Ma volt a nagy nap.
Már reggel hat óta Cullenéknél toporzékoltam. Díszitettem, intéztem a kaját – merthogy az is volt, mert pár ember is hivatalos volt az esküvőre -, és még sok minden csináltam, amit Alice már nem tudott megcsinálni.
Most dél volt, és én majd' szét robbantam az idegtől. Nemrég újabban összevesztem Edwarddal, és most nem békültünk ki. Igazából napok óta csak veszekedünk, és ezt nehezen tudtam feldolgozni az esküvő szervezés mellett. Kezdtem egy idegroncs lenni.
Ő most fenn volt az emeleten és Emmettékkel beszélgetett. Rosalie fodrásznál volt, Esme a konyhában sürgött-forgott, Bella a vendégeket hívogatta, hogy jönnek-e vagy sem, míg Alice fenn volt a szobájában és éppen helyet csinált a sok-sok csecsebecsének a készülédéshez. Nicky pedig még otthon volt és nagy valószínűséggel éppenséggel durmolt a barátjával együtt. Matthew a lakásomban volt, és valószínűleg ő is aludt még a hálószobámban.
Már reggel hat óta Cullenéknél toporzékoltam. Díszitettem, intéztem a kaját – merthogy az is volt, mert pár ember is hivatalos volt az esküvőre -, és még sok minden csináltam, amit Alice már nem tudott megcsinálni.
Most dél volt, és én majd' szét robbantam az idegtől. Nemrég újabban összevesztem Edwarddal, és most nem békültünk ki. Igazából napok óta csak veszekedünk, és ezt nehezen tudtam feldolgozni az esküvő szervezés mellett. Kezdtem egy idegroncs lenni.
Ő most fenn volt az emeleten és Emmettékkel beszélgetett. Rosalie fodrásznál volt, Esme a konyhában sürgött-forgott, Bella a vendégeket hívogatta, hogy jönnek-e vagy sem, míg Alice fenn volt a szobájában és éppen helyet csinált a sok-sok csecsebecsének a készülédéshez. Nicky pedig még otthon volt és nagy valószínűséggel éppenséggel durmolt a barátjával együtt. Matthew a lakásomban volt, és valószínűleg ő is aludt még a hálószobámban.
Körülöttem mindenki sürgött-forgott, nevetett, vagy izgult. Csupán én voltam az, aki feltudott volna robbani a méregtől. Holott azt terveztem, hogy én is sürögni- és forogni fogok, kacagni és együtt izgulni a többiekkel. De ez a tervem azonnal füstbe szállt az emeleten lévő gonosz vámpír miatt.
Ujjammal megsimogattam a jobb kezem lévő gyűrűmet, amin egy beleharapott alma volt. Felsóhajtottam, és a mellkasom összeszorult egy pillanatra a benne lévő üresség miatt. Mindig ezt éreztem, amikor Edwarddal rosszba voltam, esetleg távol tőle.
Ujjammal megsimogattam a jobb kezem lévő gyűrűmet, amin egy beleharapott alma volt. Felsóhajtottam, és a mellkasom összeszorult egy pillanatra a benne lévő üresség miatt. Mindig ezt éreztem, amikor Edwarddal rosszba voltam, esetleg távol tőle.
- Ordítani tudnál a fájdalomtól és a méregtől – törte meg egy mély hang a csendet.
Felkaptam a fejem, és szembe találkozott a tekintetem Jasperével. A lépcső előtt állt, és üres tekintettel nézett rám.
- Ne haragudj! - szóltam halkan.
Nem sokat beszéltem Jasperrel, de ha alkalomadtán igen, akkor mindig az érzéseimről beszéltünk, amit ő ugyanúgy érzett. És ilyenkor nagyon kellemetlen volt számomra.
- Nem haragszom – vonta meg a vállát. - Alice már fent vár. Megkért rá, hogy szóljak neked.
Felkaptam a fejem, és szembe találkozott a tekintetem Jasperével. A lépcső előtt állt, és üres tekintettel nézett rám.
- Ne haragudj! - szóltam halkan.
Nem sokat beszéltem Jasperrel, de ha alkalomadtán igen, akkor mindig az érzéseimről beszéltünk, amit ő ugyanúgy érzett. És ilyenkor nagyon kellemetlen volt számomra.
- Nem haragszom – vonta meg a vállát. - Alice már fent vár. Megkért rá, hogy szóljak neked.
Bólintottam, majd elmentem mellette és felsiettem a lépcsőn, egyenesen Alice szobájába. Szerencsére egyik Cullen fivérrel sem futottam össze, még a leggonoszabbal sem.
- Jasper szólt, hogy jöjjek fel – nyitottam be Alice szobájába.
- Igen – bólintott Alice, és a fürdőbe terelt. - Rosalie most jön fel a lépcsőn – közölte, mire körülbelül két másodperccel ezután benyitott Rosalie is, sarkában Bellával.
- Sziasztok! - köszöntek egyszerre.
Rosalie mosolyogva leült az ágyra, míg Bella felénk fordult.
- Felhívtam az összes vendéget. Mindenki el fog jönni – mondta Bella.
- Jasper szólt, hogy jöjjek fel – nyitottam be Alice szobájába.
- Igen – bólintott Alice, és a fürdőbe terelt. - Rosalie most jön fel a lépcsőn – közölte, mire körülbelül két másodperccel ezután benyitott Rosalie is, sarkában Bellával.
- Sziasztok! - köszöntek egyszerre.
Rosalie mosolyogva leült az ágyra, míg Bella felénk fordult.
- Felhívtam az összes vendéget. Mindenki el fog jönni – mondta Bella.
- Tudom – vigyorgott Alice.
Bella és én megforgattuk a szemünket.
Bella és én megforgattuk a szemünket.
- Jól van, Alice. Ne fecsegj feleslegesen! Inkább készülődjünk – szólt közbe Rosalie kicsit idegesen, miközben össze csapta a két tenyerét, aztán a fürdőbe suhant.
Hárman összenéztünk, és csak megvontuk a vállunkat. Érthető volt, hogy Rosalie miért lett hirtelen feszült. Még volt egy óra az esküvőig.
Mi is Rosalie után mentünk, és segítettünk neki készülődni. Rose beült az alacsony rózsaszín székbe a tükör elé, és mérgesen a karfát markolta a kezeivel. Kezdtem azt hinni, hogy nemsokára összetörik alatta a szék.
- Rosalie, nyugalom – búgta Alice, és megfésülte a haját.
- Hogy a francba legyek nyugodt, ha körülbelül egy óra múlva férjhez megyek? - sziszegte Rosalie, és szemöldökeit bosszúsan összevonta.
- Hányadszorra is? - kérdeztem vigyorogva, mire Bella elnevette magát.
Rosalie lövellt felénk egy lenéző pillantást, mire az arcomról lefagyott a kárörvendő vigyor, és Bella is semleges arcot vett fel.
- Már nem számolom – morogta az orra alatt.
Hárman összenéztünk, és csak megvontuk a vállunkat. Érthető volt, hogy Rosalie miért lett hirtelen feszült. Még volt egy óra az esküvőig.
Mi is Rosalie után mentünk, és segítettünk neki készülődni. Rose beült az alacsony rózsaszín székbe a tükör elé, és mérgesen a karfát markolta a kezeivel. Kezdtem azt hinni, hogy nemsokára összetörik alatta a szék.
- Rosalie, nyugalom – búgta Alice, és megfésülte a haját.
- Hogy a francba legyek nyugodt, ha körülbelül egy óra múlva férjhez megyek? - sziszegte Rosalie, és szemöldökeit bosszúsan összevonta.
- Hányadszorra is? - kérdeztem vigyorogva, mire Bella elnevette magát.
Rosalie lövellt felénk egy lenéző pillantást, mire az arcomról lefagyott a kárörvendő vigyor, és Bella is semleges arcot vett fel.
- Már nem számolom – morogta az orra alatt.
- Szólok Jaspernek – szólt közbe Alice, és kirepült a szobából.
Rosalie csak égnek emelte a tekintetét. Alice pár másodperccel később visszatért Jasperrel kézen fogva. Másik kezében egy gyönyörű fehér ruha volt, nyílván Rosalie ruhája.
Jasper biccentett nekünk, aztán érdeklődően Alice felé fordult. Alice bólintott, mire hirtelen teljesen nyugodtnak éreztem magam.
Jasperre néztem, aki elvigyorodott.
- Jasper, feleslegesen használod az idióta képességedet – sziszegte Rosalie. - Takarodj ki! - ordította.
Jasper felvonta a szemöldökét, aztán megfordult és kiment. Rosalie pedig kényelmesen hátradőlt, és lehunyta a szemeit.
- Norah és Bella – szólt Alice, mire mindaketten ránéztünk. - Tiétek a haja, én pedig kifestem az arcát – mosolygott. - Gyönyörű leszel, drágám – veregette meg Rosalie vállát, mire ő felmordult.
Mi csak elkuncogtuk magunkat, aztán helyet cseréltünk és neki láttunk a munkának. Először besütöttem a haját, aztán pedig Bellával együtt pár hullámcsattal felcsatoltuk a haját. Pár göndörebb tincset a füle elé tettünk, és kicsit lazábbra csináltunk a kontyját. Aztán pedig egy ezüst színű koronát raktunk a feje tetejére. Közben Alice szépen kifestette az arcát, és körülbelül fél óra után egyszerre lettünk kész.
Rosalie ezután kinyitotta a szemét, és elmosolyodott, amikor a tükörbe nézett és meglátta gyönyörű arcát, és haját. Azt hiszem, mindannyian kicsit féltékenyek lettünk földöntúli szépsége miatt.
Aztán berakta magának a hosszú fülbevalókat, Alice pedig a nyakába akasztott egy szép nyakláncot. Rosaile felállt, és levette magáról a nadrágját, a pólóját és a melltartóját is. Most már szinte égtünk mindannyian a féltékenységtől, amiért ilyen gyönyörű alakja van.
Elmosolyodtunk, mikor fél meztelenül felénk fordult, és intett, hogy adjuk rá a ruháját. Felhúztuk rá a ruhát, és Bella bekapcsolta neki a csatokat, nehogy leessen róla a ruha. A pántokat lehúztuk a válláról, én pedig megigazítottam a mellrészét rajta. Mikor forró kezemmel jéghideg bőréhez értem, akkor önfeledten felkacagott.
- Ez csikis – mosolygott.
Én csak vigyorogva megcsóváltam a fejem. Alice felhúzta mindkét lábára a fehér színű, csipkés harisnya tartót, és utána a fehér színű, magassarkú cipőt.
Megigazítottuk a haját, aztán a ruháját, és a karjaira akasztottunk a fehér színű, csipkés sálat, aztán elmosolyodtunk a kész munkánk láttán.
Rosalie több volt, mint szépség. Tátott szájjal bámultam rá, amit ő csak megmosolygott. Szép szőke haja lazán felvolt tűzve a fejére, és a korona szinte vakítóan csillogott a feje tetején. Szeme kontúrja feketére volt kihúzva, és a szemén bőrszínű szemfesték csillogott. Krétafehér arcán halvány piros folt volt, amit mindig ki volt hangsúlyozva, ha mosolygott. Ajkán halvány rózsaszín rúzs díszelgett, amin egy színtelen szájfény csillogott.
Szép, vékony vállai szabadon voltak hagyva, csupán két fehér gyöngyökkel díszített pánt volt rajta. A ruha eltakarta a melleit, de mégis gyönyörűen ki voltak hangsúlyozva kerek domborulatai. A ruha derékrésze karcsúsított volt, és utána pedig szabadon lógott le egészen a földig. A ruhát szép gyöngyök és csipkék díszitették, ami tökéletesen kihangsúlyozta Rosalie gyönyörű szép testét. Egyszóval, gyönyörű.
- Na, milyen? - kérdezte Rosalie mosolyogva. - Megnézhetem?
Mindahárman bólintottunk, hisz vakító szépségétől nem tudtunk megszólalni. Felsóhajtott, majd lehunyt szemekkel az óriási tükör felé fordult. Kinyitotta a szemét, és csillogó szemekkel nézte magát.
- Gyönyörű – kommentálta halkan, és tovább csodálta magát.
- Tényleg szép vagy – helyeselt Alice bólogatva. - De most menj ki, hadd készüljünk el mi is – tolta ki az ajtón. - De ne menj ki, nehogy meglásson Emmett! - kacsintott, aztán becsukta az ajtót. Bella szólt, hogy ő is kimegy, és így is lett.
Alice-szel egyforma ruhánk volt. Királykék színű, ami szintén földig ért – csakúgy, mint Rosalie ruhája. A mellünk alatt volt egy pánt, és utána két elágazó ruha rész volt, ami takarta a mellünket. Ezt tartotta egy ugyanolyan pánt, ami ugyanolyan volt, mint a mell alatti pánt – ez a pánt egészen a hátunk közepéig ért, háromszöget alakítva, és ebből a háromszögből következett két kék színű vékony anyagú pánt, ami tartotta a mell részét. Ezalatt a ruha rész alatt pedig háromszög alakú csúcs következett, ami leért egészen a fenekünk tetejéig, így nem látszott ki semmink.
Igazán szép ruha volt, és mindaketten csillogó szemekkel bámultuk magunkat a tükörben. A hajamat begöndörítettük, és elől hátra csatoltuk egy apró taréjt alkotva. Alice nem csinált semmi t ahajával, csupán kicsit felborzolta az alját, hogy szép szabályosan álljanak el egymástól a tincsek. Ezután felkentünk egymás arcára egy natúr sminket, és aztán beraktuk egymásnak a kerek, ezüst színű, csillogó fülbevalókat.
E művelet után pedig megdícsértük egymást kacarászva, és kimentünk Rosalie-ékhoz. Bella és Rose megdícsérték a ruhánkat, aztán leültünk mindaketten az ágyra – a lányok mellé –, és vártunk.
Még tíz perc volt a ceremóniáig. Percekig csak csöndben ültünk, és magunk elé néztünk, amikor Rosalie megszólalt:
- Izgulok. Sírni tudnék az idegességtől.
Mindahárman kérdően néztünk rá, aztán elmosolyodtunk.
Rosalie csak égnek emelte a tekintetét. Alice pár másodperccel később visszatért Jasperrel kézen fogva. Másik kezében egy gyönyörű fehér ruha volt, nyílván Rosalie ruhája.
Jasper biccentett nekünk, aztán érdeklődően Alice felé fordult. Alice bólintott, mire hirtelen teljesen nyugodtnak éreztem magam.
Jasperre néztem, aki elvigyorodott.
- Jasper, feleslegesen használod az idióta képességedet – sziszegte Rosalie. - Takarodj ki! - ordította.
Jasper felvonta a szemöldökét, aztán megfordult és kiment. Rosalie pedig kényelmesen hátradőlt, és lehunyta a szemeit.
- Norah és Bella – szólt Alice, mire mindaketten ránéztünk. - Tiétek a haja, én pedig kifestem az arcát – mosolygott. - Gyönyörű leszel, drágám – veregette meg Rosalie vállát, mire ő felmordult.
Mi csak elkuncogtuk magunkat, aztán helyet cseréltünk és neki láttunk a munkának. Először besütöttem a haját, aztán pedig Bellával együtt pár hullámcsattal felcsatoltuk a haját. Pár göndörebb tincset a füle elé tettünk, és kicsit lazábbra csináltunk a kontyját. Aztán pedig egy ezüst színű koronát raktunk a feje tetejére. Közben Alice szépen kifestette az arcát, és körülbelül fél óra után egyszerre lettünk kész.
Rosalie ezután kinyitotta a szemét, és elmosolyodott, amikor a tükörbe nézett és meglátta gyönyörű arcát, és haját. Azt hiszem, mindannyian kicsit féltékenyek lettünk földöntúli szépsége miatt.
Aztán berakta magának a hosszú fülbevalókat, Alice pedig a nyakába akasztott egy szép nyakláncot. Rosaile felállt, és levette magáról a nadrágját, a pólóját és a melltartóját is. Most már szinte égtünk mindannyian a féltékenységtől, amiért ilyen gyönyörű alakja van.
Elmosolyodtunk, mikor fél meztelenül felénk fordult, és intett, hogy adjuk rá a ruháját. Felhúztuk rá a ruhát, és Bella bekapcsolta neki a csatokat, nehogy leessen róla a ruha. A pántokat lehúztuk a válláról, én pedig megigazítottam a mellrészét rajta. Mikor forró kezemmel jéghideg bőréhez értem, akkor önfeledten felkacagott.
- Ez csikis – mosolygott.
Én csak vigyorogva megcsóváltam a fejem. Alice felhúzta mindkét lábára a fehér színű, csipkés harisnya tartót, és utána a fehér színű, magassarkú cipőt.
Megigazítottuk a haját, aztán a ruháját, és a karjaira akasztottunk a fehér színű, csipkés sálat, aztán elmosolyodtunk a kész munkánk láttán.
Rosalie több volt, mint szépség. Tátott szájjal bámultam rá, amit ő csak megmosolygott. Szép szőke haja lazán felvolt tűzve a fejére, és a korona szinte vakítóan csillogott a feje tetején. Szeme kontúrja feketére volt kihúzva, és a szemén bőrszínű szemfesték csillogott. Krétafehér arcán halvány piros folt volt, amit mindig ki volt hangsúlyozva, ha mosolygott. Ajkán halvány rózsaszín rúzs díszelgett, amin egy színtelen szájfény csillogott.
Szép, vékony vállai szabadon voltak hagyva, csupán két fehér gyöngyökkel díszített pánt volt rajta. A ruha eltakarta a melleit, de mégis gyönyörűen ki voltak hangsúlyozva kerek domborulatai. A ruha derékrésze karcsúsított volt, és utána pedig szabadon lógott le egészen a földig. A ruhát szép gyöngyök és csipkék díszitették, ami tökéletesen kihangsúlyozta Rosalie gyönyörű szép testét. Egyszóval, gyönyörű.
- Na, milyen? - kérdezte Rosalie mosolyogva. - Megnézhetem?
Mindahárman bólintottunk, hisz vakító szépségétől nem tudtunk megszólalni. Felsóhajtott, majd lehunyt szemekkel az óriási tükör felé fordult. Kinyitotta a szemét, és csillogó szemekkel nézte magát.
- Gyönyörű – kommentálta halkan, és tovább csodálta magát.
- Tényleg szép vagy – helyeselt Alice bólogatva. - De most menj ki, hadd készüljünk el mi is – tolta ki az ajtón. - De ne menj ki, nehogy meglásson Emmett! - kacsintott, aztán becsukta az ajtót. Bella szólt, hogy ő is kimegy, és így is lett.
Alice-szel egyforma ruhánk volt. Királykék színű, ami szintén földig ért – csakúgy, mint Rosalie ruhája. A mellünk alatt volt egy pánt, és utána két elágazó ruha rész volt, ami takarta a mellünket. Ezt tartotta egy ugyanolyan pánt, ami ugyanolyan volt, mint a mell alatti pánt – ez a pánt egészen a hátunk közepéig ért, háromszöget alakítva, és ebből a háromszögből következett két kék színű vékony anyagú pánt, ami tartotta a mell részét. Ezalatt a ruha rész alatt pedig háromszög alakú csúcs következett, ami leért egészen a fenekünk tetejéig, így nem látszott ki semmink.
Igazán szép ruha volt, és mindaketten csillogó szemekkel bámultuk magunkat a tükörben. A hajamat begöndörítettük, és elől hátra csatoltuk egy apró taréjt alkotva. Alice nem csinált semmi t ahajával, csupán kicsit felborzolta az alját, hogy szép szabályosan álljanak el egymástól a tincsek. Ezután felkentünk egymás arcára egy natúr sminket, és aztán beraktuk egymásnak a kerek, ezüst színű, csillogó fülbevalókat.
E művelet után pedig megdícsértük egymást kacarászva, és kimentünk Rosalie-ékhoz. Bella és Rose megdícsérték a ruhánkat, aztán leültünk mindaketten az ágyra – a lányok mellé –, és vártunk.
Még tíz perc volt a ceremóniáig. Percekig csak csöndben ültünk, és magunk elé néztünk, amikor Rosalie megszólalt:
- Izgulok. Sírni tudnék az idegességtől.
Mindahárman kérdően néztünk rá, aztán elmosolyodtunk.
- Mi van, ha nem kellek már Emmettnek? Mi van, ha elrohan? - fordult felénk aggódó tekintettel.
- Ugyanmár, Rosalie! - legyintett Bella. - Emmett szeret téged. Nem fog elhagyni.
- De mi van, ha mégis? - bigyesztette le szépen rajzolt ajkait.
- Ugyanmár, Rosalie! - legyintett Bella. - Emmett szeret téged. Nem fog elhagyni.
- De mi van, ha mégis? - bigyesztette le szépen rajzolt ajkait.
Megcsóváltam a fejem, és ekkor Carlisle nyitott be, kezében egy fehér virágokkal teli csokorral.
- Itt az idő – szólt, mi pedig bólintottunk.
Mindannyian felálltunk, és megigazítottuk egymáson a ruhát. Rosalie átvette Carlisle-től a csokrot, és bele karolt.
- Itt az idő – szólt, mi pedig bólintottunk.
Mindannyian felálltunk, és megigazítottuk egymáson a ruhát. Rosalie átvette Carlisle-től a csokrot, és bele karolt.
- Minden rendben lesz, Rosalie – mondta megnyugtatóan Carlisle, és eltűrt Rose szeme elől egy szőke tincset. - Ne aggódj! Hihetetlenül büszkék vagyunk rád – mosolygott, és homlokon csókolta örökbefogadott lányát.
- Tudom, apu – bólintott Rosalie.
Elmosolyodtam, hisz még sose láttam Rosalie-t ilyen emberinek. Azon pedig végképp meglepődtem, hogy „apunak” nevezte Carlisle-t. Sose hallottam még ezt egyik Cullen gyerektől sem.
Carlisle kivezette a szobából a lányát, mi pedig utána siettünk. Bella lesietett a lépcsőn, és beült a vendégek sorába. Ekkor előkerült Jasper és Edward is.
- Tudom, apu – bólintott Rosalie.
Elmosolyodtam, hisz még sose láttam Rosalie-t ilyen emberinek. Azon pedig végképp meglepődtem, hogy „apunak” nevezte Carlisle-t. Sose hallottam még ezt egyik Cullen gyerektől sem.
Carlisle kivezette a szobából a lányát, mi pedig utána siettünk. Bella lesietett a lépcsőn, és beült a vendégek sorába. Ekkor előkerült Jasper és Edward is.
Jasper Alice mellé állt, Edward pedig mellém. Kelletlenül belekaroltam, és előre szegett arccal bámultam előre. A zene elkezdődött, mi pedig szép lassan lelépkedtünk a lépcsőn. Előttünk Alice és Jasper állt, előttük pedig egy kisfiú és egy kislány, aki rózsaszínű virágszirmokat szórtak a földre.
- Gyönyörű vagy – súgta Edward, mikor még a lépcsőn voltunk.
Nem szóltam semmit, és nem is néztem rá. Edward csak elmosolyodott, és ő is előre szegte a tekintetét. Leértünk a lépcső aljára, és volt alkalmam végignézni az egész tömegen. Rengeteg vámpír, és csak öt, vagy több ember állt a sorokban. Köztük megláttam Bella szüleit, és pár osztálytársamat is. Ezen csodálkoztam, hisz Rosalie sosem beszélt velük, de nem fordítottam rá nagyobb figyelmet.
Újra előre néztem, és megláttam Emmettet. Fekete színű, Armani öltönyt viselt – erre azonnal rájöttem. Az oltárnál állt, és levakarhatatlan vigyorral nézett minket. Kedvem lett volna felkacagni, de helyette csak halványan elmosolyodtam. Mellette ott állt már Jasper, és Rosalie helye mellett pedig Alice.
Végül mi is elértük az oltárt, és elengedtük egymást. Én Alice, Edward pedig Jasper mellé állt. Edward mosoylogva végig nézett a tömegen, és néhány embernek, vagy vámpírnak udvariasan biccentett.
Ekkor a zenének vége lett. Helyette egy még lassúbb szám kezdődött, és megláttam Rosalie-t a széksorok között. Görcsösen szorongatta nevelőapja karját, de mégis mosolyogva nézte Emmettet.
Nem tudtam elnyomni a vigyoromat, és szó szerint zavarba ejtő volt az, ahogy egymásra néztek. Sejtettem, hogy legszívesebben egymás nyakába ugranának, és vívnának egy eléggé durva csókcsatát. De nem tehették meg. Még nem.
Ekkor elértek az oltárhoz, és Carlisle gyengéden megfogta Rose kezét, és Emmettébe tette – mint a régi időkben. Egymásra vigyorogtak, aztán az öltönyben lévő férfi (pap) felé fordultak, aki szintén vámpír volt – ezt Alice mondta tegnap.
Az esküvőn minden a legnagyobb rendben ment, és a szokásos rendjén is zajlott. Egyszerű esküket mondtak, felhúzták egymás ujjára az arany gyűrűket, és végül a pap férjjé és feleséggé nyílvánította őket. Ők pedig egész végig vigyorogtak, és szinte egymásnak estek, mikor végre megcsókolhatták egymást.
Olyan boldogan csókolták egymást, hogy akaratlanul is könnybe lábadt a szemem. Megsimogattam mindkét kezemen a gyűrűt, és lopva Edwardra pillantottam. Ő pedig csak mosolyogva nézett rám, és legszívesebben a nyakába vetettem volna magam, de nem tettem, mert egyrészt egy esküvőn voltunk, másrészt pedig jelenleg haragudtam rá. Legalábbis elviekben.
Aztán Emmett és Rose a tömeg felé fordult, és mosolyogva fogadták az öleléseket, bókokat. Amikor pedig már nem lógott senki a nyakukon, akkor eléjük surrantam.
- Gratulálok! - vigyorogtam, mire Rosalie a nyakamba borult.
- Köszönök mindent – felelte, és megszorongattuk egymást.
- Ja, kösz mindent, Norah – helyeselt Emmett, és adott egy bordaropogtató ölelést. Azt hittem, összetörök a karjai között, de azért nevettem.
Ezután a többiek is gratuláltak, és szét széledt a tömeg. Esmeék behozták a kajákat, és Alice azonnal berakott egy pörgős zenét.
A násznép azonnal enni és mulatozni kezdett, én pedig mosolyogva vettem egy el pezsgőt, és álltam a falhoz. Ekkor felbukkant Matthew, és szinte szó nélkül csókolt meg. Kelletlenül csókoltam vissza, és szinte biztos voltam benne, hogy meglátott valaki, akinek nem kéne, és így is lett.
Edward állt pár méterrel arrébb, és gyűlölködő pillantással méregetett minket.
- Gyönyörű vagy – súgta Edward, mikor még a lépcsőn voltunk.
Nem szóltam semmit, és nem is néztem rá. Edward csak elmosolyodott, és ő is előre szegte a tekintetét. Leértünk a lépcső aljára, és volt alkalmam végignézni az egész tömegen. Rengeteg vámpír, és csak öt, vagy több ember állt a sorokban. Köztük megláttam Bella szüleit, és pár osztálytársamat is. Ezen csodálkoztam, hisz Rosalie sosem beszélt velük, de nem fordítottam rá nagyobb figyelmet.
Újra előre néztem, és megláttam Emmettet. Fekete színű, Armani öltönyt viselt – erre azonnal rájöttem. Az oltárnál állt, és levakarhatatlan vigyorral nézett minket. Kedvem lett volna felkacagni, de helyette csak halványan elmosolyodtam. Mellette ott állt már Jasper, és Rosalie helye mellett pedig Alice.
Végül mi is elértük az oltárt, és elengedtük egymást. Én Alice, Edward pedig Jasper mellé állt. Edward mosoylogva végig nézett a tömegen, és néhány embernek, vagy vámpírnak udvariasan biccentett.
Ekkor a zenének vége lett. Helyette egy még lassúbb szám kezdődött, és megláttam Rosalie-t a széksorok között. Görcsösen szorongatta nevelőapja karját, de mégis mosolyogva nézte Emmettet.
Nem tudtam elnyomni a vigyoromat, és szó szerint zavarba ejtő volt az, ahogy egymásra néztek. Sejtettem, hogy legszívesebben egymás nyakába ugranának, és vívnának egy eléggé durva csókcsatát. De nem tehették meg. Még nem.
Ekkor elértek az oltárhoz, és Carlisle gyengéden megfogta Rose kezét, és Emmettébe tette – mint a régi időkben. Egymásra vigyorogtak, aztán az öltönyben lévő férfi (pap) felé fordultak, aki szintén vámpír volt – ezt Alice mondta tegnap.
Az esküvőn minden a legnagyobb rendben ment, és a szokásos rendjén is zajlott. Egyszerű esküket mondtak, felhúzták egymás ujjára az arany gyűrűket, és végül a pap férjjé és feleséggé nyílvánította őket. Ők pedig egész végig vigyorogtak, és szinte egymásnak estek, mikor végre megcsókolhatták egymást.
Olyan boldogan csókolták egymást, hogy akaratlanul is könnybe lábadt a szemem. Megsimogattam mindkét kezemen a gyűrűt, és lopva Edwardra pillantottam. Ő pedig csak mosolyogva nézett rám, és legszívesebben a nyakába vetettem volna magam, de nem tettem, mert egyrészt egy esküvőn voltunk, másrészt pedig jelenleg haragudtam rá. Legalábbis elviekben.
Aztán Emmett és Rose a tömeg felé fordult, és mosolyogva fogadták az öleléseket, bókokat. Amikor pedig már nem lógott senki a nyakukon, akkor eléjük surrantam.
- Gratulálok! - vigyorogtam, mire Rosalie a nyakamba borult.
- Köszönök mindent – felelte, és megszorongattuk egymást.
- Ja, kösz mindent, Norah – helyeselt Emmett, és adott egy bordaropogtató ölelést. Azt hittem, összetörök a karjai között, de azért nevettem.
Ezután a többiek is gratuláltak, és szét széledt a tömeg. Esmeék behozták a kajákat, és Alice azonnal berakott egy pörgős zenét.
A násznép azonnal enni és mulatozni kezdett, én pedig mosolyogva vettem egy el pezsgőt, és álltam a falhoz. Ekkor felbukkant Matthew, és szinte szó nélkül csókolt meg. Kelletlenül csókoltam vissza, és szinte biztos voltam benne, hogy meglátott valaki, akinek nem kéne, és így is lett.
Edward állt pár méterrel arrébb, és gyűlölködő pillantással méregetett minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése