre hajtottunk, majd egy oszlopnál teljesen lefékeztünk, így megelőztük azt, hogy belemenjünk az oszlopba és totálkárossá tegyük az autót. Vicces és egyben félelmetes éjszaka volt.
- A barátod? - kérdezte Nicky, megszakítva így a vissza emlékezésemet.
- A családjával – feleltem, és elmosolyodtam.
Hétágra sütött a nap, így Edward a családjával felmentek a hegyekbe vadászni egyet. Jobb is volt, hisz így maximálisan Nickyre tudtam figyelni.
- Anyádék? Nick? - érdeklődtem a családja felől.
- Otthon vannak – vonta meg a vállát.
- Örülsz, hogy velem és Sandrával fogsz lakni? - vigyorogtam.
- Naná! Egy teljes év szabályok, és Apu nélkül. Szabad vagyok! - tárta szét karjait. - És persze veled vagyok. Egy álom lesz!
- Az bizony – bólogattam egyetértően. - Este mit csináljunk?
- Nem tudom – rázta a fejét, és kitekintett az ablakon.
- Csajos este? - vontam fel a szemöldökeimet.
- Benne vagyok – mosolygott Nicky.
- Oké, az jó – bólintottam. - Úgyis ki kell festenem a körmeimet.
- Nekem is – tartotta maga elé a kezeit. - Kifranciázod majd?
- Simán – vigyorogtam. - És most itt a második valóra vált álmod! - szóltam, és bekapcsoltam a rádiót.
Maxra tekertem a hangerőt, és énekelni kezdtük a dalszöveget. Majd egyszerre röhögtük el magunkat.
Február volt, én pedig a reptéren voltam. Nicky a mai napon jött, és megígértem neki, hogy kijövök elé. A gipszemet már egy ideje levették, így már két cipő volt a lábamon.
Újra a telefonomra pillantottam, és idegességemben az ajkamat kezdtem harapdálni. Ekkor megjelent Nicky két börőndöt maga után húzva.
Barna színű hajában virítottak a szőke mellírcsíkok. Orrán egy fekete napszeműveg ült. Sötétszínű, feszes farmert viselt, rózsaszín felsőt, és egy piros kardigánt, na meg egy fehér tornacipőt.
Amikor meglátott azonnal lekapta a szemüvegét, és elvigyorodott.
- Szia, drágám! - szólt, és szorosan átöleltük egymást.
- Csőváz! - köszöntem neki, majd elvettem az egyik bőröndőt a kezéből. - Mi a pálya? Milyen volt az utad? - kérdeztem, miközben megindultunk a kijárat felé.
- Unalmas volt – forgatta a szemeit. - És nincs semmi. Majd mesélek – vigyorgott titkolózóan. - Azt veled mi van?
- Semmi – vigyorogtam. - Majd mesélek – kacsintottam rá.
- Jól van, babám – nevetett, majd mikor hirtelen megtorpant. - Ez a kocsid? - döbbent le a fekete autóm láttán.
- Igen – bólintottam, és beraktam a két bőröndöt a csomagtartóba. - Szállj már be! - szóltam rá, és beültem az autóba.
- Rég ültem már ilyen fullos kocsiban, na – mondta Nicky, miután beszállt mellém. - Apué kész életveszély! - forgatta szemeit.
- Igen. És mi majdnem totálkárossá tettük – nevettem el magam.
- Emlékszel? - kiáltott fel Nicky boldogan.
- Hát persze – bólogattam. - Őrült egy este volt – nevettem Nickyvel együtt.
Három évvel ezelőtt egyszer Nickyéknél aludtam, és hirtelen ötlettől vezérelve beültünk az apja kocsijába. Nick – Nicky testvére – vezetett, és azt csináltuk, hogy hátra tolattunk, majd teljes gázzal előre hajtottunk, majd egy oszlopnál teljesen lefékeztünk, így megelőztük azt, hogy belemenjünk az oszlopba és totálkárossá tegyük az autót. Vicces és egyben félelmetes éjszaka volt.
- A barátod? - kérdezte Nicky, megszakítva így a vissza emlékezésemet.
- A családjával – feleltem, és elmosolyodtam.
Hétágra sütött a nap, így Edward a családjával felmentek a hegyekbe vadászni egyet. Jobb is volt, hisz így maximálisan Nickyre tudtam figyelni.
- Anyádék? Nick? - érdeklődtem a családja felől.
- Otthon vannak – vonta meg a vállát.
- Örülsz, hogy velem és Sandrával fogsz lakni? - vigyorogtam.
- Naná! Egy teljes év szabályok, és Apu nélkül. Szabad vagyok! - tárta szét karjait. - És persze veled vagyok. Egy álom lesz!
- Az bizony – bólogattam egyetértően. - Este mit csináljunk?
- Nem tudom – rázta a fejét, és kitekintett az ablakon.
- Csajos este? - vontam fel a szemöldökeimet.
- Benne vagyok – mosolygott Nicky.
- Oké, az jó – bólintottam. - Úgyis ki kell festenem a körmeimet.
- Nekem is – tartotta maga elé a kezeit. - Kifranciázod majd?
- Simán – vigyorogtam. - És most itt a második valóra vált álmod! - szóltam, és bekapcsoltam a rádiót.
Maxra tekertem a hangerőt, és énekelni kezdtük a dalszöveget. Majd egyszerre röhögtük el magunkat.
- Mi volt ez a nagy lárma, mikor megjöttetek? - kérdezte Sandra, miután megérkeztünk és beültünk a konyhába.
- Csak zenét hallgattunk – vontam meg a vállam, és kinyitottam a hűtőt.
- Ma egyedül lesztek itthon – mondta Sandra. - Meglesztek?
- Megleszünk – feleltem.
- Csukd be a hűtő ajtaját, mert leolvad az egész hűtő! - szólt rám Sandra szigorúan.
Én csak felsóhajtottam, és becsaptam a hűtőajtót.
- És mikor mész? - kérdeztem.
- Most – válaszolta Sandra, majd két puszit nyomott az arcunkra és elment.
- Végre – forgatta a szemeimet.
Kinyitotta a hűtőt, és behajoltam megnézni, hogy mi a kaja.
- Mit együnk? - kérdeztem a temérdek kaja között nézelődve.
- Nem tudom – húzta a száját Nicky.
- Sültzsírós kenyér, hagymával? - néztem fel a hűtőből.
- Az jó – bólogatott Nicky.
- Oké – bólintottam, majd kivettem az apró tálat, amiben a zsír volt.
A szekrényből kivettem három szelet kenyeret, és az alsó fiókból pedig kivettem két hagymát. Nicky elé tettem egy tálcát, egy kést, és két szelet kenyeret, na meg egy hagymát.
- Büdösz lesz a szánk – mondta Nicky, miután leültem mellé és elkezdtük megkenni a kenyeret.
- Kit érdekel? - vontam meg a vállam. - Majd este fogat mosunk, és ma nem is találkozom Edwarddal.
- És meg is fogunk hízni – folytatta tovább Nicky.
- Majd holnap futunk egy kört – forgattam a szemeimet, és beleharaptam a zsírós kenyerembe.
Ekkor csörögni kezdett a zsebemben a mobilom.
- Ki a rák lehet az? - mérgelődtem, majd amikor megláttam a nevet a kijelzőn, azonnal elvigyorodtam. - Szia – szóltam a telefonba, miután megnyomtam a zöld gombot, és a fülemhez emeltem a telefont.
- Szia – köszönt vissza Edward. - Mizujs?
- Semmi. Épp eszünk – feleltem.
- Mit esztek? - kérdezte Edward, és a hangjából ítélve mosolygott.
- Zsíros kenyeret, hagymával – válaszoltam nemes egyszerűséggel.
Amint ezt kimondtam, Edward hangosan felnevetett.
- Szegényház van? - kérdezte Edward nevetve.
- Nem. Csak ezt kívántuk meg – vontam meg a vállam. - És veled mizu? - kérdeztem, és beleharaptam a kenyerembe.
- Semmi. Emmett nemrég falt fel egy medvét, én pedig épp egy finom hegyi oroszlánra vágyom!
- Jó étvágyat!
- Kösz. Neked is.
- Köszi – vigyorogtam.
- Most leteszlek, Norah. Majd holnap találkozunk.
- Oké. Jó szórakozást!
- Köszi, nektek meg jó bulizást! - nevetett.
- Kösz – nevettem én is.
- Ez sokkal nehezebb, mint hittem – sóhajtott.
- Mi?
- A búcsúzkodás – felelte. - Szörnyen hiányzol!
- Te is nekem – komolyodtam el. - Nagyon!
- Szeretlek – susogta szerelmesen.
- Én is szeretlek.
- Szia! - köszönt el, majd én is elköszöntem, és a visszaraktam a zsebembe a mobilom.
- Dúl a szerelem? – vigyorgott Nicky, majd visszarakta a helyére a tálcát.
Én csak bólintottam, és én is elraktam a tálcát. Aztán felmentünk a szobámba, és beültünk az ágy közepére beszélgetni.
Nicky beszélt a előző hónapjairól, és az élményeiről. Én is beszéltem az ittein életemről, az iskoláról, Edwardról, és egy csomó élményemről. Késő estig beszélgettünk, majd hajnal környékén lefeküdtünk aludni.
Másnap korán keltünk. Illetve csak Nicky, de felkeltett engem is. A nőiségemet megszégyenítő szavakkal kikeltem az ágyból. Csapkodtam, és egész végig morgolódtam, amíg össze nem ütöttem a kávém, és ki nem ültem Nickyvel az erkélyre rágyújtani.
Pár slukk és pár korty kávé után teljesen elfogadható állapotban voltam. Már rendesen láttam, és nem is sóhajtoztam már az álmosságtól.
- Ma mit csinálunk? - kérdezte Nicky, és beleszívott a cigijébe.
- Nem tudom – vontam meg a vállam, és elnyomtam a párkányon a cigarettát. - Mit szeretnél?
- Vásároljunk! - csillant fel Nicky szeme.
Bólintottam, majd rohantunk átöltözni. Mindaketten felöltöztünk, majd kocsiba pattantunk és elindultunk a pláza felé.
- Csak zenét hallgattunk – vontam meg a vállam, és kinyitottam a hűtőt.
- Ma egyedül lesztek itthon – mondta Sandra. - Meglesztek?
- Megleszünk – feleltem.
- Csukd be a hűtő ajtaját, mert leolvad az egész hűtő! - szólt rám Sandra szigorúan.
Én csak felsóhajtottam, és becsaptam a hűtőajtót.
- És mikor mész? - kérdeztem.
- Most – válaszolta Sandra, majd két puszit nyomott az arcunkra és elment.
- Végre – forgatta a szemeimet.
Kinyitotta a hűtőt, és behajoltam megnézni, hogy mi a kaja.
- Mit együnk? - kérdeztem a temérdek kaja között nézelődve.
- Nem tudom – húzta a száját Nicky.
- Sültzsírós kenyér, hagymával? - néztem fel a hűtőből.
- Az jó – bólogatott Nicky.
- Oké – bólintottam, majd kivettem az apró tálat, amiben a zsír volt.
A szekrényből kivettem három szelet kenyeret, és az alsó fiókból pedig kivettem két hagymát. Nicky elé tettem egy tálcát, egy kést, és két szelet kenyeret, na meg egy hagymát.
- Büdösz lesz a szánk – mondta Nicky, miután leültem mellé és elkezdtük megkenni a kenyeret.
- Kit érdekel? - vontam meg a vállam. - Majd este fogat mosunk, és ma nem is találkozom Edwarddal.
- És meg is fogunk hízni – folytatta tovább Nicky.
- Majd holnap futunk egy kört – forgattam a szemeimet, és beleharaptam a zsírós kenyerembe.
Ekkor csörögni kezdett a zsebemben a mobilom.
- Ki a rák lehet az? - mérgelődtem, majd amikor megláttam a nevet a kijelzőn, azonnal elvigyorodtam. - Szia – szóltam a telefonba, miután megnyomtam a zöld gombot, és a fülemhez emeltem a telefont.
- Szia – köszönt vissza Edward. - Mizujs?
- Semmi. Épp eszünk – feleltem.
- Mit esztek? - kérdezte Edward, és a hangjából ítélve mosolygott.
- Zsíros kenyeret, hagymával – válaszoltam nemes egyszerűséggel.
Amint ezt kimondtam, Edward hangosan felnevetett.
- Szegényház van? - kérdezte Edward nevetve.
- Nem. Csak ezt kívántuk meg – vontam meg a vállam. - És veled mizu? - kérdeztem, és beleharaptam a kenyerembe.
- Semmi. Emmett nemrég falt fel egy medvét, én pedig épp egy finom hegyi oroszlánra vágyom!
- Jó étvágyat!
- Kösz. Neked is.
- Köszi – vigyorogtam.
- Most leteszlek, Norah. Majd holnap találkozunk.
- Oké. Jó szórakozást!
- Köszi, nektek meg jó bulizást! - nevetett.
- Kösz – nevettem én is.
- Ez sokkal nehezebb, mint hittem – sóhajtott.
- Mi?
- A búcsúzkodás – felelte. - Szörnyen hiányzol!
- Te is nekem – komolyodtam el. - Nagyon!
- Szeretlek – susogta szerelmesen.
- Én is szeretlek.
- Szia! - köszönt el, majd én is elköszöntem, és a visszaraktam a zsebembe a mobilom.
- Dúl a szerelem? – vigyorgott Nicky, majd visszarakta a helyére a tálcát.
Én csak bólintottam, és én is elraktam a tálcát. Aztán felmentünk a szobámba, és beültünk az ágy közepére beszélgetni.
Nicky beszélt a előző hónapjairól, és az élményeiről. Én is beszéltem az ittein életemről, az iskoláról, Edwardról, és egy csomó élményemről. Késő estig beszélgettünk, majd hajnal környékén lefeküdtünk aludni.
Másnap korán keltünk. Illetve csak Nicky, de felkeltett engem is. A nőiségemet megszégyenítő szavakkal kikeltem az ágyból. Csapkodtam, és egész végig morgolódtam, amíg össze nem ütöttem a kávém, és ki nem ültem Nickyvel az erkélyre rágyújtani.
Pár slukk és pár korty kávé után teljesen elfogadható állapotban voltam. Már rendesen láttam, és nem is sóhajtoztam már az álmosságtól.
- Ma mit csinálunk? - kérdezte Nicky, és beleszívott a cigijébe.
- Nem tudom – vontam meg a vállam, és elnyomtam a párkányon a cigarettát. - Mit szeretnél?
- Vásároljunk! - csillant fel Nicky szeme.
Bólintottam, majd rohantunk átöltözni. Mindaketten felöltöztünk, majd kocsiba pattantunk és elindultunk a pláza felé.
Nickyvel már egy órája vásárolgattunk, amikor csörögni kezdett a mobilja. Megforgatta a szemeit, majd a füléhez emelte a telefonját.
- Igen? - szólt bele.
- …
- Persze, persze. Épp vásárolunk! - bólogatott, miközben megnézett egy rózsaszín felsőt.
- …
- Szerintem egy óra múlva végzünk.
- …
- Nicky – kopogtattam meg a vállát, mire ő kérdően felém fordult. - Megnézem a farmerokat – tátogtam, majd a mutató-és a középső ujjammal úgy csináltam mintha épp menne, majd a farmeromra mutattam. Nicky pár pillanatig kérdően nézett, majd bólintott és visszafordult a felsőkhöz.
- Igen? - szólt bele.
- …
- Persze, persze. Épp vásárolunk! - bólogatott, miközben megnézett egy rózsaszín felsőt.
- …
- Szerintem egy óra múlva végzünk.
- …
- Nicky – kopogtattam meg a vállát, mire ő kérdően felém fordult. - Megnézem a farmerokat – tátogtam, majd a mutató-és a középső ujjammal úgy csináltam mintha épp menne, majd a farmeromra mutattam. Nicky pár pillanatig kérdően nézett, majd bólintott és visszafordult a felsőkhöz.
- Holnap mit csinálsz? - kérdezte Edward.
Az ágyamon ültem és épp Edwarddal telefonáltam. Nicky a fürdőben volt és épp a lábát borotválta.
- Szerintem semmit – feleltem. - Miért?
- Szeretnélek elvinni valahova – válaszolt Edward. - Reggel érted mennék.
- Rendben – bólintottam. - Hova megyünk?
- Meglepetés – nevetett Edward. - Pakolj be!
- Miért? Hány napra megyünk? - döbbentem le.
- Négy. Az ötödik napon jövünk haza.
- Mi?! - kiáltottam fel. - Hova viszel négy napra? És a suli?
- Majd Carlisle igazolja a napjainkat.
- Ne! Azt fogják hinni, hogy azért nem megyek suliba, mert tudják, hogy Carlisle igazolja a napjaimat.
- Kit érdekel? Én tudom, hogy nem. És a többiek is.
- És Nicky?
- Majd Alice meglátogatja őt. Nem fog unatkozni.
- Rendben – feleltem. - Akkor megyek pakolni.
- Oké – felelte Edward. - Szeretlek!
- Én is szeretlek – mosolyodtam el. - Szia! - köszöntem, majd kinyomtam.
Felpattantam, és előszedtem a szekrényem mélyéről a bőröndöm. Elkezdtem bele pakolni a ruháimat, a cipőimet és a fontosabb dolgaimat.
Az ágyamon ültem és épp Edwarddal telefonáltam. Nicky a fürdőben volt és épp a lábát borotválta.
- Szerintem semmit – feleltem. - Miért?
- Szeretnélek elvinni valahova – válaszolt Edward. - Reggel érted mennék.
- Rendben – bólintottam. - Hova megyünk?
- Meglepetés – nevetett Edward. - Pakolj be!
- Miért? Hány napra megyünk? - döbbentem le.
- Négy. Az ötödik napon jövünk haza.
- Mi?! - kiáltottam fel. - Hova viszel négy napra? És a suli?
- Majd Carlisle igazolja a napjainkat.
- Ne! Azt fogják hinni, hogy azért nem megyek suliba, mert tudják, hogy Carlisle igazolja a napjaimat.
- Kit érdekel? Én tudom, hogy nem. És a többiek is.
- És Nicky?
- Majd Alice meglátogatja őt. Nem fog unatkozni.
- Rendben – feleltem. - Akkor megyek pakolni.
- Oké – felelte Edward. - Szeretlek!
- Én is szeretlek – mosolyodtam el. - Szia! - köszöntem, majd kinyomtam.
Felpattantam, és előszedtem a szekrényem mélyéről a bőröndöm. Elkezdtem bele pakolni a ruháimat, a cipőimet és a fontosabb dolgaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése