81. rész

- Bella vámpír lett, és összejött azzal az undorító vérszopóval. Szét kell szednünk őket! - sziszegte dühösen, kezeit ökölbe szorítva. Kidülledt szemekkel néztem rá. Ez a fiú teljesen megkattant?
 Jacob még mindig ökölbe szorított kezekkel állt előttem. Hangosan zihált, miközben vérben forgó szemeit rajtam felejtette.

-Öhhm... Gyere be! - feleltem, és kijjebb tártam az ajtót.

 Jacob bólintott, majd belépett az előszobába. Lehúzta lábairól a cipőjét, és feljebb gyűrte fekete ingje ujját. Én csak előre nyújtottam a kezem, mutatva az utat. A nappaliba kísértem be.
- Kérsz valamit? - kérdeztem, miután leült az egyik fotelbe.
- Nem, köszi – rázta a fejét.
- Biztos? - vontam fel a szemöldököm. - Csinálok teát. Kérsz?
- Hát ha már így erőszakoskodsz – vigyorgott.
 Én csak megcsóváltam a fejem, és a konyhába mentem. Percek alatt kész lettem a két bögre teával, és bementem velük a nappaliba. Egyiket Jacob kezébe nyomtam, míg a másikat leraktam az üvegasztalra.
 Leültem a kanapéra, és Jacob felé fordultam. Kezembe vettem a bögrém, és tekintetem rá emeltem.
- Na, mit is szeretnél tulajdonképpen? - kérdeztem kis idő után.
- Azt akarom, hogy ne legyenek együtt. Szakítaniuk kellene – húzta a száját, miközben a bögréjébe bámult.
- És ezt hogy akarod elérni? - kérdeztem, és beleittam a teámba.
- Hát nem tudom – grimaszolt. - De együtt vannak – csapott a fotel karfájára dühösen.

 Nagy nehezen lenyeltem a teát, majd leraktam az asztalra a bögrét.
- Kösz, hogy emlékeztetsz – álltam föl, és várakozóan Jacobra néztem.
- Várj, várj, várj! - hadarta. - Hadd magyarázzam el, kérlek.
 Bólintottam, és visszaültem a díványra.
- Szóval, van egy oltári jó tervem – vigyorgott.
- És mi az? - érdeklődtem.
- Arra gondoltam, hogy te – mutatott rám, majd folytatta – elcsábítod azt a vérszopót.
- Edwardnak hívják – jegyeztem meg.
- Őt – bólintott fintorogva. - Szóval, elcsábítod.
- Jó – bólintottam, bár bele se gondoltam ebbe az őrültségbe. - És hogyan? Minden percét Bellával tölti.
- Igaz – felelte. - De Bella egy hónapra elutazik Alaszkába az anyjával, az apjával, és a nevelőapjával.
- És Edward?
- Ő nem megy – rázta a fejét. - Szóval, egy hónap alatt sok minden történhet. Most elcsábítod, aztán nyáron úgyis rohanni fog hozzád.
- De már csak egy hét van a suliból, Jacob – mondtam. - Nem fog menni.

- Erőlködj, Norah! - vigyorgott, majd felállt. - Most megyek. Gondold át ezt a dolgot, aztán hívj – magyarázta, és lerakott az asztalra egy fehér cetlit. - Kíváncsian várom a válaszod – kacsintott rám.
- És mi van, ha nem egyezek bele? - néztem fel rá.
 Hirtelen megfagyott, majd gondolkozóan összevonta a szemöldökét.
- Akkor nem csak nekem, hanem magadnak is fájdalmat okoznál.

 Épp nyitottam a szám, hogy beszóljak a fiúnak, de aztán becsuktam. Igaza volt Jacobnak. Legalábbis azt hiszem...
- Most már tényleg megyek – felelte, aztán megindult az ajtó felé.
- Jacob – szóltam utána és felé fordultam.
 Ő megtorpant, és vissza nézett.
- Jó a hajad – vigyorogtam.

 Először csak kérdően nézett rám, majd elvigyorodott és beletúrt tüsi hajába. Aztán intett, és elment.
 Felsóhajtottam, és felmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyba, és a plafont kezdtem bámulni, miközben az agyamon több millió gondolat cikázott át.
 Mégis hogy a francba csábítsam el Edwardot? Egyáltalán hogyan csábítottam el őt? Hihetetlen – morogtam magamban. A fájdalom szokás szerint jelentkezett, de most nem volt olyan szörnyű. Türhető volt, ezért pillanatok alatt eltudtam aludni, miközben karjaimmal a saját testemet öleltem.